2012. december 10., hétfő

zavaros idők

Megintcsak átviszem az értelmet :)
Folyamatos "harcban" állok az idővel. Míg korábban szinte minden mozdulatomat valamilyen időponthoz, vagyaz abból visszaszámolt tevékenységekhez kellett igazítanom, sosem volt problémám azzal, hogy időben legyek. A pontosság amúgy is egyik erényem (volt?), nemritkán ültem egyedül a tárgyalóban megbeszélésekre érkezve, és az elején azon parázva, h mégsem itt lesz, vagy mégsem most? Aztán hamar kitapasztalhattam, h nincs tévedés, csak senki sem jön pontosan...
Nos, ezzel már másként vagyok. Jó, tudom, h az aktuális életvitelem nem diktál szoros időterveket, de pillanatnyilag valahol a ló másik oldalán lézengek... :)
Legtöbbször gőzöm nincs, h hányadika van, és hétközben néha azt sem tudom, h pontosan melyik nap is. Az időérzékem is hanyatlóban, szóval e téren katasztrofálisan szét vagyok zuhanva, és ezt részben annak tudom be, h fejjel lefelé vagyunk. Az évszakok csréje, a nyári tél sokat "segítenek" :)
Önmagában ez nem katasztrófa, csak emiatt pár bosszúságot is okoztam már magamnak.
Például rendre lemaradok olyasfajta dolgokról, amik apróságok ugyan, de nekem fontos, és emberbaráti tett volna a lelkiismereti-listámon. Többször érkezik a reklámújságokkal együtt egy-egy színes zacsi cégnévvel, telefonszámmal ellátva, amiben adott napon ki lehetne tenni adományozásra szánt holmikat. Persze jóelőre küldik, én mindig félreteszem, h na majd ebbe teszek ezt és ezt, aztán persze rég a "határidő" lejárta után akad a kezembe újra az a bizonyos zsák.
Legutóbbi remekelésem a kindy-s piknik kapcsán volt. 2 hete nagy megállítótábla volt kitéve a kapunál, h évzáró piknik lesz 5-én, lesz műsor, gyűjtenek adományokat, jöhet bárki, stbstbstb. Nagyon lekesen olvastam (le is fotóztam, h minden info meglegyen), tekintve, hogy a piknik napjáig már nem járunk arra. Lacának mondtam is, h aznap, ha tud majd jöjjön picit előbb, h mehessünk együtt. Már akkor rosszul kódoltam azonban az agyamban az olvasottakat, mert Bencének már úgy meséltem a dolgot, hogy jövőhéten csütörtökön 2x-is megyünk a kndy-be, reggel is, meg délután a piknikre. Aztán fotó ide-vagy oda, így is maradt a fejemben a dolog.

Szépen ülős-utazós a buszon
Szerdán jött haza először a céges autóval Laca, de mivel reggel még a Hunyadival ment el, azt otthagyta a cégnél, és azt találtuk ki, hogy majd együtt visszamegyünk érte busszal, ha hazaért. Úgysem "békávéztunk" még itt sosem, Beni is biztosan örülne neki, és mint kiderült 1 busszal kellett csak menni, így az átszállások sem bonyolították az odautat. Vissza meg már ugye autóztunk.
Így is lett, ha már üres volt a szerda este...

Másnap szépen mentünk reggel ovizni, én vittem a használt játékokat, amit az adományos gyűjtőbe szántam, de odaadtam Vicki-nek, nem is kerestem a gyűjtődobozt. Aztán szokásos módon telt a délelőtt, még onnan is úgy jöttem el, h aznap piknik, bár pár apróság (főleg utólag) gyanús volt, például eltűnt a megállítótábla, az adományos doboz is, és senki sem mondta elköszönéskor, h délután találkozunk, stb.  Aztán itthon megnéztem a fotót a kiírásról, mert akkor már nagyon gyanús volt a dolog, és bizony 5-én SZERDÁN volt a piknik, azaz előző nap, amikor mi ráérősen buszoztunk Underdale felé...
Akkor bántott a dolog, mert egyre többször sikerül beszélgetnem anyukákkal, és olyan jó lehetőségnek tűnt a folytatásra ez is, meg az is, hogy hármasban lehettünk volna ott.

