Kezdjük is az elején, kis túlzással tízből tízes itt a vezetési élmény a magyarországihoz képest. No azért itt sem csak mintavezetők és kresz-angyalok ülnek a volán mögött, tévedés ne essék, de összbenyomást tekintve nagyon elégedett vagyok. Az utóbbi időszakban elég sokat vezetek, és megtapasztalhattam végre, hogy az utakon is létezik az a fajta ausztrál tolerancia, udvariasság, odafigyelés, ami más helyeken is tapasztalható.
Azt biztosan állíthatom, hogy autó nélkül nagyon nehéz volna rugalmasan/kényelmesen mozognunk, úgyhogy ha valaki kifelé tart éppen (bármelyik fázisnál tartson is), és netán nincs jogsija, akkor javaslom, h legyen rá gondja, vagy persze itt is le lehet vizsgázni nulláról is, csak annak a menetét nem ismerem. Anno egy kollégám reakciója ez volt, amikor meghallotta, h nincs jogsim, h hogy tudok anélkül élni? Hát Budapesten tudtam még akkor. Itt nehezebb volna, bár semmi sem lehetetlen. Sok múlik a "hol lakol" :) kérdésre adott válaszon is...ha a villamosvonalon, és a munkába/oviba is az visz/hoz, akkor biztosan jó alternatíva, szóval nem akarom leszólni a helyi tömegközlekedést. Nem is ismerem olyan nagyon, csak hallomásból tudom, h jó-jó, de nem a közlekedés alfája és omegája.
Élénken él bennem az élmény, h Budapest bizonyos részein jó előre ki kellett gondolnom, h hol, melyik sávban vágjak neki a szakasznak, mert ha elvétem, a sávváltáshoz -kis túlzással- halált megvető bátorságra lesz szükségem...amikor még Budaörsön volt a Pannon székháza (és még Pannon volt), akkoriban az Osztyapenkónál (ami már nem az, de valszeg örökre rajta marad ez a név) a budaörsi útra lehetetlen volt normálisan kisorolni, mert mindenki azt gondolta, h az autópálya felé vezető út, az már autópálya, és a sávváltást jelző autó csak kint felejtette az indexét, majd beengedi más. Ha kiraktad a jelzést, akkor az azonnal pavlovi reflexeket indított be autóstársaim jó részében, hogy a gázpedálra tapossanak, a szűzlny combjánál isszűkebbre zárva az amúgy sem létező követési távolságot. Utáltam.
A belső sáv versenypálya volt a legtöbb helyen, ott csak szigorúan bukócsövezett autóban volt érdemes nekivágni, és ha mégis odakeveredtem, hát tettek róla, h érezzem a törődést...
Lámpák? Színe nem jellemző. Menjünk át a piroson is, menjünk hatvannal a 30-as táblánál, nem gond, h a sávot lezárták útjavítás miatt, majd a sor legelején tövig tapossuk a féket, és befúrjuk magunkat...
Nem akarom a végtelenségig lehúzni az otthoni viszonyokat, de engem nagyon frusztráltak a fentiek, és az önbizalmamat a földig döngölték autóvezetés kapcsán.
Képzeljétek el, h itt is vannak soksávos utak, lámpák, táblák, és autók is dögivel, mégsem élet-halál harc eljutni valahová.
Mehetek a belső sávban nyugodtan, nem tolnak le onnan, mert más is a megengedett sebességgel halad. Ha terelés van, és 25-ös tábla, akkor mindenki annyival megy. Ha jelzem, h sávot akarok váltani, akkor beengednek. Nagyon vicces, h ilyen dolgokat írok nagy csodálkozással, mert olyan triviálisan hangoznak. Igen, azok, de számomra csak itt.
Persze kell figyelni, de nem pusztán a mások degenerált viselkedését, hanem a normál közlekedési viszonyokat. Ez nagyon nem mindegy, és nagyon más élmény. Így élmény marad az autózás :)
Zene felteker, és örül. A minap erre "tomboltunk" Benivel (kedvenceim egyike), azóta minden este meg kell néznünk legalább egyszer a youtube-on őket:
Végezetül pedig álljon itt egy helyi buszos sztori is, ami nem velem, hanem Mariettával történt (aki azuveghegyenistul szerzoje ), engedélyével közzéteszem itt. Nagyon "beszédes" történet, h itt hogyan is megy a közösségi közlekedés:
"Kivetelesen busszal jottem haza, ez tortent rajta: megallo, busz beall. Szallnak fel az emberek, 2 eseteben kiderul, a masik iranyba mennenek. Mindekozben az o jo buszuk elszaguldott mellettunk, megallas nelkul. A mi soforunk ratelefonalt a masik buszra, es megbeszelte vele, h utanaviszi a 2 utast, varja be. Fuvarban voltunk ugye, de mindossze 2 extra korforgot mentunk. Hat errefele igy mennek a dolgok ;)"
Ez is egy szeletke Ausztrália.
szeretjük ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése