Lest We Forget

Újabb ünnep ütötte fel a fejét, tegnap volt AU és NZ szerte az ANZAC Day. A két ország rövidítésének betűihez sok köze van az ünnep megnevezéséhez, nem csak a véleltlen formálta azonosra :)
Egyébként pontosan az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése,  első világháborús gyökerei vannak, Gallipolinál harcoltak, nekik állít emléket az ünnep. Ezért a "Lest We Forget" (nehogy elfelejtsük) a jelmondata, vagy mottója az ünnepnek.

Tekintve, hogy az ünnepségek hajnalban voltak erről olvashattatok itt is azuveghegyenistul, meg sem próbáltam beilleszteni a napunkba a részvételt. Talán bocsánatos bűn, nem elutasító magatartásnak szántam :)

Az ölünkbe pottyant szabadnapot így sem töltöttük tétlenül. Pár nappal korábban meghívást kaptunk egy programra, amit magunktól aligha erőltettünk volna, de a meghívókra való tisztelettel igent mondtunk. Lehet, h kicsi érdeklődés is motiválta mindezt.
A történet ott kezdődik, hogy kishazánkban kitalálta valamely minisztérium, h ők bizony szétküldenek embereket a világba, hogy a célállomáson az ott élő magyarokkal találkozzanak, és a magyarságtudatot(?), kultúrát (?) erősítsék. Ösztöndíjjal engedték szét a világba ezeket az embereket, a helyszínen szállást, étkezést biztosítva + még némi apanázst is csomagolva e mellé. (a tesómank mikor meséltem, mondta is, h de kár, h Ő nem tudott erről, jött volna ide :))).
Nos, Adelaide-be is érkezett egy ilyen "követ", és a bemutatkozására szerveztek a Magyar Kulbban egy délutánt.
A magyar klub, vagy magyarház dolog nekünk valahogy nem volt eddig sem alfája meg omegája az ittlétünknek. Véleményt nem formálhattam róla, mert sosem jártam ott, pusztán hallomásból, vagy még otthon tévéműsorokból lehetett kitalálni, hogy milyen is az. Őszinte leszek, számomra az erőltett magyarkodás nem létforma, csak azért nem járnék össze emberekkel, mert ő is magyar, ha egyébként meg nincs közös nevező. Ez volt az alapállapot, de gondoltuk egy alkalomba nem halunk bele.
A város túlsó végén volt a rendezvény, hát elautókáztunk szépen. A kulb előtt sok-sok autó parkolt, hú, nagy az érdeklődés. Egyik másikon magyar zászló is, némelyiken a nagy Mo...ez már neccesebb kérdés...
A klub egy kisebb falusi kultúrház képmása volt minden tekintetben, ráadásul olyan kultúrház, amiben épp lakodalom van. Ez a kép rajzolódott az agyamnak elsőként, ahogy megérkeztünk. Átlag életkor nagyszüleimével azonos (lenne, ha élnének szegények), ez volt a 90% a maradék a mi korosztályunk körül kis plusszal.
Jujj, nagyon furcsa volt az egész.
Sajnos egy pillanatra sem kapott meg a dolog, de ettől nem lettem sem kevésbé, sem jobban magyar, az biztos. Folyamatosan szólt valami C kategóriás magyar lagzis zene, vagy népzene. Volt egy kis néptánc bemutató is, ugyanis a fiúka, akit ide delegáltak, otthon táncos is. Vele nem váltottunk szót, jól elvolt az idősekkel.
Talán érezhető a leírásból, hogy nem szerettem bele ebbe az egészbe. Nekem nem kenxerem az, hogy sokezer kilométerről kezdjek el okoskodni, és nagy magyarországos övet húzni a nadrágomba. Otthon sem tenném, itt sem teszem. Ha az élet utunkba sodor értékes amgyar kapcsolatokat még, nem leszek ellene, de csak ezért nem fogok ebben a klubban ülni gyakran, az biztos...
Benvóce találkozott Gábor "barátjával", úh számára pompás volt a program, és ez a lényeg.

Au udvariatlannak tűnő korai lelépést nem vállaltuk be, úh két órát eltöltöttünk, és utána spuriztunk a tengerpartra élvezni az őszi napsütés ragyogóan simogató pillanatait, és az anzac délutánból hátramaradt órákat.

Csináltam fotókat, nem maradnak el ma sem :)

Hungarian Club:

a drágám örült, és ez a legfontosabb. közhely, de igaz.

tánc

kínos mosoly :) Néha olyan jókat összekacsintottunk a cinkostársammal :))

Felirat hozzáadása

Útban hazafelé Henley Beach-nél álltunk most meg, itt még nem jártunk. Kicsit sétáltunk, ittunk egy kávét, de mivel játszótér nem volt, így átmentünk a "mi" partszakaszunkra, hogy az ifjú is örüljön :)

kis tudomány sosem árt. Minden élőlényt párosítottcsaldtagokkal.
Ő volt a tengeri csillag :)

uncsi a kávéra várni, és még nem is kap belőle soha...
sanyarú sorsú gyerek :)

....és a végére kis macskás szekció, kizárólag a műfaj kedvelőinek.

Az már biztos, a kicsi fiunk is macskás lesz, ez nem kérdés. Már az anyatejjel ment bele az érzés az biztos :) Van a környékünkön egy "túránk", amit rendszerint végigjárunk, és már jóbarátként üdvözöljük a cicapajtikat. Egyik háznál hárman laknak, az egyik visszahúzódóbb volt az elején, a másik kettő azonnal a barátunk lett.

Itt van a kéz zsivány, akiket imádok. A vöri az a fajta, akit ha simizel folyik a nyála. Egyszer volt nekünk is egy tök ugyanilyen (annak is folyt). Hatalmas cseppek vannak körülötte a járdán mindig :) rém kedves.

Ez a másik trikolor egy hatalms "dög". Gyönyörű termetes és bundás jószág, és ha lehet még kedvesebb, mint a vöri (itt ginger). Most 1-2  alkalommal ő nem volt ott, amikor arra vitt utunk, úh ma valósággal futott ki elnk, amikor meghallotta a beszélgetésünket. "Köszön", amikor találkozunk, hihetetlen jófej két cica ez. Nagyon várom már, h újra lehessen majd nekünk is...

Beni sétáltatja Pampát, aki az Ő cicája)