júniusról eddig

Nagyon gyorsan telnek a napok, pillanatok alatt itt lesz június közepe, és ha nem vigyázok, ismét bjegyzés nélkül, úgyhogy ennek elébe kell mennem :)

Megpróbálok most mindenről írni egy kicsit :)

A munka beindult, bár nagy külső lökést nemigen kaptam az elején. A szerdai napomat leírtam, aztán még a péntek volt közös Klaire-rel, amitől sokat vártam, magamból kiindulva biztosan jól struktúrába raktam volna a legfontosabb tudnivalókat, kontaktokat, stb.
Hát nem így lett. Úgy 11-ig volt az irodában pénteken, azt már kapokodással átszőtt 'mindenbe belekapok kicsit és Te meg csak nézd' jellemezte, úgyhogy próbáltam az agyammal fotózni amit csak tudtam, és nem rettegve gondolni a hétfőre, amit az igazi mély víznek gondoltam. Nos, nem is kellett várnom hétfőig, Reuben úgy dél körül odagurította a székét hozzám,és mosolyogva közölte, hogy itt az első feladat, ő hétfőn utazik Alice Springsbe (illetve onnan tovább a gázkitermelő helyre, de oda repülő nem megy), úgyhogy foglaljak neki repülőt, szállodát, a kocsiját, stb. Ezek nem olyan dolgok, amiket hónapokig kéne tanulni, csak a santosnak saját rendszere van rá, és ahhoz, h csinálhassam mindenhol megfelelő jogosultságok kellenek, amik meglétében nem voltam biztos, viszont idő nem volt arra, hogy csak várjak..
Mindegy, megoldottam.
Minden lett, és reméykedtem, h nincs valami extra apróság, ami majd akkor derül ki, ha már úton lesz a főnököm...
A múlt héten aztán nem is találkoztunk, ő folyton úton volt, telefonon és emailben kontaktáltunk csak. Próbáltam átlátni, amit csak lehet ennyi idő alatt, és keresni  a kapcsolatokat a kül dolgok intézéséhez. Ha nagy cégnél dolgozol a sok előny mellett a szabályozottság, és a behatárolt felelősségi körök miatt ugye minden dologhoz más-ás kontaktot kell találni. Na ez idő lesz, de rajta vagyok.
Rettenetesen elfáradok agyilag minden nap végére, az állomáshoz vezető sétánk alatt gyakorlatilag 2-3x akarok rossz irányba fordulni, annyira kikapcsolok addigra, még jó, h Laca velem van olyankor :)

Összességében élvezem, bár még a komfortzónámon kívül vagyok, de ez eltart még egy darabig bizonyára. Szeretnék sokat-sokat tanulni, és erre bőven lesz módom, de jó volna már picit rutinosabbnak is érezni magam. Tudom, idővel.. :)

A vízummal is nagyot léptünk, ami azt jelenti, hogy június 1-jén beadtuk a vízumkérelmet. Ebben a témában ugye ott tartottam - ha jól emlékszem -, hogy beadtuk az EoI-t, és másnap meg is kaptuk a "meghívót", azaz az időablak megnyílt a vízum beadására. Onnantól fogva (azt hiszem) 60 napunk van rá egyébként, hogy beadjuk. Na annyira nem volt szükségünk, csak egy szűk hétre, hogy biztosan minden papír (és pénz) itt legyen együtt, hogy aztán mehessen fel minden a rendszerbe. Laca úgy két félnapot töltött vele, 30-40 (de lehet, h több) különböző hivatalos papírt, személyes iratokat, igazolásokat, bérhegyzékekekt és sorolhatnám kellett beszkennelni és feltölteni a néhány tíz oldalas, addigra már kirtöltött jelentkezési form-hoz. Na és persze a fizetés, mint fontos lépcsőfok, hisz anélkül mit sem ér az egész. Nem szoktam rébuszokban beszélni az anyagiak azon részéről, ami nem végképp egyéni, és személyes, hogy kézzelfogható legyen a dolog, most sem teszem. Azt írtam, hogy az előre hozott lehetőség más anyagi kereteket is szabott, aktuálisan cirka 6500 dollárt fizettünk be a vízum beadásakor.
Az ausztrál erkölcsi nem volt csak meg akkor a a kezünkben, de folyamatban volt már az is, és a hivatalosan igért 15 nap helyett 3-4 nap alatt meg is kaptuk, ami gyakorlatilag azonnalit jelent, hisz federal (szövetségi) police-tól kellett kérni, nem innen SA-ból. Azt is feltöltöttük, úgyhogy mostmár egy hete csak várjuk, hogy case officer-t kajunk (ügyintézőt), aki nekilát és boldogan végez is hamar az üggyel.
Persze ez a passzív része  alegrosszabb, hír semmi, és igazából CO nélkül kérdezni sincs kit. A weben követhetők uyan a feldolgozási státuszok, de a korábbi naprakész frissítések eléggé el vannak csúszva, utólag látjuk mindig, hogy kb hol tartanak feldolgozásban. Aszerint másfél hónapos csúszásban vannak, vagyis ha nincs extra prioritás a mi vízumunkra (elvileg volna), akkor kb júli közepént tudna sorra kerülni.

