most akkor hogy is van ez a pókokkal és a többiekkel?

Újabb epizód azokból a fejezetekből, amit Ausztráliától távol gondolunk, feltételezünk, és itt élve aztán igazolást nyer(het)nek, vagy sem...
Lám egy újabb :)

Szerintem az egyik legáltalánosabb dolog a pókok kérdése, és persze emellé ki-ki vérmérséklete mellé tehet még néhány -számára szokatlan, vagy ijesztő - állatkát, lényeg az, hogy Ausztrália kapcsán nincs szinte ember, aki elrettentésül ezeket ne hozta volna szóba.
Én is foglalkoztam a témával két okból is:
1. magam is f*sok a pókoktól, nem kicsit
2. a gyereket is félt(ett)em az itteni élővilág nem aranyos, simizős, ugrálós, vagy az eukaliptusztól kábultan fán alvós példányaitól.
Mit mutat a valóság (megintcsak számunkra, itt, és ezen időtávon mérve)?:
A pókos történet nagyobbra van fújva, mint azt tapasztalom, de minden kétséget kizáróan állíthatom, h vannak, és többet, gyakrabban látok, mint otthon. Ez tény. Azonban a rettegett (mert mérges, vagy mert hatalmas) példányok eddig elkerültek (KOPP-KOPP-KOPP), szerencsére. Olykor találunk bent a házban, eddig úgy 3-4-hez volt szerencsém, és többnyire akkor, ha a külső ajtó (amin háló van, h szellőztetéskor ne jöjjenek be az állatok) nyitva marad. Azt magam sem értem, h hogy csinálom, de a visítós-elszaladós helyett a tettek mezejére tudok lépős énem lép elő, és összes baonával a francba alapon, azonnal a Raid one shot-tal a kezemben állok a leendő áldozat közelében, és tolom rá durván az anyagot. Nem bízom a véletlenre, a one shot-ból is kiosztok úgy ötöt. Attól már nemcsak, h elpusztul, de irtó kicsire is fonnyad, amit már hatalmas adag papírral fel is merek markolni, és kidobni. Ez az eljárásom. Nem akarok arra gondolni, h valami óriás is erre jár majd...IDE az NEM JÖN.
Másrészt két ellenszer van még:
a) pest control: hivatásos rovarirtók, akik kívül-belül, még a padláson is irtanak, és hatásosak úgy fél évre (ha inváziót tapasztalnék, azonnal szívbaj nélkül hívnám őket, kerül, amibe kerül),
b) nincs buja növényzet a kertünkben, nem is szándékozom azzá tenni, h abban jól eltanyázzanak a nemkívánatos lakók, és rendszerint eltakarítom a pókhálókat kint is.
Beni kapcsán pedig azt a - most legegyszerűbbnek tűnő - megoldást alkalmazzuk, h minden bogár pfúúúj! Tudom, h ezzel a gyermeki érdeklődése köré gátat építek e témakörben, de mivel magam sem tudhatom, h az adott példány amit megfogna, éppen problémás e vagy sem, így kerülje inkább az összeset. Egyelőre. Majd ha nagyobb lesz, és meg akarja ismerni a rovarvilágot, lesz rá módja még. Szerencsére működik is a dolog, az utolsó pókot ő vette észre, és már mondja is, h hozzam a psz-psz-t. :)

Amiből viszonylag sok van nyáron, és zavaró is a viselkedésük, azok a legyek. Erről már Ga is írt a blogjában, nem is akarom túlragozni a dolgot. Erről is hallottunk otthon, és tapasztaljuk is a létezésüket, de ez is helyszínfüggő még itt is. Alapvetően a városban nem sok van. A tengerparton szoktak intenzívebben jelen lenni, de nem mindig, és még nem olvastunk utána, h mi mozgatja az érdeklődésüket. Az biztos, h nagyon apró jószágok, és nagyon szemtelenek, mert tényleg simán a szánkba is repülnének, ha hagynánk. Ha itthon esténként kiülünk az udvaron, nem szoktak jönni, a tengerparton tapasztaltuk eddig leginkább a jelenlétüket. Nem kellemes, de ezzel a ténnyel még tudunk együtt élni :)


A madarak jelenléte szintén intenzív, de ez számomra abszolút az élvezhető tapasztalatok kategóriája. Sokféle van, legtöbbjükről fogalmam sincs, h kicsoda-micsoda, majd idővel okosabb leszek. Nagyok, sokan vannak, hagosan csivitelnek, trilláznak, énekelnek, és legtöbbjük szépséges. A színes nagy papagájokkal nemigen tudok betelni, pedig okoznak nekem kárt is. (akik a facebook-on ismerőseim között vannak, láthatták, h miért, akik nem, azoknak illusztráció. Őkelme a barackokat eszi a fánkról.

 A játszótéren szokzuk látni ezeket a nagy tarajos kakdukat (?), hát ők is nagyon viccesek. Él itt egy nagy csapat, és néha megőrülnek, ami azt jelenti, h emberfej magasságban őrült sebességgel, ordítva száguldoznak (röpködnek) egymáást kergetve :)

 Az egyik játszótérnél volt egy kis tó, "szimplán" kacsákkal, de olyan helyesek voltak ők is, és az a végtelen nyugalom, ami ott áradt a helyből...

 Jajj, és persze a sirály-koma, akiről nem tudjuk, h szeressük, vagy ne, én speciel bírom őket :) A tengerpart koldusai. Kiülsz enni, és azonnal ott terem egy, néz rád, mint csizmás kandúr nagy ártatlan szemeket biggyesztve eléd, amíg aztán oda nem dobsz neki egy falatot (főleg halra izgul, de a sült krumpli is jöhet). Erre persze AZONNAL ott terem még 37 másik, és irgalmatlan csatározásba kezdenek a remélt következő jutalomfalatért, illetve az első szerencsés próbálja elzavarni a többit, védve ezzel a kiváltságait :)
Beni is imád futkározni velük, a múltkor egy sirály egész sokáig tűrte, h kergeti a gyerek, nem repült el, pedig azonnal megtehette volna. Cserébe jóllakattuk :)

A kenguru, koala és egyéb erszényes csodák sajnos itt sem hevernek minden bokor mellett, vagy minden fán, bár én tudnám értékelni.
Vannak azért olyan területek, ahol szép számmal élnek szabadon is, de eddig mi csak állatparkokban találkoztunk velük, mondjuk ott testközelbő legalább. Ez az, amit nem lehet megunni, már most hiányzik, h újra elmenjünk valahová és alaposan megdögönyözhessek egy kengit :)