Óraállítás és Belair

Vasárnap reggelre mi is órát állítottunk, így 7,5 órára "zsugorodott" az előnyünk Magyarországhoz képest. Ez már egészen kezelhető is, bár rég megszoktuk, h melyek azok az időszakok, amikor telefonon/skype-on csetelhetünk a családdal, és oda-vissza jól működik.
Érdekes ez a DST kérdés, otthon is mindig téma volt, h valóban érdemes e, megéri e, és kiknek jó, kiknek nem az. No, hát ez itt is hasonlóan kivált azért vitákat. Egyrészt nem is minden államban alkalmazzák, WA például nem állít, így Perth-hez képest is tudtunk két és fél óra tolódást felmutatni, hiába ők a szomszédos nagyvárosunk nyugat felé :) Három féle időzóna van egyszerre jelen AU-ban, így azért ment a korteskedés újra, h jó volna egységesíteni, mert az üzleti életben ez nagyon zavaró, és Kína nagyobb területe elenére is egy időzónával bír (itt Kína ugye fontos kereskedelmi partner, ezért számottevő példa lehet).
Hát igen, pro és kontra szólnak az érvek, aztán majd egyszer talán nem lesz ilyen vegyes ez a dolog. Vagy marad minden így ..: )
Óraállítás ide-vagy oda, az időjárás nyári arculatot öltött újra -aminek én nagyon is örülök -, remélem így is marad még egy ideig.

Ennek örömére tegnap délután el is látogattunk a Belair National Park-ba.
Először nem ide indultunk, hanem egy kilátóba, ami nagyon közel volt ehhez a nemzeti parkhoz. Aztán kiderült róla, hogy nem is igazi kilátó (már ahogy mi képzeltük), hanem a hegyi út közben egy parkoló, ahonnan tényleg gyönyörű a kilátás, de sétálni nemigen lehet sehová. Egy étterem volt itt összesen, ahová épp esküvő miatt gyűlt a cicomázott nép :)
Kis google alapú tanakodás után mentünk tovább a nemzeti parkba. Gondoltuk, h sétálni, bicajozn jó lesz. Hát attól sokkal több várt itt minket...
Először is töredékét láttuk, mert irgalmatlan méretei vannak. (Részletek a csatolt linken, akit érdekel).

A nemzeti parkban a természet szépségein, a nyugalmon, hibátlan tenisz -és focipályákon és a fantasztikus sétautakon túl 3 csodára bukkantunk. Először is egy a játszótérre, ami valójában egy kalandpark volt kicsiknek és egész nagyoknak is. Óriási területen rengeteg féle játékra alkalmat adó "építményekkel". Persze az elmaradhatatlan piknikező helyekkel, mert ugye ha kivonul a család, a nagyok barbiznak, a kisebbek játszanak. Klasszikus ozzi időtöltés :)
Anno, amikor St.Kildára látogattunk, akkor valami ilyesmire számítottam, helyette egészen más fogadott. Ide a véletlen sodort minket, mégis egy kis családi  paradicsom volt ez.

Az Old parliament house (régi parlament) sajnos csak vasárnap van nyitva, pedig olyan jó lett volna megnézni.

Ez a játszótér klasszikusabb része volt

Ez egy fából épült házikó, ami belül két szintes volt, és körbe-körbe lehetett szaladgálni benne + lépcsőn fel-le,
és még kis bjó zugok is voltak benne.
Nem egy bonyolult dolog, de a gyerekek imádták.

Hát ez egy nagyon érdekes dolog volt. Ezek a "csövek", be voltak ásva a földbe, így készültek a mint a földalatti alagutak, amiben lehetett rohangálni, plusz a fenti lyukakon csúszva jutni lentre. Én kicsit aggódtam, amikor beni belemászott, mert jó nagyok voltak, de imádta. Azért a bicajos sisak végig rajta maradt....

Ez egy nagy fa, aminek a törzsében egy odú volt. Élő fa :)

Újabb fa mászó...

Kidőlt fatörzs is jó lehet sok mindenre :)

Ilyen utak voltak belül, a lustábbak sok helyre autóval is eljutnak...

 Aztán amikor elindultunk a kijárat felé, az úton egyszercsak furcsa gombócokat láttunk. Hamar rájöttünk, h az bizony kaksi volt. Azonnal felfelé nézés, és bizony jó magasan az egyik fa lombjának tetején békésen szunyókált egy koala. :))) Olvadozás... még sosem láttunk vadon élő koalát. Sajnos nagyon mélyen aludt, semmi mozgásra nem volt hajlandó.

Aztán haladtunk tovább, amikor Laca az út mellett egyszercsak egy kengurúra lett figyelmes. Igen, ott "sétált"  kicsit beljebb a növények között. Sajnos egyedül volt, és nem is láttunk másikat, de teljesen odáig voltunk a látványtól. Igazi csoda volt ez a park :)