2013. március 8., péntek

valami van

Érdekes hangulat csapong körül rajtam mostanában, magam sem értettem/értem  a pontos okát, csak a magammal és kicsit a világgal való elégedetlenség erősen kiabált belül. Aztán ma reggel 3 blogbejegyzést olvastam csokorban (Ga-Ge, Mary és Szandra keze nyomán), és mindhármuk szava legfőképp "zsong, jajong, busong" és nem a tájon... Mindezt Newcastle, Sydney, Adelaide kombóban, úh valami van a levegőben, kérem.

Én legfőképp  a munkakeresés kidarcán hőkölök meg újra-és újra a magamba vetett bizalom terén. Nem kezelem könnyen azt, h rangsorban azötezer-kétszázhatvanhatodik vagyok ha  ötezer-huszonyolcan jelentkeznek is. Lassan beírom a jelen "munkaadómat" majd referenciának, onnan talán bejutok az ötezres listába is :)
Pedig jajj, van ám itt szakértelem magamon körbe. Ba@@@us az ujján számol a kolléganő, excelben basic -1 szinten áll, de ő  ahelyi hülye én meg a bevándorolt hülye, ő nyert. :) Az a baj, h kicsit türelmetlen is vagyok, és a kapcsolatépítés az nem egyik napról a másikra megy, de majdcsak beérik.
Álmaimban ott lebeg az a 4 (ez volna az ideális, ha már álmodás) munkanapból álló munkahét, amikor én is kellek/számítok valahol, és a szakértelmem töredékét hasznosíthatom legalább.

No de, h ne kesergősre vegyük ezt a mait, jöjjenek a sokkal fontosabb és nagyobb súllyal bíró pozitív dolgok.
1. szerdán tudtuk meg, hogy hosszú hétvégénk lesz, mert hétfőn Adelaide cup , hát igen, ilyen is van itt, nem csak melbourne-i. Szuper :)

2. Mindehhez a március elején tapasztalt hűvöskés időt kisöpörve pazar meleg is jár (talán kicsit már sok is), de szuper ez is, imádom a meleget. Kicsit felhősebb és párásabb a szokásosnál, de a mienk :) Gondolom leheletnyit hasonlít ez csak az északi nyárra, hát nem irigykedem azokért a kondíciókért :)

3. péntek lévén ma megint kiruccantunk délelőtt Bencével, most egy másik játszóra és környékére. Hát megint betámadtak az érzések. A tengerről tudni kell, h ezer, de tényleg ezerféle kéket/zöldeset/szürkéset tud produkálni, már önmagában az bámulatos volt, amit ma mutatott. Pazar világoskék valami türkizes beütéssel, ezt kaptuk a szemünk elé. Mindehhez a játszózás után odacsaptunk egy cipőledobós tengerpartos, csigákkal focizós, homokozós sétát, és annyira, de annyira imádtam. Odavagyok a víz környezetéért, az illatokért, a színekér, a felbecsülhetetlen értékű nyugalomért, amit áraszt, és ami révén tényleg ki tudom zárni a munkakeresés frusztrációját, és csak mi ketten voltunk magunknak. Persze hiányzik ezekből a pillanatokból apa, de  mindig elmeséljük neki nap végén.
Nagyon szeretem a gyereknevetést, azt meg különösen ahogy Bence kacarászik, hangosan, gurgulázva, száz foggal. Ilyen pillanatokban tényleg azt mondom, h p@@@ába az összes hülyeséggel, amit kreálok magamnak, h aztán egyen a fene miattuk.

Fotóztam persze ezerrel, íme néhány pillanatkép, már amit vissza tudnak adni a mai napból.


















1 megjegyzés:

  1. Private child care nyitasan meg nem gondolkoztal? Vegzettseged van, a gyereknevelest szereted, lenne munkad (vallalkozasod). Hm? Nem tudom a jogi oldalat itt, de lehet, erdemes lenne elgondolkodnod rajta ;)

    VálaszTörlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...