sosem tudhatod

A dolgok általában nem történnek ok nélkül. Vagy megkockáztatom azt is, h sosem. Meg aztán ott van az a mondás is, hogy ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.
Sok a lemaradásom a történések terén, nem tudom, hogy hogyan kerítek majd sort a beszámolókra, de kezdjük mondjuk ezzel.

Május 16-án indultunk Magyarországra, és azt az izgalmat leszámítva, amikor ilyenkor általában is rezeghet az utazóban sokkal több egyéb tetézte, h ne legyen olyan szokványos a rákészülésünk :)

Laca dolgozgatott a szakmailag már semmilyen kihívást nem jelentő, de kényelmes időbeosztású munkahelyén, és nézegette azéer az állásokat. Igazi szakmai köreit tekintve számára azért kisebb a szórás errefelé, nem jelennek meg napi, vagy heti szinten állások. Ez hátrány, de előny is, ha épp az a tudás kell valahová, ami nála van. Május elején egyik péntek este talált egy hirdetést, ami ugyan részben tetszett, másfelől hozta az általunk szokásosnak tapasztalt tulajdonságát, miszerint annyi tudást és tapasztalatot kérnek benne, ami 6-8 senior szakemberből gyúrható össze. Muhahaha, ismét egy ultimate embert keresnek, sebaj, megpályázza. Nos, hétfőn reggel hívta is a cégvezető, h szívesen látná  interjúra. Hoppá, ultimate? :)))
Addig is hétvégén kutakodott a cég hátteréről, a cégvezetőről, stb, h képben legyen kik-mik is ők. Egyvalami már az elején szöget ütött a fejében, a cég neve: Pride Business Solutions, jé, az utcánkban épp egy Pride 01 rendszámú autó szokott jönni-menni, ami azért feltűnő, mert:
a) ezzel a rendszámmal magyar agynak egyértelműen nemi hovatartozásban való deklarációt indítványoz
b) egy M3-as BMW-ről van szó, ami Au-ban nem túl gyakori viselet.
Lényeg, a lényeg az első telfonos beszélgetés során kiderült, hogy a tulajdonos itt lakik pár házzal arrébb... kicsi a világ?

Interjú lett is hamar, minden szupernek tűnt, csak azt az aprócska nehezítést vittük be, hogy két hét múlva 4 hétre eltűnnénk Európába...
Ettől egy picit lefagytak a munkaadók, mert szerettek volna azonnal, meg minden, de sebaj, majd akkor átszervezünk, kitalálunk, lehet, h volna egy másik pozíció is, stb, majd jelentkeznek pár nap múlva.
Innen indult egy két héten át tartó agymenős hullámvasutazás. A cég a maga nyugis tempójában mindig adott valami kis jelzést, h minden oké, majd ha visszajöttünk, akkor menjen Laca, és foyltatják, de nagyon úgy akartunk hazautazni, hogy több van a kezünkben egy-két pozitív visszajelzésnél a részükről. Laca nyomult ahogy tudott, és a hazautazásunk előtti napon kezében volt az új munkaszerződése.
Azt találta ugyanis ki, hogy ha felmond utazás előtt, akkor az a 4 hét, amit otthon töltünk, épp a felmondási időt teszi ki, és visszatérve már kezdhet az új helyen. Ennek a felvetésnek nagyon örültek az újak, így is történt. Az új szerződés még meleg volt, amikor ment felmondani a régi helyre, hogy MÁSNAP repcsire ülhessünk.
Visszatérésünk csütörtök reggelre esett, ami után jetlagnek kicsi esélyt sem adva, másnap, pénteken már munkába is állt az új pozíciójában.

Miért is kezdtem az egész leírást azzal, amivel?
Elutazásunk előtti hetekben kezdtek döcögősen fizetni a régi helyen. Először nem a szokott napokon, majd egyáltalán nem. Kérdésekre csak kitérő válaszok jöttek, isuue-k vannak, stb. Mint kiderült, amikor otthon voltunk aközben kirúgtak mindenkit a cégtől, két ember kivételével. Persze elmaradt fizu azóta sincs, már a Fair work ombudsmannál van az ügy (többek is kezdeményezték), mert a fizun túl supert sem utaltak egy vasat sem... Jelenleg a tax return-höz (adóbevallás itt) sem tudtuk még beszerezni azösszesített kimutatást, ami a bérről szól, de talán az ATO-nál más úton is eljárhatunk, h ne bukjuk az adóvisszatérítést is. Így is jó nagy mínuszt okoztak a kö...ök. Ezt azért meséltem el, mert ilyen is van. Egyrészről hálásak vagyunk, h tavaly oly gyorsan adtak munkát, és végül is majdnem jól jöttünk ki belőle, de a végén most nagyon keserű ízzel a szánkban rágódunk, mert azt tudjuk, h Mo-on divat az átrántás, na de itt? Itt talán nem divat, de van ilyen is.
Én is szívok kicsit miattuk közvetlenül is, mert a pár hónapos odajárásommal szerzett helyi referenciát buktam is szépen...Beírhatom a cv-be, h dolgoztam ott, de hiába hívnák őket...

Az új munkáról beszámolhatna persze az alany is, mert így csupán közvetítő vagyok, de megpróbálom :)
Egyrészt ez már nem szerelős meló, hanem mérnöki (IT Support Engineer), irodás, szép ruhás :) A "szomszéd" nagyon rendes, a szakmai vezető pedig egy német pasi, aki szintén rendben van. Kis cég, de sokkal rendezettebb, átgondoltabb számos szempontból mint a másik.
Úgy tűnik, hogy itt már szaakmai fejlődésre is lesz mód, és szereti Laca az eddigiek alapján. Ez jó perspektíva mindenképp.

A régi helyen volt egy szaladgálós öreg mazdája, az most nincs, így megint egy autósok vagyunk. Ez sajnos veszteség, mert nagyon nehéz autó nélkül menedzselnem a hétköznapokat. Rossz, h így van, ez nem lustaság, de egyszerűen a távolságok miatt itt így vannak berendezkedve a népek. A szomszéd beújított 2 kocsit, úgy, h a régiek is maegvannak, úh azokból az egyiket tervezzük átvenni low budget jeligével :))

Ezen a vonalon így alakultunk. Nem volt izgalommentes, és még most sem az a régi elvarratlan pénzügyi szálak miatt.
Mottó a mai napra: közlekedjél szépen, és mosolyogj az utcádban lakókra, mert lehet, h ő lesz a főnököd :)