Itt ugye ez a június második fele azonban trükkös időszak, tekintve, hogy a pénzügyi év hamarosan zárul ugye június 30-án, ás júli elsejétől újra indulnak a listák, általában új vízumszabályok lépnek életbe,és új árak is, ami nem szokott alacsonyabb lenni az előzőknél. Persze ez a beadottakat már nem érinti (árváltozás), a többi igen. Így most van pár scenario a fejünkben, h vajon mi történhet, de ahogy kalkulálgattuk az időt, a legeslegeslegrosszabb vagyis leghosszabb esetet nézve is addigra meg kell lennie a vízumnak, mire a másikat egyáltalán beadhattuk volna, és azok elbírálása aztán végképp akármilyen hosszú is lehet.
Bízunk abban, hogy legkésőbb júli elején rámozdulnak az ügyintézők, persze ha előbb, az sem volna baj.

Az ovi miatt nagyon jó volna, ugyanis idén másodszor kapjuk az értesítést, h árat emelnek. Hát ez nem jó hír, bár nem drasztikus az áremelés, de fél év alatt akkor is a második. A nagyobb szívfájdalmam az a változás, amit azokra a napokra vezettek be, amikor "holiday-en" (szabadságon :) van a gyerek, vagyis ha tudjuk pl h elutazunk, és előre kiírom bizonyos napokra az oviból, vagy, ami még durvább, ha ünnepnapra esik a foglalás, amikor zárva tart az ovi (mint pl most hétfőn). Eddig ezeket  anapokat fél áron terhelték, vagyis a napidíj felét fizettük músvét nagypéntekre is, vagy újév napjára. Most ez a "kedvezmény" 25%-ra csökken, vagyis ha mondjuk kiveszem mert hazautaznánk, akkor is a napidíj 2/3-át fogják terhelni. Nem nagyon van mit tenni, ez itt általános, és a napidíjak tekintetében a 80-130 dollár/nap árakban még mindig az alsó értékhez van közel a mienk, és nem a felsőhöz. Persze ez ettől még sok. Na az új vízum többek között ehhez hoz majd pár kedvezményt :)

Közben beköszöntött a tél is. Ez önmagában zordnak hangzik, de szerencsére inkább jó az idő mint nem. Napközben, amíg fent van a nap, nics is tél érzetünk, ha süt, akkor igazán meleg van (18-20 fok). Este-éjjal már kevésbé baráti, olyan 8 fok körül, de amíg fűtés van, baj nincs :)
Pár fotó az elmúlt téli hétvégéről:)

Ráadásul tudjuk, hogy ez most pár hétig tart, szeptembertől újra jön a nyárisaba forduló tavasz, úgyhogy nincs panaszra okunk.
Megjegyzem reggel  avonatnál mai napig látunk mezítláb flip-flop papucsban embereket, szóval nincs hideg :) nekik. Persze ugyanott a csizmás is alldigál, ami meg már sok, valahol a kettő között van az igazság, mint sokszor :) Tudnak azért érdekesen öltözni, a papucsos is felvesz felül vastag kabátot, és a csizmáson meg felül ujjatlan blúz van... ki érti ezt?

A többi dolog, ami kimaradt, jön  akövetkezőben :)

D Day at Santos

Hadd kezdjem azzal, hogy itt is megköszönönjem a munkához írt kommenteket, kedves gartulációk sorát, remélem hosszú távon is rászolgálok majd :)

Tegnap munkába álltam, és ma már itthon is vagyok, mert elfáradtam :) Na jó, nem egészen így van. A 3 napos munka kapcsán csak azt tudtam, h szerdán kezdek, de azt nem, hogy a többi napon hogyan és mikor kell majd dolgoznom. Ez tegnap derült csak ki. Klaire, az elődöm H-Sz-P napokon dolgozott. Tekintve, hogy a héten még van, és mivel tegnap a managerem nem volt az irodában, így abban maradtunk, hogy én is így jövök, azaz ma nem, majd holnap újra.
Ez akár változhat is, mert a szervezet is változott kicsit közben, az egyik mérnököt (akihez eredetileg kerestek embert) másik projektre rakták, Klaire azonban inkább neki dolgozott. Most hivatalosan az én főnököm pedig Reuben, aki lehet, hogy más időbeosztást igényel majd. Ez rövidesen ki fog derülni úgyis.

Szóval első nap.
Nem mondom, hogy nem izgultam, mert de, hol nagyon, hol alábhagyott kicsit. Ha egy ekkora céghez érkezik valaki, nem pusztán a munka, de az eligazodás is ad tanulnivalót az első időkben. Anno sokat dolgoztam tréningeken, amiket az új belépőknek tartottunk a Telenornál, és mindig elsütöttem nekik azt a poént, hogy első nap végére annyi az elvárás, hogy megtanuld hol van a be/kijárat a konyha és a wc. Tegnap szembesültem vele, hogy ezek valóban nagy mérföldkövek, és fontos kapaszkodók egy új embernek, h pl visszataláljak a mosdóból az asztalomhoz :)

