Egy ideje önjelölt költővé is avatta magát, írogat.
Ma ez a vers állt a facebook-on tőle:
Anyaszívnél csodásabb tán világon nincsen
Hisz gyermekéért áldozza, e királyi kincset
S gyermekéért úgy dobog, szinte már eped
S ha szomorúnak látja, tán meg is reped
Naponta látom az igyekvést, azt a készületet
Hogy hazavárja őtet, aki itt született
Akinek otthona itt van e hazában
S hazája messze, távol a világban
Látom naponta az igyekvő, jó anyát
Ki mindent elkészít, hogy mire eljő az idő
S ha nyílik majd az utcai kapu, mint kabát
Ölelhessen magához, gyermeket, vőt, unokát
Minden percet siettetne, de a percek, mint órák
Lassan, lassan fogyatkoznak, egyre csak gondol rá
Mondja, már nincs egy hónap se, s újra viszont látja
S teljes lesz végre újra, szeretett családja
Mindegy, h verstanilag milyen, de az az igazság, h megérintett, mert rólam, rólunk, nekünk szól és a szüleimről. Akik a skype-on visszafogottan adják csak apró jeleit annak, h mennyire hiányozhatunk, de valójában tudom, h nagyon. Most jó, h valóban kevesebb, mint egy hónap múlva magamhoz ölelhetem őket (is).
Köszi Géza költő...vagymi:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése