Január 26-án ünnepel(t) az ország, mert az év első ünnepe már be is toppantott, és egyből egy kicsit sem jelentéktelen nemzeti ünnep közepén találtuk magunkat.
1788-ban ezen a napon futott be ugyanis az első flotta a Sydney-i öbölbe, ez adja az ünnep apropóját, ekkor indult útjára ez az ország, és ilyen rövid idő alatt is milyen sokra vitte...
Nincs tehát ezer éves történelem, nincsenek évszázados elnyomásról szóló beszédek, nincsenek politikai csatározások az ünnep égisze alatt, és nincsenek hőbörgő emberek, akik rendzavarásból jelest kapnak a nap végén, mert jól ordibáltak ott, és akkor, ahol kérték.
Nagyon más módon zajlott ez az ünnep, pedig az ausztrálok legnagyobb nemzeti ünnepe. Tudjátok miről szólt? Kicsit "kozsósan" hangzik, tudom, de a szeretetről. Hogy miért szeretik ezt a vörös földet, ezt az országot, és miért örülnek annak, hogy itt élhetnek, Nemes egyszerűséggel, derűsen, boldogan ÜNNEPELVE.
Ehhez természetesen szorosan kézenfogva járt a külsőségekben is erős szimbolikája az ozzi létnek, vagyis az autókon zászlók, arcokon/testen ozzi zászlóminta festve vagy ideiglenes "tetkó" erre a napra. Nagyon jópofa volt a látvány :). Az időt pedig a szokásos barbizással lehetett elütni, ill számos rendezvény is alkalmat adott a közös ünneplésre, koncertekkel, tüzijátékkal, ami ilyenkor "jár".
A facebook is tele volt erre a napra szánt üzenetekkel, amik nagyon jól megmutatják, h mit is ünnepeltek az emberek. Szemezgettem párat, szerintem nagyon jól mutatják a hozzáállásbeli különbséget.
A két kedvencem, de igazából mindegyik az :)
Az ünnep szombatra esett, de mivel ez hétvégi nap volt, így a hétfőt kiadták szabadnapnak, ezért hosszú hétvége is járt mindehhez :)
Mi is terveztük, h elmegyünk este a belvárosba, megnézzük a koncerteket, de sajna Beni nem volt igazán topon. Csütörtökön hőemelkedése volt, gondoltam a childcare velejárójaként néhány hét alatt csak hazahozott valami kis vírust/bacit, akármit. Aztán pénteken már kisebb láza is volt, és még szombaton sem volt formában. Nem volt vészes, csak épp annyira, h levertebbé tegye. Aztán közben kiderült, h "simán" csak fogzik, ami az utolsók kibújásakor mindig ilyen tünetekkel járt, és ahogy áttöri az ínyét, jobban is lesz, azonnal. Most is így volt szerencsére, úh a nagy belvárosi bulit kihagytuk, de egy glenelgi kisebb esti séta belefért azért.
Lélekben így is ümnnepeltünk, és hálát adtunk minden jóért.
Thank you Australia!
2013. január 28., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az elso harom honap
Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...
-
Huszonsok óra után százötven kilónyi cuccal kis családunk Ausztrál földre lépett :) Az itteni első 1 hetünkről is igyekszem ha...
-
Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt köve...
-
Kicsit elhallgattam az elmult idoszakban, ennek nagyjabol harom oka volt: 1. Irtam a Hataratkelo re egy post-ot, ami nov 20-an ki is kerul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése