2012. október 29., hétfő

tévézés aussie földön

Azt gondolom, hogy a tévénézési szokásokkal kapcsolatban sokféle vélemény van/volt otthon. Volt tévénk - bár sokan azt az egyre divatosabbnak tűnő életformát választották-, h tévéműsorok nélkül nézték a tv-t. Mint oly sok minden más esetén, itt sem hiszek abban, hogy ez elvágólag kellene, h működjön. A mértéktartással, ésszel végzett dolgok igenis lehetnek hasznosak.
Itt sincs ez másként, nem a tévé körül forog  anapi rutin, de azon túl, hogy szórakoztatja a nagyérdeműt, számunkra az egyik legfontosabb nyelvgyakorlási forrás is mostanság. Mert ugye ebből a -most majdnem azt írtam dobozból, de hol van az már..? - szóval lapból bizony csak angol (na jó meg néha olasz vagy spanyol nyelvű hírdás is) folyik, úh akarva akaratlanul áramlik az agyunkba. Háttérzajnak még inkább csak a rádió szól, hisz abban sok zene is van :D

Na de hogyan is tévéznek itt a népek?
Először is nincs kábeltévénk, vagy semmi hasonló szofisztikált megoldás, mert a free tv is tökéletesen megfelelő. 8-10 csatorna fogható, ami tökéletesen elegendő most még nekünk.

Gyerekműsorok:
Erről azért írok, mert szembetűnő a különbség az otthoni kínálathoz képest. Egy klasszikus gyerekcsatornánk van, de arról azt kell mondjam, h nagyon jó. (ABC4kidshttp://www.abc.net.au/abcforkids/) Amiért nagyon szeretem, az azok a műsorok, amik otthon már egyáltalán nincsenek, itt ugyanis a szokásos meséken túl olyan programok is vannak, mint amik anno gyerekkorunkban a -jobb példa nem jut eszembe, bocs fiatalok :) , a Zsebtévé volt. Ilyen a Giggle and Hoot, amiben egy fickó és egy bagoly a műsor gerince, ők mókáznak, csinálnak mindenfélét, és közben egy-egy mese is be-befér.
Ami ettől még jobb, az a Play school nevű műsor, amiben van mindig egy nő és egy férfi, akik énekelnek, mókáznak, készítenek valami tárgyat, olyan, mint egy óvodai/alsós foglalkozás sok dallal, zenével, tánccal. Beni is imádja, együtt örömködik mindig velük :D
Aztán van még Mister Maker, ő egy "bácsi", aki meg minden műsorban rengeteg kreatív dolgot csinál. Mire jó egy csipesz, mit lehet csinálni üres műanyag falkonokból, stb...Nem spanyol viasz semmi amit csinál, mégis tök érdekes, és tényleg kreatív, ezt én is szoktam nézni, h ötleteket gyűjtsek későbbre. Szerintem ezek nagyon értékes perceket adnak a gyerekeknek, és sajnálom, h otthon teljesen kikoptak a köztudatból :(

Reklámzabálók, itt a helyetek!
Erről is írtak már mások, csak megerősíteni tudom, h elképesztően sok reklám van itt a műsorok között. Néha olyan érzésünk van, h két reklámblokk között felvillant pár jelenet egy filmből is :)
A reklámokat két csoportra tudnám osztani, vannak a Klapka-féle-Vámház körút 9- típusúak, de szó szerint. Emberünk áll, és egy papírt tartva mondja a hirdetése lényegét, vagy még inkább üvölti, mert az sokkal gyakoribb. Vannak azonban nagyon jó reklámok is, színvonalasak, megkülönböztetők, maradandók. szigorúan szubjektív alapokon:
A dohányzás-ellenes kampányaik nagyon ütősek, borzasztóan realisztikusak, nem szépítgetik a témát , ez is elég sokkoló, előre szólok: http://www.youtube.com/watch?v=Pok2wRg1AoU
Ugyanígy azok a filmek is, amiben azt hirdetik, h ne vezess, ha ittál. 

Egyébként az otthoni mosópor-öblítő-tisztítószer reklámok itt sokkal kevésbé jellemzők, mosóporosokat talán 1-2x láttam. Bútor, ágymatrac, az viszont van garmadával. Ezek jó része a fent említett Klapka-style :)

Filmek tekintetében egyébként nagyon sok otthon is imsert sorozatot vetítenek itt is: Mentalista (a sármos Simon Baker ausztrál), Bones, Criminal Minds, Person of Interest (ezt otthon is nagyon szerettük), úh mindig akad valami esti szórakozásra :)

És az én egyik személyes kedvencem a 10-es csatornán heti egyszer Jamie Oliver főz. Eddig a 30-minute meals ment, most pedig már a 15- minute meals-t vetítik. Nagyon szeretem, mindkét könyvét megvettem, mert tele van jó kis ötletekkel, hogy hogyan tudunk minél rövidebb idő alatt minél változatosabb és egészségesebb ételeket főzni. 