Nincs mese, körültekintőbbnek kell lennem az időpontok vonatkozásában :D

A másik időzavart az okozza, hogy itt is csak 2 nap a hétvége :)
Ezt vasárnap este néha szomorúan konstatálom, mert annyi mindent lehetne csinálni, és olyan kevés dolog fér bele a 2 napba.  Pedig mostmára nagyobb volumenű főzések is hétköznapra maradnak, h hétvégén azzal ne húzzam az időt. Akkor a gyorsabb megoldásokat preferálom :)

Lesz majd két hét nyáriszünet karácsonykor Lacáéknak, az nagyon jó lesz arra, h kicsit kirándulhassunk is majd újra :D

2012. december 7., péntek

Alakul a molekula

Kölcsönvettem e néhány szót Gesztitől, szoktam, fogok is még biztosan, mert zseniális, amit a magyar nyelvvel művel olykor :)
Ezek miatt ki is vagyok néha, h mikor lesz az angolom hasonló szinten, h a hétköznapi dolgokon túllépve, akár "játszhassak" is majd a dallamával, ritmikájával. Tán sosem...
Mindenesetre aminek apropóján ideillik ez a cím, az több dolog is.
Egyrészt kedd óta kisebb megszakításokkal ugyan, de pakolok. Sajnos a kezdeti örömöm alábbhagyott, és átvette a helyét ugyanaz a ' csak legyünk már túl rajta' érzés, mint amikor ugyanezeket befelé pakoltuk ...
A konyha jól bírta a gyűrődést, azt beköltözéskor láttam, h rendben lesz tárhelyileg, nem is okozott csalódást, elfért minden, ami eddig előkerült :)
Fürdőszobák szintén kellő kapacitással rendelkeznek, az is oké.
A többi cucc sorsának bizonytalansági faktora igen magas... és itt a nagy sóhaj. Nincs elég hely, vagyis ha a harmadik hálószobából raktárat csinálok, akkor van :)
Nem akarom telezsúfolni a házat, sokkal kevesebb holmival is jól elvoltunk, és ez üzenet magunknak folyamatosan, h ami kicsit is gyanús, h nem élet-halál szükséglet, akkor kétszer meggondolós lesz. Ha legközelebb is ugyanúgy kell, akkor kell igazán :)
Megoldásokat keresek a helyhiányra, ami azért nem vészes, mert amikor beköltöztünk, pár dolgot tudatosan nem vettünk meg, mondván, h nézzük meg mennyire lesz szükség, ha megjön mindenünk. Így például Beni szobájába is tudtam, h kell majd mégegy tároló, vagy könyvespolc a nappaliba, stb.

Első körben jó helyi lehetőségeket kihasználva a gumtree-re vetettem magam (helyi vatera), reménykedve, h hátha találok megfelelő cuccokat. Úgy néz ki, h Bencének lesz is, ma megyünk érte, és ha nem okádék a valóságban (a képen nem) az az IKEA trofast tároló, akkor elhozzuk. Pont ilyenje van (csak fehér) egy, és épp ilyet vettem vna az ikeában 3x ennyiért...
Itt fontos momentum a bútorok, és minden egyéb választásakor, h alapból semmit sem lehet a falba szöggel rögzíteni. Ez ugye kizár minden olyan megoldást, ami égig érő polcot jelent helytakarékossággal egybekötve. Azt ugye rögzíteni kellene, h ne dőljön mondjuk senkire :)
Ez a könyvespolcnál is kihívás lesz, vagy csak töredékét tesszük rá a készleteinknek...
Mégegy tárolót találtam szintén nagyon jó áron, és gondolkodásra méltó állapotban, onnan még nem kaptam választ.

