A modern, internettel es neha felfoghatatlan hatteru kommunikacios megoldasokkal szolgalo vilag sok dolgot epit es dont le egyszerre. Nem egyszer latunk kepeket a facebook-on (na hol mashol) asztaltarsasagrol, akik telefonjukat nyomogatva ulnek az asztal korul, es a regimodi beszelgetest posztok olvasasara csereltek. Lelektelenul, es likevadasztra cserelve a szavak erejet.
Ugyanez igaz az irodai kornyezetre is, csak az arra jellemzo eszkozokkel. Foleg a nagyobb cegeknel. Kepeslapokat alig kuldunk, az elektronikus testvere az uralkodo megoldas, bar erre sokszor valasz az is, h ez kornyezetbaratabb megoldas is egyben. Na ja.
Nem szeretnek karogni, haladas van a korral, csak mint mindenben, e teren is szeretnem tudni, h letezik meg egyensulyi (vagy ahhoz kozelito) allapot.
Ez a blog maga is valahol a modern idok sodraban halad, hisz a vilag barmely pontjan barki olvashatja (ahogy a terkepem mutatja, teszik is, ami nagyon izgalmas erzes, meg kell vallanom). Nagyon sok mindenre jo ez a naploiras modern kori verzioja. Dokumental, informal, neha lelket apol, es embereket kapcsol ossze.
Tavaly karacsony elott volt egy kis jatek itt a blogon, Kertem, hogy torjuk meg az egyoldalu kommunikaciot, es irjanak nekem az olvasok. Ki miert koveti a mostansag hanyatlo, de akkor meg egeszen naprakesz blogomat. Aztan sorsoltam, es Heni volt az elso szamu nyertes, de mivel tudtam, h O itt el Au-ban sorsoltam egy au-n kivuli olvasot is. Laci volt a kettes szamu, aki azota csaladjaval mar itt el szinten, bar az utobbi honapokban nem hallattunk egymasrol (remelem jol vagytok, ezuton udv., ha olvasol meg :)).
Henivel aztan leleveleztuk a cimet, elkuldtem neki azt a semmiseget, amit ajandeknak szantam, es onnantol valami nagyon erdekes dolog tortent velunk.
Egyik email valtotta a masikat, egyre tobb dologrol, sokszor melyen szanto gondolatokkal tele, sokszor a nehez pillanatok, a ketsegek megosztasaval, csakugy, mint a pozitiv, erdekes vagy hasznos infokkal. Receptek, hol vettem akcioban valamit, konyvelmenyek, munkahelyi intrikakk es elmenyek es sorolhatnam hosszasan. Mint ket szomszedasszony, mint anyukam es Kati nenei, akik evtizedek ota egymas szomszedai, es testveri a kapcsolatuk. Valahogy igy voltunk/vagyunk is, csak Adelaide-Sydney viszonylatban :)
Kepzeljetek, a tobb mint egy eve tarto emailes es telefonos kapcsolattartas utan, ma erkeznek hozzank, es szemelyesen is fogunk talakozni :)
Hihetetlenul izgalmas, dolog, tisztara mint a netes ismerkedos oldalak (gondolom, meg sosem probaltam), amikor egyszerre csak ott lesz a masik arccal is es magunkat ismerve kifogyhatatlan mondanivaloval, velemennyel a vilag dolgairol :)
Hihetetlen dolgokat produkal az elet, mindig mondom. Egymastol alig 50km-re nottunk fel, szomszedos megyekben, meg jartunk azonos foiskolara is (csak par ev kulonbseggel), es megis lehet, h Mo-on sosem talakoztunk volna. Aztan itt 16.000km tavolsagra meg igen...
Ok epp uton vannak felenk kocsival jonnek Sydneybol, es holnaptol bejarjak/bejarjuk Adelaide kornyeket is.
Modern idok, ha jol hasznaljuk az eszkozeit, valos ertekeket is adnak, nem pusztan ures es lelektelen telefonnyomkodast szavak nelkul az asztal korul...
Blogellujah :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az elso harom honap
Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...
-
Huszonsok óra után százötven kilónyi cuccal kis családunk Ausztrál földre lépett :) Az itteni első 1 hetünkről is igyekszem ha...
-
Kicsit elhallgattam az elmult idoszakban, ennek nagyjabol harom oka volt: 1. Irtam a Hataratkelo re egy post-ot, ami nov 20-an ki is kerul...
-
Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt köve...
thumbs up :-)
VálaszTörlés