"Dzsémi-bácsi", ahogy Bebe mondja :) inspirál a főzés napi rutinjában, azt hiszem otthon is kapható ez a könyve (a 30 minute meals), jutalékot ugyan nem kapok a népszerűsítéséért, de ajánlom :))






Hahndorf

Ez a nem éppen angolosan csengő név egy Adelaide-közeli település neve. Itt jártunk nemrég. Van egy farmjuk, alapvetően azt akartuk megnézni, mert ugye az állatos programok nagyon nyerők mindig, és ha már ott voltunk, gondoltuk a falut is megnézzük.
Hahndorf egyébként egy dán hajóskaptinyáról kapta a nevét, és jó erős német beütése van az egésznek, ugyanakkor sajnos-ezzel némileg előre le is lőve a poént-, inkább csalódás volt, mint felejthetetlen kirándulás.
Kicsit későn indultunk, gondoltuk elég lesz alvás utáni délutáni programnak. Útközben csekkoltam a farm weboldalát, amiről kiderült, h 4-ig vannak nyitva...Hú, ez vidám, gyors fejszámolást követően hamar kikalkuláltam, h akkor max egy óránk lesz rá. Sebaj, menjünk, ha már elindultunk. És ha már ilyen előre elmondósra szabtam a mait, elárulom, h végül nem mentünk a farmra. Már nem lett volna értelme. Leparkoltunk valahol a falu közepén, és sétáltunk egy nagyot.
A főutca két oldalán egy csomó üzlet van, amik mind németes-jelleget akarnak ölteni. Nagyon kirakat jellege van az egész településnek, olyan volt, mintha valami korabeli film díszletei között sétálnánk. Volt kocsma (ami itt elég ritka) sramlizenével és sörrel...nem hiányzik az ilyen látvány a hétköznapjainkból, az az igazság.
Szóval nekünk kicsit csalódás volt a hely, de ha épp útbaesik valahonnan-valahová, akkor megéri megállni, egy élmény ez is, ha nem is döntöget csúcsokat.

Néhány képet mutatok azért róla, mert a régi kis házacskák hangulatosak voltak azért, és itt "templom formájú" volt a templom is :)

Nagyon ráérősek egyébként, nem az a nyomulós kereskedős hely, ugyanis fél 4-kor (!) az egyik helyen már nem adtak kávét, mert hazament a szakács, és akkor ugye már kávét is fölösleges volna főzni... :)

A többi helyen hosszabb volt a nyitva tartás, legalább 4-ig tartott.... elképesztő :) Írtam már róla, hogy itt  nem tartanak nyitva késő estig a boltok, de ez egy picit korainak tűnt azért még innen nézve is :D

Szép volt az idő, és tényleg egy nagy sétára épp jó volt, talán valamikor a farmot is megnézzük :)







Ez a macsek egy üzletből jött ki, aztán sajnos a
kerítés mellett elosont, ügyet sem vetve ránk :(



2012. október 22., hétfő

újabb vegyes kisszínesek, avagy 2 hónapja itt :)



Több idén érkezett bloggernek nagyobb léptékű hónapfordulója van mostanság, mi is elérkeztünk a 2. hónap végéhez, épp ma. Hogy ez sok e, vagy kevés, nagyon relatív.
Ha körülnézni jöttünk volna 1-2 hónapra, akkor nagyon rövid időszaknak mondanám, bár ha visszagondolok az elmúlt hetekre, így is irgalmatlanul gyorsan elszaladtak a napok. Nem voltunk tétlenek egy percig sem, és amióta megvan a hosszú távú bérlet is át is alakult szépen az életünk.
Nyilván az elsődleges cél mostmár "a munka" megtalálása, ami sajátos ördögi kört generál(hat). Nyilván onnantól, h apa mondjuk dolgozik (hát ha még netán én is) majd, sokkal szűkösebbre csökken az az időkeret, amit spontán vagy tervezett kiruccanásokkal tölthetünk. Így a jelenlegi szabadságot próbáljuk kihasználni, és kirándulgatni úgy, h mellette egy félállásnak is mondható munkaigényű munkakeresés zajlik. Nyakatekert, nem?
Mindebben azonban az a szép és jó, hogy valahogy mégsincs az a kényszer, vagy attól való félelem bennünk, hogy a munka megléte majd elvág minden szálat, ami a kikapcsolódásokat adhatja.
Miért is?
Elég annyi is a csodához, h leugorjunk a partra, és besszipantsuk azt a finom tengeri levegőt kagyló-és csigagyűjtés közben a tengerparti homokban fetrengve. Tényleg.
Valahogy a napi "ritun" része kezd lenni a vacsora előtti/vagy a hosszú napok miatt egyre inkább utáni partozás. Sáta, játszótér, az a tipikus "csak úgy levés" (és vanás...:DD), amikor nem rohansz sehová, csak élvezed azt a közeget, amiben vagy. Megmondom őszintén, h néha flow-közeli állapot tud lenni, és ez az, amit otthon nagyon ritkán lehetett érezni. Ezt semmilyen anyagi javak nem tudják hosszú távon odavarázsolni a lelünkbe, max csak azok, amik segítenek ide kijutni...

Ha tehetem én is olvasom a Határátkelő blogot (http://hataratkelo.blog.hu/), írtam is már korábban erről. Kíváncsi voltam, hogy mennyire hat majd rám másként a "többi határátkelő" története, ha magam is azzá válok. Nem érzek különösebb katarzist ettől, ugyanúgy érdekes néhány sztori, vagy édektelen, szépen látszik, hogy mennyire nincs recept arra, hogy hogyan kell külföldre menni / jól  választani országot / és ott élni tudni. Ez annyira egyéni, és nagyon sok eleme a személyiségből fakad. A pozitív szemlélet, önállóság, alázat hiánya szerintem a Kánaánból is poklot csinálhat bárkinek. Talán én is megírom majd oda a mi történetünket, kívncsi vagyok hogyan fogadná a nagyérdemű .)
A honvágy sokszor előkerül a történetekben, teljesen érthető módon.
A minap el is gondolkodtam, hogy az mikor fog vajon előtörni bennem, ha fog egyáltalán. Mikor jöhet el ez a pont, és mi van, ha nem érzek majd ilyet? A család és barátok egyértelműen hiányoznak, de egyelőre ez szerencsére nem írja felül azt, hogy élvezni tudjuk az ittlétet :))

Továbbra is meggyőződéssel tudom állítani, hogy borzasztóan kedvesek velünk az emberek. Nagyon szokatlan, hogy vadidegenekkel beszélgetünk szinte nap, mint nap. A minap jöttünk haza a játszóról (ami szemben van velünk), és a templom előtti fát metszegető bácsi épp pihit tartott, ücsörgött a fa alatt. Azonnal szóba elegyedett velünk, Laca is épp akkor ért oda, jót beszélgettünk az öreggel :)
A piacon vasárnap tudtam végre fűszernövényeket venni, már többször is kerestem, de most találtam csak meg őket. Az áussal mondanom sem kell, hogy megintcsak sikerült jól elbeszélgetni. Nem is a történetek a lényegesek, hanem a gesztus, a nyitottságuk, a pozitív szemléletük :)
Az egyik tengerparti játszótérről sétáltunk az autóhoz, amikor az egyik udvaron Laca megpillantott egy nagy vörös cicát. Jött a gazdija is ki, épp  a kukát tolta ki. Persze a cica révén beszélgetés (végre ezt meg is simogathattam, jajj de hiányzott már ez az érzés.. :DD), és 2 perc múlva már mobilszám cserénél tartottunk. Na neeem, nem azért mert ráhajtottunk volna egymásra, hanem az unokája is 2 éves, és szokott lenni baba-mama találkozó azon a játszón, a lánya is oda jár, csak a pontos időpontra nem emlékezett, h a hét melyik napjábn van, és mondta, h majd elküldi. Ezek mind 2-3 nap alatt tapasztaltak. Olyan jó, hogy nem kell attól félni, h szóba elegyedjünk valakivel, és az sem hiányzik, h ha mégis megtesszük, akkor a panasziroda ügyfélszolgálatosává váljunk végeláthatatlan sorokkal az asztalunk előtt. Sanos otthon inkább erről szól a small-talk :( (tudom, h sokszor érthető, de elszomorító)

Egyre jobb az idő, egyre többször ragyog a nap az égen reggetől-estig, és egy árva felső sem mutatkozik mellette. Néha rácsodálkozunk, hogy a hőmérő szerint csak 18 vagy 22 fok van, mert totális nyári melegnek érezzük. Kíváncsian várom, hogy hogyan éljük meg majd a nyári meleget. Különesn a fiúk, mert hármunk közül én vagyok az igazi napimádó :)

A játszóterek/parkok szintén külön fejezetet érdemelnének.
A legalapvetőbb, emit állíthatok róluk, h nagyon sok van belőlük. Jó, ez önmagában még csak egy dolog. Az igazi hab a tortán, h szépek, gondozottak, karbantartottak. Folyton fotózom őket, pár kép talán átadja a hangulatukat.

Le lehet ülni a fűbe, ha úgy esik jól, nincs megszórva aknákkal :) És van ahol a felnőtteknek is van open.air edzőterem is a játszó mellett, ezt tegnap találtuk, nagyon jól elszórakoztuk az erősítőkön, és az aluledzettségünkön :)) Na, lesz ez még jobb!





Ez egy pálya egy parkban bicajosoknak, egyszerű kis akadályokkal,
Beni is nagyon élvezte gyalog és motoron is :)













Többnyire fedettek, h az erős napsugárzástól védjék a gyerekeket





Az odafigyelés mindenben meglátszik, ettől (is) érezzük sokkal élhetőbbnek ezt a környezetet.
Ezen a játszón a kerekes székes gyerekekre is gondoltak. A csúszdához feljuthatnak ők is.

