2013. szeptember 24., kedd

irodai miliő

Annyira nem tudom magam mostanában szinkronba hozni az írással, hogy az elékpesztő. Pedig számos kis cetlim van arról, ami idekívánkozik belőlem :), aztán csak telnek a napok...
Megint "van szerencsém" hétköznap délután írni, és itthonról, vagyis kicsi szünet ovi fronton. Furcsa állapot ez, valahogy szinten tartja Beniben magát a takonykór, és hol kevésbé, hol picit jobban viseli meg. Nyilván ha lázas, akkor pihenés, Panadol stb, de ha jól van újra, akkor ovi. Most hétfőn este megint elkettyent kicsit, úh most csak visszavittem a dokihoz, akkor vagyok nyugodt, ha ránéz ő is. Lázon és orrfolyáson túl semmi más tünet. Ma is az volt a válasz, h a vírusok vándorolgatnak, és hát igen...Amikor megyek Bencéért, és a többi gyerkőcöt is látom, h bizony jókora sugarú körben van odaszáradva az orruk körül a napi adag, akkor min is csodálkozom? Lehet, h néha megtörlik nekik, nem tudom, de az biztos, h nem sebes az orruk a sok törléstől. Mindegy, nem puffogok nagyon, csak kicsit, nagyobb baja ne legyen.
Cserébe most két napot itthon vagyok, igazolást ad a doki, de dolgozni is tudok, mert ahogy csak tudom igyekszem pihenőre fogni a törpét, hadd regenerálódjon.

Munka...
Sokat és sokfélét akartam már írni, eltelt két hónap, ami egyrészről még nyilván hangyafing, de azért mégiscsak a hamadik hónapot taposom, és ez pillanatoknak tűnt csupán. Az biztos, hogy rohamosabb léptekben haladnak a napok, és néha picit csapnak a hulámok, ha a hétvégén kimozdulósa játszunk. Akkor bele kell húzni a házimunkába. 4 munkanap volna a legjobb, akkor maradna egy takarítós nap, és a bilibe is belelógna hamar a kezem, tudom ..:)

Ha a munkárómról szeretnék szólni, akkor kapásból több megközelítésből is tudom vázolni. A tevékenységek oldaláról, és a humán oldalról is. Tevékenységek szempontjából érdekes, változatos, a maga szintjén összetett, élvezhető. Tény, hogy az irodában töltött munkaidőm 98%-ában ténylegesen dolgozom. Ez lehet, h a saját hozzáállásomon is múlik, de az biztos, hogy egy kávé és egy otthonról vitt gyors saláta-alapú ebéd elfogyasztásán túl nemigen szünetelek többet. Momentán úgy négyféle dolgot csinálok. Egyrészt az irodát vezetem, ez a "recepciós" jellegű feladatoktól indulva az irodai-konyhai cuccok készletezésén-beszerzéésn át az összes általános tennivalóig minden napi apró-cseprő. Aztán jön az adminisztráció-számlák, ez szintén az összes céges admin dolog, levelezések, számlák kezelése. Egyre inkább asszisztenskedek is a főnököknek, szervezem az utazásaikat, szállás, repjegy, stb és a marketing a negyedik, ami bár a legtávolabbi majdani kiaknázandó területnek tűnt az interjún, ahhoz képest nyakig ülök benne, és párhuzamosan csinálok online kampányt, brosúrát gyártok, és adatbázist csinálok. Szóval tömény. Nem haláosan, nem kifulladásig, de tele vannak a napjaim tisztességesen. Sok dolgot tanulok, ez nagyon jó, de néha elfáradok jobban, mint jólesne.

Ugyanakkor ez egy pici cég, és ebből adódóan azt hittem, h a döntési mechnaizmusa rugalmasabb lesz, mint egy multinak, hát nem egészen. Persze nem olyan körülményes a dolog, de nehezen rágnak meg dolgokat, ill mindenki sok mindennel foglalkozik, így ha nem taposom a nyakát valamelyik főnöknek, akkor az a dolog elsikkad. Ez néha nyomasztó, h újra-meg újra vegyem elő  ugyanazt, írok róla, szólok külön, vagy/és kinyomtatva az orra alá rakom, h történjen az adott témában valami, holott olykor csak egy apróság, amin pikk-pakk túllehetnénk, pipa mögé, és go ahead.

Emberi oldal.
A cég szerveződése trust (tröszt) a három igazgató három tulajdonos is egyben. A három emberke három totál különböző jellem, lassan kezdem őket kiismerni.
Legyen mondjuk Feri, Pisti és Jani.
Feri a leginkább vezető a háromból, nagyon normális, korrekt, de szakad szét a munkától. Ő viszi a cég általános ügyeit leginkább ergo leginkább tőle kapok munkát és neki riportolok legtöbbet. 10/8.5 mert sokszor kell cseszegetnem a határidők miatt. Egyébként tök rendben van.
Pisti a leghumánusabb talán, ő volna  a HR ügyekért felelős vezető a háromból, anno is Ö keresett meg az ajánlatukkal. A cég dolgaiban nem olyan aktív sztem, műszaki vonalon dolgozgat inkább.10/8.5
Jani...huh, nagy sóhaj. A legidősebb a háromból, és a leginkább műszakis. Vele volna talán a legkevesebb közös dolgom, de mégis ő szívja leginkább a véremet. A legnagyobb baj vele, h hangulatember. Néha szemét beszólós, máskor meg kebnyérre lehet kenni, hahotázik, és produkálja magát a nagyérdemű előtt. NA, ez az a fajta jellem, ami számomra nehéz eset, nem könnyen viselem a kiszámíthatlan embereket, akiknél lesnem kell, h melyik lába ért földet aznap reggel először...
Sajnos én is voltam már céltáblája, enyhén lealázott egy nyelvtanilag helytelen mondatom miatt. Mit ne mondjak, aznap sírógörcs kerülgetett. Nem tudtam, h akkor most hadat üzent, és én vagyok a célpont, vagy általános a "jóindulata". Úgy tűnik eddig, h a második eset áll fenn. Sajnos vele nehezen tudok dűlőre jutni, mert sosem az van, h kér valami, és várja, h végrehajtsam, hanem kér 6 valamit, ami 6 féle szenárió az adott esetre. Megvuizsgálom mindet, hozom a válaszokat rájuk, és elkezdi mindegyik ágon aztán külön elindulni, és halálba bonyolít mindent sokszor értelmetlenül, mert előre tudjuk, h az adott opciókból úgyis csak az első 1,2 érdekes számunkra a többi nem.
Ha Feri kér valamit, h csináljam meg, pl intézzek szállást Melbourne-ben  x napra y paraméterek szerint. Tök oké, korrektül elmondja mit akar, és hozom a lehetőségeket, Ő választ, ügy lezarva. Erre Jani másnap tök más felállásban kéri ugynaezt. Más napokra is, kétágyas helyett egyre, stb. Ugyanarról az útról van közben szó. Ilyenkor van az, h legszívesebben sikítanék, hogy mi lenne, ha előbb egymással tárgyalnák le, mielőtt hülyét csinálnak belőlem.
Jani elment tegnap Melbourne-be, az irodában hagyta a projektort. Feri kérte, h postán küldjem utána, úgyis csak másnap kezdődik a tréning, amire ment. Ok, becsomagoltam, feladtam, küldtem egy sms-t neki, h érkezni fog. Visszaírta, h useless (haszontalan, fölösleges), mert úgysem kapja meg időben... csak egy példa. Erre mondanám, h efaesza, nem én akartam küldeni leszarom, h uesless e vagy sem. Mégis szarul esett egy köszi helyett...
Ezek miatt vannak feszült napjaim, de hol ne lennének... Olyankor arra vágyom, h bárcsak egy sehol ülnék egy zugban, és napi nyolc (7.5) óra után felállva egy pillanatig se jutna eszembe a munka,. Na persze az nem is én volnék :) Na nem ragozom tovább, valszeg értitek.

Gondolom, h ez része a beilleszkedésnek, de őszinte leszek, én picit nehéz folyamatnak találom. Küzdelmes néha abban az értelemben, ahogy agammal küzdök olykor. Fosok attól, h nehogy félreértsek/értelmezzek valamit, amiért ugyan max Janitól kapnék lecseszést, mástól nem, de mégis. Inkább 6x ellenőrzök mindent.
Azt hiszem nem vagyok önmagam, vagy egy másik önmagam vagyok. Nyilván a nyelvi akadályok/különbözőségek miatt nem kapcsolódok be olyan szinten a diskuerzusokba, mert ha nagyon helyi poénokat osztogatnak, azt nem értem (nem a szavakat, hanem az adott szitut), és még mindig kőkeményen ott van bennem, h mi van, ha hülyeséget mondok...
Jani kioktatása ezen csak rontott, remegett a lába,m, amikor az incidens után először kellett odamennem hozzá, és egyeztetni valamit, nehogy újra elővegyen valami hibát.
Na, ez a része nagyon megterhelő  amunkás hétköznapoknak.

Egyébiránt meg ahogy kezdtem is sok hasznosítható van benne, és ahogy mindenre igaznak vélem, biztos, h nem véletlenül kötöttem ki épp itt első állomásként.







4 megjegyzés:

  1. Fel a fejjel, jól csinálod!!!!!!!!!!!!!, Janival ne törődj, mindenhol vannak hülyék :-))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Gigi, aranyos vagy :) Igen, valszeg nincs olyan öveuzet, ami tökéletes, csak szeretnénk :)

      Törlés
  2. Biztos nem ellened szólt Jani kitörése, csak te voltál kéznél :) Nagyon vagány vagy, én elképzelni se tudom hogy kezelem majd az ilyen helyzeteket :D A síráson kívül persze :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, és azt is, h ritkán hoz majd ilyen helyzetbe ... valahogy még bárgyú mosolyt is erőltetni tudtam, persze utána zokogtam belül. Kívül tartottam magam :)

      Törlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...