2013. április 29., hétfő

Adelaide Zoo

Néhány környező national park és állatpark látogatást kipipálhattunk már, és sosem kellett csalódnunk. Valahogy a városi állatkert  (adelaide zoo) sosem került célkeresztbe, mert "túlságosan" hagyományosnak tűnt. Ok, van egy állatkert a városban és abban állatok. Sosem vettük előre a listán. E tekintetben nem is tévedtünk, az alapállás tényleg ez. Mégis több volt ennél.
Először is fantasztikusan ragyogó szombati napsütésben indultunk útnak. Igazán szerencsénk van az időjárással, mert az őszben nyakig benne vagyunk, de még mindig csodás meleg az idő, amikor süt a nap. Nem mondom, h egy-egy esősebb nap nem csúszik mostmár be, de még így is abszolút pozitív a mérleg.
Szóval ideális időjárást választottunk. Az Adelaide Zoo és a Monarto Zoo volt terítéken, de most nem egész napos programot kerestünk, ezért maradtunk városon belül. ( a Monartorol majd írok, ha megnéztük :).

Az elhelyezkedése nagyon emlékeztet a budapestire, tiszta városliget feeling, csak ez itt tisztább, és mentes a város bűzétől.  Másrészt nem tó, hanem egy kis folyó van a közelben, de ez már semmit sem számít, a látvány fantasztikus így is. Csodás sétautakkal, híddal, giccsesn csöpögősen tudnám csak leírni, tényleg nagyon szép. Az a fajta, ahová megérkezünk, és egy jó nagy séta után csak ücsörögne az ember fia a vízparton, és néz békésen ki a fejéből. Élvezve a látványt, a fények játékát és a madarak csivitelését.






Már sokszor mondtam, h nagyon zöld ez a város, és ezzel egyszerűen nem lehet betelni. Zsúfoltságnak nyoma sincs, és a levegő vagy jó, vagy nagyon jó, vagy szuper sós tengeri skálán mozog. Azon túl, h ez számunkra is rendkívül előnyös, a gyermekünkre gondolva extra értéket képvisel. Ha kicsit folyik az orra, elég egy fél óra parti séta, és nyoma sincs. Természetgyógyászat ez is, vagy mi :))

Na de vissza a zoo-hoz (bocsánat, tudom még magyarul is, csak így rövidebb, és közismert kifejezés, ezért használom csak).
Engem három dolog fogott meg nagyon ebben az állatkertben:
- egyrészt sok olyan állatot láttunk, amit eddig még sehol. Számomra enélkül is érdekes lett volna, mert alapból szeretem ezeket a helyeket. Anno a budapestibe is rendszeresen jártunk még kettecskén is, nem pusztán a gyerek miatt. Ezt az élményt mi is gyermeki rajongással kezeltük, h óriásteknőst, meg igazi pandát is láthattunk.
- másrészt hihetetlenül más így az állatokat látni, hogy sokkal autentikusabb környezetben vannak. Elképesztően buja növényzet, pálmafélék sokasága, és egyéb egzotikumok, mint a bambuszerdő, vagy az esőerdő.
- harmadrészt - bár ez sem szafari, így ketrecben/kalitkában/terráriumban ki-ki a megfelelő módon, de elzárva élnek az állatok, mégis sokkal közelebbi volt a kontaktus velük. Például életemben nem láttam oroszlánt ilyen közelről még :))
Szóval hagyományos állatkert ide-vagy oda, nagyon élveztük, fantasztikus hangulata van.

Olyan sűrű lombkoronája volt ennek a fának, h szinte semmi fényt nem engedett át.
Sajnos a kép nem adja vissza eléggé.

A pandáknak külön szekció volt, érthető módon... Nem túl sok helyen vannak kínán kívül.  Ilyen kis "szobrocskák" mutatták, a teljes egyedfejlődésüket, h mikor mekkorák, és mikre képesek abban az életszakaszban.

Én nagyobbnak képzeltem őket :)





120 kilós teknős, ő nem a galapagosi, hanem Madagaszkár mellől jött.
Ez csak a 2. legnagyobb  méretű :)




Hmm, Hagen dazs macadam diós fagyi ...:))

"őserdei séta"


Soksokféle bambusz






2013. április 26., péntek

Lest We Forget

Újabb ünnep ütötte fel a fejét, tegnap volt AU és NZ szerte az ANZAC Day. A két ország rövidítésének betűihez sok köze van az ünnep megnevezéséhez, nem csak a véleltlen formálta azonosra :)
Egyébként pontosan az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése,  első világháborús gyökerei vannak, Gallipolinál harcoltak, nekik állít emléket az ünnep. Ezért a "Lest We Forget" (nehogy elfelejtsük) a jelmondata, vagy mottója az ünnepnek.