Vagy ha nem hoztál zacsit a kutyapiszoknak,
no problem, vegyél el egyet innen :)


És mindezek mellé gusztustalanul undorító sétányok... :))





Breaking news: Laca a kresz vizsgáját az imént sikeresen abszolválta :) Jöhet a gyakorlati vizsga.





2012. október 21., vasárnap

ezek a napok

Asszem többé nem harangozok be előre sok írást, mert bár szorgosan jegyzem a lehetséges írnivalók listáját, íme a példa, h egy hete nem jutottam odáig, h írjak is róluk.
Mivel a délutáni alvásidőt tudom erre a célra fordítani, szűkösek a kereteim, és az elmúlt napokban folyton volt valami más elfoglaltságom.

Például - hűen önnön természetem sajátosságához- beletartom az arcom a pofonokba éppen.
Ezt kicsomagolom máris nektek :)
Munkakeresés kapcsán ugye az az álláspontot képviseltem eddig, hogy én még maradok itthon, és majd kb egy év múlva volna jó elhelyezkedni. Namost a múlt hétig tartotta magát ez az elképzelésem, amikoris elgondolkodtam. Miért ne próbálhatnám ki magam? Van e annál jobb nyelvgyakorlási lehetőség, mintha ozzik (vagy angolul beszélők között) mozog az ember napi x órát? És persze még ha fizetnének is érte, az sem baj. LinkedIn-en raktam épp rendbe a státuszomat, vagyis, h már nem vagyok a norvégok mókusa a kerékben, és mivel aktuális pozim sincs, így az ott divatos looking for new challenges-t adtam meg munkáltatómként. Néhány nap múlva kaptam egy üzenetet egy fejvadásztól, h küldjek már ugyan nekik egy cv-t, mert majd ők jól segítenek nekem a karrierem egyengetésében.
Na, gondoltam, de jó, CV-m sincs, öreg, még nem vagyok kész erre. Aztán pár nap alatt lett cv, mert a kis ördög az nagyon szemét módon nem hagyta jegelni a témát. Elküldtem nekik, még akkor is azzal az érzéssel a gyomromban, h nem vagyok alkalmas itt arra, ami otthon voltam, legfőképpen nyelvi akadályok miatt. Egyelőre nem érkezett válasz, bár tudom, h itt nem pörögnek őrült tempóban. Ők kezdeményeztek, hát engedem magam a sors hajójában úszni egy kicsit. És ha már munkakeresés, akkor felütöttem én a két legnépszerűbb - e célra kreált weboldalakat- és elküldtem még pár önéletrajzot. Lesz, ami lesz alapon.
Persze még sehonnan semmi sem érkezett, ami nem sokkal jobb érzés, mint az elutasítás, megmondom őszintén, de ugye pár nap alatt mi is történne? Itt. Semmi. Mégis valahogy felkorbácsolta kicsit az egómat, meg arcul is csapta párszor az elmúlt hét.

Közben a múlt héten Laca is volt fejvadásznál, behívták interjúra, folytatását várjuk :) Itt is eddig tart a történet.

Nem egészen két hónapja vagyunk itt, ami nagyon szűkös keret arra, hogy munkaszerződés legyen a zsebben, most a héten valahogy mégis először ért el minket annak a szele -és az ebből természetesen fakadó kisebbfajta frusztráltság érzése is -, h de jó lenne eggyel beljebb lenni ebben a kérdésben.
Nem ülünk bele sárba, csak kicsit beleragadt a cipőnk talpa.
Hinni kell magunkban, és a tapasztalatainkban, bár biztos vagyok benne, h minden beképzelt felhangot félrehagyva, egyszerűen sok lehet sok helyen az, amit mutat az önéletrajzunk, de mit van mit tenni, nem a körmünket csiszolgattuk az elmúlt 13 évben, nagyon butított cv-t meg szakmai körökre nehéz küldeni. Na, majd kialakul ez is.

A múlt héten vasárnap nagyon jól sikerült a barbizás, Kata és Papi, valamint Moni és Csabi voltak nálunk. Mivel 16-án volt Beni 2. szülinapja, így azt is megünnepeltük aznap is közösen. Kata és Papi sokak számára ismerős lehet, ők írják a Fejjel lefelé blogot, 5 éve élnek itt. Nagyon helyes pár, jó volt végre személyesen is találkozni velük. :) Az Őb blogjukat olvastam életemben először, és hát ugye azon túl, h AU-ról szól, még a város is azonos...egyfajta író-olvasó találkozó volt ez a lelkem mélyén :DD