Kiderült, hogy az az épület, ami a hivatalos központja a Santosnak, nem az egyetlen irodánk, azon kívül még másik kettő is van. Mi is egy másikban vagyunk a Pirie St-en, ami egy pár perc sétára van a főépülettől csupán. Ebben az irodaházban "csak" egy szint a mienk, így átláthatóbb léptákű, és csak kicsit éreztem labirintusnak, szóval betanulni tökéletesnek tűnik :)

Nagyon sok mindenben hasonlít, vagy emlékeztet a Pannonos időkre a környezet, és egyáltalán az egész. Ez azt hiszem jó erős támasz számomra, hogy jól ismerem a nagyvállalati működés bizonyos részeit, vagy azt, h nálunk hogy mentek jogosultság-igénylések, meg, hogy mindenre van/volt policy (szabályozások), meg intranet meg sorolhatnám még. Kicsit olyan volt, mintha egy időutazásból térnék éppen vissza. Persze minden csak ismerős, hisz nem ugyanaz, és angolul van, és az iparág is más, de arra jó, h ne akarjak belehalni az egészbe az első nap után. Sőt, azt hiszem nagyon is jó volt bemelegítésnek :)

A kollégák kedvesek voltak, annyira máshogy viselkednek, mint a GTS-nél...Ott magukba fordulva ültek javarészt, és vagy cseszegetett a paraszt, vagy észre sem vett. Na itt ilyesminek nyoma sem lehetne, mert a harrassment és bullying (megfélemlítés, zaklatás, megalázás) látszatát is kerülni kell. Ezt onnan tudom, hogy az első néhány órában pár online tréninget el kellett végeznem azonnal ahhoz, hogy állandó belépőkártyát kaphassak. Az irodákról, mi hogyan működik, a munkabiztonságról, ami itt extrém fontos, abszolút nem végezhet senki olyan munkát, ami veszélyes lehet, vagy amit a munkavállaló annak ítél meg. Mondhatja, hogy nem csinálja, mert veszélyes. Nyilván akik az olajkutaknál, vagy a bányáknál dolgoznak ez még ezerszer fontosabb, nekik van több szintű tréning is erre.
Meg kellett ismernem a code of conduct-ot (ami a vállalat ún magatartási kódexe, de inkább arról szól, hogy hogyan kell képviselni a Santos értékeit és elveit az üzleti életben, h etikusak legyünk). Ilyen is volt a telenornál, és egy része a jogkövetésről szól, meg arról, hogy tisztességesek vagyunk.

Sok modul közben-végén tesztek voltak, és csak akkor engedett továbblépni, ha megcsináltam a kívánt szintet. Ezért az elején bőszen jegyzeteltem a hallottakat, hogy majd tudjak válaszolni a kérdésekre, mire rájöttem az egyik kérdésnél, hogy semmi gond nincs, ha hibázok, mondja, hogy próbáljam újra, és mindaddig hagyja, amíg a helyes választ meg nem találom. (kellett volna lennie egy olyan résznek, ahol körbevezetnek, és elmondják, h tűz esetén hol van az a pont, ahová mennie kell mindenkinek, ha elhagyja az épületet. Ez a rész elmaradt, így ott csak kisakkoztam a helyes választ:)) Szóval itt nem az volt a cél, h első nap azonnal nyúzzuk szét az új belépőt, hanem, hogy a legfontosabb tudnivalókat tényleg ismerjem meg. Úgy du 2-re végeztem is az összes tréninggel, volt legalább 6 féle, addigra az agyam is megtelt rendesen.
Reggel azonnal volt felhsználónevem, belépési kódjaim, céges email címem, jogosultságaim majdnem mindenhez, úgyhogy előkészítették az érkezésemet, jó érzés volt többször is hallani, olvasni, hogy welcome on borad (üdvözölnek a fedélzeten), szóval más azért ez az élmény, mint amiből kiszálltam. Persze az is jó volt tanulóidőszaknak, de azt mostmár biztosan tiudom, h a bunkót simán feljelenthettem volna bullying miatt, mert ő aztán a tréningen hallottak összes verzióját szinte naponta alkalmazta....

2 után meetingeltünk egyet azzal a projekt managerrel, aki már nincs a csapatban, de az interjún ott volt, ami azt jelenti, h kivonultunk kávézni az utca másik oldalára az egyik kávézóba... Egy fél óra el is repült ott is :)
Aztán Matt az egyik elemző srác 4 körül elköszönt, Klaire is kisvártatva utána lelépett, úh egyedül maradtam, még tettem-vettem, de 3/4 5-kor aztán én is eljöttem. Leadtam a kártyámat a főépületben, mert ugye aznap még csak visitor (látogató) kártyám volt, és elsétáltam Laca elé az irodájukhoz, h onnan egyött, kéz a kézben mehessünk az állomásra. Azt hiszem szeretek a belvárosban dolgozni :))) Reggel együtt megyünk, este együtt jövünk, nincs értelme autózni, időben sokkal rosszabbul járnánk, mint az expressz vonattal, az tényleg gyorsan bent van a város legközepén, mi meg nagyon közel vagyunk egymáshoz Lacával. Simán ebédelhetünk majd néha együtt akár :)

Persze izgatottam állok  a holnap előtt is, hisz a főnökömmel csak holnap talélkozom, és Klaire is holnap lesz utoljára, szerdán meg nem vitte túlzásba a feladatok átadását :) Náhány kávészünetet egy majdnem 2 órás ebédszünettel szakított félbe mielőtt 4 után távozott. Hétfőtől meg már csak én leszek, úgyhogy még pár alkalommal biztosan magasabb lesz a pulzusom reggel  a vonaton :)

Nespresso kv van a konyhában, hát ez maga a mennyország nekem :) és rengeteg gyömölcs van kitéve, szinte azon elleszek, ha nem vinnék ebédet, mert annyi féle van :)
Így telt az első napom, sokat okosodtam, de azt is látom, hogy lesz mit tanulnom még, főleg az iparágról, mert aztán teljesen új, hogy hogy is működik egy-egy ilyen gáz-és olajipari projekt. Hatlamasak, az biztos....

Gáz van de nincs gáz :)

Hú, meglehetősen hosszú történetet tudnék most mesélni, és feltett szándékom, hogy lejegyzem majd ide a munkakeresés 2.0 tapasztalatait, hátha hasznos lesz másoknak is, és talán magamnak is ha egyszer visszaolvasom majd :)

A PR vízum lehetősége már önmagában felkorbácsolta a hullámokat, izgatottan vágtunk bele, tudva, hogy körülbelül ugyanaz a helyzet ilyenkor, mint anno, amikor az első vízum körül kellett döntéseket hozni. Nincs mire várni, élni kell a lehetőséggel, amíg az rendelkezésre áll.
Szóval ez már önmagában is kellő izgalom-adag, és extra, hogy legyen min dolgoznunk, izgulnunk, szerveznünk, csinálnunk, amikor is jött a munkakeresésembe egy hét, amikor 4 interjú is összejött egy hétre. Ez körülbelül a legelkeseredettebbnek és legsikertelenebbnek érzett hetet követte új reményeket keltve. Mert bármilyen fos is volt egy-egy hét végén a mérlegem, hétfőn mindig új reményekkel vágtam bele az új hétbe.

Azon a bizonyos hétfőn délig 3x csörgött a telefonom érdemi hívások miatt, vagy interjú, vagy potenciális interjú miatt, úgyhogy éreztem némi elmozdulást :)

Az egyik hívó aznapra próbált behívni, és bár rugalmasan próbáltam megoldani az időpontokat, ez azért extrának tűnt, és nagyjából kivielezhetetlennek, hacsak nem Bencével az oldalamon jelentem volna meg :) Szerencsére ajánlottak másik időpontot, péntek reggelre.
A hívókból sajnos a legtöbb esetben a gyors ez vagyok és innen-ből az esetek nagyon nagy részében alig értettem valamit az első 3-5 másodpercben, mert megszokásból darálják, mert a vonal még fel sem épül mire elmondta a felét, és mivel az agyam realizálta, hogy munkával kapcsolatos, egy pillanatra átfutott az agyamon az izgulóprogram is, szóval pillanatokig vakon tapogatóztam, és igyekeztem jól palástolni ezt. Aztán általában elhangzott, h ezzel-és ezzel az állással kapcsolatban hívnak, ami vagy segített beaztonosítani, vagy továbbra sem, de ez nem gátolt abban, hogy válaszoljak a hol több, hol kevesebb kérdésre, és ha interjú lett belőle, úgyis küldték a részleteket, hogy hová menjek, mikor és kit keressek.

Így volt ez most is, HR-essel szépen elbeszélgettem, a pozíciót már értettem, azt nem hogy kik és hová, és péntek reggel. ok.
Az összes pályázatomról tip-top excel-t vezettem, minden szükséges infoval, hová, mikor jelentkeztem, kikhez, mi a pozíció, stb. Ennél a hívásnál is a pozícióból próbáltam kiindulni a táblázatomban, találtam is egyezést, de azt nem hittem valósnak, biztos, valami más volt, gondoltam...

Aztán jött az email az interjú adataival, és bizony nem volt tévedés, ugyanazok hívtak, akiket a táblázatomban is láttam.
Na, akkor kezdtem el igazán izgulni...

Amikor állások után kezdtem vadászni, nyilván már jobban átláttam az Adelaide-i business struktúrát,
kik azon kevesek a nagy cégek közül, akiknek itt van Adelaide-ben a központjuk, és volna náluk keresnivalóm saját megítélésem alapján legalábbis :) Nem olyan nagyon sok ilyen van, tekintve, hogy SA/Adelaide üzleti életét  96%-ban kis és középvállalkozások adják. A nagy cégek központjai inkább a keleti parton, vagy Perth-ben. Másrészt itt nagyon sok szempontból eltérő elvárások is vannak, mint bármelyik más államban akár már az önéletrajzok tartalmát/küllmeét is illetően, épp nemrég írt Mary is erről.
Nem zártam kis semmilyen szektort, és cégméretet, de az álom 5-ös azért megvolt a fejemben.....

