Fish and chips

A cím csak félig megtévesztő, ígérem... :D

Vannak apróságok, amikre tartozom-cédulát aggathattam, h majd jól ne felejtsek el írni róluk. Munkaeresésről, munkahelyről itt és most, hadd fogyjon az a lista :)

Munkakeresés általunk alkalmazott módszerei:
Azt biztosan állíthatom, h munkakeresés kapcsán tényleg nagyon érdemes utánaolvasni az adott ország sajátosságainak (ha vannak olyanok), mert ahol vannak, ott a tájékozottság jelentősen javíthat a sikerességen.
Itt AU-ban a rejtett munkaerőpiac elég jelentős, ami azt jelenti, hogy a nyilvánosan meghirdetett állások csak részben mutatják a tényleges keresletet. Ez az az ország, ahol a referencia nagyon erős támogató eszköz (ha van), és annak hiánya -ugyenezért - sokat ronthat az esélyeken. Ez nekünk, újonnan érkezőknek nem jó hír, de tudnunk kell.
Mint ahogyan az ingatlanok bérlése kapcsán, úgy az álláskeresésre is elmondható, hogy jelentős mértékben a fejvadászokon/ ügynökségeken keresztül lehet pályázni, de nem kizárólag! Miért is?
Nos, első körben úgyis az online hirdetéseket kutatja az álláskereső, erre van 1-2-3 website, a seek.com.au a legnagyobb, ott lehet nézelődni, ebből is eshet ki bármi. Ezekre igaz talán leginkább, h fejvadászok hirdetik.
Aztán jön a nyomtatott sajtó ereje, ami máris nagyon érdekes nekünk is, hisz Mo-on ennek már szinte semmi köze nem volt az álláskereséshez, itt azonban eszköz lehet :) Ennek eklatáns példája a szombati "The Advertiser", aminek vaskos álláskereső-kínáló melléklete van, és ami jó, hogy nem a website-ok nyomtatott verziója, szóval van, aki csak itt hirdet. Ugyanígy hasznos lehet a " Guardian Messenger", ami egy local, vagyis helyi lap, területenként eltérő tartalommal, de ebben is vannak álláshirdetések, és ebben is rábukkanhat valaki a rejtett kincsre.
Mindezek azonban csak olyanok, mint a félkész kaja, amit megveszel a szupermarketben, lehet, h elég, lehet,  h elmegy az íze, de nem az igazi :)
Bizony itt proaktív módon (is) kell tenni azért, hogy állást találjon valaki, és ezek nem csak a mi tapasztalataink. Ez melós, ez komoly felkészülést igényel, de talán célravezetőbb is. Miért? Nagyon egyszerű, míg Mo-on a recepció az sokszor a védelmi vonal, és azon csak nagyon illetékes juthat át, és ha pályázol, akkor tessék a megadott oldal aloldalán, és csakis azon a linken, és csakis azt a formulát is kitöltve és kizárólag xy-nak címezve. (Volt egy időszak, amikor a volt munkahelyemen olyan rendszerben lehetett állásokra pályázni, ami egyszerűen használhatatlan volt. Logikátlan, és nem is működött jól. Egyszercsak nem jöttek jelentkezők a kiírt pozikra...aztán leszedték, és emailben lehetett küldeni, és láss csodát visszaállt az érdeklődés. És mindez nem azért mert csak gyökerek jelentkeztek volna...) Szóval itt igenis működik az, hogy odamész a kiszemelt helyre, és odaadod az önéletrajzodat. Legyen az egy bolt/szálloda/iroda, bármi, oda lehet vinni, és ott lehet hagyni. Ez iparág függő, h hol működik jobban, hol kevésbé.
A másik módszer, felkutatni a releváns cégeket, akik profiljába vághat a tapasztalatunk, és azokat felkeresni, akár telefonon kontaktot szerezni, és küldeni cv-t. Ezek az ún Express of Interest  (EoI) típusú megkeresések, amikor nem kiírt pozira pályázik valaki, hanem az adott céghez úgy általában. Ezek megírása is nagyon melós, mindenhol testre szabni szigorúan, h a cég profiljába illeszthető legyen a tapasztalatunk.
A LinkedIn a következő említésre méltó állomás, ez míg otthon számomra kevéssé volt több, mint kollégák és volt kollégák gyűjtőhelye, addig itt komolyabb szerepe van. Fejvadászok is nagy erőfeszítésekkel keresgélnek itt, ezért (is) fontos, hogy az ausztrál álláskereső jó ha rendelkezik LinkedIn profillal, ami még jól össze is van rakva :) Nálunk ez volt a nyerő irány, Laca vett prémium hozzáférést, ami azt jelenti, hogy olyavalakinek is tudott üzenetet írni, aki nincs a saját "network"-ödben. Így került összhangba az előző pontban leírt EoI megkeresés ezzel a felülettel. Írt releváns cégeknek, és akiknek most dolgozik, ők már azt hiszem aznap válaszoltak is neki. Nálunk ez volt a nyerő verzió, de ez semmire sem garancia, azonban talán picit segít rávilágítani arra, hogy lehetőségek azért vannak.
Azonban mind a jelentkezések, mind a kiválasztási folyamatok általában nagyon hosszúra szoktak nyúlni. (megintcsak a tartalékok miatt írom). Nálunk ez nem így volt, de nem is sztenderd kiválasztási folyamaton ment át Laca.

Úgy tűnt a többi visszajelzésből, vagy néha vissza-nem-jelzésből, hogy valóban komolyan veszik az AU munkatapasztalatot, mert így a legegyszerűbb csekkolniuk valakit, h a referenciáját előveszik. Ettől nem feltétlenül az a jobb, akinek van, de ozzi szemmel ő a megfelelőbb legtöbb esetben.

Azt is leszűrtem e rövidke idő alatt, hogy érdemes itt valami helyi papírt is beszerezni, ha idő/pénz van rá, mert elvégezni nem nagy valami, de egyből értelmezhetővé teszi a nem túl bonyolult dolgokat kedvelő ausztrál számára, h ja, Te azt tudod? Akkor oké. Például: én amikor a telco iparágba kerültem, 6-7 évig sales admin/support területen dolgoztam, úh "elég jól mozgok" irodai környezetben, mind az MS office, mind egyéb teendők kapcsán. Szoktam nézegetni ilyen irányú hirdetéseket is, h tudjam, ha ebbe az irányba mozdulnék majd egyszer, akkor mikre számítsak, és látom, h az itt Certificate III. Business Admin papírt nem ártana beszereznem, aminek a tananyaga nagyképűség nélkül a kisujjamban van, mégis helyi.

Ugyanez igaz lehet akkor is, ha az óvőnői/tanítói vonalon gondoolkodom. Honosíttatom majd a diplomámat, mert az már eggyel beljebb visz abba az irányba, h értsék mire jogosít ez engem.

Mindezeket azért írtam, h picit rávilágítsak, h nyeltudás és papír mellett mik azok a "járulékos" dolgok, amivel turbózhatók az esélyek. Hátha segít :)

Pár szóban a munkáról, és arról, amit "ad" ez nekünk:
Most nehezen tudok majd egyensúlyt tartani a jó és rossz dolgok között. Gondolom tudjátok melyik javára dől a mérleg :)
Egy apró történet talán segít rávilágítani:

Pénteken délután lementünk a partra, természetesen amikor már Laca is hazajött. Még délután volt.
 Lementünk, napsütés, kellemes szél és hullámok, telt-múlt az idő...Általában 6-f7 körül szoktunk vacsizni egyrészt a csemete miatt, másrészt nekünk is jobb a korai vacsi. Laca átsétált a partról a szemben lévő Fish and chips árushoz, és hozott vacsit, így nem kellett emiatt felcuccolnunk.
Ültünk a parton végtelen nyugalomban, amikor az én egyáltalán nem lelkizős, és nem egy szómenős férjem azt mondta a maga szűkszavú módján, h "erre vágytam".
Ebben a két szóban benne volt minden (MINDEN). Az adott perc, az elmúlt 2 év, amikor elkezdtük ezt a sztorit, és az, h megteheti mindezt, hogy munka után ül a parton, és ugyan a földről, de eszi a sült krumplit a hallal, nézi a tengert, nyugodt, és szereti mindezt. Elég katartikus volt, megvallom őszintén.

A munka kapcsán kicsit hétköznapibb síkon maradva az a meglátásunk, hogy nyugodt a tempó, élhető, végezhető. Persze a folyamatokat lehetne optimalizálni, persze lehetne hatékonyabban is ezt-azt, de egyelőre nagyon jó ez a fordulatszám. Tényleg (max) 8 órás meló kétszer max fél órás úttal oda és vissza. Álom e tekintetben (is) a korábbihoz képest.
A multinál nem divat ugye munkaidőt meghatározni, csak papíron, de ott is csak komplex módon. Így aztán onnan nem is illett eljönni fél hétnél előbb, vagy ha igen, akkor otthon csak össze kellett rakni még  a gépet egy-két sos-ért, ami valójában nem is volt az. Hát ez most nincs. Kollégák normálisak, főnök úgyszintén, közvetlen, és megfogja ő is a munka végét, ha kell.
Decemberben még karácsonyi parti is lesz :) Mi kell még? :)

...