egyszer volt

Fontos évforduló a mai, épp ezen a napon hívott Bertók Zoli - egy évvel ezelőtt-, hogy megkaptuk a vízumot.
Akik már valaha részesei voltak (vagy épp most) ennek a folyamatnak, tudhatják, hogy ez egy sajátosan eufórikus érzés. Egyszerre ugrálsz az égig felhőket kapdosva, és érzed ugyanakkor, hogy innentől "komolyra" fordult a dolog, na nem mintha ezt az egészet csak úgy viccből végig lehetne csinálni. Az igazi "besza-behu" (ahogy honi humoristák mondták) érzés.

Történelmileg itt és így dokumentáltam akkor mindezt: visa-granted

Egy év telt el azóta, mondhatom, hogy pillanatok alatt. Nagyon sűrű járatban, igazi változásokat generálva. Záródtak az ajtók, hogy nyíljanak azok az újak, amikre várunk, amikor belevágunk egy ilyen hosszú utazásba, és ez nem pusztán a valós kilométerek vonatkozásában igaz.

Anno az angol tanárom (akivel nagyon jókat tudtam beszélgetni mindenről), azt mondta, hogy egy ilyen kiköltözés komoly próba egy kapcsolatnak is. E téren fikarcnyi kétségem sem volt, talán az egyetlen dolog, amiben sosem voltam bizonytalan, és ez szerencsére a legszorosabb kötelék maradt óperenciás tengeren innen és túl is.

Személyiségtesztnek erősebben érzem az elmúlt egy évet, sok dolog derülhet ki magunkról, amit csak hittünk addig, vagy épp másként hittünk. Írtam már arról, hogyan rendeződnek át a prioritások, és hogyan nyernek teret olyakor jelentéktelennek tűnő apró villanások is az itteni életünkben. Ez egy hosszú folyamat lesz, abban biztos vagyok, és nincs még vége, de tanulni jó :)

Nagyon sokat adott ez a váltás, és sokat tanít. Nekem a maximalista baromnak önmérsékletet, és elfogadást.   Mindehhez párosul az ikrek jegyem, ami még rátesz egy lapáttal arra, hogy szimultán akarjak egyszerre több dolgot csinálni, és azonnal, és sikerrel zárva és ha mindezez nem megy (lehetőleg egyszerre), akkor az tudjon  frusztrálni.

Nagyon szeretünk itt lenni, akkor is, ha itt is vannak hétköznapok, sőt, abból van több. Más azonban az ízük, a színük az illatuk. 

Csodálatos ősz van éppen, napközben ragyogó kék éggel és napsütéssel, simogató a meleg még mindig, este azonban már hűvösebbre fordul, és korábban sötétedik. Ha nem volna így, még nyárnak titulálnám a mostani napokat is, magyar szemmel nézve.

Elég egy séta a part bármelyik szakaszán, ahogy kiszállok a kocsiból, és megérzem a tengeri levegőt, valahogy azonnal melegség járja át a lelkem. Megnyugtató és felemelő nézni a vizet, a sétáló embereket (ez e hely, ahol vannak azért sokan :), kutáyikkal, vagy párban, egyedül, fülükben az i-akármivel (pod, touch or smtng else :), vagy csapatban, ott vannak, és én is itt lehetek, mi is itt lehetünk. Ez FANTASZTIKUS érzés.

Néhány őszike a végére (Arany J. biztos nem haragszik meg :))