2013. január 31., csütörtök

becsengettek

Ha január vége, akkor a nyári szünetnek is vége (többek között SA-ban, és még néhány államban, de nem mindenhol. WA-ban egy héttel később kezdenek).
Karácsony előtt kezdődött a nyáriszünet, és most ért véget. 6 hét. Sok vagy kevés? Minden nézőpont kérdése. Rövidebb, mint a magyarországi, de cserébe itt minden term végén van azért egy kéthetes pihenő (vagyis 10 hetenként egy hosszabb tavaszi/téli/őszi szünet).

Az a vicces, hogy a sulikezdést az időjárás is megtámogatta, épp nem dübörög a nyár, de panaszra azért nincs okunk, csak a 30+ -ok maradoztak el, és ma mondjuk szakad az eső, de tudom, kussoljak, és gondoljak az európai télre :))

Az iskolakezdés nálunk még nagyon nagy változásokat nem okozott, csak két kisebb közvetett hatása van:
1. Szemben van velünk egy suli, így f9 és 3 óra magasságában nagyobb a parkolási hajlandóság az erre járó autósokban.
2. Másrészt a Darlington kindy is újra kinyitotta kapuit, és ma már vittem Bencét oda is. Ez ugye a szűk 3 órás occassional care, ahol az egész intézményesített szocializálódást kezdük. Annyi különbséggel tértünk vissza, h án már nem maradok ott, még a háttérbe vonulva sem, mert nem akartam a gyereket teljesen összezavarni, hogy az egyik helyen ott van anya, aztán a másikon nincs. Így felállítottuk azt az egyenletet a kis buksijában, hogy ha kindy van, akkor anya dolgozik, és viszi Benit, meg majd érte megy. Így most f12-ig pont van annyi időm, h pl ma ebédet főzzek, vagy takarítsak, és ha hazahozom a csemetét, akkor tudunk együtt szórakozni.

Az iskolákról még annyit, hogy Laca volt az nemrégiben az egyik helyen munka kapcsán, valami telkós dolgot csináltak, és ámulva mesélte itthon a látottakat. Fullos számítógépek garmada, kémia-labor jellegű tanterem, ahol nem csak a tanárnak van eszköze a kísérletezésekhez, hanem minden gyereknek is. Továbbra is ugye külső szemlélői vagyunk a dolognak, és ilyen módon szerzünk tapasztalatokat, meg persze a szülők beszámolóiból. Van még 3 évünk addig, míg közelebbről is érintettek leszünk, de továbbra is pozitív, amit ennek kapcsán "tapasztalunk". :)

2013. január 28., hétfő

Australia Day

Január 26-án ünnepel(t) az ország, mert az év első ünnepe már be is toppantott, és egyből egy kicsit sem jelentéktelen nemzeti ünnep közepén találtuk magunkat.

1788-ban ezen a napon futott be ugyanis az első flotta a Sydney-i öbölbe, ez adja az ünnep apropóját, ekkor indult útjára ez az ország, és ilyen rövid idő alatt is milyen sokra vitte...

Nincs tehát ezer éves történelem, nincsenek évszázados elnyomásról szóló beszédek, nincsenek politikai csatározások az ünnep égisze alatt, és nincsenek hőbörgő emberek, akik rendzavarásból jelest kapnak a nap végén, mert jól ordibáltak ott, és akkor, ahol kérték.

Nagyon más módon zajlott ez az ünnep, pedig az ausztrálok legnagyobb nemzeti ünnepe. Tudjátok miről szólt? Kicsit "kozsósan" hangzik, tudom, de a szeretetről. Hogy miért szeretik ezt a vörös földet, ezt az országot, és miért örülnek annak, hogy itt élhetnek, Nemes egyszerűséggel, derűsen, boldogan ÜNNEPELVE.
Ehhez természetesen szorosan kézenfogva járt a külsőségekben is erős szimbolikája az ozzi létnek, vagyis az autókon zászlók, arcokon/testen ozzi zászlóminta festve vagy ideiglenes "tetkó" erre a napra. Nagyon jópofa volt a látvány :). Az időt pedig a szokásos barbizással lehetett elütni, ill számos rendezvény is alkalmat adott a közös ünneplésre, koncertekkel, tüzijátékkal, ami ilyenkor "jár".

A facebook is tele volt erre a napra szánt üzenetekkel, amik nagyon jól megmutatják, h mit is ünnepeltek az emberek. Szemezgettem párat, szerintem nagyon jól mutatják a hozzáállásbeli különbséget.







A két kedvencem, de igazából mindegyik az :)





Az ünnep szombatra esett, de mivel ez hétvégi nap volt, így a hétfőt kiadták szabadnapnak, ezért hosszú hétvége is járt mindehhez :)
Mi is terveztük, h elmegyünk este a belvárosba, megnézzük a koncerteket, de sajna Beni nem volt igazán topon. Csütörtökön hőemelkedése volt, gondoltam a childcare velejárójaként néhány hét alatt csak hazahozott valami kis vírust/bacit, akármit. Aztán pénteken már kisebb láza is volt, és még szombaton sem volt formában. Nem volt vészes, csak épp annyira, h levertebbé tegye. Aztán közben kiderült, h "simán" csak fogzik, ami az utolsók kibújásakor mindig ilyen tünetekkel járt, és ahogy áttöri az ínyét, jobban is lesz, azonnal. Most is így volt szerencsére, úh a nagy belvárosi bulit kihagytuk, de egy glenelgi kisebb esti séta belefért azért.

Lélekben így is ümnnepeltünk, és hálát adtunk minden jóért.
Thank you Australia!