Október 18-án meg a keresztlányunk ünnepelte a szülinapját, sajnos most először csak virtuálisan ölelgethettük meg, de szerencsére az ajándékokkal teli csomag időben megérkezett hozzá. Ezt csak azért írom, mert info lehet másoknak. Az nem kérdés, h nem éri meg csomagot küldeni, bizonyos összeghatár alatti tartalomnál különösen, de ez jelen esetben nem volt kérdés. 80 dollár volt a küldés díja, airmail-lel ment, és 8 nap alatt ért célba, úh nem rossz a szolgáltatás, azt biztosan állíthatom. Nem volt macerás a feladás, bár semmi extrát nem küldtünk. Pusztán annyi sajátossága volt, h nem elég azt ráírni játék, hanem azt is, h pontosan milyen. Szóval ez megbízható út lesz a jövőben is, és mondhatják otthon, h "amerikás" csomag érkezett :)) Így mondta a postás a tesómnak, hihihi... :)



2012. október 13., szombat

ready, steady, barbi

Jelenetem teljes vértben várjuk a tavasz és még inkább a nyár támadását, bár a hét közepén még nagyon úgy tűnt, h bizonyára elmebetegek vagyunk, ha ilyesmit várunk....hogy miért?
Nos, ittlétünk szűkös két hónapja alatt másodszor zengtek, mit zengtek, harsogtak a híradások arról, hogy milyen negatív csúcsokat produkál a tavasz. Mind hőmérsékletben, mind a szél erejében, mind pedig a csapadék formájában, ugyanis a hegyesebb részeken jég és  is esett a hét közepén. Na jó, nem igazi havazásra kell gondolni, hanem olyan kicsit beterítem, aztán el is olvadok-ra, de akkor is!
Kedves Adelaide, köszi, nagyon jófej vagy, h így produkálod nekem magad, hogy minél előbb, minél több oldaladról, megismerjelek, de ne fáradj, tényleg! Jó nekem az uncsi szépen melegedős kiegyensúlyozott tavsz is :) Sőt, az a legjobb :D
Hihetetlenül más egyébként itt az időjárás a tekintetben is, hogy ha 16 fok van, de süt szépen a nap, akkor bizony azt már nagyon is melegnek, otthoni nyárias melegnek lehet érezni. Nem az a fajta, h elszáradsz a napon, hanem a meleg, simogatós. Szóval van itt jóból is az időjárás kínálatában, de kaptunk azért szokatlant is már nem egyszer.
(Szilvácska, ne aggódj, nem a zöld kabátom nemléte okozta a fázást, viseld egészséggel! :))
A legfőbb ellenségem a szél, és az ugye a part közelében mindig fúj. Az a nem mindegy, h alapból milyen hőmérsékletbe fúj bele, és, h a tenger felől, vagy a szárazföld irányából. Szóval változatos. Azért nem panaszkodom, csak vázolom, hogy becsúsznak még cudarabb napok itt is.

Most meg, amikor elmúlt ez a rossz idő, gyönyörűn süt a nap, holnapra 27 fokot ígérnek a jósok, úgyhogy merészet gondoltunk, és továbbfejlesztettük a héten a kerti infrastruktúrát. Ugye ott kezdtük, h vettünk fűnyírót, stb, h pofásabbá tegyük a zöld egységeket. Nos, az hamar kiderült, h az a zöld fűnek látszó valami, egy kiirthatatlan, gyökereivel mindenen durván átkúszó izé, amit bár húzkodtunk, kapáltunk és téptünk, mintha semmi sem csináltunk volna, pont annyit ért. (köszönet a gondos gazdáknak, akik korábban itt laktak...) Így a technika melett a tudományt is segítségül kértük, és szép, vagy nem gyomirtót kaptak a nyakukba. Egy hetük van kipusztulni, aztán újra széppé varászolhatjuk a kertet.

A terasz is kapott új lakókat, hárman költöztek be tegnap délután.
- az outdoor dining set (vagyis a kerti asztal a székekkel), amit már korábban megvettünk a gumtree-n, vcsak még a garázsban várakoztak. Jó nagy böhöm asztal, 8 személyes, de 6 szék volt hozzá, sebaj, majd jól elférünk az asztalnál :)) a két végén fogunk ülni, mint a várurak és urhölgyeik, a régi kosztümös filmekben, csak személyzet nincs egyelőre, aki körbehordja nekünk a fogásokat :)) Mindenesetre tényleg excellent az állapota, ahogyan írták is a hirdetésben, és a jó nagy teraszunk el is nyeli.
- a másik lakó ez a csillogó ruhába öltöztetett és az ozzi élet egyik alappilléreként ismert BBQ vagy barbisütő.
E nélkül nincs kert, terasz, erkély, tér vagy tengerpart AU-ban (na jó, néhány biztosan akad azért, de nagyítóval kell keresni). Ez a kínálatból is látszik. Az erkélyen elhelyezhető aprócska grilltől az ipari méretűig mindenféle volt a Bunnings-ban (Praktiker itteni verziója), úgy 3-4 hosszú sorban kiállítva. Mi egy közepes méretűt választottunk, sütőlapján kívül oldalt egy főzőlapja is van, így főzőshow-ra is alkalmas, nem kell amiatt külön a konyhában állni egy embernek.

