Kicsit elakadtam childcare ügyben. Ott tartottam utoljára, h megnéztem őket, kalkulálgattam a napokat, helyszíneket, lehetőségeket, majd arra jutottam/tunk, h azt választjuk, ami érzetre is jobban tetszett, és a benyomások alapján is vezetett. Igaz, h itt nincs egymást követő két nap egyelőre, de ez is alakulhat.
Visszamentünk január elején, h megbeszéljük a részleteket, és kezdődjön a beszoktatás...
Látszólag úgy tűnt, hogy nagy gond nem lesz, hisz bátran ment a gyerekek közé, izgatta a dolog, és nem úgy indultunk, h azon menne a nyávogás, h nem akarja az egészet.
Itt némileg más a rendszer, mint a Darlingtonban, mert itt a beszoktatás alatt sem lehetek bent a játszószobában/udvaron a gyerekkel. Van egy kis külön konyha, ott várakozhat a szülő.
Namost én úgy ülöm végig az összes ilyen szeánszt, mint anno, amikor vizsgára vártam egyetemen. Biztos megvan az az érzés, amikor úgy mentél, hogy készültél, na de azért dolgozik a drukk a gyomorban. Nyílik az ajtó, ki jön ki, mit mond, hogy ment, stb...Ez az élmény elevenedett fel bennem is, ha hallom, h nyílik az ajtó, akkor fülelek, h oda jönnek e, mondván, h Ben a little bit upset :(
- alapvetően nincs baja azzal, h ott kell lennie.
- a gyerekekkel és az óvónénikkel sincs, már amennyire ezt látom, és el tudom meséltetni vele (ugye ez a hátránya, ha nem vagyok ott, h fogalmam sincs mi történik vele)...
- úgy tűnik, h a nyelvi különbségek sem okoznak gondot,
- a baj ott kezdődik, h én nem vagyok ott, ahol ő is. Egy ideig elvan, játszik, csinál ezt azt, aztán két dolog miatt szokott eltörni:
1. nem mehet ki az udvarra
2. ha oda nem ,ehet, akkor én legyek bent vele ott a játszószobában.
Udvar:
Tudni kell ezekről a gyermekintézményekről, h nagyon komolyan veszik a "sun smart" gondolkodást, vagyis nézik az aznapi uv előrejelzést, és nem viszik ki az udvarra őket bizonyos szintű sugárzás fölött. Ez a másik kindyben nem ilyen komoly, mint itt, értem ezalatt, h ott is figyelnek rá, de kalapban kiviszik őket, és legfeljebb ott kezdenek, nem bent.
Itt nem így van, szigorúan benti játék, ha erős az UV aznapra, még egy fél órára sem mehetnek ki, még 10 előtt sem.
Ezzel csak részben értek egyet, én sem megyek tűző napra (főleg a gyereket nem teszem ki), de szerintem kalapban és napkrémmel fél óra kora délelőtt még belefér. Rosszul gondolom?
Nyár lévén bizony nagyon erős az esély a magas UV szintre is, úgy a beszoktatás során alig van esély arra, h Beni a hőn áhított udvarán is játszhasson a childcare-nek.
Ma kivételesen azonban lehűlt kicsit a levegő, 23-25 fok köré, de, h pici nehezítés legyen, nem tudtunk reggel menni, mert inspection-re vártam. (Ma volt a második, mióta itt lakunk, újra 3 perc, újra elégedetten távozás :)). Tekintve, h amikor értesítenek, csak azt mondják meg, h 9-14h között jönnek, így vártunk... 11 előtt kicsivel jött a leányzó az ügynökségtől, aztán úgy döntöttem, h kocsiba ülünk, és elviszem Benit ma is oviba, ne legyen szünnap, és ma úgyis végre kimehetnek.
Így is lett, a parkolóból láttuk, h kint játszanak az udvaron, szuper boldogság volt, azzal a bökkenővel, h fél 12 magasságában beterelték a csemetéket ebédre készülés okán. Ott újra eltört a gyerekem, hamar végetért az áhított udvari csoda, úh megint sírós elköszönés volt, de talán kevésbé szomorú, mint eddig.
Holnap meglátjuk a folytatást, jó lenne, ha egyszer már 1 - 1,5 órát nyomna egyhuzamban...
A gondom az, h pillanatnyilag nem is látom mivel tudnám segíteni jobban a beszokását azon túl, h sokat-sokat beszélgetünk róla, igyekszünk úgy csinálni, h ne stresszelje magát ezen, és úgy is tűnt, h megy ez. Itthon még sosincs baj induláskor, és ha megérkezünk is boldogan megy a terembe, csak utána fogy el nagyon korán ...