2013. január 24., csütörtök

Csomagos

Idén igazi szórásban kapja Bence a karácsonyi ajándékait, hol van már az a koncentrált ajándékozás, amikor a fa alatt ott van sok kis kupac, amit mind ki lehet bontani (és nyilván kettő után a gyerek(ek) már nem is nagyon képesek befogadni többet, h még ez is, meg ez is...).
Történt, hogy a szüleim és tesóm közös csomagja december 10-én indult útnak hozzánk. Olyan érdekes ez, mi is aznap adtuk fel Magyarország felé a mienket :)
Egy percig sem aggódtam azon, h esetleg nem ér ide karácsonyra, tudtam, h bármikor nagy örömöt nyújt majd az a bizonyos doboz, ami aztán január elején egy szombati napon (!) ide is ért :)







Azt már kevébé gondoltam, hogy a mi csomagunk odairánya hosszabb időt vesz majd igénybe....és ez csak a kisebbik gond volt. Gondosan összeraktam mindent, mindenki személyre szabott szépen csomagolt/felcímkézett, kidekorált pakkocskát kapott, amiben mindenkinek külön üzenet állt képeslapokon, szóval idén nagyon erős volt a személyes vonal (nem nehéz kitalálni, h miért), és mondhatom, h ez a része szinte teljesen tönkrement...:( Ugyanis január első napjaiban egy végtelenségig elázott, bepenészedett, ragasztóval újratákolt roncsot vitt a postás a megadott címre. Hogy hol esett ez a szörnyűség vele, azt sosem tudjuk meg, de nagyon szomorú voltam. Szerencsére minden más viszonylag épségben odaért, ami nem papíralapú volt. Tekintve, h itt nemigen esős az idő, és nem hajón küldtük, így csak a célországra tudok gondolni, h ott kapta ezt az extra gondoskodást, vagy valahol Európában...
Na, mindegy.
A másik vicces része a történetnek, h keresztanyám is dec 10-én adott fel egy csomagot, azt meg ma kaptuk meg :))) Hol járt eddig ? Mindenesetre mindkét csomag szárazon, és tökéletes állapotban landolt nálunk, és nagy-nagy örömöt okozott!








 Szóval Beninek még mindig tart a karácsony :)

2013. január 23., szerda

közlekedj okosan

Írtam már ilyen, vagy olyan formában a közlekedésről, most újabb adalék érkezik a korábbiakhoz. Eddig javarészt utasként tapasztalt dolgokat írtam, most, hogy sokkal aktívabb lettem a másik ülésben is, kapva kapok az alkalmon, h ódákat zengjek a témáról. :)
Kezdjük is az elején, kis túlzással tízből tízes itt a vezetési élmény a magyarországihoz képest. No azért itt sem csak mintavezetők és kresz-angyalok ülnek a volán mögött, tévedés ne essék, de összbenyomást tekintve nagyon elégedett vagyok. Az utóbbi időszakban elég sokat vezetek, és megtapasztalhattam végre, hogy az utakon is létezik az a fajta ausztrál tolerancia, udvariasság, odafigyelés, ami más helyeken is tapasztalható.
Azt biztosan állíthatom, hogy autó nélkül nagyon nehéz volna rugalmasan/kényelmesen mozognunk, úgyhogy ha valaki kifelé tart éppen (bármelyik fázisnál tartson is), és netán nincs jogsija, akkor javaslom, h legyen rá gondja, vagy persze itt is le lehet vizsgázni nulláról is, csak annak a menetét nem ismerem. Anno egy kollégám reakciója ez volt, amikor meghallotta, h nincs jogsim, h hogy tudok anélkül élni?  Hát Budapesten tudtam még akkor. Itt nehezebb volna, bár semmi sem lehetetlen. Sok múlik a "hol lakol" :) kérdésre adott válaszon is...ha a villamosvonalon, és a munkába/oviba is az visz/hoz, akkor biztosan jó alternatíva, szóval nem akarom leszólni a helyi tömegközlekedést. Nem is ismerem olyan nagyon, csak hallomásból tudom, h jó-jó, de nem a közlekedés alfája és omegája.
Élénken él bennem az élmény, h Budapest bizonyos részein jó előre ki kellett gondolnom, h hol, melyik sávban vágjak neki a szakasznak, mert ha elvétem, a sávváltáshoz -kis túlzással- halált megvető bátorságra lesz szükségem...amikor még Budaörsön volt a Pannon székháza (és még Pannon volt), akkoriban az Osztyapenkónál (ami már nem az, de valszeg örökre rajta marad ez a név) a budaörsi útra lehetetlen volt normálisan kisorolni, mert mindenki azt gondolta, h az autópálya felé vezető út, az már autópálya, és a sávváltást jelző autó csak kint felejtette az indexét, majd beengedi más. Ha kiraktad a jelzést, akkor az azonnal pavlovi reflexeket indított be autóstársaim jó részében, hogy a gázpedálra tapossanak, a szűzlny combjánál isszűkebbre zárva az amúgy sem létező követési távolságot. Utáltam.
A belső sáv versenypálya volt a legtöbb helyen, ott csak szigorúan bukócsövezett autóban volt érdemes nekivágni, és ha mégis odakeveredtem, hát tettek róla, h érezzem a törődést...
Lámpák? Színe nem jellemző. Menjünk át a piroson is, menjünk hatvannal a 30-as táblánál, nem gond, h a sávot lezárták útjavítás miatt, majd a sor legelején tövig tapossuk a féket, és befúrjuk magunkat...
Nem akarom a végtelenségig lehúzni az otthoni viszonyokat, de engem nagyon frusztráltak a fentiek, és az önbizalmamat a földig döngölték autóvezetés kapcsán.
Képzeljétek el, h itt is vannak soksávos utak, lámpák, táblák, és autók is dögivel, mégsem élet-halál harc eljutni valahová.
Mehetek a belső sávban nyugodtan, nem tolnak le onnan, mert más is a megengedett sebességgel halad. Ha terelés van, és 25-ös tábla, akkor mindenki annyival megy. Ha jelzem, h sávot akarok váltani, akkor beengednek.  Nagyon vicces, h ilyen dolgokat írok nagy csodálkozással, mert olyan triviálisan hangoznak. Igen, azok, de számomra csak itt.
Persze kell figyelni, de nem pusztán a mások degenerált viselkedését, hanem a normál közlekedési viszonyokat. Ez nagyon nem mindegy, és nagyon más élmény. Így élmény marad az autózás :)
Zene felteker, és örül. A minap erre "tomboltunk" Benivel (kedvenceim egyike), azóta minden este meg kell néznünk legalább egyszer a youtube-on őket:


Végezetül pedig álljon itt egy helyi buszos sztori is, ami nem velem, hanem Mariettával történt (aki azuveghegyenistul szerzoje ), engedélyével közzéteszem itt. Nagyon "beszédes" történet, h itt hogyan is megy a közösségi közlekedés:
"Kivetelesen busszal jottem haza, ez tortent rajta: megallo, busz beall. Szallnak fel az emberek, 2 eseteben kiderul, a masik iranyba mennenek. Mindekozben az o jo buszuk elszaguldott mellettunk, megallas nelkul. A mi soforunk ratelefonalt a masik buszra, es megbeszelte vele, h utanaviszi a 2 utast, varja be. Fuvarban voltunk ugye, de mindossze 2 extra korforgot mentunk. Hat errefele igy mennek a dolgok ;)"

Ez is egy szeletke Ausztrália.
szeretjük ;)

2013. január 21., hétfő

amikor január az nyár

Nem, nem őrültem meg, üzenem azoknak, akik esetleg az elmúlt egy napban többször is az oldalamra vetődtek volna, és mindannyiszor új arculattal találkozhattak. Csak próbáltam megtalálni az új dizájnt :) Ez is része a blogomnak, időnként rámtör, hogy na, most akkor fessük át. Új színek, formák, betűk csupa vagy-vaggyal, olykor és-éssel :)
Ha meg mindezek kimaradtak, akkor most láthatjátok a legújabbat, ami kompromisszumos választás, úgyhogy meglátom meddig marad...