A harmadik jövevény az az én bakancslistámon figyelt évek óta már, és erősen kapcsolódik a helyszínhez. Nagyon régóta szerettem volna egy függőágyat, de otthon nemigen volt sokféle, csak magát a textilt árulták, amit két fához lehetett rögzíteni (én csak ilyet láttam legalábbis). Az meg nekünk nem volt jó, lévén nem volt két fa az udvaron :D
Meg aztán ehhez valahogy hozzátársítottam fejben a nyaralós/döglős életérzést, és abból kevés volt azért a hétköznapokban. Na de egészen idáig kellett utaznom azért, hogy megpillantsam ezt a fát sem igénylő csodát :DD Zord időjárás ide, vagy oda, ez azonnal KELLETT nekem. Nagyon klaszz kerete van, állítható sokféle módon és méretre, és 150kg-ig terhelhető, úh beleférünk mindhárman egyszerre :DD

Tegnap hevertem kicsit benne, hát az valami fantasztikus volt :))

Most, hogy minden készen áll, holnap ki is próbáljuk a felszereléseket, ugyanis barbizni fogunk. Két család jön vendégségbe hozzánk, csapunk egy laza vasárnap délutánt. Mivel Beni szülinapja is vészesen közeleg, így azt is megünnepeljük majd, bár ez számára még kevéssé tér el a többi naptól. Jövőre már biztosan testreszabjuk neki ezt a napot, és partizhat is egyet :))
Van még pár témám, úgyhogy jövök majd több bejegyzéssel a napokban.



2012. október 9., kedd

dst

Vasárnap reggel hiába ugyanakkor ébredtünk mint általában, mégis nyúzottabbnak éreztem magam.
Hamar azonosítottam az okát, ja, a dst az oka, órát állítottunk kérem, vagyis manuálisan nem is kellett ezt megtennünk, mert az okos telefonok átállítják magukat :)

SA-ban van óraállítás, ez nem minden államban van így, van ahol népszavaztak arról, h ne legyen. Így a korábbi 7 és fél órás időeltolódás 8 és félre duzzadt a magyarországihoz képest. Ez még eggyel nő majd, ha otthon is átállnak téli időszámításra október végén. A majd' 10 óra eltérés már elég komoly, de majd esténként konnektálunk a hazaiakkal.

Az új "időszámításért" cserébe egészen sokáig világos van már, és még ugye tavasz közepe sincs. Amikor napsütéses idő van, akkor a hőmérséklet is komoly magasságokba szökik, és bizony mostmár a naptej sem hiányozhat az autóból, h kéznél legyen, ha leugrunk a partra. És persze a napszemüveg sem, Bebe is beállt a sorba, úgy viseli, mintha azzal született volna :)











2012. október 7., vasárnap

bevásárlókörút

Tudom, hogy nem újkeletű a téma, hisz ez mindenkinél előbukkan előbb, vagy utóbb, h AU-ban mit, hol, hogyan és mennyiért szokott venni.
Ezt meg lehet aztán spékelni azzal, hogy mindez mennyire drága vagy olcsó, ha a dollárra váltott magyar forintokért huncutkodsz, vagy már az itt kapott értékes pimidet költöd.
(Kis etimológia: pimi = pénz, a szó eredete Marcell Bencétől származik - gyermekünk tisztes neve -, aki nagyon szereti az "én elmentem a vásárba fél pénzzel" nótát, namost ő a fél pénzzel-t hamar pimire rövidítette, és ezt mi is átvettük tőle :)
Aztán a vérprofik már grafikonokat is csinálhatnak arról, h valóban melyik ország a drága, és milyen arányban költhetünk a bevételeinkből élelmiszerre és egyebekre.

Nálunk még nem jött el ez a fázis, hisz:
a) egyrészt még nincs au bevételünk, így nyilván minden drága, bár megjegyzem, nem olyan megdöbbentően sok, mint amire számítottam. Van, amire nem mondanám még így sem azt, h drága. Egyes ruhák, játékok pl. Élelmiszer így fizetve sokkal drágább.
b) mi még sokat költünk olyan dolgokra, ami a letelepedésünk része. Ha vásárolunk, még mindig kell egy-egy újabb eszköz. Pl létra, vagy fűnyíró, vagy konzervnyitó, stb. Így nem állt még be a heti rutin, nem látom pontosan, h "normál járaton" milyen költségen ketyeg el a család.

Otthon talán lustaságból, vagy kényelemből, bár én hatékonyságnak mondtam inkább :D alapvetően heti egyszer vásároltunk, a mindent egy helyen elvet követve. Ez a gyerek előtt jó volt, mert úgyis állandóan a cégnál güriztünk, így egy alkalommal letudtuk egy hétre az élelmek és egyebek beszerzését, Bebe születése után meg ugyancsak nem volt baj, ha nem hatféle helyre kellett menni, és őt is rángatni. Hogy ez jó volt e vagy sem, már mindegy, alapvetően volt minden, ha sokszor néha szidtuk is, mert a polcon elöl szinte csak a holnapi vagy tegnapi lejáratú joghurt/tejföl volt, nem baj, másztunk érte az égbe, mert oda rakták a frisset. Hogy a zöldség olyan volt, amilyen? Hááát, bosszankodtam, és esetleg mentem inkább a zöldségehez, amíg ő szebbet adott. Hogy az eladók az esetek nagy részében undokok voltak ? Majdnem mindenhol sajnos...Hogy toporoghattam a sajtos pultnél, mert kimérős sajtot akartam venni, de tojtak rá(m)? Az én bajom, vegyek előre csomagoltat.
Volt egy ilyen sztorink: Auchan áruház sajtos részleg, 2 néni bent a sajtos pult mögötti ficakban tüsténkedik (daraboltak). Én állok türelmesen, várom, h észrevegyenek, és kiszolgáljanak. Csak nem történt semmi. Integetek, feltűnően próbálom kihívni legalább az egyiket, semmi. Odamentem hozzájuk, és kérdeztem, h kérhetnék e sajtot. Válasz: nem (!) mert ők darabolnak, majd jön a kolléganő, ő adhat sajtot. Mi van? És mikor jön a kolléganő? Nem tudják, de hamarosan, csak hátrament. Nem vettem sajtot, és felszívtam jól magam, h még én kérjek elnézést, amiért jöttem.
Ez, és hasonló élmények maradtak a magyar kiskereskedelmi szappanoperákból. Nem kevés, de szerencsére szépen kikopnak majd.

Itt más a hozzáállása a bolti eladóknak. Kedvesek, udvariasak, érezhetően értünk vannak. Pedig otthon is volt azért paici verseny, és itt is nagyon erős a fogyasztásra ösztönzés.
Mégssem érzem ittáldozatnak magam, csak mert beléptem egy boltba.

Itt változtak a vásárlási szokásaink (is). Egyrészt az otthoni hiperekhez hasonlókat látogatjuk, de például rászoktunk a piacokra is. Lehet, h hülyeség, de itt egyrészről vehetsz, h cipőt a cipőboltban, húst meg a húsboltban, vagy vannak a "vegyes-boltok". Szóval vannak a nagy láncok, mint Coles, Woolworth és SA-ban a Foodland is, amik olyan Auchan/Tesco jellegűek, de itt már nem veszünk meg minden szükséges cuccot.
Zöldségért és gyümölcsért a piacra megyünk, ami nagyon jó kis program is egyben a vásárláson túl. Hangulatosak, és nagyon jó áron kiváló cuccokat lehet venni. Vannak piacok, ahol egyenesen a farmerektől, és van, ahol a kínai (vagy ázsiai) árulja. Ha tehetjük nem tőlük vesszük, abban a hitben, h a kkor a termelőtől van :)

Az élelmiszer láncok mellett vannak azok a láncok, akik engem leginkább gyerekkorom Skála, vagy Centrum áruházaira emlékeztetnek, ahol nagy területen van sokféle áru: női, férfi vagy gyerekruha "osztály", játékosztály, kozmetikumok, lakásfelszerelés, stb. Ilyenek a Target, Kmart, BigW, vagy a magassabbra pozícionált Myer és David Jones.

Műszaki cuccok terén a -már általam is emlegetett - The Good Guys, Dick Smith (na igen, ha magyarra fordítjuk a nevét, mondhatjuk, h nem szerencsés névadás :)), és a Harvey Norman a három fő üzletlánc. Vannak még mások is, de ők a legnagyobbak.
Az a műszaki cuccoknál nagyon sajátos, h az ár, amit a boltban kiírnak egy termékre, az köszönőviszonyban sincs azzal, amennyiért a végén elhozhatod.
Van egy ár az árcédulán, és rögtön van egy másik is rajta, ami akkor érvényes, ha készpénzre veszed meg. (itt ugye sokkal inkább veszik hitelkártyára). Van egy netes ára is, és végül van az, amit kialkudsz magadnak. Kötelező eleme a vásárlásnak az alkudás, kérj hot price-t, és elképesztő kedvezményeket adnak. A fenti árak is ugye egyre csökkenők voltak, azt mondanom sem kell. Szóval, amikor vettük a házba a cuccokat, a bolti/katalógusbeli mustránk alapján sem tudtuk, h mennyi lesz a vége, mert az a helyszínen dőlt el végül.
Mondok egy példát, a 149 dolláros vasalóra 99-et mondott az eladó, amikor vettük.
A tab-ra amikor vettünk egy tokot 45 Aud volt kiírva, 30-ért vettük. Szóval ez még nagyon furcsa, és totálisan szokatlan, de szimpatikus dolog :))

Az üzletek nyitva tartása furcsa a magyaréhoz képest, mi azon edződtünk, h minden nap este 8-9-ig mehetünk szinte bárhová. Naná, nem is nagyon tudtunk hétköznap korábban menni, max hétvégén...
No, itt a boltos is ember, mehessen ő is haza időben, úh nincs éjszakáig nyitva tartás. Szo-vas 17h-kor bezár MINDEN a plázában, hétköznap csütörtök a fizunap, akkor mindenki hosszan tart nyitva 8-9-ig, a többi hétköznapokon változó. Élelmiszer láncok azért nem 5-ig, de a corner shopok igen. Furcsa volt eleinte -még most is az-, de meg lehet szokni.