Hát ezek közül hívott be egy múlt pénteken.
Úgy volt, hogy a leendő közvetlen manager-rel találkozom (Senior Project Engineer), aki vezető projekt mérnök, de aztán mindjárt hárman is jöttek értem a recepcióra. Meglepetésnek nem volt utolsó, gatyám tele, de mostmár lesz, ami lesz. Kiderült, hogy csatlakozott a Senior főnöke is, és az a lány, akinek a helyére kerestek, mert ő átmegy másik államba. Érdekes interjú volt, néha klasszikus, néha igazán szorongatós kérdésekkel, Nem éreztem úgy, hogy az addigi legjobb lett volna, amikor kijöttem, de alapvetően jól ment.

Az biztos, hogy az elmúlt hetekben sokat tanultam, hogy hogyan építsem fel magam egy-egy interjúra, nagyon sok energiát tettem beléjük, mindre úgy készültem, mint egy egyetemi vizsgára.

Hétfőn délután hívtak, hogy gartulálnak, megkaptam az állást. Köpni-nyelni sem tudtam... :))

A nagyobb cégek felé azért kacsingattam, mert ott nem a cégvezető választ nulla HR-es tapasztalattal, és a kondíciók is mások azért. A másik vágyam az volt, hogy milyen jó volna megcsípni valami part-time(nem teljes munkaidős) állást, hogy Benivel is maradjon közös idő, ne csak a hétvége. Tudom, h ez már-már túlzás, és majd a biliből kiránthatom a kezem, ha belelóg, de ha már ilyen messzire jöttünk, akkor merjünk nagyot álmodni, ráadásul is a részmunkaidő nem is ördögtől való, sőt.

Az Adelaide-i irodaház

Így lett, hogy május 28-án kezdek a Santos-nál, mint projekt admin. Az interjún részt vett 2 mérnöknek fogok dolgoni, a projektjeik kapcsán minden admin/asszisztens munkát. Heti 3 napban, ha szüksége akkor kicsit többen, ez majd menet közben kialakul.
Egyelőre 3 hónapos szerződést ajánlottak, ami hosszabbítható, de így is nagyon örültem neki, ez hatalmas lehetőség, és majrézok is néha tőle, már előre.

A Santos Auszrál cég,(South Australia Northern Territory Oil Search) gáz és olaj kitermeléssel foglalkoznak, e téren itt a legnagyobbak. Tőzsdei cég, és hát az iparágból adódóan elég masszív hátterük van. Örülök, hogy más iparágba is betekinthetek, és hát a gáz-és olaj biznisz nem olyan rossz, azt már a Dallas-ból is láthattuk anno :)

Röviden ennyi történt, minden más előzményről majd írok külön :)

visa update

Ma reggel írtam arról, h tegnap este beadtuk az EOI-t (aki nem látta kezdje azzal az olvasást, h értse miről beszélek :)), és ma reggel 9:33-kor jött is az email Lacának:

You have received an invitation to apply for a visa in SkillSelect (Vagyis lehet is beadni a vízumigényt). 

Na EZ GYORS volt :)

Lehet h tényleg prioritással kezelik? :)

vízum - avagy SA kísérletezik

Többen hiányoltatok már, és való igaz, h már megint hetek teltek el az utolsó bejegyzés óta. Szóval köszönöm a kedves nógatásokat, élünk, jól vagyunk, megkockáztatom virulunk is :)

Persze rengeteg dolog történt az elmúlt időszakban, igérem, h mindenről írok, ha nem is egyben, mert az helytállna a manapság szokásos mozifilmek között, mármint hosszúságban. Kalandokban azért annyira nem volt sűrű, de majdnem :)

Kezdem a legváratlanabb dologgal.

Ez pedig a vízumunk kapcsán jött szembe velünk...

Mi 475-ös vízumon vagyunk, amiről PR-ra (állandó lakosira) két feltétel teljesülése után jelentkezhetünk, akkor viszont onshore (vagyis innen Ausztráliából) és kvázi zöld út a PR-hoz. A két feltétel:

- dolgozz legalább egy évet teljes munkaidőben (nem muszáj a szakmádban)

- és élj két évet ott, ahol szponzoráltak, tehát mi Dél- Ausztrália államban

A két év szigorúan számolt, vagyis a tavalyi hazalátogatásunk például ki is esik a számlálóból, így egy hónappal ki is tolta a PR beadását idén szeptemberre. Vagyis ki is tolta volna...

és itt jön a nem várt lehetséges fordulat.

Levelet kapott Laca az SA Governmenttől, amiben többek között ez állt:

From 14 May until 15 June 2014, people who hold a South Australian state nominated provisional visa (subclass 489, 475, 487 and 495 only), who are living and working in the state can apply for a 190 - Skilled Nominated Permanent visa through Immigration South Australia.

Vagyis Május 14 és júni 15 között lehetőségünk van jelentkezni PR-ra, ha itt élünk és dolgozunk. Azaz nem kell kivárnunk a két évet, a szeptember 22-ét, h egyáltalán beadhassuk. Azzal ugye még mindig csak egy lépéssel lettünk volna közelebb, hisz az elbírálása/ jóváhagyása hónapokat vesz igénybe, aktuálisan akár 6-7 hónapot is, ami elég hosszú idő.