Új hétre virradtunk, és bár a január még javában tart, ez itt csöppet sem ad okot bánkódásra, sőt.
Szandra is írt a blogján nemrég arról, h miket tervez idénre, és, h itt azért másként indul egy új év. A gondolatsor második fele engem is foglalkoztatott már, úh magam is ejtek szót róla.

Ha valamikor, hát januárban tényleg határozottan lehet érezni, h fejjel lefelé vagyunk. A hosszú-hosszú január, ami kap hideget-meleget mindig, ami olyan végeláthatatlan és sötét magyar honban. Ami elől síelni, vagy egzotikus országokba szokás utazni, már aki theti. Látom a facebook-on a fotókat, h merre bolyong a magyar :)
Ez az a hónap, ami ugye arra volna hivatott, hogy rajtkőre ültesse az összes fogadalmacskánkat, és startpisztolyt szorítson a halántékukhoz, egyesével, hogy aztán a heves rajtban el is vérezzenek szép sorjában. Többnyire.
Otthon nehéz volt energikusan nekivágni az évnek, optimistán és fejest ugorva csapni a lecsóba. Nehéz volt hamarabb kelni, h az a vállalt sportolás is beleférjen, nehéz volt a hétfőket realizálni, és nem keseregni azon, h mikor is lesz már tavasz, vagy legalább péntek. Nehéz volt szeretni, ha újra havazott, vagy elfogadni, h bizony még jó sokáig sötétben indul és ér véget a nap az autóban munkába menet/jövet. Persze voltak szépségei is. Azt a kalsszikust mindenképpen megemlítve, hogy a téli hosszú esték serkentik az őszi újszülöttek számát. Nos, így van, három éve januárban nálunk is útnak indult Ő. Ilyentájt...:)))).de összességében valahogy ez a sztereotíp kép rajzolódik bennem, ha a januárra gondolok. Pedig nem is vagyok az a kesergős fajta.
Aztán 2013 januárja számunkravalami egészen más. Hihetetlen, hogy ilyen sokat számít a környezet, bár hangsúlyozom, h ha egyebek nem volnának rendben, akkor ez is elveszíthetné hamar a varázsát. Szóval itt tombol a nyár, és mennyivel könnyebb így energikusnak lenni, terveket szövögetni, kicsiiket és nagyokat, és bele is vágni azok megvalósításába. Mennyivel könnyebb a (számomra) szokásos év eleji fittségi/súly-és étkezési triumvirátus dolgában tényleges változásokat eszközölni. Nem futok minden nap 15 kilométert, de ha tehetjük, sétálunk legalább fél órát, olykor másfél-kettőt is.. Ezt többnyire úgy, h Beni bicajon nyomja, mi meg mögötte, úh még tempó is van benne :) és élvezzük, ami nagyon fontos.
Mennyivel egyszerűbb az étkezzésben a zöldek/nyersek arányán fordítani úgy, h túlmutasson a menü a lapos csirke zöld saláta kombón. Mennyivel könnyebb úgy indulni egy ragyogóan napsütéses napon a hétfőnek, h örülünk annak, ami van, és énekelünk együtt a gyerekkel az autóban útban a daycare-be.

Könnyebb itt a januárt túlélni. Itt nem is túléljük, élvezzük, minden pillanatát.
Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mit fogok majd érezni a fordított nyár közepén. Remélem, h a kegyesebb tél segít majd pozitívvá tenni azt is :)

Addig is kitartást kívánok a télhez azoknak, akik szintén nem kedvelik oly' nagyon....mint én :)

2013. január 18., péntek

mega brand

Volt egy testvérpár, akik nagyon szerették a zenét. Fiatalon össze is álltak mindenféle formációkba - együtt -, és rockos vonalon próbáltak szárnyat bontogatni. Többnyire a szorosabb baráti körből csapódtak hozzájuk a tagok. Elég sajátos módon a csótányok nevet választották maguknak. Még talán pici sikereik is voltak, amikor a két tesó közül az egyiknek a családjában súlyos tragédia történt, ő akkor és ott kiszállt az addigi zenélésből.
A másik testvér nem nagyon tudott mit kezdeni magával, tengett-lengett. A nővérük épp akkoriban ment felvételizni a tanítóképzőbe, és hát elkísérte. No, és ha elkísérte, gondolta bemegy, mi történhet? Az történt, hogy felvették. Többszáz lány között 5 fiú volt összesen. A zenélés persze megmaradt, de a fiú agya elkezdett akörül forogni, amit épp tanult. A régebbi zenekari tagok és a főiskolán megismert évfolyamtársakkal (kettővel) megosztotta az ötletét.
Sydney-ben járunk, huszonegynéhány évvel ezelőtt, és a történet valós.
Valahogy így született meg Ausztrália leghíresebb band-je, és brand-je is, a "The Wiggles".
A zenekar, ami végül 4 pasiból állt össze, és 20 éve nyomják töretlenül. Épp idén lesz nagy cserélődés, mert a 4 tagból 3 kicserélődik. Elfáradtak (és atomhülyére keresték már magukat :), de azt mondom, h ők megérdemlik.

Sajnos róluk piciny magyar hazánkban a világon semmit sem hallottunk, pedig tényleg elképesztően jók. Ők az ausztrál Halász Judit :) Csak sokkal turbózottabb formában. Ezzel be is határoltam a zenei korosztályt, "hivatalosan" úgy iskoláskorig lőhető be, bár megjegyzem, ahogy az említett hazai nagyágyút, úgy őket is szívesen és élvezettel hallgatom, és nézem még én is, na de még apa is :)
És ez az egyik kulcsa a sikerüknek, hogy nem pusztán egy zenekar, ami gyerekzenét játszik, hanem emelett tv show-kat csinál, a koncertjeik hihetetlenül hangulatosak (bár sajnos csak dvd-alapú az élmény), és wiggles-brand-del el tudnak adni mindent, de MINDENT.
USA-ban, Kanadában és UK-ben is sikeresek, és nagyon élvezhető az angolul nem tudó (lásd egyelőre Bence) gyerekeknek is, ezért sajnálom, h nem elérhetők Mo-on.

