munka mizéria

Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt követően hallgattam kicsit, ami a bloggerek életében általában két okra vezethető vissza.
a) nincs internet elérésük
b) történt valami, de azt először magukban akarják helyre rakni, és csak azután közzétenni
c) vagy bármi más (jó, ez már három ok)

Nálam a b) eset okozott szünetet. Írtam már arról, hogy eladták a céget pár hete a tulajdonosok, illetve többségbe került az újonnan bevett tag, így ő lett a főnök igazán. Az arc nem új, eddig az ő cége csinálta a könyvelési dolgokat, és olykor-olykor az üzletfejlesztésbe is beleszólt már, vagy tett javaslatokat.
Egy pénteki közös ebédelés során bökték ki az igazgatók, h változások lesznek, eladták a céget, és h ettől milyen fejlődéseket remélnek.
Az igazat megvallva ahhoz ekég rutinos vagyok már, hogy lássam mivel szokott járni egy ilyen dolog, legalábbis magyar viszonylatban mit hozna. Sokat nem tévedtem a megérzéseimet tekintve, ebből a szempontból az ausztrál-mód sem olyan eltérő. Mindegy, bejelentés megvolt, ment minden tovább az addigiak szerint. 2 hétig. Addigra már kezdtem hiáyolni azt, hogy mondják már mi lesz, kinek riportolok, hogyan változnak a folyamatok, változik  e a munkáltatóm, a szerződésem, ilyenek. Nem kellett soakt várnom, h választ kapjak a csak magamban vázolt kérdésekre, mert meghívót kaptam admin megbeszélés címszóval egy péntek délutánra. Ez a sokat sejtető semmi volt, ami számomra azonnal két dolgot jelentett,
a) kirúgnak
b) tényleg átbeszéljük a hogyan továbbot
A vicces az volt az egészben, hogy az új főnök majdnem egész nap a mi irodánkban volt, mindenki csinálta a dolgát, közös ebéd, a majom végtelen sok sztorija amiben fényezte önnön tehetségét, humorát és egyáltalán brilliáns személyét, Istenem, mennyire mindegy, hogy a világ melyik pontján ér ilyen helyzet, ha új vezető érkezik, mindig vannak olyanok, akik önmagukból kifordulva próbálnak csontig benyalni azonnal... Na mindegy kedvenc legparasztabb főnököm ezt a formát szépen hozta...

Új főnök 3 előtt elment, és még az ajtóból mondta mosolyogva, h hamarosan találkozunk, ugye?
Végig hintázott az agyam a két eshetőség között hol egyik, hol a másik javára.
Aztán délután átautóztam az ő irodájukba, h kiderüljön végre mi is lesz. Nem tartott sokáig a találkozó, köszönés, két rövid mondat a közös ebédről, majd papír elővesz, amin ott áll, hogy köszönök szépen, ennyi volt.
Hazudnék, ha azt mondanám, h meglepett nagyon, hisz esélyes volt ez a verzió, mélyen belül tudtam, h jobban is, mint a másik.
Maradva a belső gondolatoknál igazából jobb is, hogy így történt, mert hónapok óta tartó semmittevésnek vet véget.  A cég dolgai nem állnak jól, nagyon jó ügyfelei voltak, de nincsenek új megrendelések. Nincs igazi Manager a cégben, aki vinné előre. Nem láttam business case-eket, olyan csináljuk, és majd lesz valami elven megy minden. Csoda, h eddig is ilyen szinten muzsikált. Rég nem éreztem már jól magam, de igazából úgy gondoltam, h egy évig megpróbálom kihúzni, met hátha az jobban mutat a cv-ben, h ennyi után váltok. Egy-két nagyon testhezálló munkára beadtam páylázatot közben is, de nem pörögtem ezen fenti ok miatt.
Most megoldódni látszik ez a dilemma, ez a fejezet itt most véget fog érni, és lehet új vizekre evezni.

Azzal, hogy feb végén megkaptam a paíromat azon a bizonyos meeting-en, még nem ért véget a történet. Ott és akkor egy hét felmondási idő állt  a paíromon, amit le is kell dolgoznom, és utána vége. Nyilván szarul esett a dolog akkor is, ha leépítettek, és a munkámat méltatták, és hangsúlyozták, h nem rólam szól. és akkor is, ha a szívem mélyén tudtam, ez várható, és bizonyára majd jön valami jobb ehelyett. Heni barátnőmet nem hagyta nyugodni az egy hét ténye, nagyon karcsúnak tűnt az, úh megnézte Ő is, mi is a szerződésemet, és abban persze nem is az állt.

Következő hétfőn írtam is egy visszafogott levelet az új főnöknek arról az ellentmondésról, amit látok az általa adott egy hét, és a szerződésemben foglalt egy hónap között.

Meglepő választ kaptam:
- Ő úgy tudta, h a Fair Work Act (olyan mint a munka törvénykönyve) szerint dolgoztam, és aszerint 1 hét jár, ha 1 évnél rövidebb ideje vagyok itt. ÚGY TUDTA...
Hát akkor tudtára adtam, h van egy aláírt szerződésem 1 hónapos felmondási idővel...
Válasz:: Fascinating (kb annyi, h hát ez lenyűgöző....) akkor küldjem már át az aláírt szerződésemet neki. NEM TUDOTT RÓLA, Hogy VAN NEKEM OLYAN...
Van. Abban az állt, h egy hónap a felmondás, amit vagy letöltök, vagy nem az egészet, de akkor  a fennmaradó napokat kifizetik. Nyilván ez a nem kell jönni dolog fel sem merült, viszont március 28-áig szól a felmondásom cserébe, úh a szerződés szerinti 1 hónapot kaptam. Még jó, hisz jár.

Sinám egy héttel letudték volna, ha nem nézünk utána, és nem szólok, persze ettől érezhetően "kedves" hangnembe váltott, kicsit ciki, h tőlem tudta meg a szerződésem létét és tartalmát.
Azonnal rám is osztott pár fantasztikus feladatot, azzal a megjegyzésssel, h ha már az a szerencse érte őket, hogy március végéigegyütt dolgozhatunk...
Nem esett jól, de aznapra már sok volt a hülyeségükből, hagytam a fenébe....

Annak nem örülüök, h újra munkát kell keresnem, tavalyról elég sok negatív élményem maradt, ugyanakkor mostmár van helyi tapasztalatom, vannak helyi referenciáim,  anormális főnököm abszolút támogat ebben, ő jó referenciát is fog adni. Sajnálkozott, de nincs mit tenni, ez van.

Pár napig én is sajnáltam magam, de mostmár igyekszem a jó oldalát nézni, és bízni abban, hogy találok másikat, ahol jobban ki is tudom használni a tudásom egy részét, és nem csak a fizetésért járok be...