Érdekes ez, hogy már ezalatt a 3 és fél hónap alatt is érezhetően alakulnak át a vásárlási szokásaink, a hétköznapi dolgaink, a prioritásaink és sorolhatnám.
Azt mondtam eddig, h volt egy régi anya, meg van egy új, ezzel jelezve a Bence születése előtti énem, és az azt követő közti jelentős különbségeket. Laca szerint szimplán hülyeségeket beszélek, sztem meg valós az "átalakulás". Ezt a két korszakot úgy érzem  most követi egy harmadik,  Ha nagyon felülről nézek le erre a személyiségfejlődésre, akkor a külsőségek alapján elintézhetném annyival, h igénytelenebbnek tűnik. Régi anya a multinál töltött hosszú munkásórák után úgy érezte, hogy kijár neki egy kiadós shopping valamelyik nyomorult plázában, h a lelke egyensúlyi állapota békés vízszintesbe álljon, és nem az alagsori műanyagszagtól bűzölgő kínai raktáráruházak hozták meg ezt a gyorsan tovaszálló örömfelhőt...
A fodrász, kozmetika, műkörmös és pedikűrös is szépen be voltak rajzolva a naptárba mindig előre, nehogy ne legyen időpont, mire szükséges. Félreértés ne essék, azért ezek nem napi/heti gyakoriságúak voltak, de költöttem rá.
Aztán az alatt "a bizonyos 9 hónap" alatt megnyugodtam, és ezek a dolgok fényévekre kerültek akkori fontosságuktól. Szépen elmarad a körmözés, mert már nem volt kényelmes, és tudtam, a gyerek mellett úgysem folytatom. A vásárlások fő célpontja a bébiholmik felé terelődött, de az is csak a vége felé. A fodrászom vol at egyetlen, aki mellett kitartottam, és szülés után 6 hónapig ugyan nem voltam nála, de előtte évekig, és utána is visszarendeződött a dolog. A hajamra mindig nagyon kényes voltam, mert nem az a magazinokban látható tökéletesen dús/fényes/hibátlan, amilyen persze nincs is, csak egy-egy fotó erejéig. Otthon is 2-3 havonta jártam fodrászhoz, nem gyakrabban, de a helyhez ragaszkodtam, pedig magyar viszonylatban sem volt olcsó(ötszámjegynemegyesselindulva), cserébe mindig úgy vágták, melírozták, h a lehető legtermészetesebb legyen, és sosem roncsolódott, sosem bőgtem utána, h mi ez a szar a fejemen stb.
Miért is mesélem mindezt?
Mert kijöttünk ide, és még "alább adtam" az effajta külső beavatkozások tekintetében. mégsem hiányoznak úgy, mint azt korábban hittem volna. Már nem fontosak, már nem kompenzálnak semmit.
Mondjuk egy fodrászt megnéztem, akik ugyanúgy L'oreal szalon mint otthon volt, és elhoztam az árlistájukat. Azon kategóriákba voltak sorolva a fodrászok, és mindegyiknél az egyes műveletek (vágás, melír, festés stb) árai "tól" árakon, "ig" nélkül. Megnéztem egy közepes árazású fodrász "tól" árait, összeadtam, és átszámolás nélkül is azt mondtam, h na ezt azért mégsem...háromszáz dollár fölött járt valahol a számláló...
Így aztán áthidaló megoldásként vettem egy doboz hajfestéket, és remélve, h nem leszek madárijesztő, házilag - Laca segítségével - frissítettem a frizurámon. A végeredmény teljesen jó lett,mindez 18 dollárból.
Vannak dolgok, amik még alakulnak, és vannak, amik majd alakulnak. Biztos találok majd egyszer egy fodrászt is megfizethető áron, de a külsőségek fontossága fényévekre került korábbi önmagamhoz képest. Eligénytelenedtem, vagy megnyugodtam? Ki-ki döntse el :)

Az biztos, h folyamatosan alakul a molekula, én szóltam :D



2012. december 4., kedd

szép piros teherautó :)

Harmadik időpontban ugyan, de ma 11 körül kopogott az ajtónkon végre két markos legény, akik szép piros teherautóval érkeztek hozzánk, az autó oldalán a jól ismert logóval...

Tegnapig azt mondtam, h panaszlevél szaga kezd lenni a dolognak, ami a Crown-hoz fűzött viszonyunkat illeti, mert bár eddig javarészt zökkenőmentesen ment minden, azért ez szép hosszú kifutást kapott. 2012. aug. 9-én csomagolták össze az utaztatni kívánt holmikat Magyarországon, és 2012. december 4-én érkezett meg hozzánk az 51 doboz. Ez majdnem 4 hónap volt a tervezett 10-12 hét ellenére, de már mindegy, itt vannak a cuccaink, és eddigi tapasztalataim szerint minden rendben is van velük, bár még nagyon törékenyeket nem nyitogattam.

Nyilván a "játék" feliratú dobozok valamelyikéhez próbáltam hozzáférni, mert Bence már tűkön ült, h végre előkerüljön a zöld kukásautója. na, az még nem került elő, de feledtetni tudta a fisakót az a 10-15 másik kütyü, ami hirtelen előbukkant a rég nem látott kincsei közül :) Egyik-másikra már én sem emlékeztem :)

Crown-ra visszatérve ugye utoljára ott lettem kicsit morcos, mikor a vámot követően is majd' két hét múlvára adtak kiszállításra időpontot. Ez tegnap reggel lett volna.  Telefonálás, jajj, hát majd kedden reggel f9. Szuper, akkor Laca nem megy be reggel, itthon marad addig. Hétfőn este hívnak, h ó, hát a f9 nem fog menni, max f12-kor hozzák. Nos ezt már tartották. Nem volt sok idő az egész, mert kicsomagolást nem kértünk, az egyőrület lett volna, ha MINDENT elkezdenek szétszedni. Majd az én tempómban temetikusan, amennyire lehet. A konyhát el is kezdtem feltölteni, jajj, onnan hiányzott nekem a legtöbb "kincsem", nagyon alapkészlettem mentünk eddig. Ki hinné, h egy jó vágódeszka, vagy reszelő, vagy nem elhajlós villa is milyen érték lehet :) A Tupperware cuccaimról nem is beszélve...
Végre itt vannak a sütiformák, a muffinsütő, a wok, a minden, minden, minden. Nem azért, mintha itt nem vehettem volna meg mindezeket, csak ugye minek, ha már úton voltak :)

A garázsba most nem fér be az autó, de a dobozok egy részét ki tudjuk hamar üríteni (remélem). A másik fele bajosabb, azoknak még könyvespolc kell majd, meg most derül ki, h egyéb tárolókból milyen és mennyi, mert 5 köbméter, az 5 köbméter...

