2014. augusztus 4., hétfő

Téli álom

A blog téli álomra hajtotta fejét. Nem tervezte, de így alakult.
Jónéhányan bekukkantottak a barlangja bejáratán, érdeklődve, kérdezősködve, hogy vajon hol és hogy van?

Nem is tudom miért, de az elmúlt hetek nem ösztönöztek erősen arra, hogy írjak. Tényleg kicsit elvonultam a "nagyközönség" elől. Úgy látszik ilyen is kell. Pedig nem akarom még kitenni az utolsó pontot, még nem.
Nyilvan hosszú kihagyas utan jó volna felölelni mindent, ami történt, de igazaból nagyon sok minden nem is várakozott a publikálandók között.

Először is itt ez a rusnya, cudar, esős, hideg tél.
De tényleg.
Otthonról persze nagyot lehet(ne) mosolyogni azon, h mi vaaaan? Tél az ami 10 fokos és pluszban mérve? Igen, az eszünkkel mi is tudjuk, hogy ez még mindig csak valami klasszikus magyar november es marcius valtakozasa, de amikor mar itt élsz, akkor nem esik jol ez a tél sem... Ez van.
Azt azert a helyiek (es a hirek) is megerősítik, hogy nem átlagos a mostani tél. Pl ma reggelre olyan hideg volt, hogy 126 eves rekord dolt meg vele. A hideg meg nem is volna olyan rossz, mert ha közben ragyog a nap az égen, akkor fene banja. Na de épp ez maradt el mostanság. Úgy június óta kb 7 napból 5-6 volt masszívan borús, esős, felhős, szeles. Igazi fos (mar bocsanat  a plasztikus jelzőert). Épp olyan, amiben olyan nagyon nem akaródzik kint tobzódni a szabadban.

(Ezerszer adtunk iden is hálát az egész házra kiterjedő gáz fűtésünkért. Anélkül nem tudom mi lenne velünk....)
Arra jó volt, hogy a nagy tavolsagban ha neha elkalandozna az agyunk arra, hogy biztosan olyan szar lehet Angliaban az időjárás miatt? Azt hiszem anelkül mondhatom, hogy igen, h igazi esős időszakot láttam volna ott. Ha olyan, mint ami mögöttünk van, akkor az borzalmasan depresszív lehet. Ez is az volt. Most par napja azert baratsagosabb az idő, süt a nap, és van azért ruha rajtunk bőven, de így akkor is élvezhetőbb. Bár eddig mindig az augusztus volt a leghidegebb és baratsagtalanabb, remélem idén ezt letudtuk az elmúlt 2 hónapban...

A punnyadós időjárással kezet foghatott a vízumunk ügye is, és egyutt szökdelhettek egy helyben a sárban, ugyanis jottányit sem mozdult előre a dolog. SA megtette  a magáét, ahogy ígérte, de ahogy a federal kezébe került a dolog, szépen beállt a kígyózó sor végére. Hihetetlenül türelmetlenné tud tenni minket a gondolat, hogy karnyújtásnyira van a PR és csak várjuk és várjuk és várjuk. Persze meghívnak vízumra sok mindenkit, ami azzal jár, hogy x napon belül be is adják/fizetik a díjakat, és aztán lehet várni. Pénz már a kornmánynál, ők boldogok. Igazából az ő szemszögükből nézve érthető is ez a magatartás, mi már itt vagyunk, dolgozunk, adózunk, fizetünk mindent, de mindent anélkül, hogy egyetlen cent támogatást is kaptunk volna. soha semmit. Ez ugye az új vízummal változik majd javunkra, hát persze, hogy nem sürgős nekik. Ja, hogy közben befizettették azt  ahalom pénzt érte? Hát igen...
Na mindegy, bár várni nem jó, és nem inspiráló, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz is, még mindig sokkal előrébb vagyunk így  a folyamatban, mintha megvárjuk a 2 évet (+1 hónapot a tavalyi hazautazás miatt), és akkor adjuk be. Azokra a vízumokra kapásból 6-8 hónap várakozással kell most számolni, ez meg talán pár héten belül meglesz, ahogy a feldolgozási listák adatai mutatják most.

