darlington kindy és ami mögötte van :)

Egészen kicsi koromtól kezdve szoros kötődésem volt az óvodához.
- Először is mellettünk volt az ovi, az udavara a mi kertünkkel párhuzamosan futott, így a tavaszi-nyári szezonban nemcsak a zöldség-és gyümölcsállományunk gyarapodott szépen, hanem az ovi udvaráról áttelepült bevándorló játékok száma is :) Ezek csak átmeneti lakók voltak, mindig vissza kellett adni/dobni, aminek én nem mindig örültem anno, de erkölcstannak jó alapozás volt :)
- Aztán ugyanezen oknál fogva nemegyszer "hagytak" nálunk gyerekeket, akiért nem jöttek "időben" a szülei. Az élet szigorú, és igazságtalan volt még faluhyelyen is, Etelka néni (az örökösen hipószagú kezeű és korántsem a legmosolygósabb arcú dadus volt az intézményben) sem várhatott napestig, neki is van dolga és az ovi is bezár egyszer, úgyhogy nálunk várta ki az áthelyezett csemete a későn érkező szülőt.
- Na igen, az is egy jellemző időszak volt, amikor a nővérem már ovis volt, és a családi históriák szerint én rendszerint látogattam át hozzá az oviba, olykor még mellé is feküdtem állítólag alvásidőben. Nem tudom hogy fértünk el a kecskelábú kempingágyon, de így mesélik.
- Aztán én is voltam ovis, emlékeim már alig, de az ottani ténykedésemről készült fotók jól dokumentálják a korszakot. Emlékszem azért az óvónénikre, akik egyengették utamat, tündérek voltak.
- Aztán jókora ugrás következett, mert egészen tinédzserkoromnál járunk, és bizony olyan iskolába jártam, ahol volt nyári gyakorlat. Óvodában. Igen, óvőnőképző szakközépben érettségiztem. Ez olyan kézenfekvő volt, úgyis tanári pályára készültem -addigi - világéletemben, hát akkor ez legyen oda az előszoba. Szakmát is ad a kezembe, nem "csak sima érettségi", ami talán ma viccesen hangozhat, de valahogy mi még az a generáció vagyunk, akik a rendszerváltáskor kezdtek felcseperedni, és még azt mondogatták nekünk a szülők, (legalábbis felénk), h ha nem tanulsz, mehetsz a téeszbe (TSZ= termelőszövetkezet) kapálni. na, ha nem is ez az elrettentés volt a legfőbb oka, de a tanulás nem ment rosszul sőt. Jól. Mondhatni kitűnően. Szóval újra az oviban találtam magam kis időre, és vicces volt, h Etelka néni még mindig ott volt, kezének illatorgiája mitsem változott, csak öregebb lett, de kedvesebb nem nagyon :)
Furcsa érzés volt, hogy az egykori egyik óvónénim lett a gyakorlatvezetőm, aki anno zöldfülű pálykezdőként került oda :)
- Aztán nem lettem óvónéni, az áhított tanári pályára irányítottam magam. Aztán sok-sok ok miatt letértem arról az útról. Nem a tanítás miatt. Azt nagyon szerettem, de a közeget nem, és azt sem, hogy bizony az akkori bér nagyjából éhenhalás elleni adalék volt (sajnos ez ma sincs másként).

Aztán újra iskolapadba ültem, közgazda lettem, nagy-nagy ugrás mind a karrieremben, mind időben és térben :)
Majd újabb mérföldkő: anyuka lettem, és Auszrztráliában élünk, ez nem meglepi egyik sem.

Anno blogok közül a gyerekesek által írtakat preferáltam, és olvastam elsőként, hogy megtudjam milyen itt a pedagógiai része az intézményeknek. Mit várjak, ha majd ott tartunk mi is.
Szerkezetében teljesen -vagy legalábbis nagyban- eltér az otthonitól, de amit eddig megtudtam róla, tartalmában is.

Megoszlanak a vélemények a tartalmáról, sokak szerint nagyon gyenge a képzés, és nem tanítanak annyi mindent, mint Mo-on, mások szerint a világ legjobb intézményei, mert imádják a gyerekek. Melyik a jobb? Legyen nagyon nagy tudású, de sérült, megfelelési kényszerbe hajtott, vagy közepes tudású, de boldog és kiegyensúlyozott? ez nem igazi kérdés... Egyelőre sem pedagógusként, sem anyukaként nem látok bele a működésükbe. Miért írom mégis erről a mai post-ot?
Mert úgy tűnik, hogy hamarosan betekintést nyerhetünk.

Input1.
Van itt a közelünkben egy kindy (kindergarten =ovi), ahol van occasional care is = alkalmi megőrzés nagyon nyersen fodítva) 2 éves kortól. Nem ez a profiljuk, de heti 2 alkalommal csüt és pénteken lehet vinni a 2+ gyerekeket is. Ezt a weboldalukról elolvastam, meg még sok minden mást is.
Input2.
A kindy közelsége miatt Beni nap, mint nap látja az ott játszó gyerekeket, és mikor mondtam neki, h az a kindy, oda csak úgy nem lehet menni, kik járnak oda, mire jó az stb, na onnantól ő is mindig a kindy-be akart menni.

Így felkerekedtem a minap, és gondoltam egy életem, egy halálom, kikérdezem a mikéntről és a hogyanról őket, hátha nem hajtanak el a term közepén, ugyanis azt láttam, h az iskolai term-ekkel  (= időszak) azonos ritmusban működnek ők is.
Megnyugtatok mindenkit, az ausztrál formát hozták, sőt. Először is nem "AZ INTÉZMÉNYBE" érkeztem, hanem valahová, ahol gyerekek vannak, és pedagógusok, akik számára ők nagyon-nagyon fontosak. Először azzal a (nevezzük így) óvónénivel beszéltem, aki az occasional care-ben van, vagyis, aki Bencével is foglalkozna majd. Kedves volt, nyitott, persze jöjjünk, próbáljuk ki, van itt minden, játék, zene, ének, verselés, imádni fogja. Nem baj, h nem tud angolul, nem baj, h nem szobatsizta. Juhéjj :) Aztán az igazgatónővel is beszélgettem, ő is nagyon bájos volt, örülne, ha a közösségbe tartoznánk, Ide bármikor jöhetünk, akár hétfőn, kedden is ha erre járunk, csak úgy, játszani. Nagyon kedvesek voltak, tényleg :)
Ja, és állami intézményről beszélek, úh nem annak szólt mindez, h gyere csak, és hozd a heti 350 dollárodat... ez úgy kábé 25 dollár lesz term-enként (10 hetenként...) khm.

Csütörtökön megyünk együtt. Én is ott leszek. Eleinte mert muszáj a nyelv és egyebek miatt(el sem tudnám engedni ilyen hirtelen.. :), utána mert szeretnék itt önkénteskedni amíg a gyerek játszik, tanul, én majdcsak hasznukra leszek valamivel. :) Gyakorlom a nyelvet, emberek között lehetek.
 Újra az oviban...