Amikor a statisztikákat nézem, mindig eszembe jut, h milyen jó lenne tudni, h kik vannak a számok mögött. Persze jónéhány követőt ismerek, de valószínűleg csak a töredékét a teljes "tábornak" (hú, ez nem hangzik nagyképűen?).
Azt látom, h mely országokból olvastok, meg mely oldalakat, meg hányan, meg milyen böngészőkről, de ezek azok a dolgok, amik csak a száraz tények.
Engem borzasztóan érdekelne az is, hogy kik vagytok, miért olvastok, mi kapcsol Au-hoz, a blogomhoz stb. Bármi.
Szóval, itt az alkalom, h szerepet cseréljünk egy fordulóra, és én legyek az olvasó, érteemszerűen te/ti meg az író(k).
Lehet, h hamvában holt az ötletem, de akkor is teszek egy próbát.
Szóval kedves olvasó, tied a pálya. Ragadd meg a lehetőseéget, és írj magadról/bármiről nekem, ami a blogomhoz kapcsol. Bátrabbak ide kommentben, bátortalanabbak a profilomban látható mailcímre.
Nagyon jó volna kapni ilyen írásokat, rövidet vagy hosszút, mindegy, csak valamit a "másik oldalról". Legyen mondjuk erre 4 hét, azaz november 16-áig várom az írásokat.
A küldők között sorsolni fogok, és ajándékot kap vagy kapnak a szerencsés/ek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az elso harom honap
Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...
-
Huszonsok óra után százötven kilónyi cuccal kis családunk Ausztrál földre lépett :) Az itteni első 1 hetünkről is igyekszem ha... -
Kicsit elhallgattam az elmult idoszakban, ennek nagyjabol harom oka volt: 1. Irtam a Hataratkelo re egy post-ot, ami nov 20-an ki is kerul...
-
Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt köve...
Gondolom nem ujdonsag, de azert felteszem a kezem: en is olvaslak... :)
VálaszTörlésSzeretem az írásaidat, ahogy látjátok a dolgokat és azokat megfogalmazod, hogy mi is értsük itt a túloldalon. Szeretnék én is majd egyszer ott élni AU-ban, ehhez a napi pár perces kiugrom a térből-időből-t jelenti nekem ez a blog :)
VálaszTörlésEz sem újdonság, én is olvaslak :)
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésAz olvasóid táborát gyarapítom én is a párommal együtt, hogy a ti tapasztalataitok által is közelebb érezzük magunkhoz a nagy álmot, mert bizony mi is a kenguruk földjére vágyunk.
A nagy Ausztrália szerelem még nálam kezdődött miután Tőrey Zoltán Emlékirat a sötétségből című könyvét olvastam. A könyv írója ugyan Ausztráliában él, de az irományban épp csak megemlíti az országot és nem is kap túl pozitív szerepet (hiszen menekült ként érkezett és rövid időn belül elvesztette a látását is egy munkahelyi balesetben) valahogy mégis beköltözött a fejembe egy gondolat miután letettem a könyvet. Az a gondolat aztán egyre erősödött és szép lassan a mindennapjaim részévé vált vagyis a mindennapjaink részévé vált mert rövid idő alatt a páromat is megfertőztem vele.
Az első hasonló témájú blog amit olvastam az Ági féle Go for it! volt ahová egy kis csavar segítségével jutottam. Akkor ugyanis még csak csírázott az a bizonyos gondolat. Mivel az agarak szerelmese vagyok így az agár fajtamentés fórumának is rendszeres olvasója voltam/vagyok ahol egyszer csak feltűnt az egyik hozzászólás alatt egy idézet, amit most nem tudok szó szerint előkotorni az agyam mélyéről, de a lényege az volt, hogy nem érdemes aggódni azon, hogy mit hoz a holnap, hiszen Ausztráliában már holnap van. Így egy-egy levél váltása után Áginak köszönhetően mélyen beleástam magamat a kivándorlás rejtelmeibe és persze izgatottan olvastam az újabb és újabb bejegyzéseit a blogján amit sajnos vagy sem, de bizony lezárt. Mivel más irományaiba nem merültem annyira bele így egy hosszabb időre fel is hagytam a hasonló blogok olvasásával. Az a bizonyos gondolat persze nem tűnt el, sőt csak erősödött, így hajtott a vágy, hogy újra találjak egy blogot amit szívesen olvasok. Azt már nem tudom miképpen de végül is ide keveredtem és azóta is izgatottan várom az újabb bejegyzéseket.