Amíg pakoltak, mi a garázsban voltunk, és egyszercsak nyávogást hallottam. Azt hittem, h a közelben lakó cica jár arra, de nem, mert aztán beszéd is hallatszott. Hát az egyik dobozban nyomta a műsort Beni egyik játéka, amit csak úgy lehet kikapcsolni, ha kivesszük az elemet...Nem tettük, így ez 4 hónapon át szórakoztatta a hallgatóságot a dobozba zárva. Jó kis elem-teszt ez, majd megnézem mi van benne, mert állati jól bírta :D


Végre itt van a laptop, és az összes zenélő izé,
amik ha egyszerre szólnak, az nagyon vidám...:)


...és a helikopter is megjött
Azt is látom már néhány doboz után is, h a jóslatom igaznak bizonyult, lesznek itt adományozandó holmik is, de a legjobbkor vagyunk, mert karácsony közeledtével azért itt is sok helyen lehet leadni ajándékozásra szánt használt dolgokat.

Lehet, h kicsit jobban szűrhettünk volna, de ezt otthonról annyira nem láttuk még, h mik lesznek azok a dolgok, amik esetleg fölöslegesek lesznek itt (na jó, a sílécről sejtettük, h nem napi használatú lesz) :D
Mindezt csak azért írom, mert számomra az elképzelhetetlen lett volna, h csak bőröndökbe gyömöszöljük addigi életünket (nem kivitelezhetetlen persze úgy sem). Én is izgatottan vártam a mai napot, és rá-rámosolygok pár dologra, amik előbukkannak a csomagolásból, h jé, ez is? És azonnal látom magam előtt, h hol volt a helye a pesti házunkban. Szerencsére nem szomorít el a dolog kicsit sem, inkább jóleső elégedettséggel könyvelem a dolgot.

All in all, aki tervezi az ideköltözést, és megteheti, az hozzon, amit fontosnak vél. Idővel minden értéke megváltozik, fel vagy leértékelődik majd, de a magyar mese-és verseskönyveket bőröndben esélytelen, csomagban meg megfizetethetetlen lett volna súlya miatt, ugynakkor alig várom, h rájuk találjak végre :)

Jah, és a doboz, amiben a vaníliás karika és pilótakeksz készletek vannak. Na nem mintha ezzel a gondolattal keltünk feküdtünk volna, de azért jó lesz rátalálni...

Apropó csomagolás, hiszitek vagy nem, MINDEN több réteg papírba van csomagolva EGYESÉVEL. Irgalmatlan sok papírunk lesz, nem tudom hány hétig viszi majd a szelektíves kukásautó :)

2012. december 3., hétfő

télifagyi

Megmondom őszintén, h csak a karácsony környéki angolórákon szereztem némi tudást az angolszász karácsonyokról, úh a tudásom némileg felszínesenek mondható e téren. Mivel az ausztrál is ebből táplálkozik, csak megspékelve még a nyárral is, csak nem ártana képbe kerülni .)

Az első és legfontosabb különbség az eddigiekhez képest ugye az időjárás. Nem akarom túlragozni a dolgot, írtam már róla, lehet, h még fogok is :) Tény, h szokatlan, tény, h más így az adventbe csapni, na, de mi nem mást itt? Miért pont ez volna ugyanaz, mint eddig?  :D
Az elmúlt hetek már igazi nyári időjárást hoztak, annak ellenére, h "hivatalosan" még tavasz volt. Harminc fölötti hőmérséklettel, és emiatt szárazsággal, és sajnos az ezzel kézenfogva érkező bozóttüzekkel. Olyannyira "elvadult" a helyzet, hogy a hűtő apparátust is be kellett izzítanunk, mert bár lassan úgy közlekedtünk a házban mint a vakondok, értem ezalatt a lehetséges összes árnyékoló, és sötétítő permanens használatát, csak nem akart 28 fok alá kúszni a hőmérséklet bent sem. (Itt élő barátaink által mért csúcs a nappalijukban 36 fok volt). Köszönhető mindez annak, hogy bizony a házak szigetelése ismeretlen errefelé, hiába ez is új, nem a régi cölöpökön álló fabódé-jellegű építmény. Mondhatjuk azt, h prompt jelleggel követi a belső hőmérséklet a kinti alakulását minden irányba. :)
Na, de az okos (és gondolom eléggé tehetős) ozzi minek is bajlódna a szigeteléssel, ha egyszer télen nem fázik? És ha feltételezi, h a házában majdan lakó "bloody migrant" fog, akkor esetleg beszerel fűtést, nyári melegekre meg ott a légkondi. Van probléma? Nincs. Azazhogy most kezd lenni, mert rájöttek, h az energia nincs már szinte ingyen, mint korábban, és tudja pörgetni a számlákat mindkét eszköz.
No de sebaj,
1. egyelőre számunkra azért sokkal szívmelengetőbb nélkülözni a hideget, az orr-és ujjlefagyós érzést, ( csak, h tovább ne gondoljam, h az orr körül mi tud még jól fagyni, ha kellőképpen hideg van...)
2. a karácsony így sem marad el, csak más lesz :)
3. épp a december beköszöntével mérséklődött a nyár, újra tavasz van.
Én meg a facebook-on követem a honi havazós eseményeket, és másodpercekig még talán tetszik is, de annál tovább most nem kívánom :)