Az alapkoncepció az, hogy a 4 pasi = 4 szín,és ez a 4 szín köszön vissza mindenen, így ha tagcsere is van, marad a saárga valaki, csak más arca lesz. Volt már rá példa, az alapító sárga tag sajnos beteg lett, abba kellett hagynia, és gond nélkül jöhetett új "arc" a helyére.
Zenében egyrészt az angol gyermekirodalom körül mozognak, a bizonyos "nursery rhymes"-ok, ill többszáz saját dalt is írtak, és nagyon interaktívak. A mozgás alapvető része az egésznek, amit a gyerekek ugye szintén imádnak :)
A 4 énekesen kívül vannak állandó kiegészítő szereplők, akik mind a gyermekek általános kedvencei, és sokszor felbukkannak a történetekben: Wags a kutya, Dorothy a dinoszaurusz és Henry a polip, meg Jack a kalózkapitány.
Egy-két favoritunk ízelítőül, ezeket Bence úgy kb végtelenítve tudná nézni :)






Nálunk ez most nagyon nagy favorit, youtube-on szerencsére azért bárhol elérhetők, hátha gyerekesek ti is rákaptok :)




2013. január 16., szerda

kutyavilág, macskanyelv

Azt hiszem, hogy már-már köztudottként aposztrofálhatom azt a tulajdonságomat, h szeretem az állatokat. Alapvetően macskás vagyok, hihetetlen varázslat számomra egy macska, valahogy minden megvan bennük, együtt és úgy, ahogy azt "kell", és kicsit megosztók is -mint jómagam-, így nagy az összhang :)
Mindemellett a kutyák is igen közel állnak a szívemhez, hisz úgy nőttem fel, h MINDIG volt kutyán és macskáink is. Aztán amikor a fővárosba kerültünk az ottani életmódunk kutyatartásra alakalmatlanná tett minket, mindig azt mondtuk, h jobban szeretjük őket annál, mintsem egy reggeltől-estig a házban/udvaron unatkozós/senyvedő, a gazdi után sóvárgó ebet lássunk magunk körül, ill ne lássunk, hisz mi dolgoztunk reggeltől estig.
A téma két dolog miatt ütötte fel a fejét most és itt. Az egyik az az elkeserítően sok facebook-os bejegyzés, amit az ismerőseimen keresztül nap mint nap látok gazdátlan, kidobott, kitaszított, túlszaporított és még sorolhatnám állatokról (többnyire kutyákról). Megszakad a szívem.. Hihetetlen méreteke és mértéket ölt a feleőtlen állattartás Magyarországon, és szívszorító a látvány, amit ez a sok barom produkál, már bocsánat, és tisztelet a kivételeknek. Nem tudom, h hol van a bibi, de az biztos, h valami nagyon nem jól megy ebben a témában (sem). Eddigi ausztrál tapasztalataim alapján itt nincsenek kóbor állatok. Komolyan, még sohasem láttam egyetlen, nyilvánvalóan megvert, megkínzott kutyát/macskát, akik űzűzött vadként kóborolnának az utcákon, vagy kiesesbb helyeken. Egyszerűen nincsenek, vagy nagyon-nagyon kis számban lehetnek esetleg.
Pedig kutya sok van, a tengerpart és az Espelande (parti sétány) is hemzseg a kutyásoktól, akik sétáltatják őket, viszik magukkal a napi sporttevékenységük partnereiként. Pusztán a jóléten múlna ez is? Egy része biztosan, na de csak erre nemigen lehet fogni.
Tudom, h a felelős állattartás költséges. A macskáink éves rendszeres oltásai, minőségi ételek, orvos, ha szükség volt rá, de ezkkel kalkuláljon már, aki belevág! vagy túl naív lennék? Mindig azt mondtam, h ha nyerek a lottón egy szerénytelenül nagy összeget, akkor biztosan létesítek egy menhelyet. Még reménykedem :)
Na kipuffogtam magam jól ugrás a másik apropóra...
A múlt héten volt inspekció, amikor is megragadtam az alkalmat, h rákérdezzek a macskatartás elméleti lehetőségére itt a bérleményben. Anno a hirdetésben kis-közepes termetű kutya nem volt kizárva, de macskáról nem volt szó, így pontosítani szerettem volna. Az ügynökség egyeztetett a tulajjal, és sajnos csak kutyát engedélyez :( (ázsiai lélvén nyilván ételként gondol rá.....rosszmájúság off), szóval ez most nem aktuális. Kicsit szomorú vagyok miatta, de csak a felszínen, mert igazából a szívem mélyén abszolút tisztában vagyok azzal, h ennek most még nem jött el az ideje.  Hogy miért?
Bár az otthon hagyott két cicám nagyon-nagyon (és még sok nagyon) jó kezekben vannak, talán jobban élnek, mint anno velünk, mégsem költöztek ki a szívemből teljesen. A helyzetet elfogadtam, örülök, h láthatom őket, örülök, h jól vannak, de ezzel nem törlődtek belőlem. Másrészt ha nagyon őszinte akarok lenni akkor az is visszatart(hatna) egyelőre, h bizony egy-egy Magyarországra utazás alkalmával valami megoldást kellene találni a gondozás(uk)ra. Hazaugrani nem 5-8 napra fogunk, és ha itt is hagynánk a szomszédra a cicát, h etesse, itassa, az még oké. Na de ha nem jár ki, akkor alomba intézi a dolgait, amit bizony nap, mint nap üríteni kellene. Ezt egyelőre nem várhatom el senkitől. Így körbeért a kérdés, a tulaj sem támogatja, mi sem tartunk még ott, így egyelőre csak a másokét szeretgetjük, ha séta közben látunk egyet-kettőt :))
Már vannak olyan cicák, akiket direkt útbaejtünk, és jönnek oda, ha arra bicajozunk.