Az óvónénik amúgy kedvesek, kérték, h írjak le nekik pár szót magyarul-angolul, h tudjanak úgy is beszélni a gyerekhez, ez kedves. Ma is mikor megérkeztünk, az első dolog az volt, h megkérdezték, hogy van a bicikli magyarul, mert egyből arra pattant fel a gyerek. Ugyanakkor ha sír, az orrát mindig én fújom ki, ha behívnak...Ez a téma általánosan másként mehet itt, mert a másik oviban sem nagyon erőltetik a zsepit a gyerekek orra alá akkor sem, ha nyilvánvalóan kúszik a csiga, nemcsak sírás miatt fénylik.
Ez az aktuális helyzet, türelemmel viszem, időnyomás nincs, remélem ráérez majd nélkülem is az ízére. Az biztos, h ezzel a Darlingtonból is ki kell íratnom magam, mert azt nem tehetem, h az egyik helyen ott vagyok, a másikon meg nem.
Hasonlókon átesett anyukák okos tanácsait szívesen veszem, mert én picit elvesztem most.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az elso harom honap
Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...
-
Huszonsok óra után százötven kilónyi cuccal kis családunk Ausztrál földre lépett :) Az itteni első 1 hetünkről is igyekszem ha...
-
Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt köve...
-
Kicsit elhallgattam az elmult idoszakban, ennek nagyjabol harom oka volt: 1. Irtam a Hataratkelo re egy post-ot, ami nov 20-an ki is kerul...
szia, akkor kotnyeleskedek kicsit. Nekem fura, hogy ott ültetnek és ha eltörik a mécses, akkor szaladnak érted. Eddigi tapasztalataim alapján úgy szokták Mo-on,hogy első lépcső anyával együtt bent a csoportban, második lépcső, anyát elküldjük ( "dolga van, de mindjárt jön vissza") 1-2 órára, 3. lépcső anyát elküldjük ebéd után jön érted és a vége, hogy jövünk reggel és alvás után megyünk haza...Lehet, h ez kicsit poroszos, mint az iskoláink, de azt láttam, hogy működik. A lépcsők közt a gyerek ütemében lehet haladni. Én azt javasolnám, hogy mondd valamelyik nap, h el kell intézned valamit és 1-2 óra múlva jönnél vissza és akkor mindenkinek meg kell oldani a helyzetet és Neked is jobb lenne nem ott kint szorongani. De ezt úgy látszik nagyon PC-n kezelik.. érdekes. A másik, hogy az anyukáknak ez az egész cécó 100szor rosszabb, minket sokkal inkább megvisel, mint a gyerkőcöt, ezt tapasztalatból mondom. Segít az is, ha Te belül el tudod ezt engedni és nincs lelkifurdid. Hiszen ez is csak egy olyan lépés, ami együtt jár azzal, hogy a kisfiad nő és fejlődik. Igazándiból semmiben sem különbözik a pelenka elhagyástól vagy a saját szobában alvástól. ELjött az ideje, hogy közösségbe menjen és ez nagyon jó lesz neki. Mert bizony megérzik a félelmeinket és átveszik a szorongásainkat ezügyben ( ez is tapasztalat :)))
VálaszTörlésA zsepi kérdést már sok helyen olvastam, meg hát az angolszászok szipognak :(( ez szerintem is gusztustalan, de attól tartok ez kultúrsokk kategória. Viszont talán bepróbálkozhatnál azzal, hogy szólsz az ovónéniknek, hogy Beni hajlamos az arcüreggyulladásra vagy bármire tök mindegy, és legyenke szívesek neki többször fújni az orrát és erre odafigyelni, köszikeeee! :) Amilyen PC-k , tuti megcsinálják ;)
Köszi a tanácsokat :) Azt hiszem azzal nincs baj, h nem engedtem volna el lélekben, ez úgy 90%-ban rendben van:), látom, h igényli a társaságot. Ezt "választottam", h azt mondtuk én is dolgozom, és visszajövök érte. Tegnap működött :)
TörlésHat en is atestem ugyanezen a Tomival... Bar nekunk azzal nem volt gond, minden nap mentek az udvarra. Illetve nem ezzel volt a gond.
VálaszTörlésA megoldas nalunk egy csupasziv de hatarozott ovoneni volt, hozza kotodott Tomi, es ha O ott volt, akkor nem volt problema. O azt csinalta, hogy megkert ket masik kisfiut, hogy fogjak meg Tomi kezet mindket oldalrol, es vigyek el setalni/jatszani. Vagy ha nagy volt a siras, akkor olbe vette, vigasztalta. Egyetemes megoldassal nem tudok szolgalni, de egyutterzek... :)
Köszi Judit, egyetértek, sztem is sok múlik azon, h talál e valami "kontaktot" magának az óvónénik/gyerekek között. Én arra nem nagyon tudok befolyással lenni, ami az adott pillanatban a teremben történik. Úgy tűnik felismerték, ölbe veszik, nyugtatják szükség esetén, és tegnap bár hüppögve váltunk el, utána ebédig boldogan játszott, gond nélkül. Mondjuk javarészt kint voltak, de remélem ez később már csak részletkérdés lesz, ha megszokja :)
Törlés