Szerencsénk van, h épp ebben az államban élünk (ezt nem mindig éreztük így munkafronton pl), mert mint kiderült csak itt SA-ban él ez a lehetőség kísérleti jeleggel. Szóval ez a kicsit a "csak itt és csak most, csak tessék, csak tessék " érzés :)) Meg kell hagyni, meglepetésnek nagyon nem utolsó, ha valamire, erre aztán biztos nem számítottunk, hogy vízum ügyben szeptember előtt mozgolódhatunk.

Persze az időkeret elég szűkös, és van bőven tennivaló, hogy összeálljon minden, és a szükséges pontok is meglegyenek, amik meg is vannak szerencsére. SA top prioritásban kezeli - igéretük szerint - ezeket a vízumigényeket, meglátjuk, hogy végül összességében hol mennyi idő lesz a folyamat. Precedens ugye nincs, hisz most van először ilyen eset :)  Hála, mi épp élhetünk vele :) (egyből beugrott egy család Darwinból, akik szintén ilyen vízumon vannak, és hívtam, h nézzenek utána, hátha náluk is elérhető ez a lehetőség, de ott nincs, ő mondta, h csak nálunk indították most).

Apró szépséghibája a dolognak, hogy ami szeptemberben X dollárba került volna, azt most 11x (nyilván sokan élnek majd vele, jó kis gyűjtés az államnak), de még így is belevágtunk.

Tegnap küldtük el az EOI-t (Express of Interest), ez az első lépcsőfok. Kíváncsian várjuk a folytatást :)

Nekünk a PR a childcare díjánál számít majd a legtöbbet, és Beni még másfél évig childcare korosztály, úh nagyon nem mindegy, h teljes árat fizetünk oda, vagy töredékét a mostaninak. Persze számos más előnye is van a PR-nak, de talán  leghamarabb ezt fogjuk tapasztalni , ha majd meglesz. Reméljük mielőbb, ha már feldobták ezt  a labdát :)

A fejleményekről is beszámolok majd, igérem :)

Áprilisi hogyisvolt

Lassan vége van az áprilisnak, én meg egy árva bejegyzést bírtam összehozni ebben a hónapban. Nem vagyok rá büszke, de ez most így alakult. Persze ilyen szünet után itt  ajó öreg dilemma, h akkor most tekintsem úgy, mintha mi sem történt volna, és jöjjön a soron következő bejegyzés, vagy netán próbáljam pótolni mindazt, ami az elmúlt hetekben kimaradt?
Nem is tudom, valami lesz, az biztos :)

Kifogások keresése nélkül biztosan állíthatom, h a munkahelyen tapasztalt ráérős üzemmódom melegágya volt a blogbejegyzéseknek, ami hirtelenjében meg is szűnt azzal, hogy itthon vagyok. Látszatra épp most volna több időm bármire, de téved, aki így gondolja. Heti 3 napot Beni is velem tölt itthon, így ha valamiből kevés van, az az idő, amit blogírásra szánhatok. Itt van az ősz, és az időjárás már rég nem nyári sajnos, de alapvetően panaszra sem lehet sok okunk, mert még mindig a napsütés az uralkodó, csak legfeljebb -magamhoz híven- már több réteg ruhával oldok meg egy-egy napot.
Épp nemrég írtam egy emailben is, hogy tulajdonképpen egészen sűrű a napirendem. Reggel még mindig én vagyok az első, aki felkel, összekészítem Laca ebédjét (ha olyan van, amihez köretet eszik, azt pl mindig reggel csinálom, h friss maradjon, amennyire csak lehet), kávét főzök, stb. Aztán ő útnak ered, akkortájt, vagy előbb Beni is felébred, és onnantól, ő osztja be leginkább az időmet :)
Most, amíg jó idő van, kint vagyunk a szabadban, amennyit csak tudunk, és barangolunk, csavargunk, sétálunk, játszóterezünk, bicajozunk, lomikba járunk :) Ehhez a házimunkát próbálom a köztes időkre osztani, ill most még hellyel-közzel azért alszik délután a Muki, így ahhoz is igazítok ezt-azt. Szóval olyan 10 körül szoktunk kirepülni a házból, h valami kinti aktivitásba kezdjünk, úh én kb addig próbálom az aznapra szánt ebédet megcsinálni, hogy hazatértünk után csak enni kelljen azt, vagy max 10 percen belül befejezhető legyen.
Ehhez agyalok persze sokat, h mi legyen az asztalon, amit Beni is szeret (szerencsére nem nagyon válogat, de azért vannak preferenciái), és mondjuk még másnapi ebédnek is működik apa esetében. Ez nem a világbéke szintű feladat, de aki hasonló módon igyekszik sakkozni a változatos, de /és egészséges, viszonylag gyors és viszonylag egyszerű ételek elkészítésével, az valószínűleg bólogat most kicsit.
A bolyongásokból hazatérve ebéd, és alvás gyerek vonalon (bár ahogy írtam, ez már egyes napokon nem jön össze, vagyis az alvás), nekem meg akkor volna időm blogot írni nyugiban. Azonban épp ez a másfél óra alkalmas arra is, hogy karrieremet terelgessem vissza az útra, úgyhogy elsődlegesen azzal szoktam foglalkozni. Akkor nézem át az álláshirdetéseket, szabom testre a jelentkezéseket, töltögetem  a form-okat, az online jelentkezési felületekkel játszadozom, megintcsak utalva arra, h aki csinálta/csinálja, tudja, h gyakorlatilag részmunkának is elkelne ez a feladat, mert állati időigényes, ha normálisan akarom csinálni. Persze a páylázatra alkalmasnak talált pozíciók számától is nagyban függ, na ebben épp nem dúskálok, de igazából csak egy kellene, nem több :)
A témáról biztosan fogok írni még, mert vannak élményeim szép számmal, hol viccesek, hol könnyezősek, hol hajtépős, hol ámulós, hol bosszantó, hol érthetetlen, színes-szagos fejezete az életemnek. Még sajnos nem találtunk egymásra a munkaadó és én, de ami késik, nem múlik...
(ugyehogy? :)