Tekintve, hogy az ünnepségek hajnalban voltak erről olvashattatok itt is azuveghegyenistul, meg sem próbáltam beilleszteni a napunkba a részvételt. Talán bocsánatos bűn, nem elutasító magatartásnak szántam :)

Az ölünkbe pottyant szabadnapot így sem töltöttük tétlenül. Pár nappal korábban meghívást kaptunk egy programra, amit magunktól aligha erőltettünk volna, de a meghívókra való tisztelettel igent mondtunk. Lehet, h kicsi érdeklődés is motiválta mindezt.
A történet ott kezdődik, hogy kishazánkban kitalálta valamely minisztérium, h ők bizony szétküldenek embereket a világba, hogy a célállomáson az ott élő magyarokkal találkozzanak, és a magyarságtudatot(?), kultúrát (?) erősítsék. Ösztöndíjjal engedték szét a világba ezeket az embereket, a helyszínen szállást, étkezést biztosítva + még némi apanázst is csomagolva e mellé. (a tesómank mikor meséltem, mondta is, h de kár, h Ő nem tudott erről, jött volna ide :))).
Nos, Adelaide-be is érkezett egy ilyen "követ", és a bemutatkozására szerveztek a Magyar Kulbban egy délutánt.
A magyar klub, vagy magyarház dolog nekünk valahogy nem volt eddig sem alfája meg omegája az ittlétünknek. Véleményt nem formálhattam róla, mert sosem jártam ott, pusztán hallomásból, vagy még otthon tévéműsorokból lehetett kitalálni, hogy milyen is az. Őszinte leszek, számomra az erőltett magyarkodás nem létforma, csak azért nem járnék össze emberekkel, mert ő is magyar, ha egyébként meg nincs közös nevező. Ez volt az alapállapot, de gondoltuk egy alkalomba nem halunk bele.
A város túlsó végén volt a rendezvény, hát elautókáztunk szépen. A kulb előtt sok-sok autó parkolt, hú, nagy az érdeklődés. Egyik másikon magyar zászló is, némelyiken a nagy Mo...ez már neccesebb kérdés...
A klub egy kisebb falusi kultúrház képmása volt minden tekintetben, ráadásul olyan kultúrház, amiben épp lakodalom van. Ez a kép rajzolódott az agyamnak elsőként, ahogy megérkeztünk. Átlag életkor nagyszüleimével azonos (lenne, ha élnének szegények), ez volt a 90% a maradék a mi korosztályunk körül kis plusszal.
Jujj, nagyon furcsa volt az egész.
Sajnos egy pillanatra sem kapott meg a dolog, de ettől nem lettem sem kevésbé, sem jobban magyar, az biztos. Folyamatosan szólt valami C kategóriás magyar lagzis zene, vagy népzene. Volt egy kis néptánc bemutató is, ugyanis a fiúka, akit ide delegáltak, otthon táncos is. Vele nem váltottunk szót, jól elvolt az idősekkel.
Talán érezhető a leírásból, hogy nem szerettem bele ebbe az egészbe. Nekem nem kenxerem az, hogy sokezer kilométerről kezdjek el okoskodni, és nagy magyarországos övet húzni a nadrágomba. Otthon sem tenném, itt sem teszem. Ha az élet utunkba sodor értékes amgyar kapcsolatokat még, nem leszek ellene, de csak ezért nem fogok ebben a klubban ülni gyakran, az biztos...
Benvóce találkozott Gábor "barátjával", úh számára pompás volt a program, és ez a lényeg.

Au udvariatlannak tűnő korai lelépést nem vállaltuk be, úh két órát eltöltöttünk, és utána spuriztunk a tengerpartra élvezni az őszi napsütés ragyogóan simogató pillanatait, és az anzac délutánból hátramaradt órákat.

Csináltam fotókat, nem maradnak el ma sem :)

Hungarian Club:

a drágám örült, és ez a legfontosabb. közhely, de igaz.

tánc

kínos mosoly :) Néha olyan jókat összekacsintottunk a cinkostársammal :))



Felirat hozzáadása
Útban hazafelé Henley Beach-nél álltunk most meg, itt még nem jártunk. Kicsit sétáltunk, ittunk egy kávét, de mivel játszótér nem volt, így átmentünk a "mi" partszakaszunkra, hogy az ifjú is örüljön :)



kis tudomány sosem árt. Minden élőlényt párosítottcsaldtagokkal.
Ő volt a tengeri csillag :)

uncsi a kávéra várni, és még nem is kap belőle soha...
sanyarú sorsú gyerek :)










....és a végére kis macskás szekció, kizárólag a műfaj kedvelőinek.

