2013. október 16., szerda

régebbi történet

Aznap reggel mar sokadjara vettuk at ujra a szamolos reszet a varakozasnak. Ugyanazok a kerdesek, es ugyanazok a valaszok jobb hijan, hisz ezek a dolgok semmit sem valtoztak, hiaba no. Ez rolam nem volt elmondhato, na de ez volt a normalis
Nem eloszor volt az a biztos erzesem, hogy valojaban fogalmuk sincs. Csak nagyjabol sejthetik, azonban az anyatermeszet tunt erosebbnek.

Sebaj, a szabadsagarol frissen visszatert elme is bepillant, majd o megmondja a tutit. Eddigre a bepillantasokat szinte fel sem vettem mar. Rutin ritus, osszeszoktunk o es en. A hatamon fekudni mondjuk pillanatokra is kenyelmetlenebbnek tunt, mintha eles koveket szortak volna fekhelyemre, na de mas modja nem nagyon volt a kukucskanak.
A vegere sokkal kozelebb nem jutottam a megoldashoz, es a tudost sem juttattam. Neki viszont volt a tarsolyaban valami olyasmi, ami veget vethet ennek az egesznek. Ha akarom, ha nem. Mert az ido lejart. Vagz eljott?

Akkor es ott meg ezt egyaltalan nem tudtam…

Pentek reggel volt, eddigi eletem egyetlen olyan pentekje, amilyenhez hasonlo sem maskor.
Eddigre mar gyakori vendeg voltam az alagosrban es az emeleten is, egyre tobbszor akartak latni, persze nem kimondottam a szemelyem varazsa volt emogott, de hivtak, hat mentem.
Szerencsemre sosem kellett uldogelnem azokon a padokon, amik csak arra nem alkalmasak, amire kitalaltak oket, es ha mar el is keszultek, epp olyan helyen szolgaltak, ahol a `vendegnek` ugysem jo semi. Se ulni, se allni, se fekudni. Mert kenyes fajta.

Kicsit szorongos, kicsit dramai volt mindig a hangulat. Szamomra legalabbis. Nem kozegem a hely, valahogy a legjobb volt vegezni.  Aznap sem volt ez maskent, azzal a kulonbseggel, hogz ott lebegett fejem folott a pallos. Ha vasarnap estig nem csinalok semmit, majd tesznek rola, hogy tortenjen valami…
Ennek a fele sem volt trefa J

A jo uzletek ferrarija volt az idoszak. Raerosen licitalgattam, kimerten es higgadtan (vagz torkomban dobogo szivvel) az utolso masodpercekig, h meglegyen a kiszemelt, potolhatatlanul fontos barmi. Penteken is uton voltunk az egyik nagyon jo aron szerzett cuccert, amikor furcsa dolgok tortentek velem. 
Egyetlen mondat zakatolt az agyamban, amit a szuleszno mondott, csak ne folyjon el a magzatvized, mert akkor nehezebb lesz. Nos, ezen mar tul voltam, reszben. Innen csapo, kamera forog, elesben kezdett menni minden. Hazaeres, cuccok felkapasa, es indulas a korhazba. Nem varta meg a vasarnapot a csopp, hogy kirobbantsak belolem ;)

De nem is siette el a dolgot.
Nos, sosem voltam az a duhajkodós alkat, főleg nem az, aki alkoholmámorban vígadja át fiatalságának arra irányzott éjszakáit. Valahogy alkohol nélkül is ment a jókedv. Így sosem élhettem át azt, hogy valaki tartja a fejemet amíg mondjuk példának okádnék. Nos, ez az este aztán ilyen buliba torkollt.
Életemben először voltam kórházban, szépen ahogy kell, fogadott orvossal, fogadott szülésznővel. Fogadhattam volna egy kevésbé nehéz szülésre is, de akor buktam volna, így meg nyertünk egy csodát.