Egyszer még egy kis segítséget is kaptam tőled egy feladatomhoz, még ha már nem is emlékszel rá.
Ugyan Ausztrália még csak egy kedves álom számunkra ami minden nappal tovább álmodunk, ápolunk és szeretünk, mégis érzünk benne realitást a az ilyen blogoknak köszönhetően.
Egyszer talán majd valaki ugyanígy fog érezni a mi történetünket olvasva, addig is maradnak a kedves kis apróságok amik napról, napra emlékeztetnek minket a nagy célra. Nemrég például kaptam a páromtól egy eszméletlen jó két időzónás karórát, hogy mindig tudjam mennyi is az idő a leendő otthonunkban.
Minden jót kívánunk nektek!
Sika és Sika
Ui.: Tőrey Zoltán könyvét ajánlom mindenkinek akit érdekel, hogy hogyan birkózik meg az emberi egy a legfontosabb érzékszerv kiesésével.
"Don't worry about the world coming to an end today. It is already tomorrow in Australia." - Charles M. Schulz
TörlésSzia Orsi, most megleptél :) Tényleg ez volt az aláírásom a kutya fórumon még sok évvel ezelőtt :) És hogy még agaras is vagy... :))
A blog lezárása óta nagyon sok minden történt, konkrétan már nem is Melbourne-ben élünk ;) Drukk Nektek a kijutáshoz, és részemről köszi a könyvajánlót! :)
Ági
En is olvaslak, bar ez lehet nem meglepetes. AMi talan az, hogy Isztambulbol, gondolom nem sokan olvasnak Torokorszagbol...
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésén is rendzseres olvasója vagyok blogodnak immár 1.5 éve.
Rengeted hasznos információval szolgálsz azok számára akik ezt a messzi országot tűzték ki célul, hogy ott éljenek, tanuljanak, letelepedjenek.Történeteiddel betekintést nyerhetünk az ausztrál életbe és közelebb érezhetjük magunkat a célunk élérésében. Blogodban mindenki megtalálhatja a számára hasznos és érdekes információt, címet, elérhetőséget illetve ötletet az egész út megszervezésétől a lebonyolításig,a vízum megszerzését. Köszönöm a sok hasznos infot.
Mi 2013. október 31-én kaptuk meg az állandó lakosi vízumot Dél-Ausztráliába, férjemmel és két kislányommal megyünk majd Adelaidbe jövőre.
Addig is nagyon várom bejegyzéseidet, hogy napról napra közelebb érezhessem magam Adelaidbe és átéljem a kinti életet, szokásokat, ételket stb.
egy nagyon lelkes olvasód
Szia!
VálaszTörlésÉn Pécsről olvaslak, néha téged, néha mást, hogy lássam, kivel mi történik AU-ban. Minden vágyam, hogy kijussak családommal (2 gyerekkel és párommal). Ennek érdekében tanulgatom az angolt, bár sztem nem elég tempóban. Esetleg szívesen fogadnék ezzel kapcsolatban tanácsot.
Remélem azért nekem nem marad álom és elérem célom. Az ok talán mint mindenki másnak: boldogabb, gazdagabb élet egy gyönyörű és fejlődő országban.
Röviden ennyi.
Anita
Szia!
VálaszTörlésÉn is olvaslak még az elő blog óta folyamatosan. Párommal mi is készülünk kontinenst váltani :) Leveleztünk is, ha még emlékszel esetleg. Már ott tartunk, hogy be van adva a vízum és lassan megyünk az orvosira. Hála Neked, gyakorlatilag pontosan tudjuk, hogy milyen lépések után mik következnek és általad bepillantást nyerhetünk egy olyan kontinens mindennapjaiba, amit mi még csak fényképeken és térképeken láttunk (úgy értem, hogy egyikőnk sem volt még a környékén sem) de mégis ott fogunk lakni, ha minden jól megy, hamarosan. Mi a kontinens másik végébe, Perthbe készülünk. Addig is szorgalmasan és nagy örömmel olvassuk a postjaidat és így készülünk lélekben előre is a nagy utazásra. Ezúton is köszönet azért, hogy betekintést engedsz és adsz nekünk az életedbe, sokkal hozzájárulva ahhoz, hogy "ismerősebb" világba érkezzünk :)
Üdv
J.Orsi
Énisénis olvaslak, csak általában elmaradásban vagyok (még jó, hogy telefonon meg FB-on is szoktunk beszélni! :) Most jó másfél hónapot kell visszaolvasnom, de mentségemre szolgál, hogy egy hónapig nem volt netünk, sok a behoznivaló :) xx
VálaszTörlés