2017. február 1., szerda

Lazy/busy January



Szoktak mondani, hogy kar hasonlitgatni dolgokat Ausztralia es Magyarorszag vonatkozasaban, mert nagyjabol lehetetlen is, de azt gondolom, h mivel mindenkinek van egy viszonyitasi alapja, ahhoz kepest azert sokkal konnyebb elhelyezni dolgokat, esemenyeket, barmit egy sajat skalan. 

A Januar Mo-on talan a leghosszabb honap – mindegy, hogy naptarilag ugyanannyi napbol all, mint a Marcius vagy a Majus -, de az unnepek utan a tel kozepen ulve nehezen vanszorgott mindig, Hideg volt es sotet es tul tavolinak tunt meg a tavasz.  Iden meg aztan jotott a telbol boven, mar ahogy latjuk innen. Ugyan nem szeretnem meg a latszatat sem kelteni annak hogy  “jajj, ki emlekszik mar erre, meg arra,  en mar asse, tudom milyen a tel” esatobbi, de emlekeimbol tenyleg kikopni latszik az, hogy milyen erzes a boromon az igazi teli hideg. Nem mondom, hogy a szo szoros ertelmeben hianyzik, mindig is a meleg eghajlat fele huzott a szivem, de a “klasszikus teleket” idezo kepeket latva jol esett elmerengeni azon, hogy jo volna par napot elvezni a hideget.

Nem is errol akartam valojaban irni, hanem arrol, hogy itt a januar mennyire mas felutest kap, mert az itteni mondhatni a magyar Augusztus, vagyis igazi uborkaszezon. A karacsony es ujev utan nem ter vissza a pezsges az uzleti eletbe meg par hetig, mert a nyariszunet miatt a szabadsagok legfobb idoszaka is a Januar, ugyhogy nagyjabol mostansag indul be az igazi elet itt is.

En is Januar kozepen jottem vissza szabirol, lattam is lelki szemeim elott a “laid back” napokat ( +csak szep nyugis tempoban, lazan), de nem pont igy alakult. A fonokom beteg lett, egy influenza szeru kezdetbol eleg sulyos tudogyulladasba fordult at szegeny, ugyhogy o hetekre kiesett, en meg vittem az “egesz boltot” egyedul. Szerencsere az idozites miatt nem volt teljesithetetlen a kuldetes, de mondjuk ugy, hogy  nem unatkoztam, januar ide vagy oda.
A teljes Januar sem volt aztan eleg arra, hogy a December 3-an utnakinditott csmagunk celba erjen. Rogvest mondhatom, hogy ket honapja uton (? Vagy ki tudja hol) van. Most kezdtuk el ket iranybol is nyomozni a tesommal, o otthon, en meg itt, hogy megis hol a banatban van, vagy hol veszett el (netan loptak el). Barhol is van, mostmar jo volna tudni. Nem is beszelve arrol, hogy nem keves energiat oltem abba (most a penzt hagyjuk is), hogy lehetoleg mindenkinek legyen benne valami szemelyes, ami karacsonyi is es meg auszztralos is… hagyjuk, meg remenykedem azert, hogy csak elkallodott es valahol var egy sarokban szomoruan, hogy tovabb utazzon celja fele.

A “vices” az a dologban, hogy a masik iranybol hozzank kb ket het alatt itt volt a csomag. Ertem en, h  a karaccsony  nagyon rizikos, beg busy, de akkor is gaze z igy ahogy van.

Januari remenylistamra fel volt irva halvanyan egy esetleges allampolgarsagi esku is. Igazabol csak a pozitiv gondolkodasom engedte meg ezt, merthogy magam sem gondolhattam komolyan, hogy felkerulonk az Australia Day listara.
Nem szoktam panaszkodni az itteni ugyintezesek menetere, mert (kicsit utalva az elso gondolatomra) osszehasonlitva a hazaival meg mindig ide hajlik a merleg nyelve, mar ami az egyszeruseget es rugalmassagot illeti. Persze itt is vannak nehezsegek, van akinek tobb is jut belole, de osszesegeben nekunk ezek eleg flottul mentek eddig.

Most volt par keseredes pillanatom, amikor a council-nal (a helyi tanacs = hazai onkormanyzat) probaltam erdeklodni, hogy  mikor kuldik ki  a meghivokat az esemenyre, aztan kesobb azt probaltam megtudni, h kikuldtek e mar. Sosem kerdeztem semi olyat, amihez “specialis tudas’ kellett volna, hanem csak altalanos, amit elvarhatok egy ugyfelszolgalati vonaltol. Hat ezzel bakot lottem, sosoem volt lovesuk sem.  Persze januar kozepere nagyjabol vilagossa valt, hogy ha eddig nem jot ertesites, mar aligha fog.
A minap felhivtam a bevandorlasiakat, mert a council folyton hozzajuk kudott amugy is, akik nem voltak egy fiokkal sem kedvesebbek. Kozoltek, hogy a vizumunk ervenyes, a 6 honap majusban jar le az eskotetelig, ugyhogy majd kapunk egyszercsak egy meghivot. Jol van akkor, legyen igy (kar, hogy utalok varni J)

Januar legutolso napjan az iskolaba is becsengettek, Benci visszatert no nem az iskolapadba, mert olyanjuk tovabbra sincs. Errol kulon posztot terveztem, hogy itt hogyan zajlik az ev lezarasa es az uj ev elokesztese az iskolaban. Ebben az iskolaban, a tobbirol nem tudok J

Year 1 ez mar kerem, ami itt a masodik osztaly, nekunk 2.5 mimel egy fel evvel elobb indult szamara az iskoalba jaras. Iden egeszen hagyomanyosnak tuno (marmint magyar szemmel) 1B –be jar, ugyanis, itt az osztalyok betujelet mindig az osztalyfonok neve adja. Tavaly F volt Ms Fitzgerald miatt, elotte meg P. Ez olyan jopofa szerintem, sosem A, B, C osztalyok vannak J
Az idei ev masik erdekessege, hogy a B betu Mr Burns-t takarja, aki bizony a tanarbacsi. Nagyon orultem neki, amikor kiderult, h year 1-ban mar less ferfi is az osztalyok elen, es akkor meg foleg, amikor Benit az o keze ala raktak. SEMMI bajom nem volt az eddigi tanitoival sem, de tudom, hogy mennyire szereti a nevezzuk igy napkoziben is a ferfi tanarokat.

Tervezek legalabb havi ketszer itt megjelenni, remelem ezt tartani is tudom majd :)

A vegere pedig egy kis friss a "ket" gyerekrol

Annyira aranyos ez a voros szar, mindenhova kovette Bencet ahova ment jatszani. Ot nem is harapja, bezzeg Laca es en is kapunk, ha megorulve jatszik a macsek :)


 





Az elso harom honap

Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...