Visszatérve az eltérésekre, itt nem 24-én díszítik a fát, hanem december elején. Bizony, sok helyen már teljes pompájában áll a ház valamelyik szegletében. Ugye attól nemigen kell tartaniuk, h lehull a levele, kevés kivételtől eltekintve műfenyőkből készül a karácsonyfa, ami nem ritkán mégcsak nem is zöld, hanem színes, vagy éppen hófehér. Hááát, kinek hogy, azért egy pink vagy lila példány tőlem még távol áll. A fenyőkbő aztán van ezer féle, kicsi, nagy, sűrűbb, ritkább, 30 dollártól 750-ig láttam a szórást árakban. "Természetesen" ez díszek nélkül értendő ... :D

Az jól látszik, h nagyon rámnnek a karácsony témára itt is minden szinten, és első benyomásom az, h itt nem egy meghitt családi ünnep, hanem egy vidám össznépi mulatság irányába megy el inkább. Közös barbizás a parton/parkban/kertben.

Az, hogy nem 24-én állítják a fát, annyiban nekem szimpatikusabb, hogy tovább van idejük örülni neki, és a készülődést már kíséri a fa látványa is. Otthon ugye 24-én díszítünk (vagy hozza a Jézuska, kinél hogy...), és aznap este már ajándékozunk is. A következő két nap többnyire rokonlátogatós-utazós-futam irgalmatlan traktával, és gasztrobuzgalommal, majd vége is lett a karácsonyi miliőnek. Ott maradt ugyan a fa, de a szokásos magyar melankóliába burkolva: "ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég..." na persze, ugyan már, miért? Karácsonyra bekapcsoltuk az erősebb fokozatot? Ezt a megközelítést nagyon nem bírtam benne.

Szóval úgy néz ki, h nálunk is előbb itt áll majd a fa a nappaliban, aztán "együtt" várjuk majd az ünnepeket. Addig még ki kell derítenem, h küldhet e a tesóm darált mákot nekünk, és ha nem, akkor hol találok olyat. Bejglit életemben nem sütöttem, de imádom a mákot, úh szeretnék sütni idén.

A témában további fejleményekről biztosan írok még, lásd boxing day, ami otthon (aktivitás szintjén) ismeretlen, itt meg bizonyára egy őrület a köbön.


2012. november 30., péntek

most akkor hogy is van ez a pókokkal és a többiekkel?

Újabb epizód azokból a fejezetekből, amit Ausztráliától távol gondolunk, feltételezünk, és itt élve aztán igazolást nyer(het)nek, vagy sem...
Lám egy újabb :)