és a munkám
hú, nagyon furcsa helyzetet teremtett a sors, vagy nem is tudom ki vagy mi. Ugye amikor felvettek, 3 hónapos szerződést ajánlottak, merthogy egy projekt végső fázisába kapcsolódtam be. Gondoltam akkor, h jó-jó, majdcsak lesz ott másik projekt, biztos csak ez egyfajta próbaidő, stb. Ahogy aztán egyre jobban megismertem a belső struktúrát, a projektszervezet működését, egyre világosabb lett, hogy bizony ez tényleg az adott projektre szóló megbízás, mert ha végetér, akkor végetér. A manager, akinek dolgoztam teljesen más szervezetbe kerul át, másnak fog riportolni, szóval ő is vette a sátorfáját pénteken, és el is költözött fizikailag is más épületbe, szóval vele a közös munkám véget is ért pénteken. Aug 15-éig dolgozom mégis, mert közben felkértek egy másik feladatra, ammi akkor ér véget. Hogy azután lesz e más, azt ma nem tudom megmondani. Ha nem, akkor újra keresek majd, újabb munkatapasztalattal a hátam mögött.
Azt azért el kell mondanom, hogy nem volt virágos rét és szálldogáló pillangók alkotta kép ez  a szűk 3 hónap...A santos fantasztikus hely, nagyon sokat tanultam, nagyon más volt az egész közeg, mint a GTS azelőtt, egyetlen szépséghibája volt csak a dolognak, az pedig a Project Manager személye, aki a főnököm volt. Azt hiszem a cég egyetlen barmával hozott össze a sors. Nem fogok részletekbe menni, de egy törtető, lenéző, idegbeteg és bunkó indiai pasi, aki minden eddigi nehézsúlyú vezetőmet kenterbe vert. Akik olvasnak, néhányan tudják, h Bujtor Laci nem volt épp egy könnyűsúlyú vezető, na ő ehhez képest angyalszárnyakkal megádott szentként van az emlékeimben... Akárhogy is van, a körülmények megoldották, azt hiszem ezzel az állattal nem is nagyon szerettem volna tovább dolgozni. Kezdtem nem aludni miatta, és ha hajnalban felébredtem, a következők mentek végig az agyamon:
- milyen nap van
- kell e ma mennem akkor az irodaba
- ha kell, ott lesz e a "majom" (Heni barátnőmmel csak így hívtuk), vagy on-site (vagyis valamelyik telephelyen)
- innen más-más dolgok kattogtak végig aztán
A szabadnapom sem "adott védettséget" simán hívott olyankor is, és nemegyszer ordította le a fejemet...

Na mindegy, róla ez is sok volt. Remélem sosem látom többet. Hamar megértettem, h Klaire miért is hagyta el a santost, nem is költöztek sehová, mint kiderült, és azonnal munkát keresett, ahogy innen elment...
Hát ez az élmény a fentiekkel együtt szintén nem segitette azt, hogy túl termékeny legyek itt  ablogon.

Nem volt könnyű időszak, azt kell mondja, és remélem, hogy innentől kicsit felszálló ágban leszek ismét.

Ami jó dolog, hogy Beni baratai kapcsán két helyi ismerős, az egyik már.már barátnő is került a közelembe. Ayden szüleivel igazán jóban lettünk, kedves, meglepő módon velünk nagyon hasonló gondolkodású/mentalistású emberek, hiába ausztrálok.
Leon anyukájával Fern-nel mondhatom, h barátnők lettünk, gyakran szervezünk közös programokat, jókat beszélgetünk, ami az angolomnak is jó, és annak is, hogy hasonló tapasztalatokkal élő emberekkel beszélgethessek. Ő Kanadából jött, úh tudja mit jelent távol élni a családjától. Két fontos tényező más nála: nyilván a nyelvvel itt nem kell küzdenie :) cserébe viszont már nem él együtt a Leon apukájával, ha tartják is akapcsolatot, szóval van nehezseg nála is.

Így volt valahogy ez a téli álommal átszőtt időszak. Azt hiszem mostmár jó lesz felébredni :)

Tegnap végre szép idő volt, csodásta kirándultunk, arról rakok képeket külön.




2 megjegyzés:

  1. A nehézségek ellenére nagyon ügyesek vagytok! Örömmel olvasom a blogodat, jó ébredést kívánok! Szeretettel üdvözöllek Melbourne-ből: Réka

    VálaszTörlés

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...