2012. szeptember 21., péntek

munkáról is pár szóban

Kicsit írok erről is, mert kérdeztétek, és mert még nem esett szó róla. Talán arra is jó, h aki készül ide, lássa, hogy milyen időtávon miket lehet csinálni.

Amikor megérkeztünk, nekünk valahogy kimaradt az a típusú nászutas fázis, hogy a ragyogó napsütésben és simogató melegben kirándulgassunk ide-oda 1-2-3 hétig, hogy megismerjük a várost és környékét, vagy akár tágabb értelemben is SA-t. Egyrészt az idő nem volt épp hívogató, és másrészt nem is így terveztük, úh ez nem volt lemondás, vagy valami kényes kompromisszum.
Ahogy írtam is róla, azonnal aktívan belevágtunk abba, hogy felépítsük az itteni életünket.
Ezt pedig erre a hármasra terveztük fűzni: autó-ház-munka.
Autó nélkül ugye nem nagyon tudtunk volna létezni, és a másik kettővel foglalkozni a listán. Amikor azt kipipáltuk, jött a házkeresés. Összességében ez is gyorsan megy onnantól, ha megtaláltad azt a 2-3 ingatlant, amire jelentkezni szeretnél, de addig ez is nagyon koncentrált feladat. Írtam ugye róla, szóval emellé sem nagyon fér be más, és ugye tegyük mindezek mellé az aktív, érdeklődő kétéves csemetét, aki szintén fixál százféle dolgot az adott napban, úgyhogy lehet, h lehetne ezt ügyesebben is, nekünk nem ment.
Most, hogy a házzal nagyjából megvagyunk, és a hátralévő otthonná varázsolás fázisa már inkább az én asztalom lesz, jöhet a munkakeresés aktívan.
Azért aktívan, mert a sorrendünk nem jelenti azt, hogy eddig nem foglalkoztunk volna munkakereséssel. Vagyis foglalkozott volna Laca. Tette, csak nem olyan intenzitással, ahogyan ezt kell mejd mostantól.
Szóval munka kérdésre a rövid válasz: még nincs, de nagyon őszintén mondom, hogy ezidő alatt szinte lehetetlen is lett volna. Nyilván, ha valaki munkáltatói szponzorációval jön, az más helyzet.
Most szabadul fel majd az a rés, amit eddig másra fordítottunk, és lehet tematikusan keresgélni, egyesével testre szabni a cégekre a CV-ket, és kísérőleveleket, stb. Nagyon melós dolog, nem elég hozzá egy kész cv, amit becsatolunk, és send-re klikkelve küldünk is.
Munkalehetőségekről általánosságban: munkát hirdetnek, az biztos. Azt, h ezek valós nyitott pzik e minden esetben, nyilván kívülről nem látjuk. Laca szakterületén kevesebb az ajánlat, mint a metropoliszokban, de ez nem meglepi, otthonról is láttuk, és ennek ismeretében is vállaltuk a provisional vízumot ide. Természetesen nézi a szakterületét, de más, ahhoz csak részben, vagy egyáltalán nem kapcsolható munkákat is. Ment is pár jelentkezés már, jött is néhány elutasítás :)

Ha valaki ilyen nagyot lép, mint mi, tisztában kell lennie azzal, hogy ha el is tud helyezkedni a szakmájában, nagy valószínűséggel újra kell építenie itt a karrierjét. Mi mindketten középvezetők voltunk otthon egy-egy multinál, így vélhetően "visszalépésnek" tűnhet majd, ha nem onnan folytatjuk (én csak később). Ez azonban csak látszatra visszalépés abban az esetben, ha cserébe normális munkarenddel is lehet annyit keresni, hogy megéljünk belőle, ha nem égünk ki 40 éves korunkra, ha ki lehet kapcsolni a telefont este és/vagy hétvégén is, ha a család egymásra szentelheti az idejét, és még hosszasan sorolhatnám. Mi ezekkel a gondolatokkal vérteztük fel magunkat, amikor munkáról esik szó. Lehet, hogy ahhoz, hogy az első ausztrál munkatapasztalatunk meglegyen, majd takarítani fogunk. benne van a pakliban. Nem ez a cél, de tudni kell kezelni ezt a lehetőséget is.

Másik dolog, megintcsak jótanács, vagy tapasztalat-féle, hogy ha valaki gyerekkel jön, és otthon  volt napi segítsége a gyerek(ek) mellé, akkor készüljön arra, hogy ha itt nem lesz, és csak egymásra vannak utalva, akkor az egy intenzívebb igénybevétel mindenki számára, hogy az aznapra szánt tennivalók is teljesüljenek, és a gyerek is kapjon törődést, közös játékra is jusson idő, stb.
Én ilyen szempontból "könnyű" helyzetben vagyok, otthon sem volt velünk sem nagyi, sem más segítség, jó ha összesn vagy kétszer egy-két órát voltam a gyerek nélkül. Hogy ez jó e így, vagy nem, az külön blogot is feltöltene témákkal szerintem, mindenesetre arra "jó" volt, hogy itt ne érezzem úgy, hogy rámszakad a gyerek. Így is nehéz olykor.

Szóval most indul a vadászat, reméljük, hogy előbb-utóbb eredménye is lesz, és a munkaerőpiac beszippantja Lacát :) Erről majd írok folyamatosan.

Az én szempontomból nézve még nem aktuális a kérdés. Ha Bebe majd közösségbe megy (ezt szobatisztaság környékére tervezzük most), akkortájt előkerülhet a dolog. Bertók Zoli vetette fel, hogy miért nem megyek tanítani, hisz azt is jól megfizetik, és hiány is szokott lenni ez a szakma. Meglátjuk, nem is volna rossz, mert az a probéma egy csapásra megoldódna, ami más munkáknál gond, hogy mi legyen a gyerekkel a szünetekben. És ha belegondolok, h anno a tanítással nem is volt bajom, csak az összes egyéb körülménnyel, akkor még jobb ötletnek tűnik. "Csak" az angolomat kell felturbózni.  :)


7 megjegyzés:

  1. Csak így tovább!!!! Nagyon jól haladtok! :-))))

    VálaszTörlés
  2. csk egyetérteni tudok Gigivel! :)

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy túl lelkesen olvasom a blogot, ha ma éjjel veletek álmodtam?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) hihi behatolt a blog a tudatallidba :)

      Törlés
  4. Engedelmetekkel az egyik bekezdést idéztem a saját blogban.
    Természetesen szigorúan forrásmegjelöléssel, de a szerző kilétének homályban tartásával. :)

    VálaszTörlés
  5. "ha nem égünk ki 40 éves korunkra, ha ki lehet kapcsolni a telefont este és/vagy hétvégén is, ha a család egymásra szentelheti az idejét, és még hosszasan sorolhatnám. Mi ezekkel a gondolatokkal vérteztük fel magunkat, amikor munkáról esik szó."
    Igen sztem is ez a lényeg, köszönet a posztért és sok szerencsét.
    Kicsit átérzem a gondokat, én is hasonló cipőben járok, középvezető voltam a multinál, hétvégi (ki nem fizetett) telefoncsörgéssel, kis kiégéssel, sok mindennel, 40+ már meló nélkül x hónapja ....
    Sok sikert kívánok!

    VálaszTörlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...