Ausztrál ikon

Ausztrália számos ikonikus dologgal rendelkezik, legyen az épület, mint a Sydey-i Opra, vagy a megunhatatlan erszényesek, vagy a természet alkotta páratlan látnivalók, mint az Urulu vagy még sorolhatnám.
Nos, az egyik ilyen ikon - bár határozottan más kategóriát képvisel -, az nem más, mint a híres Vegemite. Bár mondhatnám, hogy életre szóló barátságot kötöttün, és elválaszthatatlanok leszünk további életünk során...
Vettem a bátorságot, és egyik bevásárlás alkalmával leemeltem egy üveggel a polcról, hisz az mégsem járja, hogy ittartózkodásunk eddigi hónapjai vegemite-mentesen teltek. Így nehéz volna elhelyezni egytől-tízes skálán, és különben is, ez is Ausztrália :)

Laca különösen érdeklődött az ízvilága után, én annyira nem, mert dícsérő szavakat még távolról sem hallottam ennek kapcsán, és bizony hittem az ítélkezőknek. No de bátrak vagyunk, nézzük meg, hogy nekünk mit nyújthat egy üveg helyi csoda.
A színe és állaga sem sokban tér el a gépzsírétól, amit apukám szerszámos cumúja körül gyakorta láttam gyerekkoromban, és valahogy mindig sikerült belenyúlnom, akkor is, ha csak kerestem valamit a polcon, és épp csak arrébb kellett raknöm azt a bödönt, amiben volt.
Nos, gépzsírt sosem kóstoltam, de a másik két paraméter-azonosság miatt úgy vélem, h a vegemite íze is ahhoz hasonlíthat leginkább.
Nem vagyok alapból finnyás, és válogatós, de ezt az ízvilágot  nem tudtam hová tenni, és Laca sem. Egyszerűen meghatározhatatlanul rossz, (szerintem) és az ízét két fő összetevő adja vissza leginkább. Ez az irgalmatlanul nagy mennyiségű só, és B6 vitamin (!), tiszta poly B tabletta utóérzés....
Úgyhogy elnézést kérek a helyiektől, és a rajongóitól, nem célom az itteni ízek fikázása, és a "bezzeg a jó magyar" kezdetű sorok kantálása. Nem is teszem, de ez nem az én világom :)
Ennyi fogyott belőle, talán mostmár értitek miért :)

Ha valaki szeretné, szívesen átadom, vagy viszünk májusban haza :))