Szóval ezzel az esélye minimálisra is csökkent, hogy blogoljak, sokszor még olvasni sincs időm heti 1-nél többször, mert annyi mással foglalkozom, és nem ülök már órákat naponta a gép előtt.

Az április egyébként eseménydús volt sok szempontból, például órát is állítottunk valamikor az elején (a magyarországi után egy héttel) és éppen ellenkező irányba, mint otthon, így 7.5 órás most megint az időeltolódás, ami egészen kezelhető :) Cserébe viszont nálunk a "téli" szakasz következik, ami korábbi sötétedést is jelent. Most olyan fél 6 után kezd el rohamosan szürkülni, úgyhogy ha még délután is akarunk kint tobzódni (és egy energiától duzzadó 3,5 éves ne akarna?), akkor van egy szük 2 óránk még délután is erre.
6 körül aztán hazaér apa, vacsi, és az esti teendők, el is telik a nap.

Hétvégéken marad idő közös jövés-menésre, kirándulgatásokra, amit igyekszünk is kihasználni, amennyire csak lehet.

Az április ilyen szempontból nagyon kegyes volt, mert egyrészt az időjárás is kevés panaszra adott okot (habár nem volt nyári, de a 20+ -os hőmérséklet itt már abszolút a pólós, napimádós kategória, ha nincs mellé erős szél), és ami még fontosabb, tömve volt ünnepnapokkal.

Itt a húsvét már nagypéntekkel megkezdődik, az is szünnap, úgyhogy az a hét rövid volt, és 4 napos hosszú-hétvégévé duzzadt. Sokan útra is keltek ide-oda, ez általános szokása az ausztráloknak, be a kocsiba, és mennek, aztán valahol majd alszanak, meg esznek/lesznek. Mi is mentünk sokat, minden nap valahová. Kb olyan élmény volt, mikor Mo-on valaki elutazik Egerbe, vagy Szilvásváradra, ahol ugyan osztálykirándulásokon már járt 2-3-szor is, de csak úgy, a maga tempójában, szépségéért nemigen, pedig mondjuk még viszonylag közel is van. Na, mi is az ismerd meg környéked klub tagjai voltunk, olyan heyekre mentünk, ami nem emészt fel 3-4 órányi utazást, mégis érdekes, új számunkra. Az időjárás miatt elsősorban tengerpartokat kerestünk fel, és mindent, ami azzal jár, sziklamászás, homokozás, környéken sétálás, vagy játszóterezés. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan nagyszerű is volt, no stressz, saját tempóban, és érdeklődés szerint.

A húsvét hétfőt követően a kedd-sz-csüt munkanap volt, aztán péntek megint szünnap és újabb hosszú hétvége, mert ápr 25-e ANZAC day volt. Erről írtam már tavaly, hogy pontosan mit is ünnepelünk, úh nem ismétlem magam. A három köztes nap persze sok helyen csak látszat-munkára volt jó, legtöbben szabadságolták magukat, tekintve, hogy épp ez a húsvét előtti és utáni két hét volt az aktuális iskolai szünet is, amikor a szülők valahogy próbálják megoldani  a gyerek(ek) felügyeletét + szórakoztatását.

Ez a két hét a munkaerőpiacra is rányomta a lassító adagját, mondhatni semmi sem történt, de szinte szó szerint, még hirdetések is elvétve bukkantak fel, úh igyekeztem ennek megfelelően kezelni én is a dolgot, és örülni egymásnak. Hellyel-közzel sikerült is :)
Akik a facebook-on ismerőseim, ők azért legalább illusztrációt kaptak az elmúlt hetekről, ha írásos körítést nem is, most pár képet itt is közzéteszek az elmúlt hetekről, aztán remélem megtalálom a módját annak is, h gyakrabban visszatérjek ide :)

ugró bolha :)

az utolsó hét ínyencségei a GTS-nél

Elkezdődött az iroda mentes időszak, nem mondom, h minden pillanata felszíbadító, de alapvetően még tudok örülni is neki.

