2014. április 29., kedd

Áprilisi hogyisvolt

Lassan vége van az áprilisnak, én meg egy árva bejegyzést bírtam összehozni ebben a hónapban. Nem vagyok rá büszke, de ez most így alakult. Persze ilyen szünet után itt  ajó öreg dilemma, h akkor most tekintsem úgy, mintha mi sem történt volna, és jöjjön a soron következő bejegyzés, vagy netán próbáljam pótolni mindazt, ami az elmúlt hetekben kimaradt?
Nem is tudom, valami lesz, az biztos :)

Kifogások keresése nélkül biztosan állíthatom, h a munkahelyen tapasztalt ráérős üzemmódom melegágya volt a blogbejegyzéseknek, ami hirtelenjében meg is szűnt azzal, hogy itthon vagyok. Látszatra épp most volna több időm bármire, de téved, aki így gondolja. Heti 3 napot Beni is velem tölt itthon, így ha valamiből kevés van, az az idő, amit blogírásra szánhatok. Itt van az ősz, és az időjárás már rég nem nyári sajnos, de alapvetően panaszra sem lehet sok okunk, mert még mindig a napsütés az uralkodó, csak legfeljebb -magamhoz híven- már több réteg ruhával oldok meg egy-egy napot.
Épp nemrég írtam egy emailben is, hogy tulajdonképpen egészen sűrű a napirendem. Reggel még mindig én vagyok az első, aki felkel, összekészítem Laca ebédjét (ha olyan van, amihez köretet eszik, azt pl mindig reggel csinálom, h friss maradjon, amennyire csak lehet), kávét főzök, stb. Aztán ő útnak ered, akkortájt, vagy előbb Beni is felébred, és onnantól, ő osztja be leginkább az időmet :)
Most, amíg jó idő van, kint vagyunk a szabadban, amennyit csak tudunk, és barangolunk, csavargunk, sétálunk, játszóterezünk, bicajozunk, lomikba járunk :) Ehhez a házimunkát próbálom a köztes időkre osztani, ill most még hellyel-közzel azért alszik délután a Muki, így ahhoz is igazítok ezt-azt. Szóval olyan 10 körül szoktunk kirepülni a házból, h valami kinti aktivitásba kezdjünk, úh én kb addig próbálom az aznapra szánt ebédet megcsinálni, hogy hazatértünk után csak enni kelljen azt, vagy max 10 percen belül befejezhető legyen.
Ehhez agyalok persze sokat, h mi legyen az asztalon, amit Beni is szeret (szerencsére nem nagyon válogat, de azért vannak preferenciái), és mondjuk még másnapi ebédnek is működik apa esetében. Ez nem a világbéke szintű feladat, de aki hasonló módon igyekszik sakkozni a változatos, de /és egészséges, viszonylag gyors és viszonylag egyszerű ételek elkészítésével, az valószínűleg bólogat most kicsit.
A bolyongásokból hazatérve ebéd, és alvás gyerek vonalon (bár ahogy írtam, ez már egyes napokon nem jön össze, vagyis az alvás), nekem meg akkor volna időm blogot írni nyugiban. Azonban épp ez a másfél óra alkalmas arra is, hogy karrieremet terelgessem vissza az útra, úgyhogy elsődlegesen azzal szoktam foglalkozni. Akkor nézem át az álláshirdetéseket, szabom testre a jelentkezéseket, töltögetem  a form-okat, az online jelentkezési felületekkel játszadozom, megintcsak utalva arra, h aki csinálta/csinálja, tudja, h gyakorlatilag részmunkának is elkelne ez a feladat, mert állati időigényes, ha normálisan akarom csinálni. Persze a páylázatra alkalmasnak talált pozíciók számától is nagyban függ, na ebben épp nem dúskálok, de igazából csak egy kellene, nem több :)
A témáról biztosan fogok írni még, mert vannak élményeim szép számmal, hol viccesek, hol könnyezősek, hol hajtépős, hol ámulós, hol bosszantó, hol érthetetlen, színes-szagos fejezete az életemnek. Még sajnos nem találtunk egymásra a munkaadó és én, de ami késik, nem múlik...
(ugyehogy? :)

Szóval ezzel az esélye minimálisra is csökkent, hogy blogoljak, sokszor még olvasni sincs időm heti 1-nél többször, mert annyi mással foglalkozom, és nem ülök már órákat naponta a gép előtt.