A fajtákról általában elmondható, h míg otthon a "hagyományos" cicákból van a legtöbb, ami hivatalosan az európai rövidszőrű, nos, addig itt -ugye talán épp a neve miatt -, ez a legritkább. Legtöbb cicus valami nagyobb testű lompos farkú, fél-vagy egészen hosszú szőrű példány. Irtó helyesek egyébként :)

A kutyákkal sincs ez nagyon másképp, bár köztük több az európában is jól megszokott fajta. Még magyar vizslákat is szoktunk látni :)
Ági barátnőm világosított fel anno, h milyen kutyákat is látok én itt javarészt, ugyanis hatalmas divatja van az úgynevezett cross-breeded, vagy designer kutyáknak. Ez kicsit bizarr olykor, de az alapelv az, h végy egy kztyafajtát adott kulső és belső tulajdonságokkal, majd keresztezd egy másikkal, aminek szintén előnyös tulajdonságai vannak, és kapsz belőle egy harmadik fajtát. Némelyik elég vicces, és nekem kicsit furcsán hatnak, de itt nagyon népszerűek, és főleg a kisebb testűek.
Crossbreed - itt láthatsz példákat :)
És ami nagyon jó, h a harci kutyák nagyon elvétve vannak, be sem lehet hozni azokat, bár 1-2-t láttunk már, azok is valahogyan csak "lettek", de nem kell azon aggódnom, h a sétányon nekiugrik egy ilyen a gyereknek, vagy a másik sétáló ebnek, mert nincs :)


2013. január 14., hétfő

Valami elkezdődött

Szépen telnek e napok, hetek, hónapok, azt hiszem, hogy az itteni életünk eddig "elvárható" (már ha van ilyen) szintjén beilleszkedtünk. Kisebb-nagyobb téglánként építgetünk, és az a legjobb ebben, h mindeközben köszönjük, nagyon jól vagyunk :)
A daycare dolgában köszönöm mindenkinek ezúton is a kommenteket, szépen haladunk, úgy látszik, h az idő is szükséges faktor volt ebben, ill méginkább az, h találjon Beni magának kapaszkodókat, megismerje az ott dolgozó "óvónéniket" (nevezzük így mindet, bonyolulkt volna az itteni rendszert magyarosítani), szóval már másként telnek a napjai. Ott tartunk, h ha elviszem kora délelőtt, akkor puszi, és megy játszani, kintre vagy ha bent vannak az sem gond. Ma először jöttem el a childcare-ből, azzal, h majd hívnak, ha netán gond volna, vagy ha mehetek érte. Hát, nem volt egyszerű érzés kijönni, és nélküle hazaautózni...Mondanom sem kell, h semmi hasznossal nemigen tudtam elütni az időt, csak lestem, h mikor kellene indulnom - majd inkább olvasok ott kicsit - alapon. Persze útközben voltam épp, mikor csörgött a telefonom, de igazából csak azért hívtak, h minden Ok, és van e bármi ételalllergiája, vagy ehet e bármit, az ebéd miatt volt ez fontos.

 / Persze mindezeket az infokat megkapják a szülőktől a beiratkozási form alapján, csak mi még nem írattuk be hivatalosan, azért volt ez kérdés. Abban aztán a kedvenc gyermekdalaitól kezdve az ételeken át mindenről érdeklődnek, és lehet írni, hogy minél teljesebb képet kapjanak a gyerekről. Pláne ha az angolul sem beszél :) Mindez úgy látom továbbra sem okoz törést, mesélte a drágám, h mit énekelt az óvónéninek, aki azt mondta rá, h super! :DD /

És ha már az angol...
Itt van ez az okos csöppség a maga 2 év 3 hnapjával, és kezdi felkapkodni az angolt. Kihall szavakat a mesékből, vagy azokból a gyerekműsorokból, amikről korábban már írtam. A minap az AMAZING volt terítéken, azt "tanulta" meg. A lefurcsább, h anélkül is helyén használja, h elmondtam volna a jelentését, na és a nagyobbik csoda számunkra az a kiejtése. Úgy mondja ezt a szót, h tisztán hallom belőle a helyes angol hangsúlyozást (vagyis nem a magyaros szó elején van a hagsúly típusút).
A másik az egyes hangzók. Van az angolban pl a th amit se nem t nem nem sz, hanem valahol a kettő között ejtjük, most nem akarok a fonetikába belemászni, nem is értek az angol részéhez :) A thumb (hüvelykujj) szó ilyen pl. Ezt én simán tével mondom, no Beni nem... Ijesztő, és varászlatos, ahogy alakul ez a nemrég még szopós kiamalac érett kicsi ovissá, aki boldogan énekel és versel magyarul néha szünet nélkül, és egyre többször jönnek mellé az angol kedvencek is (ezekről szeretnék majd még írni). Azok néha még sajátos nyelven, de amit elkap, azt nagyon :DDD






