2014. február 17., hétfő

Aszaltszilvás aszfaltrajz

A mai második

Szombaton és vasárnap is vendégségben voltunk, ezért is volt sűrűbb a hétvége a megszokottnál.

Szombaton késő délután néhány másik családdal együtt egy újonnan érkezett család vendégei voltunk, a korábbi emailváltásokat most tudtuk személyes mederbe terelni, tekintve, hogy időközben megérkeztek Adelaide-be.
Természetesen az újonnan érkezettek minden izgalmával és kérdéseivel a városról, a ki mióta és miért van itt, és persze a pókokról. Na meg aztán minden másról, kifogyhatatlanul, hiába kvázi ismeretlenül ültünk az azstal köré, jó hangulatú kis este kerekedett. Szegény beni számára volt aránytalan a helyzet, mert bár 5 másik gyerek is volt rajta kívül, de MIND LÁNY, és tőle két évvel idősebb a legkisebb is, úh szombaton alulmaradt erősen a nemek arányában az egy szem fiú. Sebaj :)

Hoztak magukkal a házigazdák magyar borpárlatot és unikumot, úh koccintós rész is volt, és bár én nem igazán iszom úgy egyáltalán - Laca meg vezetett, és szintén visszafogott a témában-, az unikumot megkóstoltam, mert aszalt szilvás volt, amilyet még sosem ittam, és az aszalt szilva egészen elviselhetővé tette a számomra egyébként borzalmasan keserű ízt.
Tekintve, h még a rövidtávú albérletben vannak a meghívóink, poharak korlátozott számban álltak rendelkezésre, úh én pezsgőspohárból ittam az unikumot, amin jót derült mindenki :) Persze ettől még nem kértem pezsgőnyi mennyiséget...
Majdnemhogy úgy jártam, mint La Fontaine Gólya és a róka meséjében a róka a gólyánál vendégségben, h a hosszú csőrű poharából nem tudott a róka inni. :))

Vasárnap ebédre meg a barátaink hívtak át bográcsozni, gulyásleves főtt bográcsban. Isteni illatok vártak minket már érkezéskor, csöppet sem zavart senkit, h füstszagú lett mindenünk úgy 5 perc után. Ez az ebéd és utána a beszélgetés-szórakozás egészen észrevétlenül estig eltartott, fél 7-kor néztünk az órára ijedten, h na mostmár indulni kéne.
Nagyon jókat nevettünk, némi nosztalgia is előkerült, úttörőtáborok hangulatával. Ezt azzal fokoztuk, amikor mi lányok mindhárman (35-40 között) aszfaltrajzok készítésébe kezdtünk félig négykézláb. Bence volt a megrendelő, csak ontotta a kívánságait, h kiket rajzoljunk le, és Móni, Kata meg én szállítottuk neki a rajzokat. Persze sokat röhögtünk közben, mert nem minden karakter sikerült úgy először, ahogy elképzeltük, de igazából kortalanná tesz pillanatok alatt a jó társaság és a jó szórakozás. Ugróiskola is készült, és szinte egyszerre idéztük mellé visítva röhögve a "gumizást", mint legkedveltebb udvari játékot, amit csak csinálhattunk az iskolában órák közötti szünetekben.
Amikor Kata rajzolt egy baglyot, Beni Mónitól kérte, h Jimmy Giggle is készüljön mellé. Persze fogalma sem volt Móninak, h mit is akar a gyerek, ahol nincs csemete a családban, ott ugye a mesecsatornákon látható ozzi figurák nem olyan ismertek, Mondtam Móninak, h egy harsány sárga pizsamás, barna hajó pasit rajzoljon, és kész is lesz Jimmy. :))

Isteni délután volt, mindig is tudtam, h a nevetés gyógyír mindenre, felszabadítja a lelket, és elfeledteti a gondokat.

Aztán este még egy jó kis összcsaládi skype-olás is összejött, mivel épp a keresztlányunk névnapja miatt együtt volt a család egy része, úh jó kis meglepetés volt, h például keresztanyámmal is válthattam pár szót. Lillunak itt is és innen is boldog névnapot kívánunk :)

2 megjegyzés:

  1. Nekünk is jó volt benneteket látni! Álmomban Én is Ausztráliában voltam, Lillával épp készültünk haza és folyamatosan a hosszú utazáson sopánkodtam!
    Ja és a "gumizás"! Lilla vajon mit játszik a szünetekben? Igen! Gumizik!!! Még mindig aktuális....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na eztne nem hittem volna, h még mindig "gumiznak" a gyerekek, úgy látszik modernizáció ide-vagy oda, ez kortalan :)
      Tessék ne csak álmodban készülni már ide :))) Puszi

      Törlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...