Gáz van de nincs gáz :)

Hú, meglehetősen hosszú történetet tudnék most mesélni, és feltett szándékom, hogy lejegyzem majd ide a munkakeresés 2.0 tapasztalatait, hátha hasznos lesz másoknak is, és talán magamnak is ha egyszer visszaolvasom majd :)

A PR vízum lehetősége már önmagában felkorbácsolta a hullámokat, izgatottan vágtunk bele, tudva, hogy körülbelül ugyanaz a helyzet ilyenkor, mint anno, amikor az első vízum körül kellett döntéseket hozni. Nincs mire várni, élni kell a lehetőséggel, amíg az rendelkezésre áll.
Szóval ez már önmagában is kellő izgalom-adag, és extra, hogy legyen min dolgoznunk, izgulnunk, szerveznünk, csinálnunk, amikor is jött a munkakeresésembe egy hét, amikor 4 interjú is összejött egy hétre. Ez körülbelül a legelkeseredettebbnek és legsikertelenebbnek érzett hetet követte új reményeket keltve. Mert bármilyen fos is volt egy-egy hét végén a mérlegem, hétfőn mindig új reményekkel vágtam bele az új hétbe.

Azon a bizonyos hétfőn délig 3x csörgött a telefonom érdemi hívások miatt, vagy interjú, vagy potenciális interjú miatt, úgyhogy éreztem némi elmozdulást :)

Az egyik hívó aznapra próbált behívni, és bár rugalmasan próbáltam megoldani az időpontokat, ez azért extrának tűnt, és nagyjából kivielezhetetlennek, hacsak nem Bencével az oldalamon jelentem volna meg :) Szerencsére ajánlottak másik időpontot, péntek reggelre.
A hívókból sajnos a legtöbb esetben a gyors ez vagyok és innen-ből az esetek nagyon nagy részében alig értettem valamit az első 3-5 másodpercben, mert megszokásból darálják, mert a vonal még fel sem épül mire elmondta a felét, és mivel az agyam realizálta, hogy munkával kapcsolatos, egy pillanatra átfutott az agyamon az izgulóprogram is, szóval pillanatokig vakon tapogatóztam, és igyekeztem jól palástolni ezt. Aztán általában elhangzott, h ezzel-és ezzel az állással kapcsolatban hívnak, ami vagy segített beaztonosítani, vagy továbbra sem, de ez nem gátolt abban, hogy válaszoljak a hol több, hol kevesebb kérdésre, és ha interjú lett belőle, úgyis küldték a részleteket, hogy hová menjek, mikor és kit keressek.

Így volt ez most is, HR-essel szépen elbeszélgettem, a pozíciót már értettem, azt nem hogy kik és hová, és péntek reggel. ok.
Az összes pályázatomról tip-top excel-t vezettem, minden szükséges infoval, hová, mikor jelentkeztem, kikhez, mi a pozíció, stb. Ennél a hívásnál is a pozícióból próbáltam kiindulni a táblázatomban, találtam is egyezést, de azt nem hittem valósnak, biztos, valami más volt, gondoltam...

Aztán jött az email az interjú adataival, és bizony nem volt tévedés, ugyanazok hívtak, akiket a táblázatomban is láttam.
Na, akkor kezdtem el igazán izgulni...

Amikor állások után kezdtem vadászni, nyilván már jobban átláttam az Adelaide-i business struktúrát,
kik azon kevesek a nagy cégek közül, akiknek itt van Adelaide-ben a központjuk, és volna náluk keresnivalóm saját megítélésem alapján legalábbis :) Nem olyan nagyon sok ilyen van, tekintve, hogy SA/Adelaide üzleti életét  96%-ban kis és középvállalkozások adják. A nagy cégek központjai inkább a keleti parton, vagy Perth-ben. Másrészt itt nagyon sok szempontból eltérő elvárások is vannak, mint bármelyik más államban akár már az önéletrajzok tartalmát/küllmeét is illetően, épp nemrég írt Mary is erről.
Nem zártam kis semmilyen szektort, és cégméretet, de az álom 5-ös azért megvolt a fejemben.....

Hát ezek közül hívott be egy múlt pénteken.
Úgy volt, hogy a leendő közvetlen manager-rel találkozom (Senior Project Engineer), aki vezető projekt mérnök, de aztán mindjárt hárman is jöttek értem a recepcióra. Meglepetésnek nem volt utolsó, gatyám tele, de mostmár lesz, ami lesz. Kiderült, hogy csatlakozott a Senior főnöke is, és az a lány, akinek a helyére kerestek, mert ő átmegy másik államba. Érdekes interjú volt, néha klasszikus, néha igazán szorongatós kérdésekkel, Nem éreztem úgy, hogy az addigi legjobb lett volna, amikor kijöttem, de alapvetően jól ment.

Az biztos, hogy az elmúlt hetekben sokat tanultam, hogy hogyan építsem fel magam egy-egy interjúra, nagyon sok energiát tettem beléjük, mindre úgy készültem, mint egy egyetemi vizsgára.

Hétfőn délután hívtak, hogy gartulálnak, megkaptam az állást. Köpni-nyelni sem tudtam... :))

A nagyobb cégek felé azért kacsingattam, mert ott nem a cégvezető választ nulla HR-es tapasztalattal, és a kondíciók is mások azért. A másik vágyam az volt, hogy milyen jó volna megcsípni valami part-time(nem teljes munkaidős) állást, hogy Benivel is maradjon közös idő, ne csak a hétvége. Tudom, h ez már-már túlzás, és majd a biliből kiránthatom a kezem, ha belelóg, de ha már ilyen messzire jöttünk, akkor merjünk nagyot álmodni, ráadásul is a részmunkaidő nem is ördögtől való, sőt.

Az Adelaide-i irodaház

Így lett, hogy május 28-án kezdek a Santos-nál, mint projekt admin. Az interjún részt vett 2 mérnöknek fogok dolgoni, a projektjeik kapcsán minden admin/asszisztens munkát. Heti 3 napban, ha szüksége akkor kicsit többen, ez majd menet közben kialakul.
Egyelőre 3 hónapos szerződést ajánlottak, ami hosszabbítható, de így is nagyon örültem neki, ez hatalmas lehetőség, és majrézok is néha tőle, már előre.

A Santos Auszrál cég,(South Australia Northern Territory Oil Search) gáz és olaj kitermeléssel foglalkoznak, e téren itt a legnagyobbak. Tőzsdei cég, és hát az iparágból adódóan elég masszív hátterük van. Örülök, hogy más iparágba is betekinthetek, és hát a gáz-és olaj biznisz nem olyan rossz, azt már a Dallas-ból is láthattuk anno :)

Röviden ennyi történt, minden más előzményről majd írok külön :)