Szerintem az egyik legáltalánosabb dolog a pókok kérdése, és persze emellé ki-ki vérmérséklete mellé tehet még néhány -számára szokatlan, vagy ijesztő - állatkát, lényeg az, hogy Ausztrália kapcsán nincs szinte ember, aki elrettentésül ezeket ne hozta volna szóba.
Én is foglalkoztam a témával két okból is:
1. magam is f*sok a pókoktól, nem kicsit
2. a gyereket is félt(ett)em az itteni élővilág nem aranyos, simizős, ugrálós, vagy az eukaliptusztól kábultan fán alvós példányaitól.
Mit mutat a valóság (megintcsak számunkra, itt, és ezen időtávon mérve)?:
A pókos történet nagyobbra van fújva, mint azt tapasztalom, de minden kétséget kizáróan állíthatom, h vannak, és többet, gyakrabban látok, mint otthon. Ez tény. Azonban a rettegett (mert mérges, vagy mert hatalmas) példányok eddig elkerültek (KOPP-KOPP-KOPP), szerencsére. Olykor találunk bent a házban, eddig úgy 3-4-hez volt szerencsém, és többnyire akkor, ha a külső ajtó (amin háló van, h szellőztetéskor ne jöjjenek be az állatok) nyitva marad. Azt magam sem értem, h hogy csinálom, de a visítós-elszaladós helyett a tettek mezejére tudok lépős énem lép elő, és összes baonával a francba alapon, azonnal a Raid one shot-tal a kezemben állok a leendő áldozat közelében, és tolom rá durván az anyagot. Nem bízom a véletlenre, a one shot-ból is kiosztok úgy ötöt. Attól már nemcsak, h elpusztul, de irtó kicsire is fonnyad, amit már hatalmas adag papírral fel is merek markolni, és kidobni. Ez az eljárásom. Nem akarok arra gondolni, h valami óriás is erre jár majd...IDE az NEM JÖN.
Másrészt két ellenszer van még:
a) pest control: hivatásos rovarirtók, akik kívül-belül, még a padláson is irtanak, és hatásosak úgy fél évre (ha inváziót tapasztalnék, azonnal szívbaj nélkül hívnám őket, kerül, amibe kerül),
b) nincs buja növényzet a kertünkben, nem is szándékozom azzá tenni, h abban jól eltanyázzanak a nemkívánatos lakók, és rendszerint eltakarítom a pókhálókat kint is.
Beni kapcsán pedig azt a - most legegyszerűbbnek tűnő - megoldást alkalmazzuk, h minden bogár pfúúúj! Tudom, h ezzel a gyermeki érdeklődése köré gátat építek e témakörben, de mivel magam sem tudhatom, h az adott példány amit megfogna, éppen problémás e vagy sem, így kerülje inkább az összeset. Egyelőre. Majd ha nagyobb lesz, és meg akarja ismerni a rovarvilágot, lesz rá módja még. Szerencsére működik is a dolog, az utolsó pókot ő vette észre, és már mondja is, h hozzam a psz-psz-t. :)

Amiből viszonylag sok van nyáron, és zavaró is a viselkedésük, azok a legyek. Erről már Ga is írt a blogjában, nem is akarom túlragozni a dolgot. Erről is hallottunk otthon, és tapasztaljuk is a létezésüket, de ez is helyszínfüggő még itt is. Alapvetően a városban nem sok van. A tengerparton szoktak intenzívebben jelen lenni, de nem mindig, és még nem olvastunk utána, h mi mozgatja az érdeklődésüket. Az biztos, h nagyon apró jószágok, és nagyon szemtelenek, mert tényleg simán a szánkba is repülnének, ha hagynánk. Ha itthon esténként kiülünk az udvaron, nem szoktak jönni, a tengerparton tapasztaltuk eddig leginkább a jelenlétüket. Nem kellemes, de ezzel a ténnyel még tudunk együtt élni :)


A madarak jelenléte szintén intenzív, de ez számomra abszolút az élvezhető tapasztalatok kategóriája. Sokféle van, legtöbbjükről fogalmam sincs, h kicsoda-micsoda, majd idővel okosabb leszek. Nagyok, sokan vannak, hagosan csivitelnek, trilláznak, énekelnek, és legtöbbjük szépséges. A színes nagy papagájokkal nemigen tudok betelni, pedig okoznak nekem kárt is. (akik a facebook-on ismerőseim között vannak, láthatták, h miért, akik nem, azoknak illusztráció. Őkelme a barackokat eszi a fánkról.

 A játszótéren szokzuk látni ezeket a nagy tarajos kakdukat (?), hát ők is nagyon viccesek. Él itt egy nagy csapat, és néha megőrülnek, ami azt jelenti, h emberfej magasságban őrült sebességgel, ordítva száguldoznak (röpködnek) egymáást kergetve :)


 Az egyik játszótérnél volt egy kis tó, "szimplán" kacsákkal, de olyan helyesek voltak ők is, és az a végtelen nyugalom, ami ott áradt a helyből...



 Jajj, és persze a sirály-koma, akiről nem tudjuk, h szeressük, vagy ne, én speciel bírom őket :) A tengerpart koldusai. Kiülsz enni, és azonnal ott terem egy, néz rád, mint csizmás kandúr nagy ártatlan szemeket biggyesztve eléd, amíg aztán oda nem dobsz neki egy falatot (főleg halra izgul, de a sült krumpli is jöhet). Erre persze AZONNAL ott terem még 37 másik, és irgalmatlan csatározásba kezdenek a remélt következő jutalomfalatért, illetve az első szerencsés próbálja elzavarni a többit, védve ezzel a kiváltságait :)
Beni is imád futkározni velük, a múltkor egy sirály egész sokáig tűrte, h kergeti a gyerek, nem repült el, pedig azonnal megtehette volna. Cserébe jóllakattuk :)


A kenguru, koala és egyéb erszényes csodák sajnos itt sem hevernek minden bokor mellett, vagy minden fán, bár én tudnám értékelni.
Vannak azért olyan területek, ahol szép számmal élnek szabadon is, de eddig mi csak állatparkokban találkoztunk velük, mondjuk ott testközelbő legalább. Ez az, amit nem lehet megunni, már most hiányzik, h újra elmenjünk valahová és alaposan megdögönyözhessek egy kengit :)




