2013. január 11., péntek

au(to)story

A történet úgy kezdődött, hogy Magyarországon még csak vágyakozó pillantásokkal válogattuk az autókat, hogy majd ha itt leszünk mit is volna jó. Ha van egy kereted rá, azon belül sem olyan egyszerű találni, mert irgalmatlanul sokféle típus van ismert gyártóktól is, amik európai szenek ismeretlenek.
Mi is dilemmáztunk sokat, néztük az árakat, a kínálatot, stb.
Aztán amikor megérkeztünk ez volt az első nagyobb projekt, hogy a bérelt autót sajátra váltsuk. Nagyobbacska járgányokat nézegettünk (azokból van több, bár kicsikkel is járnak), mert magy jó lesz az, ha  kempingcuccokat is akarunk pakolni, meg úgy egyáltalán. Így választottuk végül a Hunyadi Santa Fe-t, ami nagyjából minden akkor állított kívánalomnak meg is felelt.
Telt-múlt az idő, és alakultak a helyi rutinjaink, sokkal világosabbá vált, hogy a vélt igényeink nem teljesen azonosak a valódiakkal, már ami az autóválasztást illette.
Amikor Laca dolgozni kezdett, és még a mi autónkkal járt, akkor az az iránykezdett körvonalazódni, hogy szükség lesz egy ketteskére - nekem -, aki ezen megközelítés miatt valami kisebb, rohangászós, játszótérre-oviba-bevásárolni járós megoldás.
Neki is láttunk ilyesmik között keresgélni.
Aztán felfüggesztettük a dolgot, mert Laca kapott céges autót, Hunyadi maradt itthon, mindazon funkciók ellátására, amiket ketteskének szántunk. Azt hiszem itt jött a törés a közös jövőnket tekintve, mert adva voltam én, akinek hirtelen majd' minden nap kellett vele menni valahová, és adva volt ő, aki vitt is, csak a szerelem nem jött. Funkcionális alapokon maradt a kapcsolatunk :), mindemellett a méretei ellenemre voltak, és indokolatlanul sokat bírt étkezni, hisz rövid távokon mentem vele, nem épp őrült tempóban.
Újabb dilemma előtt álltunk, ami azért nem takargatta sokáig a megoldást.
Egyelőre maradjunk az egyautós megoldásnál, és nem a klasszikus nagy autó + kicsi anyunak esetnél, mert ez jelenleg nálunk szükségtelen.
Ítéletet hirdetünk, és karácsony előtt nem sokkal egy szép megmosott autó fotói kerültek az értékesítő portálokra. Az időzítés fantasztikus volt, mert a kutya sem jelentkezett :DD
Így aztán a trade-in (beszámítás) lehetőségével látogatott el Laca egy kereskedésbe, hogy lássuk az az út járható e. Egészen korrekt ajánlatot tettek, olyat, amin komolyan el is lehetett gondolkodni. Rábólintottunk, és kiválasztottuk az új (csak számunkra új, egyébként használt) autót. Kértünk rá ezt-azt, így pár napot várni kellett az átvételére.
Milyen az élet, ezidő alatt sorban kezdtek hívogatni a potenciális vevők, h érdekli őket a Hunyadi. Jött is egy párocska megnézték, nagyon oké minden, ők vinnék. Vicces volt a helyzet, mert vasárnap volt, nekünk volt egy szerződésünk a trade-inről, ugyanakkor volt egy jobb ajánlat a pártól. Szerencsére el tudta érni Laca a kereskedőt, h megtudjuk mi van ilyenkor, és láss csodát, semmi. A trade-in-re megállapított árat kelltt kifizessük, az autót pedig eladhattuk. (Azt hittem, h ez így nem fog menni, hisz ha ők adták volna el, bizonyára még kerestek volna rajta).
Aznap utaltak depositot a vevők, másnap ki is fizették a kocsit, mi meg elhoztuk a másikat.
Így most van számomra sokkal jobban élvezhető méretű autónk olyan, ami otthon a céges autóm is volt, és nagyon szerettük mindketten. Egyelőre sajnos nem Subaru, mert nem akartuk elvetni a pénzügyi sulykot, de ez is egy szerethető, fürge és szépséges darab :)



2013. január 9., szerda

childcare challenge

Kicsit elakadtam childcare ügyben. Ott tartottam utoljára, h megnéztem őket, kalkulálgattam a napokat, helyszíneket, lehetőségeket, majd arra jutottam/tunk, h azt választjuk, ami érzetre is jobban tetszett, és a benyomások alapján is vezetett. Igaz, h itt nincs egymást követő két nap egyelőre, de ez is alakulhat.
Visszamentünk január elején, h megbeszéljük a részleteket, és kezdődjön a beszoktatás...
Látszólag úgy tűnt, hogy nagy gond nem lesz, hisz bátran ment a gyerekek közé, izgatta a dolog, és nem úgy indultunk, h azon menne a nyávogás, h nem akarja az egészet.
Itt némileg más a rendszer, mint a Darlingtonban, mert itt a beszoktatás alatt sem lehetek bent a játszószobában/udvaron a gyerekkel. Van egy kis külön konyha, ott várakozhat a szülő.
Namost én úgy ülöm végig az összes ilyen szeánszt, mint anno, amikor vizsgára vártam egyetemen. Biztos megvan az az érzés, amikor úgy mentél, hogy készültél, na de azért dolgozik a drukk a gyomorban. Nyílik az ajtó, ki jön ki, mit mond, hogy ment, stb...Ez az élmény elevenedett fel bennem is, ha hallom, h nyílik az ajtó, akkor fülelek, h oda jönnek e, mondván, h Ben a little bit upset :(
- alapvetően nincs baja azzal, h ott kell lennie.
- a gyerekekkel és az óvónénikkel sincs, már amennyire ezt látom, és el tudom meséltetni vele (ugye ez a hátránya, ha nem vagyok ott, h fogalmam sincs mi történik vele)...
- úgy tűnik, h a nyelvi különbségek sem okoznak gondot,
- a baj ott kezdődik, h én nem vagyok ott, ahol ő is. Egy ideig elvan, játszik, csinál ezt azt, aztán két dolog miatt szokott eltörni:
1. nem mehet ki az udvarra
2. ha oda nem ,ehet, akkor én legyek bent vele ott a játszószobában.
Udvar:
Tudni kell ezekről a gyermekintézményekről, h nagyon komolyan veszik a "sun smart" gondolkodást, vagyis nézik az aznapi uv előrejelzést, és nem viszik ki az udvarra őket bizonyos szintű sugárzás fölött. Ez a másik kindyben nem ilyen komoly, mint itt, értem ezalatt, h ott is figyelnek rá, de kalapban kiviszik őket, és legfeljebb ott kezdenek, nem bent.
Itt nem így van, szigorúan benti játék, ha erős az UV aznapra, még egy fél órára sem mehetnek ki, még 10 előtt sem.
Ezzel csak részben értek egyet, én sem megyek tűző napra (főleg a gyereket nem teszem ki), de szerintem kalapban és napkrémmel fél óra kora délelőtt még belefér. Rosszul gondolom?
Nyár lévén bizony nagyon erős az esély a magas UV szintre is, úgy a beszoktatás során alig van esély arra, h Beni a hőn áhított udvarán is játszhasson a childcare-nek.
Ma kivételesen azonban lehűlt kicsit a levegő, 23-25 fok köré, de, h pici nehezítés legyen, nem tudtunk reggel menni, mert inspection-re vártam. (Ma volt a második, mióta itt lakunk, újra 3 perc, újra elégedetten távozás :)). Tekintve, h amikor értesítenek, csak azt mondják meg, h 9-14h között jönnek, így vártunk... 11 előtt kicsivel jött a leányzó az ügynökségtől, aztán úgy döntöttem, h kocsiba ülünk, és elviszem Benit ma is oviba, ne legyen szünnap, és ma úgyis végre kimehetnek.
Így is lett, a parkolóból láttuk, h kint játszanak az udvaron, szuper boldogság volt, azzal a bökkenővel, h fél 12 magasságában beterelték a csemetéket ebédre készülés okán. Ott újra eltört a gyerekem, hamar végetért az áhított udvari csoda, úh megint sírós elköszönés volt, de talán kevésbé szomorú, mint eddig.
Holnap meglátjuk a folytatást, jó lenne, ha egyszer már 1 - 1,5 órát nyomna egyhuzamban...

