2014. február 25., kedd

fü(l)ben fában orvosság...

Munkaszünet van, na nem hivatalos, és nem is mindenkinek, csak nekem.
Hétfőn korán reggel (még 5 óra sem volt) Bendzsó felébredt, gondoltam folyó ügyek miatt, úh mentem is hozzá, pisilt egyet, és mivel reménykedtem a gyors visszaszundiban, már a mi ágyunkba fektettem. Tudtam, h egy óra múlva úgyis csörög az óra, de az még csak nekem szól, Beni alhat még majdnem kettőt is...
Azonban csak nem jött álom a szemére, csak forgolódott ide-oda. Így aztán én sem tudtam aludni. Persze azonnal csekkoltam, h nem meleg e, nem volt az, így annak tudtam be, h biztos rosszat álmodott, és azt hiszi már reggel van, úgy igazán.

Aztán amikor ébrednie kellett volna láttam, h nincs formában, gondoltam álmos, én is az voltam, nemhogy egy kisgyerek, de sírni kezdett, h fáj az arca, és a bal oldalon a szája és füle közötti részt mutatta. Na, ez akkor fog vagy fül probléma lesz így elsőre-gondoltuk, ha nem csak pusztán elnyomta valahogy a karjával...
Nem akartam kockáztatni, úgyhogy kapott egy nurofent, és úgy döntöttünk, h maradok itthon, ill elviszem majd a dokihoz. A gyógyszertől el tudott aludni, 11-re kaptunk időpontot, úh 10-kor én ébresztettem, h lassan készülődjünk, meg egyen is, stb. Akkor nagyon vidáman ébredt, már nem fájt sehol, de nyilván ez a gyógyszer hatása miatt volt. A doki kb első kukkantásra megállapította, h fülgyulladása van a gyereknek, és csodálkozott, h csak nem aludt miatta, mert azt mondta, h ez nagyon szokott fájni nekik, és tipikusan éjjel, amikor a váladékok ott jól elterpeszkednek. Hát ez nem jó hír, de mit van mit tenni...
Kapott antibiotikumot, és igazából azon túl, h folyik az orra más baja nincs is, szerencsére láza nem is volt.

Itthon maradtam vele, mert ugyan látszólag teljesen jól van, de elvileg mehetne is oviba, csak az a nyomorom, h ha megy, ott nem lesz orrfújás, nemhogy kíméletes, de semmilyen. Azzal pedig csak fokozzuk a helyzetet (amt úgy tűnik idejében kaptunk el), mert ha nem tisztul az orra, akkor az a váladék megintcsak utat talál magának fülbe, torokba, bárhová...Ördögi kör.

Azt hiszem ezért holnap még maradunk, és meglátom, h hogy áll az orrfolyás.
Tényleg nem értem, hogy ebben a kultúrában ez miért nem szokás, h töröljék, hisz nem pusztán gusztustalan, de engem is az zavar jobban, h soksok betegség eredője lehet. És ez ugye nem a "mi ovink" hibája, hisz ez a kulturális különbség.

A hétvége egyébként csöndes nyugalomban telt, főként régóta halogatott alaposabb takarítással. Ez mindig olyan időigényes dolog, főleg, ha alaposan nekimozdulok. Rá is ment mindkét napból pár óra.

Azonban már pénteken felléphettem a ballábas útra, ugyanis pénteken késő este még sikerült tropára törnöm a telefonomat egy szerencsétlenül végződött elejtés nyomán. Na igen, az okostelefonok, amik fele gyakorlatilag egy hatalmas kijelző...nem tolerálta jól az esést. 15 éve használok mobilt, és még sohasem törtem egyet sem. Ejtettem már el, de aprüóbb karcolásokon túl nagyobb kárt nem okoztam. Nos, ezt is megtapasztalhattam. Nem mondom, hogy hiányzpott ez az érzés az életemből....
Vettünk hétvégén egy újat.


Szóval nem unatkozunk továbbra sem, mindig történik valami :)

1 megjegyzés:

Az elso harom honap

Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...