Én mg szeretem a Savings/opshop!salvos típusú boltiokat is. Ezek second hand shopok, azon az elven működnek, h adományokat lehet nekik adni (minden az, amit árulnak), ők eladják, és a befolyt összeget mindegyik valamilyen célra fordítja. Nagyon olcsók, és kiváló cuccokat lehet vadászni. Olyanok, mint a garászvásárok, csak sokszorosa van mindenből, és egy helyen koncentrálva :) Nagyon szeretek keresgélni ezekben is :D

2012. október 5., péntek

Victor Harbor

Fantasztikus időjárás volt elmúlt időszakban, rég nem tavasznak mondanánk ezt otthon, amiben részünk volt, úgy mozgósabbra vettük a a ritmust. Kihasználjuk hát ezt az időszakot, amikor még mindhárman tudunk hétköznap is menni kirándulni, mert bár nyilván jó volna majd egyszercsak munkát találnia Lacának, azzal ez a lehetőség is lezárul, hogy kinyisson egy másik ajtót. Na, nem megyek most ebbe bele :)

Szóval szerdán leugrottunk Victor Harbor-ba (továbbiakban VH:). Ez a város olyan egy órányira van tőlünk déli irányba
Előre sajnálkoznom kell megint azon, h a fotók töredékét sem mutatják annak, amit láttunk, de azért igyekszem illusztrálni a napunkat.

VH klasszikus üdülőhely a Dél-Ausztrálok számára, ahogy olvastam, szívesen vonulnak ide "nyaralni". Ezt meg is tudjuk érteni, mert azon túl, h gyönyörű, sokféle program, és a természet várja az idelátogatókat. Simán van benne 3-4 aktív nap, olyan ozzis, nem rohanós, nem egy nap alatt 6 helyre menős, mint ahogyan egy-egy honi osztálykiránduláson tettük anno. Nem? Időre kellett nézni mindent, állj a sorba, megyünk tovább, ne maradj le...:))

Erről a képről mondtam, mikor visszanéztem,
h majd úgy feliratozom, h apa ezt ette mind
No, mi csak leugrottunk, úgyhogy eleve nem is indultunk korán. Egy kellemes ebéddel nyitottunk, ami után persze nehéz volt aktív üzemmódba lendükni, de csak akarni kellett, és a táj tényleg hívogató volt :)

Az egyik helyi látványosság a Horse Tram, ami egy vasúton közlekedő kocsi, amit egy ló húz (ki hitte volna, ugye? :)

a gyerek pedig csak egy paprikadarabot
 rágcsált :), rólam nem is szólva :))
Ez a kocsi a szárazföldról megy át a szemben található gránit szigetre. A hídon egyébként gyalogosan is lehet közlekedni, úgy az élmény kedvéért odafelé a lovas csodán mentünk, vissza pedig sétáltunk. A kocsin ülve kicsit sajnáltam a pacit, h ekkora súlyt kell húznia, le nyilvánvalóan nem bánta, Olyan kicsi ló volt, nem a magyar fajta, ráadásul vicces bundacsizmát viselt a nagy melegben is :D
A sziget gyönyörű, jó nagy sétát lehet tenni rajta, és hát a kilátás az pazar!




A sziget nem túl nagy, tökéletesen kiépített gyalogút visz a tetejére, amit körbe lehet járni, és csodálni a természet szépségeit, a levegő illatát. Itt már a nyílt óceánnal van a víznek kapcsolata, úh teljesen más színe volt, mint mondjuk "nálunk" a parton, és más hullámok/morajok is voltak.



Szar volt nézelődni :D


VH elnevezésének története


a sziget túraköre, mi nem jártuk végig, de így
Bebe is kibírta kis cipeléssel a teljes napi sétát :)


Gyönyörű virágok voltak a tetején

Gyönyörű színe volt a víznek
A szigeten pingvineket is lehetett nézni, némi belépő ellenében, bementünk mi is:




Bebe a pingvinek hatása alatt :) Őket utánozva járkált :D


Lekerült a mellény végre, de már a cipők is :DD


Namost egyiptom óta ugye tudjuk, h a teve nem barátja Bebének, vagyis Beni nem haverkodik velük. Erre kik voltak itt a parton?



DIY fotó, Kettecskén mi  XXX

És ezt a végére az útkeresőknek, bizonytalankodóknak. Minden út visz valahová, ha kanyarog is:



Biztos ami biztositas

Ezt a sztorit tudatosan halogattam, mert end-to-end (teljes kepet adva) akartam elmeselni. Meg aztan az apropoja nem a legkellemesebb elmen...