2012. november 29., csütörtök

just for fun

Most rövid leszek, de muszáj leírnom ezeket a dolgokat is, mert az életünk része, és a blog magunknak is íródik. Én, akit viccesen olykor autistának nevezett a volt főnököm - akit mind szakmailag mind emberileg nagyra tartottam és tartok -, azért érdemeltem ki ezt a címet, mert mindig mindenre emlékeztem. Pontosan, és jól. Ez nagyjából a Lacával való 16 éve tartó kapcsolatunkra is igaz :)
Ugyanakkor annyi minden történik velünk folyton, és egy gyerek minderre a  tortára olyan mennyiségű habot tol nap, mint nap, h nekem is jó néha, h már lassan másfél éve kísérik az életünket a blogjaim.

Tudtam, h eljön majd az idő, amikor Bence akkora lesz, h már okozhat számos nagyon vicces, és néha kínos pillanatot majd "nagyközönség" előtt. Többnyire az első dominál, a másodikat meg egyelőre ez a nyelvi környezet felülírja. Értem ezalatt azt, h ha el-elkap egy csúnya szót, és ismételgeti, azt egyelőre csak mi értjük, és próbáljuk jobb belátásra bírni, h ne használja, és nem nevetni rajta :)
Az a veszély sem fenyeget egyelőre, h ha a szomszédra mondjuk megjegyzést tennék, és ő visszamondaná. Szerencsére itt nincs is ilyen szitu, otthon azért vigyáznom kellett volna :)

Két nagyon vicces dolog történt mostanság:
Egyik bevásárlás alkalmával álldogáltunk a drogéria soron a Coles-ban vagy a Wooli-ban, mindegy is. Keresgéltünk épp valamit, ami ugye még azért gyakran előfordul, ha nem olyat veszünk, ami már volt, szóval bámultuk Lacával a keresett termékek polcát, amíg Beni a másik oldalon szintén nézelődött. Egyszercsak leemelt a legalsó polcról egy hatalmas hajlakkot, és a kezét magasba emelve a hóna alá tartotta a flakont, ezzel az izzadásgátló deok használatát imitálva. Nem csak mi szakadtunk azonnal a nevetéstől, hanem az ott tébláboló összes vásárló. Persze ebből hamar levette a gyerek, h tetszik, amit csinál, úh tettrá még egy lapáttal, sziszegő hangadással is kísérte a fújást. Hihetetlenül vicces volt :)

Ma a kindyben már egészen jól elfoglaltam magam, tényleg igyekeztem nem csak nem a gyerek mellett tartózkodni, hanem kézbe venni, amit tudok, és pakoltam, vagy mosogattam (esznek müzlit tejjel kis tálkákból), vagy mostam a gyerekek kezét, stb. Szóval tényleg "csak" háttérből próbáltam szemmel tartani Mukit. Ezt észre is vették, többször is dicsértek ma, h milyen "hasznos" vagyok :))
Na, de a sztori, a session vége felé jártunk már, amikor látom megy a mosdóba a gyerek, és néztem mit csinál, nehogy őrült pocsolásba kezdjen... előfordulhat nála ilyesmi. De neeeem.
Na, mit csinált?




Az egyik játék pénztárgép vonalkód-leolvasójával a kezében érkezett a tükör elé, ahol azonnal borotvaként kezdte el szakszerűen használni az eszközt...
Be****tam a röhögéstől, muszáj volt azonnal lefotóznom :)

Hihetetlen fantáziája van egyébként, és kreatív, rendszerint csinálja, h a vacsorára feldarabolt paprika, sajt és egyebek formáiról elmondja, h szerinte mire hasonlít, és irtó ötletes dolgokat rendel a formákhoz.
Nem fényezem tovább, úgyis mindenki tudja, h milyen szépek, és okosak is tudnak lenni ezek a kis manók. 

2012. november 28., szerda

kis költségmankó

Megpróbálok e témában is némi képet adni, valami nem nagyon zsebben kotorászós módon, hátha sikerül. Amikor a másik blogomban (road2au.blogspot.com) írtam a tervezett havi költségekről, azzal is felkavartam kicsit a port, hátha ezzel most nem :)

Elhatároztam, hogy időnként visszajelzéseket fogok adni olyan témák kapcsán, amik Ausztráliába való költözésünk előtt nagyon fontosak voltak, hogy tervezni tudjunk, vagy "csak" érdekeltek, és bár sok infot igyekeztem gyűjteni róluk, azok jobbára feltételezések maradtak mindaddig, amíg meg nem tapasztaljuk itt a valóságban is.

