3 hónap margójára

Először is, hittétek volna, h ma 3 hónapja ültünk repülőre?
Ma reggel jutott eszembe, amikor próbáltam azonosítani, hogy hányadika is van - ezzel még mindig bajban vagyok, teljes az időzavarom -, mert anyukámnak 20-án, azaz ma van a szülinapja, és bár a posta visz neki köszöntést, de semmiképp nem akarom előző, vagy ne adj' isten másnap mellé tenni a szóbelit, az "élőt".
Szóval 3 hónap. Aggodalomra semmi okotok, nem, nem fogom minden hónapban csokorba szedni, h mitől is lett több/más/jobb/rosszabb/ az életünk az aktuális 30 nap végén, csak most ez olyan 3 hónap, ami több szempontból is emlékezetes.
Elindultunk az úton, az úton, amire nagyon szerettünk volna fellépni, és menni rajta előre. Legyen a vörös portól rettentő koszos a cipőnk orra, és jajj, csak legyünk elég bátrak, okosak és képesek mindarra, amit szeretnénk.
Ha szigorú könyvek szerint nézem, a "letelepedés" bizonyos értelemben elkezdődött, és befejeződött. Lakunk, eszünk, gurulunk, dolgozik :) Szóval a tárgyiasult segítők megvannak. A "letelepedés" személyiségbeli, és lelki része pedig tart. Az nem 3 hónapos történet, kinek mennyi, de köszönjük, jól haladunk, köszönjük, jól vagyunk. Nem omlottunk össze, nincs kétségekkel tele a padlás, és nincs sajnálkozás, és nem kísérik nagy néma sóhajok a gondolatot, h jó-jó ez itt, csak....
Ugyanakkor nincsenek még barátok körülötünk, ugyanakkor már van néhány nagyon kedves ember. Nincs még sínen minden -hogy is lehetne- de vannak terveink, és vannak sínk is itt hozzá :) Sajnos nincs módom a nap bármelyik szakában mesélni / elújságolni valamit,várnom kell, h emberi idő legyen otthon is.
Még Magyarország az otthon, de ez az itthon.
A kivándorlást bármilyen apró mértékben emlegető site-ok által rangsorolt, vagy sztárolt hungarikumok egyelőre csöppet sem keltenek bennem bizsergető vágyat, h bárcsak itt is lenne, vagy csak egyszer érezném újra a számban azt a rudit ... (na, ez ha így marad, az magas labda lesz, és még a túró sem segít rajta :DD). Szóval egyelőre sem a túrórudiapöttyösazigazi sem a matyóminta nem zúzza a lelkemet darabokra. Nem azért olvasok csak ritkán magyar website-okat, mert vérezne a szívem a magyar táj és szó kapcsán, hanem mert vérzik a szívem tőle és még mindig dühít az, ami otthon zajlik.
Nézem azonban utólag weben a Házasodna agazda adását, mert vicces, és a nevetés mindenre jótékony hatással van :)
A család hiányzik, ezen nincs mit szépíteni. Ezt tétel szinten állíthatom. A macskim úgyszintén, mindegyik, amelyik valaha része volt az életemnek. Most, h anya-apa szülinap van/jön, meg a karácsony, picit talán erősebben is érzem ezt, de nem zokogok miatta szerencsére. A tesómmal ugyanez a helyzet. Mondjuk gyakran beszélünk, de akkor jó sokat :)
A barátok szintén hiányoznak, ezek a dolgok ugye itt nem alakulnak egyik (hó)napról a másikra, és ha alakulnának is, akkor sem auto delete azokra nézve, akik korábban költöztek be a szívembe-lekembe. Érdekes, h én jobb vagyok a felnőttkori barátságokat illetően, mint a gyerekkoriak terén. Valahogy azokat nem tudtam kellőképpen ápolni. Jajj, nagyon jó volna ITT néha egy kv mellett dumálni a bolondos Vikcsivel (aki az egyik reményem, h egyszer talán kilátogat ide, Japánig már eljutott egyer :)), vagy Szilvácskával, akivel valahogy az évek alatt összeértünk, és olyan sok közös lett bennünk, vagy Mo-val, aki az én mesteremnek tekintettem sok mindenben. Annával, aki épp, h visszaköltözött Franciaországból, én meg eljöttem ide...ez a mi formánk. Nem olyan népes ez a tábor, sosem voltam híve annak, hogy boldog-boldogtalannal látszat-jópofizzak. Ez megrendelésre sosem ment.

Most, hogy Laca dolgozik, és még a mobilitásom korlátos - vagyis nincs autóm, amibe bepattanhatnánk a gyerekkel, h elmenjünk egy másik játszóra is, ne csak ide, ami szemben van velünk, vagy esetleg a tengerpartra - tudok azért magányos lenni pillanatokra. A kindy segít oldódni, és szeretnék majd találni még egy-két olyan dolgot, ami rendszert is visz az életünkbe, Bebének is jó, és szocializál mindkettőnket. Van a közelünkben egy uszoda, azt majd megnézem, h mit kínálnak ekkora csemetéknek. Nyilván, aki nyelviskolában kezd, mert az angolja miatt muszáj, vagy mert ráér, annak ez egy picit egyszerűbb. Mivel a csöppet nem tudom csak úgy félrerakni egy héten 3x fél napra, így más úton kell ezt végigjárnom. De mivel mindig minden megoldódik, ahogy eddig is, majd ez a belső ellentmondás is rendeződik
Nyilván a mobilitásunk is alakul majd, ha látjuk, h mennyi az annyi, mikor jöhet képbe mégegy autó, már csak azért is, mert lehet, h Laca is kap egyet, és akkor meg nem vinné a Hunyadi  t, bár nem tudom, h én és az ötméteres suv mikor kerülünk majd közeli barátságba a kormány mögött ülve :) Nem parkolóbarát darab, lássuk be...

Amikor ma leültem, egész más dolgokról akartam írni, aztán elkapott ez a vonal :) Így marad a következőkre mindaz, amiket kérdezgettetek munkakeresés kapcsán például. Ígérem, írok arról is.

Ja, a dobozaink köszönik, november kilencedikén szerencsésen partot értek Adelaide-ben. Jött is a levél a Crown-tól, hogy december 3-án fogják kiszállítani :(
November 23-áig vámvizsgálat, és után szállítják. Ez nem volt vidám hír, sőt. Mostmár azért nagyon hiányzik az, ami hiányzik, de ez van. Hiába írtunk nekik, h mi bizony csak garázsba lapakolást kérünk, semmi kicsomagolósdit ne tervezzenek, szóval fél óra kb, hát nem javult a helyzet, a dátum maradt, ez is ausztrália,