2013. szeptember 25., szerda

keresem a szót

Biztosan mindenki (vagy legtöbben) voltatok már úgy egy adott témával, élethelyzettel, hogy épp fogalalkoztatott benneteket, és lépten-nyomon találkoztatok is azzal. Valahogy véletlenszerűen ott van az orrotok előtt. Épp egy filmben arról esik szó, vagy a facebook-on, vagy bárhol.
Nos, én most kicsit így vagyok a kultúrsokkommal.
Merthogy szerintem ilyesféle zajlik épp bennem.
Nem ütött ki minden más állapotot, nem uralkodott el, de kétségtelenül jelen van.

kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban). A kifejezést Kalvero Oberg vezette be 1955-ben. Brazíliában számos amerikai dolgozott egy bizonyos projekten, őket vizsgálta, hogyan viszonyulnak az idegen kultúrához. A kulturális sokk az interkulturális kommunikáció egyik kutatási területe. Minél nagyobb a kulturális sokk, annál nagyobb a kulturális különbség a született- és a választott kultúra között. Amikor idegen kultúrába kerülvén megpróbálunk a helyi kultúrához asszimilálódni, azt acculturationnek nevezzük. Mikor beleszületünk egy kultúrába és ösztönösen elsajátítjuk, az pedig idegen szóval enculturation.
Az új kultúrába való beilleszkedés nehézségeiből ered, hogy az ember nem tudja, mi megfelelő és mi nem. Ez gyakran az új vagy különböző kultúra bizonyos nézőpontjai iránt érzett erős (erkölcsi) undorral jár együtt. Néhány kutató szerint ugyanakkor a kulturális sokk pozitív hatásokkal is jár, például javítja az önmotivációt.
Kialakulásának három fajtáját emelte ki Edward T. Hall:
  • A megszokott kapaszkodók elvesztése: Tárgyi és társadalmi közösségről van szó, amiben szocializálódtunk. (nyelv, gesztusok, képi szimbólumok, szokások, viselkedési minták)
  • Személyközi és társas kommunikáció diszfunkciója: Hiába tud valaki az adott nyelven, ha nem érti az üzenetben lévő rejtett szándékot, mert más kulturális háttérrel rendelkezik.
  • Identitáskrízis: Nem tudja eldönteni, hogy a felé áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen.

Namost ha nem is egy az egyben igaz mindez, de vannak árnyalatai, amik igen, főként az utolsó három pont. Hihetetlenül furcsa nap, mint nap megélni, hogy a megszokott nyelvi fordulatok mankója nélkül mennyivel nehezebb hatékonyan kommunikálni. Nem a kérek 200gramm párizsiról van szó. Érdekérvényesítésről, asszertivitásról.
Az adott nyelv olyan szintű ismeretének hiánya, amikor egy utalás is elég. Ez az adott nyelv/ország kultúrájának alapos ismeretét is feltételezi. Hiába poénkodnak egy olyan filmen, amit hírből sem hallottam, nem fogok beszállni a diskurzuba.
Identitáskrízis vonalon inkább a már a régi sem lenne a régi, de az új is nagyon új állapota okozza a belső feszültséget.
Valószínüleg a napokban Szandra által írt búcsúzós, és Mary kapcsolódó elemezgetése is körvonalazni engedte bennem, hogy valami ilyesmi fázisában lehetek a kiruccanásunknak. Szerintem jó, ha tudatában vagyok, mert tudok talán megoldásokkal is segíteni magamnak.

És ha már azzal kezdtem, hogy egy adott téma, hogy jön szembe véletlenül... valahogy ebbe nagyon bele tudok nyúlni. Egy nagyon furcsa élményem volt pár hete ennek kapcsán.
Épp egyik pénteki ebédelős helyünkön voltunk. A társaság csacsogott valamin, amikor én az egyik kollégám gesztusait látva azonnal magam előtt láttam egy volt kollégámat, mert annyira emlékeztet rá. Talán még külsőre is némileg, de úgy az összkép, amilyennek akkor láttam (amúgy épp Janit, maradva a tegnapi leosztásnál :), az valahogy azonnal a régi kollégát rángatta elő az agyamból. Jó, ahogy jött a gondolat, ment is. Kis idő eltelt, elkezdett a pincérlány szorgoskodni körülöttünk. Ahogy megláttam, azonnal mosolyogtam magamban, h mi van ma, hisz Ő meg kiköpött mása volt egy volt kolléganőnek, de tényleg. Arc, alkat, minden. Szuper, valami volt a levegőben biztos...
Kicsi várás még a kajára, és a modern társadalom jól begyakorlott szünetkérését utánozva, magam is a telefonomat kezdtem nyomkodni, mint az asztaltársaságban addigra már mindenki. Nem szeretem amúgy ezt, max akkor csatlakozom a dologhoz, ha én maradok egyedül "üres kézzel". Szóval pillantsunk rá a facebook-ra, úgyis ebédidőben szoktam. És akkor azt hittem, h nem hiszek a szememnek. Az első két bejegyzés írója a Jani-hasonmás, és a pincérlány-hasonmás volt kollégáim keze nyomán keletkeztek. Mindezt úgy, h a pasi ritkán, a csaj meg talán évente 1x ha posztol valamit.... kész. Ezek azért érdekes dolgok, és sajátos élmény volt, nem is értettem, valaki nagyon szépen rendezgette a dolgokat a távoli irányítópult mögül, de valahogy jó volt, h kicsit velem voltak a régiek is :))