Az április egyébként eseménydús volt sok szempontból, például órát is állítottunk valamikor az elején (a magyarországi után egy héttel) és éppen ellenkező irányba, mint otthon, így 7.5 órás most megint az időeltolódás, ami egészen kezelhető :) Cserébe viszont nálunk a "téli" szakasz következik, ami korábbi sötétedést is jelent. Most olyan fél 6 után kezd el rohamosan szürkülni, úgyhogy ha még délután is akarunk kint tobzódni (és egy energiától duzzadó 3,5 éves ne akarna?), akkor van egy szük 2 óránk még délután is erre.
6 körül aztán hazaér apa, vacsi, és az esti teendők, el is telik a nap.

Hétvégéken marad idő közös jövés-menésre, kirándulgatásokra, amit igyekszünk is kihasználni, amennyire csak lehet.

Az április ilyen szempontból nagyon kegyes volt, mert egyrészt az időjárás is kevés panaszra adott okot (habár nem volt nyári, de a 20+ -os hőmérséklet itt már abszolút a pólós, napimádós kategória, ha nincs mellé erős szél), és ami még fontosabb, tömve volt ünnepnapokkal.

Itt a húsvét már nagypéntekkel megkezdődik, az is szünnap, úgyhogy az a hét rövid volt, és 4 napos hosszú-hétvégévé duzzadt. Sokan útra is keltek ide-oda, ez általános szokása az ausztráloknak, be a kocsiba, és mennek, aztán valahol majd alszanak, meg esznek/lesznek. Mi is mentünk sokat, minden nap valahová. Kb olyan élmény volt, mikor Mo-on valaki elutazik Egerbe, vagy Szilvásváradra, ahol ugyan osztálykirándulásokon már járt 2-3-szor is, de csak úgy, a maga tempójában, szépségéért nemigen, pedig mondjuk még viszonylag közel is van. Na, mi is az ismerd meg környéked klub tagjai voltunk, olyan heyekre mentünk, ami nem emészt fel 3-4 órányi utazást, mégis érdekes, új számunkra. Az időjárás miatt elsősorban tengerpartokat kerestünk fel, és mindent, ami azzal jár, sziklamászás, homokozás, környéken sétálás, vagy játszóterezés. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan nagyszerű is volt, no stressz, saját tempóban, és érdeklődés szerint.

A húsvét hétfőt követően a kedd-sz-csüt munkanap volt, aztán péntek megint szünnap és újabb hosszú hétvége, mert ápr 25-e ANZAC day volt. Erről írtam már tavaly, hogy pontosan mit is ünnepelünk, úh nem ismétlem magam. A három köztes nap persze sok helyen csak látszat-munkára volt jó, legtöbben szabadságolták magukat, tekintve, hogy épp ez a húsvét előtti és utáni két hét volt az aktuális iskolai szünet is, amikor a szülők valahogy próbálják megoldani  a gyerek(ek) felügyeletét + szórakoztatását.

Ez a két hét a munkaerőpiacra is rányomta a lassító adagját, mondhatni semmi sem történt, de szinte szó szerint, még hirdetések is elvétve bukkantak fel, úh igyekeztem ennek megfelelően kezelni én is a dolgot, és örülni egymásnak. Hellyel-közzel sikerült is :)
Akik a facebook-on ismerőseim, ők azért legalább illusztrációt kaptak az elmúlt hetekről, ha írásos körítést nem is, most pár képet itt is közzéteszek az elmúlt hetekről, aztán remélem megtalálom a módját annak is, h gyakrabban visszatérjek ide :)



ugró bolha :)




























3 megjegyzés:

  1. Azért érdekes ez az ausztrál álláskeresés is. Van egy gazdag ország, ahol kb. ugyanolyan nehéz egy megfelelő álláshoz jutni mint Magyarországon, függetlenül a végzettségtől, kondícióktól.
    Anno két éve voltam Sydneyben, dolgozni szerettem volna, és az ottani néhány magyar akivel kapcsolatba kerültem, kb. úgy nézett rám mint a csodabogárra...."Itt nincsen munka, pangás van, úgysem fogok találni " satöbbi. Pedig ez a város nem kicsi...sőt.Szóval ezt az ausztrál munkalehetőség címü rejtélyt nem sikerült azóta sem megfejtenem, mi miért van, miért nincs szükség (szinte) senkire, semmire. (pl. altatóorvos sem tudott bürokrácia miatt elhelyezkedni, pedig ez talán nem rossz szakma)
    De biztos bennem van a hiba....

    VálaszTörlés
  2. Szia Juanita:) Hogy vagytok? Hiányzol.... Remélem minden rendben....

    VálaszTörlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...