2014. május 29., csütörtök

D Day at Santos

Hadd kezdjem azzal, hogy itt is megköszönönjem a munkához írt kommenteket, kedves gartulációk sorát, remélem hosszú távon is rászolgálok majd :)

Tegnap munkába álltam, és ma már itthon is vagyok, mert elfáradtam :) Na jó, nem egészen így van. A 3 napos munka kapcsán csak azt tudtam, h szerdán kezdek, de azt nem, hogy a többi napon hogyan és mikor kell majd dolgoznom. Ez tegnap derült csak ki. Klaire, az elődöm H-Sz-P napokon dolgozott. Tekintve, hogy a héten még van, és mivel tegnap a managerem nem volt az irodában, így abban maradtunk, hogy én is így jövök, azaz ma nem, majd holnap újra.
Ez akár változhat is, mert a szervezet is változott kicsit közben, az egyik mérnököt (akihez eredetileg kerestek embert) másik projektre rakták, Klaire azonban inkább neki dolgozott. Most hivatalosan az én főnököm pedig Reuben, aki lehet, hogy más időbeosztást igényel majd. Ez rövidesen ki fog derülni úgyis.

Szóval első nap.
Nem mondom, hogy nem izgultam, mert de, hol nagyon, hol alábhagyott kicsit. Ha egy ekkora céghez érkezik valaki, nem pusztán a munka, de az eligazodás is ad tanulnivalót az első időkben. Anno sokat dolgoztam tréningeken, amiket az új belépőknek tartottunk a Telenornál, és mindig elsütöttem nekik azt a poént, hogy első nap végére annyi az elvárás, hogy megtanuld hol van a be/kijárat a konyha és a wc. Tegnap szembesültem vele, hogy ezek valóban nagy mérföldkövek, és fontos kapaszkodók egy új embernek, h pl visszataláljak a mosdóból az asztalomhoz :)

Kiderült, hogy az az épület, ami a hivatalos központja a Santosnak, nem az egyetlen irodánk, azon kívül még másik kettő is van. Mi is egy másikban vagyunk a Pirie St-en, ami egy pár perc sétára van a főépülettől csupán. Ebben az irodaházban "csak" egy szint a mienk, így átláthatóbb léptákű, és csak kicsit éreztem labirintusnak, szóval betanulni tökéletesnek tűnik :)

Nagyon sok mindenben hasonlít, vagy emlékeztet a Pannonos időkre a környezet, és egyáltalán az egész. Ez azt hiszem jó erős támasz számomra, hogy jól ismerem a nagyvállalati működés bizonyos részeit, vagy azt, h nálunk hogy mentek jogosultság-igénylések, meg, hogy mindenre van/volt policy (szabályozások), meg intranet meg sorolhatnám még. Kicsit olyan volt, mintha egy időutazásból térnék éppen vissza. Persze minden csak ismerős, hisz nem ugyanaz, és angolul van, és az iparág is más, de arra jó, h ne akarjak belehalni az egészbe az első nap után. Sőt, azt hiszem nagyon is jó volt bemelegítésnek :)

A kollégák kedvesek voltak, annyira máshogy viselkednek, mint a GTS-nél...Ott magukba fordulva ültek javarészt, és vagy cseszegetett a paraszt, vagy észre sem vett. Na itt ilyesminek nyoma sem lehetne, mert a harrassment és bullying (megfélemlítés, zaklatás, megalázás) látszatát is kerülni kell. Ezt onnan tudom, hogy az első néhány órában pár online tréninget el kellett végeznem azonnal ahhoz, hogy állandó belépőkártyát kaphassak. Az irodákról, mi hogyan működik, a munkabiztonságról, ami itt extrém fontos, abszolút nem végezhet senki olyan munkát, ami veszélyes lehet, vagy amit a munkavállaló annak ítél meg. Mondhatja, hogy nem csinálja, mert veszélyes. Nyilván akik az olajkutaknál, vagy a bányáknál dolgoznak ez még ezerszer fontosabb, nekik van több szintű tréning is erre.
Meg kellett ismernem a code of conduct-ot (ami a vállalat ún magatartási kódexe, de inkább arról szól, hogy hogyan kell képviselni a Santos értékeit és elveit az üzleti életben, h etikusak legyünk). Ilyen is volt a telenornál, és egy része a jogkövetésről szól, meg arról, hogy tisztességesek vagyunk.

