2012. november 29., csütörtök

just for fun

Most rövid leszek, de muszáj leírnom ezeket a dolgokat is, mert az életünk része, és a blog magunknak is íródik. Én, akit viccesen olykor autistának nevezett a volt főnököm - akit mind szakmailag mind emberileg nagyra tartottam és tartok -, azért érdemeltem ki ezt a címet, mert mindig mindenre emlékeztem. Pontosan, és jól. Ez nagyjából a Lacával való 16 éve tartó kapcsolatunkra is igaz :)
Ugyanakkor annyi minden történik velünk folyton, és egy gyerek minderre a  tortára olyan mennyiségű habot tol nap, mint nap, h nekem is jó néha, h már lassan másfél éve kísérik az életünket a blogjaim.

Tudtam, h eljön majd az idő, amikor Bence akkora lesz, h már okozhat számos nagyon vicces, és néha kínos pillanatot majd "nagyközönség" előtt. Többnyire az első dominál, a másodikat meg egyelőre ez a nyelvi környezet felülírja. Értem ezalatt azt, h ha el-elkap egy csúnya szót, és ismételgeti, azt egyelőre csak mi értjük, és próbáljuk jobb belátásra bírni, h ne használja, és nem nevetni rajta :)
Az a veszély sem fenyeget egyelőre, h ha a szomszédra mondjuk megjegyzést tennék, és ő visszamondaná. Szerencsére itt nincs is ilyen szitu, otthon azért vigyáznom kellett volna :)

Két nagyon vicces dolog történt mostanság:
Egyik bevásárlás alkalmával álldogáltunk a drogéria soron a Coles-ban vagy a Wooli-ban, mindegy is. Keresgéltünk épp valamit, ami ugye még azért gyakran előfordul, ha nem olyat veszünk, ami már volt, szóval bámultuk Lacával a keresett termékek polcát, amíg Beni a másik oldalon szintén nézelődött. Egyszercsak leemelt a legalsó polcról egy hatalmas hajlakkot, és a kezét magasba emelve a hóna alá tartotta a flakont, ezzel az izzadásgátló deok használatát imitálva. Nem csak mi szakadtunk azonnal a nevetéstől, hanem az ott tébláboló összes vásárló. Persze ebből hamar levette a gyerek, h tetszik, amit csinál, úh tettrá még egy lapáttal, sziszegő hangadással is kísérte a fújást. Hihetetlenül vicces volt :)

Ma a kindyben már egészen jól elfoglaltam magam, tényleg igyekeztem nem csak nem a gyerek mellett tartózkodni, hanem kézbe venni, amit tudok, és pakoltam, vagy mosogattam (esznek müzlit tejjel kis tálkákból), vagy mostam a gyerekek kezét, stb. Szóval tényleg "csak" háttérből próbáltam szemmel tartani Mukit. Ezt észre is vették, többször is dicsértek ma, h milyen "hasznos" vagyok :))
Na, de a sztori, a session vége felé jártunk már, amikor látom megy a mosdóba a gyerek, és néztem mit csinál, nehogy őrült pocsolásba kezdjen... előfordulhat nála ilyesmi. De neeeem.
Na, mit csinált?




Az egyik játék pénztárgép vonalkód-leolvasójával a kezében érkezett a tükör elé, ahol azonnal borotvaként kezdte el szakszerűen használni az eszközt...
Be****tam a röhögéstől, muszáj volt azonnal lefotóznom :)

Hihetetlen fantáziája van egyébként, és kreatív, rendszerint csinálja, h a vacsorára feldarabolt paprika, sajt és egyebek formáiról elmondja, h szerinte mire hasonlít, és irtó ötletes dolgokat rendel a formákhoz.
Nem fényezem tovább, úgyis mindenki tudja, h milyen szépek, és okosak is tudnak lenni ezek a kis manók. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elso harom honap

Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...