kutyavilág, macskanyelv

Azt hiszem, hogy már-már köztudottként aposztrofálhatom azt a tulajdonságomat, h szeretem az állatokat. Alapvetően macskás vagyok, hihetetlen varázslat számomra egy macska, valahogy minden megvan bennük, együtt és úgy, ahogy azt "kell", és kicsit megosztók is -mint jómagam-, így nagy az összhang :)
Mindemellett a kutyák is igen közel állnak a szívemhez, hisz úgy nőttem fel, h MINDIG volt kutyán és macskáink is. Aztán amikor a fővárosba kerültünk az ottani életmódunk kutyatartásra alakalmatlanná tett minket, mindig azt mondtuk, h jobban szeretjük őket annál, mintsem egy reggeltől-estig a házban/udvaron unatkozós/senyvedő, a gazdi után sóvárgó ebet lássunk magunk körül, ill ne lássunk, hisz mi dolgoztunk reggeltől estig.
A téma két dolog miatt ütötte fel a fejét most és itt. Az egyik az az elkeserítően sok facebook-os bejegyzés, amit az ismerőseimen keresztül nap mint nap látok gazdátlan, kidobott, kitaszított, túlszaporított és még sorolhatnám állatokról (többnyire kutyákról). Megszakad a szívem.. Hihetetlen méreteke és mértéket ölt a feleőtlen állattartás Magyarországon, és szívszorító a látvány, amit ez a sok barom produkál, már bocsánat, és tisztelet a kivételeknek. Nem tudom, h hol van a bibi, de az biztos, h valami nagyon nem jól megy ebben a témában (sem). Eddigi ausztrál tapasztalataim alapján itt nincsenek kóbor állatok. Komolyan, még sohasem láttam egyetlen, nyilvánvalóan megvert, megkínzott kutyát/macskát, akik űzűzött vadként kóborolnának az utcákon, vagy kiesesbb helyeken. Egyszerűen nincsenek, vagy nagyon-nagyon kis számban lehetnek esetleg.
Pedig kutya sok van, a tengerpart és az Espelande (parti sétány) is hemzseg a kutyásoktól, akik sétáltatják őket, viszik magukkal a napi sporttevékenységük partnereiként. Pusztán a jóléten múlna ez is? Egy része biztosan, na de csak erre nemigen lehet fogni.
Tudom, h a felelős állattartás költséges. A macskáink éves rendszeres oltásai, minőségi ételek, orvos, ha szükség volt rá, de ezkkel kalkuláljon már, aki belevág! vagy túl naív lennék? Mindig azt mondtam, h ha nyerek a lottón egy szerénytelenül nagy összeget, akkor biztosan létesítek egy menhelyet. Még reménykedem :)
Na kipuffogtam magam jól ugrás a másik apropóra...
A múlt héten volt inspekció, amikor is megragadtam az alkalmat, h rákérdezzek a macskatartás elméleti lehetőségére itt a bérleményben. Anno a hirdetésben kis-közepes termetű kutya nem volt kizárva, de macskáról nem volt szó, így pontosítani szerettem volna. Az ügynökség egyeztetett a tulajjal, és sajnos csak kutyát engedélyez :( (ázsiai lélvén nyilván ételként gondol rá.....rosszmájúság off), szóval ez most nem aktuális. Kicsit szomorú vagyok miatta, de csak a felszínen, mert igazából a szívem mélyén abszolút tisztában vagyok azzal, h ennek most még nem jött el az ideje.  Hogy miért?
Bár az otthon hagyott két cicám nagyon-nagyon (és még sok nagyon) jó kezekben vannak, talán jobban élnek, mint anno velünk, mégsem költöztek ki a szívemből teljesen. A helyzetet elfogadtam, örülök, h láthatom őket, örülök, h jól vannak, de ezzel nem törlődtek belőlem. Másrészt ha nagyon őszinte akarok lenni akkor az is visszatart(hatna) egyelőre, h bizony egy-egy Magyarországra utazás alkalmával valami megoldást kellene találni a gondozás(uk)ra. Hazaugrani nem 5-8 napra fogunk, és ha itt is hagynánk a szomszédra a cicát, h etesse, itassa, az még oké. Na de ha nem jár ki, akkor alomba intézi a dolgait, amit bizony nap, mint nap üríteni kellene. Ezt egyelőre nem várhatom el senkitől. Így körbeért a kérdés, a tulaj sem támogatja, mi sem tartunk még ott, így egyelőre csak a másokét szeretgetjük, ha séta közben látunk egyet-kettőt :))
Már vannak olyan cicák, akiket direkt útbaejtünk, és jönnek oda, ha arra bicajozunk.

A fajtákról általában elmondható, h míg otthon a "hagyományos" cicákból van a legtöbb, ami hivatalosan az európai rövidszőrű, nos, addig itt -ugye talán épp a neve miatt -, ez a legritkább. Legtöbb cicus valami nagyobb testű lompos farkú, fél-vagy egészen hosszú szőrű példány. Irtó helyesek egyébként :)

A kutyákkal sincs ez nagyon másképp, bár köztük több az európában is jól megszokott fajta. Még magyar vizslákat is szoktunk látni :)
Ági barátnőm világosított fel anno, h milyen kutyákat is látok én itt javarészt, ugyanis hatalmas divatja van az úgynevezett cross-breeded, vagy designer kutyáknak. Ez kicsit bizarr olykor, de az alapelv az, h végy egy kztyafajtát adott kulső és belső tulajdonságokkal, majd keresztezd egy másikkal, aminek szintén előnyös tulajdonságai vannak, és kapsz belőle egy harmadik fajtát. Némelyik elég vicces, és nekem kicsit furcsán hatnak, de itt nagyon népszerűek, és főleg a kisebb testűek.
Crossbreed - itt láthatsz példákat :)
És ami nagyon jó, h a harci kutyák nagyon elvétve vannak, be sem lehet hozni azokat, bár 1-2-t láttunk már, azok is valahogyan csak "lettek", de nem kell azon aggódnom, h a sétányon nekiugrik egy ilyen a gyereknek, vagy a másik sétáló ebnek, mert nincs :)