Ha már kultúrsokk, az azért feltételez egy hosszabb időt külföldön.
Nálam a nyelv, min kérdés, oda-vissza vesszőparipám. Vagyis megtartani a tisztességes magyart, Beninél ezt normális szintre húzni, amennyire csak lehet, és az angollal is elbánni szépen :) Az első rész magunkra nézve nem tűnt túlságosan nehéznek. Ma sem az, de furcsa dolgokat kezdek tapasztalni. Amióta munkába járok, és az aktív óráim jelentős része angolul zajlik, bizony az agyam máshogy kapacitálja a magyart. Nem rántom elő olyan könnyen a szókincsem összes darabját, és vannak pillanatok, amikor el kell gondolkodnom egy-egy szón. A múltkor leírtam egy szót, furcsának tűnt,. de nem tudtam, h mi  a baj vele. Tudtam, h valami nem oké, de nem tudtam, h mi volna a jó helyette. Percekre leblokkolta az agyam, és nem hittem el, hogy van ilyen. Aztán amikor nem akartam olyan görcsösen, persze beugrott a helyes kifejezés, de elgondolkodtatott, hogy máris ilyenek történnek. Nem, nem töröm a magyart, nem makogok, és nem csinálok úgy máris, mint aki kezdi elfelejteni, eszemben sincs, de érdekes jelenség, h néha bizony keresem a szót....

No, Beni már más tészta e téren, és felköthetem a gatyámat, ha normális magyart akarok tőle hallani majd. Ovis napokon amikor érte megyek és beszél hozzám, vagy sztorizik a napról, hát azt másris angol-magyar kutyuléknyelven teszi. Anya, tedd a sztoribukot a tébölre, és sorolhatnám.
Nagyon érdekes megfigyelni nála, h úgy (olyan nyelven) kezeli elsősorban az adott szituációt, ahogyan az érte. Ha angolul, akkor úgy is adja vissza javarészt. Hétvégén kopoik kicsit az angol szavak sűrűsége, hétköznap újra sűrűsödik. Ha egyedül játszik a szobájában, és dumál (megállás nélkül azt teszi :), akkor mostanában angolul magyaráz a  vonatoknak. Angolul számol, vagy mondja az abc-t. Ez van, pedig 2 hónapja jár a kindbe napi rendszerességgel.
Jah, és a kiejése...SOHA, de SOHA nem lesz már nekünk olyan, mint amit már most produkál. Persze hozza is az ozzi akcentust, néha már kihallom. Ha számol, az eight az ojan szépen ájt, mint annak a rendje...

5 megjegyzés:

  1. Talán felvágósan hangzik, hiszen én nem élek még kint, de ez a nem bírom magam magyarul kifejezni előfordult velem is, mikor intenzíven készültem a nyvizsgára. Állati fura érzés. Beninél gondolom idővel letisztázódik, hogy melyik szó melyik nyelvhez tartozik és nem fogja összekutyulva a kettőt kifejezni magát :) Kicsit irigylem, neki könnyebben megy a nyelvtanulás :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem felvágós, az agyunk valahogy rakosgatja ide-oda az infohalmazokat, és bizonyára az egyik uralkodni tud a másikon (angol-magyar és vissza). Ne is mondd, én is mennyire sárgulok, h neki a nyelvtanulás, az nem is tanulás. Vagyis nem a udatos fajta. Nah, de részben ezért is cipeltük ide :)

      Törlés
  2. Igen ez így van, hogy amelyik nyelvet gyakrabban használod, azon kezdesz el gondolkodni.
    Én is nagyon fontosnak tartom a magyar nyelv ápolását, ezért is olvasok rengeteget magyarul, és beszélek is a családommal, de nekem mivel a párom is angol, így még annyi előnyöm sincs, hogy vele magyarul beszélgethetnék. Persze előny az angollal, mert rengeteget tanultam tőle. Van egy barátnőm aki Mo-on él, de angolul dolgozik, és ő mondta, hogy ha egész nap meetingjei vannak angolul, akkor bizony a nap végére angolul gondolkodik és egy pár szó úgy jut eszébe. Látod, nem kell ehhez külföldre költözni! :)
    Próbálj meg majd később magyar nyelvű iskolát keresni Beninek ahová egy héten egyszer elviheted és foglalkoznak vele, hogy veletek és a nagyszülőkkel tudjon magyarul kommunikálni.
    Itt van egy kolléganőm aki 14 éves volt mikor a családja kiköltözött Ausztráliába,és az ő román szókincse megrekedt 14 éves kori szókincsen, nem tud akadémiai románt beszélni, szóval megéri majd foglalkozni ezzel később is. Ő is egyébként gyönyörűen beszél angolul. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Heni, ez a jó kifejezés, h azon gondolkodsz. Ez valamiféle fordulópont lehet.
      A magyar könyvek olvasásával is egyetértek, nemrég végeztem ki a Katedrálist (magyarul), bár nyilván kevesebbet olvasok, mint otthon.
      A magyar iskolán már gondolkodtam én is, de taln majd akkor, ha kicsit nagyobb lesz, még csak 3, 1-2 év még belefér az én szárnyaim alatt is :)

      Törlés
    2. Ja és még azt elfelejtettem megemlíteni, hogy én amikor több (3-4-5) hétig Mo-on vagyok és visszajövök, nem találom az angol szavakat! Kell vagy 2 hét, mire szintre hozom magam! :) nem tudom ez nálatok hogy volt?

      Törlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...