Főként, hogy az utolsó hét nem volt feszültségektől mentes, bár csak az új tulaj tette azzá, az "alap-csapat" talán még kedvesnek is volt mondható, főleg a majomra értve, aki egyik reggel őszintének tűnő érdeklődéssel kérdezett arról, h hogy állok a munkakereséssel, és mesélt arról, h neki hányszor történtek hasonló fordulatok az életében és hogy élte meg.
Ugyan az elmúlt hónapokban szinte másról sem hallottuk beszélni, minthogy nagyobb házat szeretnének venni, és folyton közzétette az aktuális tapasztalatait, most azon a reggelen elárulta, h egyelőre letettek erről a tervről, mert nem érzi úgy, h a cégre ilyen szempontból biztosan támaszkodhat, h felvegyen egy nagyobb hitelt. 4 gyereke van, a felesége nem dolgozik, szóval rizikó az volna... 

Az utolsó hét azzal indult, h a hétfőn esedékes fizetésemet nem kaptam meg. Azonnal gyomor összeugrás, nem jó jelnek éreztem. Másnap először a könyvelőnél érdeklődtem, h mi a helyzet, tőle fél napig semmi válasz, holott egyéb folyó ügyekben leveleztünk.
Ezért bátorkodtam a nagyfőnöknél érdeklődni, aki persze szokásos stílusban (sértődött kicsinyes támadó és bunkó módon ) közölte, h már kérdeztem ezt korábban a könyvelőtől, keresik a probléma okát, ő nem egy varázsló, h előteremtse azt azonnal... Ez aztán a karakán hozzáállás valóban, mi mást is kéne mondani valakinek, aki a ledolgozott két hetéért jogosan várja utólag a bérét (és nem előre), és ami addig mindig hétfőn ott volt  számláján...? Hú tényleg, fellengzősen daráljuk le...
Nem részletezem tovább, én már a legrosszabbra is felkészültem, h a szerzősésem miatt 4 hétre duzzadt felmondási időt így bosszulja meg, h egyszerűen nem fizet... Végül csütörtökön kaptam meg a pénzt. Nem mondom, h jól viseltem a várakozást, és nem számoltam visszafelé a perceket.

Pénteken újabb adagot kaptam a kiváló menedzsment eszközökből, tanulhattam, h hogy is kell ezt csinálni... (remélem több hasonlóval nem futok össze egyhamar).
Utolsó nap = újabb elszámolás következett volna. Utolsó nap úgy szokás elengedi a dolgozót, h mindent kifizet a cég, kiadásokat, ha van, és a fizetést, szabadságot, stb. Ezt a szerződéem is tartalmazta, és a vonatkozó munkaügyi jogszabály is nagyon egszerűen leírja. 
No, ez semmit sem jelent két apróság csupán, mert a kérdésemre, h bármire szükség ven e ahhoz, h elkészüljön a végső elszámolás, a könyvelő azt írta, h a főnök délután már nem lesz bent, és neki mindenképp át kell néznie, úh jövő pénteken (Ápr 4-én) fognak kifizetni.
Hú, ezen eldurrant az agyam. Egyrészt nyilvánvaló kicseszés-szaga volt az egésznek, másrészt a kedves főnök velünk ebédelt aznap, tehát bőven lett volna módja elmondani ebbéli szándékát, de persze nem tette...
Leírtam, h miért nem tartom ezt korrektnek így, amire szinte azonnal válaszolt a kedves tulaj (aki csak előbbukant rögtön), h csak nem képzelem, h kifizet, hisz még nem is járt le a műszakom, előre hogy fizessen? Délután fél 4 körül volt, tehát legalább 45 perc volt még hátra, aminek nagy volt a rizikója, hogy például nem fogom ledolgozni, vagy nem elég jól, vagy ki tudja, szóval hatalmas volt a rizikó. Netán meg is betegedhettem volna, vagy mi van, ha szabadságot veszek ki arra a 45 percre? És biztosan van még pár variáció ami bekövetkezhetett volna.
Ugyanakkor azt is megtudhattam, h amúgy is nagyon gálánsak voltak velem, hisz 4 hét felmondást kaptam, és azt is sikerült megtudnom, h a fizetésemmel is nagylelkűek voltak. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni, fájdalmasan szánalmas volt az egész, én az idegtől már csak azt éreztem, hogy ekkora f**al életemben nem találkoztam, és bár teljesen jogtalan amit tesz, forduljon fel, sose lássam többet, de nem válaszoltam neki.

A normális főnökömnek elmondtam, h mennyire nem értem ezt az egészet, ő nem győzött elnézést kérni, és biztosított, h amilyen hamar tudnak kifizetnek, de egyelőre ő sem tud mit tenni. Beszégettem vele egy jót a végén, Ő volt az egyetlen normális köztük, szegény visz is a hátán ezer dolgot, sajnáltam sokszor és igyekeztem segíteni őt, amiben csak tudtam.

Ezek a dolgok nagyon nem hiányoznak itthon.
Lehet, h nincs most munkám, de ilyen szituációk sincsenek, és nem packázik velem egy kis köcsög, akinek pénze ugyan van, de attól még nem lesz mnedzser. 

Remélem, hogy ez csak egy fejezet volt az élet iskolája tankönyvből, h lássam, tapasztaljam meg ezt is, és lapzhatok a következő pozitívabbra.