amikor január az nyár

Nem, nem őrültem meg, üzenem azoknak, akik esetleg az elmúlt egy napban többször is az oldalamra vetődtek volna, és mindannyiszor új arculattal találkozhattak. Csak próbáltam megtalálni az új dizájnt :) Ez is része a blogomnak, időnként rámtör, hogy na, most akkor fessük át. Új színek, formák, betűk csupa vagy-vaggyal, olykor és-éssel :)
Ha meg mindezek kimaradtak, akkor most láthatjátok a legújabbat, ami kompromisszumos választás, úgyhogy meglátom meddig marad...

Új hétre virradtunk, és bár a január még javában tart, ez itt csöppet sem ad okot bánkódásra, sőt.
Szandra is írt a blogján nemrég arról, h miket tervez idénre, és, h itt azért másként indul egy új év. A gondolatsor második fele engem is foglalkoztatott már, úh magam is ejtek szót róla.

Ha valamikor, hát januárban tényleg határozottan lehet érezni, h fejjel lefelé vagyunk. A hosszú-hosszú január, ami kap hideget-meleget mindig, ami olyan végeláthatatlan és sötét magyar honban. Ami elől síelni, vagy egzotikus országokba szokás utazni, már aki theti. Látom a facebook-on a fotókat, h merre bolyong a magyar :)
Ez az a hónap, ami ugye arra volna hivatott, hogy rajtkőre ültesse az összes fogadalmacskánkat, és startpisztolyt szorítson a halántékukhoz, egyesével, hogy aztán a heves rajtban el is vérezzenek szép sorjában. Többnyire.
Otthon nehéz volt energikusan nekivágni az évnek, optimistán és fejest ugorva csapni a lecsóba. Nehéz volt hamarabb kelni, h az a vállalt sportolás is beleférjen, nehéz volt a hétfőket realizálni, és nem keseregni azon, h mikor is lesz már tavasz, vagy legalább péntek. Nehéz volt szeretni, ha újra havazott, vagy elfogadni, h bizony még jó sokáig sötétben indul és ér véget a nap az autóban munkába menet/jövet. Persze voltak szépségei is. Azt a kalsszikust mindenképpen megemlítve, hogy a téli hosszú esték serkentik az őszi újszülöttek számát. Nos, így van, három éve januárban nálunk is útnak indult Ő. Ilyentájt...:)))).de összességében valahogy ez a sztereotíp kép rajzolódik bennem, ha a januárra gondolok. Pedig nem is vagyok az a kesergős fajta.
Aztán 2013 januárja számunkravalami egészen más. Hihetetlen, hogy ilyen sokat számít a környezet, bár hangsúlyozom, h ha egyebek nem volnának rendben, akkor ez is elveszíthetné hamar a varázsát. Szóval itt tombol a nyár, és mennyivel könnyebb így energikusnak lenni, terveket szövögetni, kicsiiket és nagyokat, és bele is vágni azok megvalósításába. Mennyivel könnyebb a (számomra) szokásos év eleji fittségi/súly-és étkezési triumvirátus dolgában tényleges változásokat eszközölni. Nem futok minden nap 15 kilométert, de ha tehetjük, sétálunk legalább fél órát, olykor másfél-kettőt is.. Ezt többnyire úgy, h Beni bicajon nyomja, mi meg mögötte, úh még tempó is van benne :) és élvezzük, ami nagyon fontos.
Mennyivel egyszerűbb az étkezzésben a zöldek/nyersek arányán fordítani úgy, h túlmutasson a menü a lapos csirke zöld saláta kombón. Mennyivel könnyebb úgy indulni egy ragyogóan napsütéses napon a hétfőnek, h örülünk annak, ami van, és énekelünk együtt a gyerekkel az autóban útban a daycare-be.

Könnyebb itt a januárt túlélni. Itt nem is túléljük, élvezzük, minden pillanatát.
Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mit fogok majd érezni a fordított nyár közepén. Remélem, h a kegyesebb tél segít majd pozitívvá tenni azt is :)

Addig is kitartást kívánok a télhez azoknak, akik szintén nem kedvelik oly' nagyon....mint én :)