Nos, nálam ez nem ment könnyen, este fél nyolctól másnap reggel hatig ment a munka java. Én naív, aki azt hittem, hogy majd mindeféle alternatív módszerekkel fogom segíteni a nehéz pillanatokat, mondjuk labdán ülve, vagy vízben lubickolva, hát az élet felülírta mindezt. A medencés szülőszobába elszállásoltak egy anyukát, aki senkit sem fogadott fel előre. Nem mondom, h tejben-vajban fürösztötték cserébe, de legalább számomra ez az alternatíva megszűnt. Másrészt amikortól minden jött már belőlem, csak a kicsi nem, akkortól gyakorlatilag az ágyhoz voltam rögzítve egyik karomon infúzióval, másik ildalamon a CTG-vel, h közben lássák odabent minden oké.
Az én drága férjem persze mindvégig mellettem volt, neki sem lehetett sokkal könnyebb ez a néhány bulis óra :)

Reggel hatkor döntöttek, megyünk a műtőbe. Én akkor ezért a mondatért már szinte bármire képes lettem volna maradék erőmön, úgyhogy a tűvel gerincem felé közeledő anaszteziolgust már angyalszárnyakkal láttam, csak szabadítson meg a fájdalomtól. 
Igen, végül császármetszéssel jött a világra Beni. Ezen szoktunk néha "viccelődni", mármint azon a részén, hogy mivel nem haladt át a szülőcsatornán, így az az élmény kimaradt neki, és ez hatással lehet egész életére. Szóval, ha valami olyat csinál, akkor mondjuk, h látszik, h nem haladt végig... :)

Az ok viszonylag egyszerű volt, és csak utólag vált világossá, h őkelme pár méter köldökzsinórral együtt lakott odabent, amit aztán jól magára is tekert mindenhová, hisz az övé, nem adja. Cserébe a szüléskor a zsinórok csak egy bizonyos utat engedtek neki, aztán tovább semmi, na ezért kellett a műtéti beavatkozás.

Röviden így zajlott a péntek esténk 2010. október 15-én, hogy aztán 2010. 10. 16. kerüljön születési dátumaként és a névhez a Marcell Bence.  Aki ma 3 éves.
Istenem de gyorsan elrepült. Semmi sem olyan mint előtte, de egy percet sem adnék már ebből a nélküle töltött időért. 

3 éves, másfél nyelven beszél, két nyelven ért.
Lassan igazi partner már mindenben, már rég nem kisbaba. Egy kisember, akit IMÁDUNK. Isten éltessen sokáig kis Muki.















14 megjegyzés:

  1. Ezt most nagyon jó volt olvasni...

    A drága gyermeknek pedig minden jót, éljen-éljen, soká éljen, békességben, boldogságban, egészségben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Gréta, örülök :) Olyan sokszor volna kedvem jól nekiülni, és írni-írni. Aztán mikor sorbaállítom rám váró dolgokat, sajnos hátra kerül a blog. Kicsit hanyagolom ezért, de igyekszem :)

      És a drága gyermek nevében is :)

      Törlés
  2. Nagyon boldog születésnapot a legcukibb 3 évesnek, akit ismerek! :)

    VálaszTörlés
  3. Boldog szülinapot kívánunk Bebének! -------O (ez egy lufi..:) ) Sok puszi csupamosolynak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvácska, szuper a lufi, nagyon imádjuk :) Petrusnak is utólag, de annál nagyob szerettel. :)

      Törlés
  4. Nagyon boldog születésnapot Bencének!

    VálaszTörlés
  5. Akkor itt is az Isten éltesse nagyon sokáig! És az anyukáját is, aki mindezt végigcsinálta anno vele... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Nem volt leányálom, kicsit traumatikusba hajlik az emlékezés még most is. Volt egy sorozat a midwife-okról, úgy néztem néha, hogy úristen mi vár rátok abban az időkapuban ott a szülőszobán. Persze mindenkinek más. :)

      Törlés
  6. Sok Boldog Szülinapot Kívánok én is!!!! :-))))))))))

    Ahogy így végig olvastam ezt a bejegyzést, lehet várok még egy kicsit...vagy sokat.... ;-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gigi, effajta élmények semmiképp se tántorítsanak el. Ez csak egy aprócska morzsája az egésznek. A többi valami olyan, mint amikor állsz az óceánparton, és érzed a víz illatát és süt Rád a nap. na jó, persze néha fúj kicsit a szél, meg jön egy-két légy, netán picit zajosak is, akik körülvesznek, mégis imádod :) Nettóban valahogy ilyen az egész :))

      Törlés

A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...