2013. január 11., péntek

au(to)story

A történet úgy kezdődött, hogy Magyarországon még csak vágyakozó pillantásokkal válogattuk az autókat, hogy majd ha itt leszünk mit is volna jó. Ha van egy kereted rá, azon belül sem olyan egyszerű találni, mert irgalmatlanul sokféle típus van ismert gyártóktól is, amik európai szenek ismeretlenek.
Mi is dilemmáztunk sokat, néztük az árakat, a kínálatot, stb.
Aztán amikor megérkeztünk ez volt az első nagyobb projekt, hogy a bérelt autót sajátra váltsuk. Nagyobbacska járgányokat nézegettünk (azokból van több, bár kicsikkel is járnak), mert magy jó lesz az, ha  kempingcuccokat is akarunk pakolni, meg úgy egyáltalán. Így választottuk végül a Hunyadi Santa Fe-t, ami nagyjából minden akkor állított kívánalomnak meg is felelt.
Telt-múlt az idő, és alakultak a helyi rutinjaink, sokkal világosabbá vált, hogy a vélt igényeink nem teljesen azonosak a valódiakkal, már ami az autóválasztást illette.
Amikor Laca dolgozni kezdett, és még a mi autónkkal járt, akkor az az iránykezdett körvonalazódni, hogy szükség lesz egy ketteskére - nekem -, aki ezen megközelítés miatt valami kisebb, rohangászós, játszótérre-oviba-bevásárolni járós megoldás.
Neki is láttunk ilyesmik között keresgélni.
Aztán felfüggesztettük a dolgot, mert Laca kapott céges autót, Hunyadi maradt itthon, mindazon funkciók ellátására, amiket ketteskének szántunk. Azt hiszem itt jött a törés a közös jövőnket tekintve, mert adva voltam én, akinek hirtelen majd' minden nap kellett vele menni valahová, és adva volt ő, aki vitt is, csak a szerelem nem jött. Funkcionális alapokon maradt a kapcsolatunk :), mindemellett a méretei ellenemre voltak, és indokolatlanul sokat bírt étkezni, hisz rövid távokon mentem vele, nem épp őrült tempóban.
Újabb dilemma előtt álltunk, ami azért nem takargatta sokáig a megoldást.
Egyelőre maradjunk az egyautós megoldásnál, és nem a klasszikus nagy autó + kicsi anyunak esetnél, mert ez jelenleg nálunk szükségtelen.
Ítéletet hirdetünk, és karácsony előtt nem sokkal egy szép megmosott autó fotói kerültek az értékesítő portálokra. Az időzítés fantasztikus volt, mert a kutya sem jelentkezett :DD
Így aztán a trade-in (beszámítás) lehetőségével látogatott el Laca egy kereskedésbe, hogy lássuk az az út járható e. Egészen korrekt ajánlatot tettek, olyat, amin komolyan el is lehetett gondolkodni. Rábólintottunk, és kiválasztottuk az új (csak számunkra új, egyébként használt) autót. Kértünk rá ezt-azt, így pár napot várni kellett az átvételére.
Milyen az élet, ezidő alatt sorban kezdtek hívogatni a potenciális vevők, h érdekli őket a Hunyadi. Jött is egy párocska megnézték, nagyon oké minden, ők vinnék. Vicces volt a helyzet, mert vasárnap volt, nekünk volt egy szerződésünk a trade-inről, ugyanakkor volt egy jobb ajánlat a pártól. Szerencsére el tudta érni Laca a kereskedőt, h megtudjuk mi van ilyenkor, és láss csodát, semmi. A trade-in-re megállapított árat kelltt kifizessük, az autót pedig eladhattuk. (Azt hittem, h ez így nem fog menni, hisz ha ők adták volna el, bizonyára még kerestek volna rajta).
Aznap utaltak depositot a vevők, másnap ki is fizették a kocsit, mi meg elhoztuk a másikat.
Így most van számomra sokkal jobban élvezhető méretű autónk olyan, ami otthon a céges autóm is volt, és nagyon szerettük mindketten. Egyelőre sajnos nem Subaru, mert nem akartuk elvetni a pénzügyi sulykot, de ez is egy szerethető, fürge és szépséges darab :)



1 megjegyzés:

A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...