Sok modul közben-végén tesztek voltak, és csak akkor engedett továbblépni, ha megcsináltam a kívánt szintet. Ezért az elején bőszen jegyzeteltem a hallottakat, hogy majd tudjak válaszolni a kérdésekre, mire rájöttem az egyik kérdésnél, hogy semmi gond nincs, ha hibázok, mondja, hogy próbáljam újra, és mindaddig hagyja, amíg a helyes választ meg nem találom. (kellett volna lennie egy olyan résznek, ahol körbevezetnek, és elmondják, h tűz esetén hol van az a pont, ahová mennie kell mindenkinek, ha elhagyja az épületet. Ez a rész elmaradt, így ott csak kisakkoztam a helyes választ:)) Szóval itt nem az volt a cél, h első nap azonnal nyúzzuk szét az új belépőt, hanem, hogy a legfontosabb tudnivalókat tényleg ismerjem meg. Úgy du 2-re végeztem is az összes tréninggel, volt legalább 6 féle, addigra az agyam is megtelt rendesen.
Reggel azonnal volt felhsználónevem, belépési kódjaim, céges email címem, jogosultságaim majdnem mindenhez, úgyhogy előkészítették az érkezésemet, jó érzés volt többször is hallani, olvasni, hogy welcome on borad (üdvözölnek a fedélzeten), szóval más azért ez az élmény, mint amiből kiszálltam. Persze az is jó volt tanulóidőszaknak, de azt mostmár biztosan tiudom, h a bunkót simán feljelenthettem volna bullying miatt, mert ő aztán a tréningen hallottak összes verzióját szinte naponta alkalmazta....

2 után meetingeltünk egyet azzal a projekt managerrel, aki már nincs a csapatban, de az interjún ott volt, ami azt jelenti, h kivonultunk kávézni az utca másik oldalára az egyik kávézóba... Egy fél óra el is repült ott is :)
Aztán Matt az egyik elemző srác 4 körül elköszönt, Klaire is kisvártatva utána lelépett, úh egyedül maradtam, még tettem-vettem, de 3/4 5-kor aztán én is eljöttem. Leadtam a kártyámat a főépületben, mert ugye aznap még csak visitor (látogató) kártyám volt, és elsétáltam Laca elé az irodájukhoz, h onnan egyött, kéz a kézben mehessünk az állomásra. Azt hiszem szeretek a belvárosban dolgozni :))) Reggel együtt megyünk, este együtt jövünk, nincs értelme autózni, időben sokkal rosszabbul járnánk, mint az expressz vonattal, az tényleg gyorsan bent van a város legközepén, mi meg nagyon közel vagyunk egymáshoz Lacával. Simán ebédelhetünk majd néha együtt akár :)

Persze izgatottam állok  a holnap előtt is, hisz a főnökömmel csak holnap talélkozom, és Klaire is holnap lesz utoljára, szerdán meg nem vitte túlzásba a feladatok átadását :) Náhány kávészünetet egy majdnem 2 órás ebédszünettel szakított félbe mielőtt 4 után távozott. Hétfőtől meg már csak én leszek, úgyhogy még pár alkalommal biztosan magasabb lesz a pulzusom reggel  a vonaton :)

Nespresso kv van a konyhában, hát ez maga a mennyország nekem :) és rengeteg gyömölcs van kitéve, szinte azon elleszek, ha nem vinnék ebédet, mert annyi féle van :)
Így telt az első napom, sokat okosodtam, de azt is látom, hogy lesz mit tanulnom még, főleg az iparágról, mert aztán teljesen új, hogy hogy is működik egy-egy ilyen gáz-és olajipari projekt. Hatlamasak, az biztos....





3 megjegyzés:

  1. Szia Juanita!
    Minden bejegyzésedet olvasom, mi is készülünk Ausztraliába és erőt ad nekem a lassan vánszorgó időkben :)
    Nagyon tetszik a stílusod és írásaidon keresztül képet kaphatok az ottani hétköznapokról. Vicces, hogy olajcéghez kerültél, itthon a párom szintén olajcégnél dolgozik és manager.
    Puszilunk Veresegyházról, sok sikert az új munkahelyen!

    VálaszTörlés
  2. Sok a hasonlóság (Nespresso géptől eltekintve hihi - :) én tuti biztos vagyok benne, hogy jól fogod magad érezni az új munkahelyen!!! Sok sikert és kitartást a sok tréninghez - rövid idő alatt simán belejössz mindenbe ....és majd felveszed a kávézós ritmust is :) :) :)

    VálaszTörlés
  3. Örömmel olvastam, hogy olajozottan indult a munka ;-)

    VálaszTörlés

A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...