Az már biztos, a kicsi fiunk is macskás lesz, ez nem kérdés. Már az anyatejjel ment bele az érzés az biztos :) Van a környékünkön egy "túránk", amit rendszerint végigjárunk, és már jóbarátként üdvözöljük a cicapajtikat. Egyik háznál hárman laknak, az egyik visszahúzódóbb volt az elején, a másik kettő azonnal a barátunk lett.
Itt van a kéz zsivány, akiket imádok. A vöri az a fajta, akit ha simizel folyik a nyála. Egyszer volt nekünk is egy tök ugyanilyen (annak is folyt). Hatalmas cseppek vannak körülötte a járdán mindig :) rém kedves.




Ez a másik trikolor egy hatalms "dög". Gyönyörű termetes és bundás jószág, és ha lehet még kedvesebb, mint a vöri (itt ginger). Most 1-2  alkalommal ő nem volt ott, amikor arra vitt utunk, úh ma valósággal futott ki elnk, amikor meghallotta a beszélgetésünket. "Köszön", amikor találkozunk, hihetetlen jófej két cica ez. Nagyon várom már, h újra lehessen majd nekünk is...



Beni sétáltatja Pampát, aki az Ő cicája)







2013. április 23., kedd

Hajós történelem-migráns történelem

Hétvégén egy kicsit múzeumoztunk megint. Anno még az autós múzeumba vett belépőjegyre rá volt írva, hogy egy felnőtt számára a hajós múzeumba is belépést biztosít. Nos, annyira nem vagyunk hajós beállítottságúak, de igazából minden érdekes, ami tematikusan összefog egy témát, és a régmúltat is felidézi. Lényeg, a lényeg, hogy elmentünk a Port Adelaide-i hajós múzeumba.
Hamar kiderült, hogy nem is annyira hajós specifikus, vagyis kézenfogva mutatja be a migránsok és a hajózás kapcsolódását, tekintve, hogy mondjuk kb úgy 30 (?) évvel ezelőttig vízi úton jöttek ide Európából, mert a repülés akkoriban is bár már elérhető, de megkockáztatom, h  talán megfizethetetlen volt.

Hajóval nem volt épp gyors az utazás, de anno a Szuezi-csatorna megnyitása sokat lendített  a dolgon. Gőzhajóval már "csak" 45 nap volt az út Európából... (Vitorlással 65 nap ugyanaz). Volt idejük közben ráhangolódni az utasoknak, meg ismerkedni bizonyára :)

A műzeumban két hajóbelsőt is kialakítottak, mutatva, hogy hogyan utaztak a migránsok. Nagyon jópofa volt, belépve a gőzhajó gépházának ütemes zaját is imitálták. Azt mondjuk nem lehetett vidám dolog hallgatni 45 napig. Más részről kényelmesnek tűnt, nagyobb hellyel, mint a repcsin/fő :DD

Ez egy harmadosztályú kabin

Ez máreggyel jobb :)


Itt már telefon is volt...



Korabeli hirdetés és SOL lista is egyben :)
Egyéni históriák


Ez egy nagyon érdekes kép volt a "the southern cross" jelentéséról (az 5 csillag a zászlón), leírom, hátha nem olvasható a képről:

  • Men for the Land
  • Women for the Home
  • Employment guaranteed
  • Good wages
  • Plenty of opprtunity

Csak, h tudjátok :)

Egy vitorlást is betettek valahogyan, amre föl lehetett menni, persze a gyerkőcnek az volt a legérdekesebb. Sajnos a kihelyezett infok jórészét csak felváltva és félig tudtuk elolvasni, sebaj, majd egyszer visszatérünk :)


Tudtátok, h az asztrál hajós zászló háttere piros,
és nem kék? Én nem...

kis tudomány is belefért







Ez pedig igazi világítótorony, fel lehetett menni  atetjére belül. Sajna én a kétharmadánál úgy éreztem, hogy ha mégegy lépést teszek fölfelé, akkor tuti nem jövök le :( úgyhogy visszafordultam, de a fiúk felmentek.
Sajna olyan lépcsője volt, ami rácsos, vagyis látod magad alatt a mindent, és ez nem  abarátom. Pár éve síeléskor tapasztaltam először hasonlót, úgy látszik, h a korosodás tériszonyt hoz nálam magával...


Biztos ami biztositas

Ezt a sztorit tudatosan halogattam, mert end-to-end (teljes kepet adva) akartam elmeselni. Meg aztan az apropoja nem a legkellemesebb elmen...