a bevásárlókocsi rácsain keresztül

avagy az elmúlt egy év alakulása élelemiszerekben a tányérunkon keresztül:

Az étkezések nagy részét saját forrásból biztosítjuk, vagyis főzünk. Maradi dolog vagy nem, én hiszek benne. Szerencsére alapanyagokból nincs hiány, és tényleg szinte mindenféle konyha ízvilága szerint lehet ételeket készíteni, legyen az európai, vagy ázsiai.
Az biztos, h a főzéssel alapvetően el is térünk az ozzi szokásoktól, mert ők ha tehetik a készre hajtanak. Ez nem tudom, h mennyire a lustaságuk, vagy csak a jólét eredménye, de az biztos, hogy
1. nem véletlenül van annyi készétel az üzletekben, amit csak mikróba kell dobni, és már eheted is. És itt most nem csak a fagyasztott pizzára kell gondolni, hanem a számomra teljesen elképesztő főtt rizsre, vagy a kész krumplipürére és még sorolhatnám.
2. a közelünkben van egy all you can eat kajálda, aminek a parkolójában hétvégéken egy gombostűt sem lehet leejteni...
3. Iskolaszünetekben a plázák étteremszekciójánál szintén farkastörvények uralkodnak, csak a nagyon gyorsaknak/ügyeseknek jut hely...:)
A barbizás persze kivétel, de úgy látom inkább nem otthon esznek.
A KFC pl így is reklámozza az egyik családi vacsoraadagját, hogy vedd meg nálunk, és jut elég időd a gyerekeidre... Nem tudom, nekem ez picit visszás, persze nincs 4 gyerekünk, de mint sok minden másban, a főzésben is hiszek abban, hogy a szervezésen sok múlik, és rengeteg időt lehet okos szervezéssel megtakarítani. Nem beszélve a "kaja-transzformációkról", vagyis az egyik napra sütütt csirkehús másnap salátába rakva még vígan alkalmas ebédnek.

Engem sem kell úgy képzelni, hogy 3 fogás és ugyanennyi konyhábantöltött óra minimum a belépő szintem egy étkezésre, de legtöbbször élvezem is a főzést, rendszerint újítok, talélok ki menetközben dolgokat.

Az itteni étkezéseink legnagyobb változása a tengeri herkentyűkhöz való viszonyunkhoz kapcsolható, és az átlag halfogyasztásunk emelkedése. Sajnos, vagy nem, továbbra sem vagyunk mindenevők tengeri izékből, de a prawn (garnéla) már nagyon sok ételben ott csücsül, ami már elég nagy előrelépés :) Rólam tudni kell, hogy azokat a rákocskákat például képtelen vagyok megenni, amik kicsit is emlékeztetnek eredeti kinézetükre. Egy homár valszeg teleszkópos nyelű bármivel sem fognék meg, és a kagylóhéjban kecsesen ringó kocsonyás izé sem csúszna le a torkomon legyen körülötte bármilyen gusztusos dekoráció.
Halak ügyében már sokkal jobb a helyzet, azokból sokat eszünk (szerencsére). Itt van a john west márka, az ő konzerv halait imádom. Rengeteg ízben csinálják, és salátára öntve isteni ebédeket kreálok belőle, de tésztához is sokszor használom alapnak. Otthon a halkonzervek terén nem volt ilyen kínálat, a rio mare (amit nagyon szerettem) pedig egy fél pedagógusfizetésért cserébe volt beszerezhető...

Csirke, marha, bárány, disznó és az egzotikumok
Kábé a fenti a sorrend a húsfélék sokaságában és ahogy mi esszük őket. Disznó itt nem nagyon van, és drága is. Sebaj, otthon sem kedveltem, néha veszünk, de nem mindennapos. Acsirke viszonylag olcsó, és sokféle módon kapható, használható. Marha választék bőséges, otthoni szemmel nézve különösen, és árban sem olyan vészes. A bárány itt nagyon népszerű, mi visszafogottabbak vagyunk vele, mert még nem tapsztaltam ki igazán, h melyik részét hogy a legjobb felhasználni (tippek welcome :). Az egzotikus csoport (kengi, krokodil, cápa, tudomisénmi) nálunk még nem került asztalra. Talán konzervatívak vagyunk e téren, de a kengi nálam kb ugyanaz, mint otthon a nyuszi.... a többieket meg nem tudom hogy lehet jól elkészíteni.

Édes és még édesebb cukormázzal leöntve
nagyjából így foglalhatom össze a sütemények világát errefelé. Nem vagyunk rajongói, kevésszer és kevesett vettünk kész édességet, mert egyszerűen borzalmasak szerintem. Laca eléggé bírja az édeset, de még neki is sok legtöbbje. Már ránézésre is riasztóak. Egy fánk, ami cukoresőben fürdött, hogy aztán a valószínűtlenül rózsaszín cukormáz jól mutasson rajta az abban csücsülő színes cukordarabokkal....
Egyszerűen csak szénhidrát(atom)bombák...
Mindemellett az elhízás legfőbb ellenségeként legtöbbször még mindig a zsír szerepel, mindenen ott virít a no fat, vagy 97% less fat stb...Ez akár a cukorba mártott cukron is. Ijesztő, és néha nem tudom eldönteni, hogy miért nem megy át az info, h nem lehet csak a zsír az ellenség, bizony a cukor is az.
Ezért egytre többször sütök inkább itthon valamit. Egyrészt mert élvezem ezt is, másrészt így tudom mit eszünk :) Almáspitétől a zserbóig, muffinok, vagy kókuszkocka, nő a repertoár egyre. Ebben én abszolút limara híve vagyok :)

Leveseket nem iagzán esznek, kétfdélét látunk mindenhol (persze készen ez is, előre bezacskózva). Kukoricás csirkeleves, és sütőtök krémleves. Sosem próbáltuk még egyiket sem. Az igazság része, h én is kevesebbszer főzök levest, ebben visszább vettünk mi is.

A tejtermékek választéka bőségesebb, úgy gondolom. Ízesített joghurtokat nem nagyon eszünk, mert azokban is elrejtettek egy-egy cukorgyárat, de a natúr görög az isteni. :)

Zöldség-gyümölcs vonalon alig van szezonalitás, hisz AU számos pontján bármi megterem egész évben. Talán a mangó az, amit télen nem látok, de igazából minden mást igen. Az árak talán nem ugyanazok, de sokszor van valami akció valahol, és akkor azt az almát/mandarint/dinnyét stb vesszük. Itt nem a lejárt szavatosságó, vagy rothadófélben lévő áru kaphat csak engedményt...