A gondom az, h pillanatnyilag nem is látom mivel tudnám segíteni jobban a beszokását azon túl, h sokat-sokat beszélgetünk róla, igyekszünk úgy csinálni, h ne stresszelje magát ezen, és úgy is tűnt, h megy ez. Itthon még sosincs baj induláskor, és ha megérkezünk is boldogan megy a terembe, csak utána fogy el nagyon korán ...

Az óvónénik amúgy kedvesek, kérték, h írjak le nekik pár szót magyarul-angolul, h tudjanak úgy is beszélni a gyerekhez, ez kedves. Ma is mikor megérkeztünk, az első dolog az volt, h megkérdezték, hogy van a bicikli magyarul, mert egyből arra pattant fel a gyerek. Ugyanakkor ha sír, az orrát mindig én fújom ki, ha behívnak...Ez a téma általánosan másként mehet itt, mert a másik oviban sem nagyon erőltetik a zsepit a gyerekek orra alá akkor sem, ha nyilvánvalóan kúszik a csiga, nemcsak sírás miatt fénylik.

Ez az aktuális helyzet, türelemmel viszem, időnyomás nincs, remélem ráérez majd nélkülem is az ízére. Az biztos, h ezzel a Darlingtonból is ki kell íratnom magam, mert azt nem tehetem, h az egyik helyen ott vagyok, a másikon meg nem.

Hasonlókon átesett anyukák okos tanácsait szívesen veszem, mert én picit elvesztem most.

2013. január 6., vasárnap

a nyár biztos jelei

Az ausztrál nyár visszavonhatatlan jeleit nap-mint nap érzékelhetjük. Némelyek elég kézenfekvők, mások, meg meglehetősen helyiek, vagy / és megmosolyogtatók :)

Az egyik legszembetűnőbb sajátossága a nyárnak, hogy az amúgy sem fázós ausztrálok ledobják a textilt (na nem teljesen), és előbukkannak a szerény méretűnek egyáltalán nem mondható tetoválások. Itt sokkal elfogadottabbnak tűnik, mint otthon, mert elég nagy széles spektrumon mozognak a viselőik. A tetkók jellegét tekintve nem az a kis jelzésértékű díszecskék, hanem gyakran a teljes hátat /kart, vállt , combot beterítő motívumok kúsznak ide-oda. És még színesek is többnyire (nekem túlzó már egyik másik), pedig alapvetően tetszenek.. Nők és férfiak is viselik, és a nőkön is meglehetősen sok és nagy ábra van.

A másik korántsem mellékes nyári jellemző az időjárás. Amikor megérkeztünk, és elég sokat fáztam, akkor írogattam az időjárásról, és úgy tisztességes, ha ezt az arcát sem hanyagolom el.  A pozitív irányultság ugye, ha valami jó, azt nem taglaljuk, csak, ha nem tetszik. Ez otthon alapállapot sajnos, itt igyekszem gyorsan magam mögé tudni. Szóval időjárás. Úgy október közepe óta viszonylag stabilan jó idő van. Értem ezalatt, hogy napos, meleg, és ahogy mentünk a nyárba, egyre melegedő. Október 29-én fürödtünk először a tengerben, megjegyzem, ez már az én korántsem hidegimádó alkatomnak is fürdésre alkalmas volt-, úh bizonyára másoknak sokkal előbb :))) ozziknak meg pláne :D
A nyár itt száraz és meleg, javarészt 26-35 fok között, néhány 40+ -os nappal. Hozzáteszem a 26 fok is sokkal melegebb, mint otthon volt. Szerencsére a meleg mellé a páratartalom alacsony (ellentétben a szubtrópusi, trópusi vidékekkel), így azért normálisan viselhető. Nem ömlik patakokban a víz rólunk :) Ahogy földrajzilag is, így időjárás tekintetében is Melbourne - Perth között vagyunk az aranyközépúton. Állandó tartozékok a napszemüveg, kalap és napvédő, bár én a kalapokkal hadilábon állok (hosszútávon egyszerűen zavar a viselése), a másik kettő jöhet :)
Az ég felhőtlen és szikrázóan kék, egyszerűen gyönyörű!

Sajnos a nyári időszakkal kézenfogva jár a bozóttűz/erdőtűz is. Néhány extrém esetről olykor még talán Mo-on is hírt hallhattunk, de másabb azért úgy tudni ezekről, h itt élünk. A forróság, a száraz növényzet, és a szinte állandó légmozgás szépen megágyaz annak, hogy ha tűz van valahol, az tarol, rohan, és elképesztő méreteket ölt. Kampányol is a kormány, h mindenkihez eljusson az információ arról, h mi a teendő, ha tüzet észlel, és hol vannak a veszélyeztetett területek.

A nyár velejárója Mo-on is az esküvőszezon, ez itt sincs másként, úgy tapasztaljuk. Mostanság gyakrabban botlunk szépruhás csoportokba a templomok környékén. Ezekben nem is volt semmi extra, néha talán az autók, amiken jött a násznép. A minap azonban (hétköznap volt!) sétáltunk le a partra, és azt láttuk, h valami sátrak állnak ott, de nem az életmentők narancsszínű cuccai. Kicsit közelebb érve láttuk, h esküvő lesz, a násznép már álldigált a homokban napernyőkkel felszerelkezve, mert aznap 40+ -os nap volt épp, hát olvadozhattak rendesen, mert még elég sok idő múlva jött a menyasszony :) Mindenesetre nagyon hangulatos lehet egy ilyen esküvő, mondtam is Lacának, h újraházasodhatnánk hasonló módon :))

Ha már beach, bizony az életmentők szolgálatban vannak, és rendszerint látunk körözni helikoptereket is az égen. Nyilván nem csak a fürdőzőket vizslatják, hanem a vízi élőlények veszélyesebb fajtáit is. Bizony, halljuk olykor innen-onnan, h cápa volt itt vagy ott a közeli partokon. Az az igazság, hogy ránk nézve ez aligha jelent veszélyt, hisz nem megyünk túl messzire sosem a vízben, és ott max apró halrajok úszkálnak, cápák nemigen :) Egy uszonyt látva azért beszaladna a madzag....

