2013. január 2., szerda

ünnepi vagy sem?

Míg tavaly ilyenkor versenyt futottunk az idővel, h az állami szponzorációról le ne csússzunk - mert a listák szépen teltek-, addig idén már itt ért minket az új év :)
Az ünnepek alatt bárkivel beszéltem otthon, vagy itt is, szinte az első kérdések között volt, h milyen volt így a karácsony, távol a családtól? Mennyire telt így másként?
A karácsony kapcsán volt egy űr bennem, de őszinte leszek, sokkal kisebb, mint számítottam rá. Nálam a karácsony nem volt sosem a toplistás ünnepek között. Talán azért, mert úgy éreztem, h az egymásnak örülésre jutó idő és a minden egyéb pörgés épp fordítva tudott érvényesülni. Értem ezalatt, h adva voltunk mi Budapesten, család meg Szabolcsban, Nyíregyházán innen, és jócskán túl is, még megyén belül is 100 km távolságra a két szülői tábor. Karácsony előtt nagyon durva hajtás volt mindig a telcoban, úgyhogy maximálisan kiégve várt ránk az "ünnep 3 napja", amikor a helyszínek és időpontok között kellett sakkozni, és mivel karácsonykor "illik", hát oda is mentünk, ahová annyira nem is akartunk, ami épp elég volt arra, h ott viszont kevesebbet legyünk, ahol valójában szerettünk volna. Mindenhol a kaja a kulcskérdés a vidéki ünnepekben (és néhol a mellé csorgó nedű, de ezt hagyjuk), úgyhogy a roskadozó asztalok egyikétől gurultunk a másikig, és illedelemből tömtük a 85%-ban azonos menüsor testes adagjait, hogy aztán határozott tiltakozásunk ellenére dobozokba gyömöszölve autóztathassuk a fővárosig az újabb lakodalmas népnyi mennyiséget...Ebben anyósom élen járt, hiába könyörögtem, h ne csomagolja, mert utálom kidobni az ételt, és bárhogy is nézem, tuti kukában kötnek majd ki, falra hánytam csak a borsót...
Aztán Beni születésével némileg oldódott ez a nyomás, és mi voltunk a vendéglátók, de néhny szép órán túl valahogy mégis a nyomás volt erősebb az egészben, és volt egy herce-hurca ízvilága az egésznek.
Ehhez képest most 25-én ebédeltünk egy kellemeset, nem volt 5 féle kaja, nem tartott utána napokig a maradék pusztítása, és bizony még délutáni szundira is futotta családilag. Sétáltunk, játszóztunk, bicajoztunk, mókáztunk. Így telt a karácsony.
A szeretteimet persze jó lett volna megölelni, de jókat tudunk beszélni skype-on, gyakran, és hosszasan, ami azért sokat pótol. Itt tényleg most a magunk urai vagyunk, a konvenciók itt nem tapossák a sarkunkat, csak magunk szabjuk a játékszabályokat, már ami az egyes ünnepek tartalmát jelenti.

Ez a skype-dolog egyébként érdekes, mert míg Mo-on éltünk, 1, de inkább 2 hetente beszéltünk telefonon szüleimmel is és a tesómmal is. Ok, akkor kiadósat, de sosem voltam a minden nap hívjuk a másikat témára programozva. Amióta itt vagyunk, heti egyszer biztosan, de inkább kétszer beszélünk :) Érdekes. Most, h eltűnt annak a lehetősége, h csak úgy hazaugrunk hétvégére, úgy látszik rendszeresebbé teszi a kapcsolattartást.

A szilveszter a másik olyan kötelező bulitrauma, amit nem hajszoltunk már otthon sem. Szerettünk jó társaságban lenni, és jókat beszélgetni-nevetni, és ez is pont elég volt a bulizáshoz. Utálom látni a részeg embereket, nem vagyok kíváncsi arra, hogy hogyan vááltoznak át magukból kifordult élőlényekké (direkt nem mondok állatot :), és mindezt intézményesítve egy adott napon. Kösz nem :)

Vendégül láttuk Andit és Robit, meg a két kislányukat, és kellemeset barbiztunk (ugye az már megvan, h itt ez grillezés :D), sztoriztunk, nevettünk, nagyon jól elvoltunk.

Mindezek mellé persze itt van ez a csodálatos környezet, és a nyár, ami külön ajádék, és varázslatossá teszi az ünnepek elmúltával a hétköznapokat is.
És talán ez az újabb fő megállapításom, hogy míg otthon szörnyen nagy űr tátongott bennem január elején, hogy vége a várakozásnak, a csillogásnak, az örömnek, és jön a hosszú, sötét, hideg január... és rettentően utáltam újra dolgozni menni 2-án, hát ez hiányzik legkevésbé. Január elseje is abszolút pozitív hangulatban telt, és nagyon, de nagyon lehet örülni mindennek, ami körbevesz minket.
Sokat dolgoztunk ezen, sokat dolgoztunk ezért, és még nincs vége, de hálát adok érte minden nap a sorsnak, hogy részesei lehetünk mindennek. Más az életünk minősége, mert több idő jut szeretni egymást és az életünket. Szeretem a pozitív szemléletet, ami itt sugárzik mindenből, mert az optimuzmus felér egy gyógyírrel, ha szükséges.

Bárhol olvassátok ezeket a sorokat, szívből kívánom, hogy legyen nagyon boldog az új évetek!


1-jén kirándultunk egy nagyot, írok arról is:)

3 megjegyzés:

  1. Érezzétek továbbra is nagyon jól magatokat! Legalább ilyen jót egész 2013-ra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszünk, és csak ugyenezt tudom viszont is kívánni :)

      Törlés
  2. Tökéletesen megfogalmaztad!!! :)))
    és B.U.É.K Nektek ezúton is! :*

    VálaszTörlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...