Még mindig beach-nél maradva (hát igen, a nyár témát ez erősen befolyásolja), itt a helyiek egyik alaptartozéka az esky, vagy hűtőtáska. Na nem az otthon megszokott kis ládikára kell gondolni, hanem attól sokkal-sokkal méretesebb hűtős egységekre. Ugyanis sokszor kötik össze az esti strandolást a vacsival a parton, és a hűtött italok is abban a dobozban laknak :) Ülnek a kempigszékeke, retró méretű és kinézetű dobozból szól a zene (nem üvölt), és esznek, isznak. Ehhez nem kell sátras ünnep sem, csak egy szimpla hétköznap is lehet ilyen. No, azt hiszem ez már az ozzi életérzés része :))

Az öltözködési szokásokról sokat olvastam anno, és nagyjából azt a következtetést vontam le, h nincs, vagy ha jellemezni kéne, akkor nyolcvanas évek...nos, nem tévedtem sokat, bár vannak azért elfogadható, vagy (számomra) kifejezetten csinos ruhák is, de javarészt tényleg a Magnum sorozat macáit juttatja eszembe. Különösen a magas derekú farmershort és a rövidre szabott ujjatlan ing párosítással...nem tudom mikor jön el a pillanat, amikor úgy érzem majd, h ezek nélkül nem léphetek utcára. Asszem' soha. :)

És ha nyár, akkor végül ejtsünk szót a "Festival State" programjairól. SA ugyanis ezen a néven jellemzi magát, a rendszámtáblákon is ez áll. Valóban nagyon sok, és sokféle program közül lehet válogatni, legyen az gasztronómia, koncert, kertmozi (ilyen is van :), vagy hasonlók. A nyári szünidőre aztán ezek megsokszorozódnak, célba véve a szülőket, és a lurkókat. Mivel amúgy is családbarát hozzáállást tapasztalunk mindenhol, így gyerekkel is könnyen ki lehet mozdulni, és ez hihetetlenül jó.

Összességében a januári nyár nagyon fel tud tölteni energiával minket, és tökéletes ellenpontja a téli januárnak a maga sötét, depresszív, lehangoló arculatával. Egy-egy síelés feldobhatja talán, de az sem ugyanaz, mint amit itt tapasztalunk. Ez nagyon szerethető időszak, és remélem, h hozzátok is eljut ezzel az itteni napsugarakból néhány :)





2013. január 3., csütörtök

Goolwa - Pt Elliot

Január elsején ebéd után egy hirtelen ötlettől vezérelve délnek vettük az irányt :) Bebének autós alvást választottunk, és így egész délután vígan és nyugisan csavaroghattunk.
Vigyázat sok képes beszámoló következik :DD

Amikor tavasszal Victor Harborban jártunk, már akkor láttuk, h jár arra egy gőzmozdony, egyfajta nosztalgiavonatozást biztosítva a gyönyörű útvonalán. Nos, egy "Thomas-mad-ként aposztrofálható" gyermekkel ez nagyszerű célpontnak tűnt most újra, arról nem is beszélve, h számos egyéb látnivaló is várt ott ránk.
A kép valós, ilyen vonat halad ilyen útvonalon :)
Nos, mi mégsem ültünk fel rá...

Itthon megnéztem a menetrendet, és láttuk, h a Victor Harborban látott gőzös Goolwa és VH között jár, így aztán Goolwa-t választottuk az autózás célállomásaként, hisz ott még nem jártunk. Menetrend szerint az onnan aznap utolsóként induló vonatra volt esélyünk, de addig legalább lesz időnk szétnézni - gondoltuk. Amikor megérkeztünk (~ 70km táv), akkor még éppen bent állt az állomáson az előző vonat, úgy látszott pár perc késéssel indul, de már nem kezdtünk el rohanni, h elkapjuk, hisz jön majd a másik. Odamentünk a pénztárhoz, h jegyet váltsunk, és a néni közölte, h az ugye nem baj, h a következő vonat már nem gőzös lesz, hanem diesel? Olyan motorvonat szerű, mint amik otthon jártak a sokadrangú vonalakon (jajj, de sokat utaztam azokon közép - majd főiskolásként). Hááát, bizony ez bajnak nem baj, de mi a gőzöst szerettük volna, sebaj, mondta a néni, akkor see you tomorrow (sebaj, akkor holnap találkozunk) :D.
Nem estünk kétségbe, volt látnivaló egyéb is, és majd visszajövünk máskor vonatozni. Szerencsére Beni is könnyedén elfogadta ezt.

Hol is vagyunk? 
Goolwa egyik érdekessége, h nem csak tengerparti, hanem folyóparti város is, a Murray folyami kikötője van itt. Érdekes volt látni, ez is hatalmas víz, de teljesen más volt a színe és illata :)

Megnéztünk egy gőzhajót (gőzös vonalon maradtunk azért :)), igazi oldalt lapátos volt, ami üzemel még, csak éppen a kikötőben állt, és körbe lehetett járni. Az a fajta volt, mint amik a Mississippin is jártak, nekem azonnal Tom Sawyer kalandjai ugottak be róla.

Oscar W a hajó
Utána a kikötőben sétáltunk, nagyon hangulatos volt, gyönyörű idő, szikrázó napsütés, nem túl forró napsütés, és fantasztikus látvány. Sok-sok ember sétált/ bicajozott/ hajózott :) a sétálók simán köszöntek, hihetetlen, h milyen más érzés ilyen emberek között lenni, akik mosolyognak, kedvesek.

Erre azt hitte Beni először, h gólya :)

Hatalmas volt, és nagyon jó pillanatban
sikerült elkapnom a röptét :)









A bácsi kikötött, majd a 2 kutyájával elindult a mólón. Az egyik azonnal az ott úszó kacsákhoz beugrott a vízbe, és "kergette" őket :) annyira vicces volt. Itt kezdte a gazdi kiemelni a vízből, miután visszahívta a kutyust.


A partról aztán bementünk a városba, persze nem kell hatalmas helyre gondolni, amolyan egyutcás-féle (na jó, attól, azért nagyobb), de nagyon kellemes, és tele régi hangulatos épületekkel, amiket nagyon szeretek nézni.








A Murray folyó megmentésére kampány idult, ez  is ennek a része, h így feldíszítik a fákat.

Goolwa-ból a vonat útvonalát követve Victor Harbor felé indultunk vissza, és útközben megálltunk a parton Pt Elliotnál, ahol már az óceán (Southern Ocean) nyaldossa a partokat, hát mit ne mondjak, gyönyörű víz, hatalmas hullámok, igazi szörfös zug volt ez itt. Nem könnyű szavakkal visszaadni az élményt. Csak állsz a parton, és nézel, a víz robaja elnyom minden más zajt, és lehet befelé gondolkodni...
PAZAR !










ez itt az a vasút :)




Szerettük, na :)






a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...