Az anyagi rész mindig nagyon érdekes, hisz az egyik legfontosabb mozgatórugója annak, hogy kinek mekkora takaró jut majd itt, és meddig tud az alatt tartózkodni úgy, hogy ne nyújtózzon ki alóla. Sajnos egyetemes megoldás, vagy egyen-excel tábla nemigen alkalmazható e témában sem, hiszen számos dolog erős befolyással van arra, hogy mennyi is lesz az annyi a hónap (itt inkább a hét) végén.

Nagyon nagy vonalakban kb ezektől függ:
- család mérete: minél többen, annál több szempontnak kell megfelelni, valszeg annál költségesebb. Az egyedül vagyok, jó lesz nekem egy matrac valahol családdal nemigen megy el...
- a város, ahol élsz: ez is behatárol pár költségfaktort, pl Perth költségesebb város, ugyanakkor a bérek is magasabbnak mondhatók, és kevesebben élnek ott, mint mondjuk Sydney-ben
- a lakhatás (ezt olykor már önmagában a város is kalibrálja némileg, és erre jönnek még az egyedi igények. Példa: Mi Adelaide-ben élünk ugye, ami nem megapolisz. A házárak itt is jó nagy szórással vannak, és rég nem olyan olcsók, mint akár pár éve is volt, de úgy Melbourne külváros -szinten vannak az átlagosak.
- nyilván a gyerek, és az ő életkora számos extra kiadást generál, és most nem a játékokra gondolok. Kicsiknél a pelenka és társai vonal, nagyobbaknál az iskola költségei
- utazás (kocsi/nem kocs) az egyszeri kiadásokat tolhatja ide-vagy oda
- étkezési igények - az gyerekkel megintcsak más mérce, míg egy felnőtt szendvicsen is "elvan" ha muszáj, addig a gyereknek igenis kell a tápláló étel. Persze éhenhalás helyett jó neki is a gyengébb minőség, na de azon én nemigen spórolnék/spórolok
- rezsi: itt Adelaide-ben úgy volt korábban, h a víz ára benne volt a bérleti díjban, ez a mostani szerződések esetén már nincs így, ezért a költségeken is dob kicsit.
- és még sorolhatnám. Nem spanyol viasz ez a téma sem.

Általánosságban elmondhatom (hangsúlyozom, saját tapasztalat), hogy forintból finanszírozva ami baromi drága az a házbérlet, és a kaja.
A házbérlet a volumene miatt, nem azért mert palotában élnénk mondjuk heti 600 dollárért. Itt 360-410 között mozognak az ilyesmik mint a mienk, melyik mennyire van jó állapotban és közelebb a tengerhez/CBD-hez, attól függ a szórás.

Kaja táma: tudom, h amint van ozzi bevétel, már más a helyzet (és már van :)), de akkor is állítom, h elég nagy tétel hetente ez is, és olcsónak nem mondanám most sem (tudom, otthon sem volt az). Nálunk mostanság kezdett beállni, hogy a heti bevásárlás során már tényleg csak olyan dolgok kelljenek, ami elfogyott, és nem 10 olyan is, ami még nem volt, de muszáj beszerezni, és nem várhat, amíg a dobozaink megérkeznek. Így Kb 200/hét kalkulálható erre. Ez azért tisztességes alapanyagokat tartalmaz folyamatos húsos főzéshez :)
Amit látok, h pl a módosított étkezési renddel élők nem kell, h 3x annyit fizessenek egy gluténmentes kenyérért, vagy szójatejért, mint otthon. Itt kb ugyanannyi mindegyik ára, ha jól láttam, remélem nem tévedek :).
Az akciók NAGYBAN befolyásolhatják természetesen egy-egy termék árát, azokat érdemes figyelni. Én rendszeresen átnézem a bedobott színes újságokat, mert azokban tényleg nagyon sok olyan dolog van, amivel spórolhatok, ha akarok. És ki ne akarna? :)

Ruhákat még nemigen vettünk, hisz jön egy csomó, de ahogy láttam, azok ára nem vészes. Van ilyen is, meg olyan is, küllemben és árban is, de ez tényleg egyéni ízlés kérdése, és sztem lehet azért találni jókat, ha nem is elsőre. Kicsit meg kell ismerni az itteni kínálatot. Meg aztán vannak charity shopok ugye, amiről már írtam, vagy az outlet, itt a harbourtown jónak tűnik, bár még csak egyszer néztünk be, és kevés időnk volt rá. Szóval ruhára nem nagyon költünk egyelőre.

Rezsi:
Mivel 3 havonta jönnek a gáz/víz/villanyszámlák, így még konkrét összegekről nem tudok írni, ez majd a következő rewiev-ban lesz benne :) Kíváncsi is vagyok én is, mert azért fűtöttünk pár hétig, bár hűtést még csak 1x kapcsoltam be :)
A telefon és internet érdekes kérdés. Nekünk prepaid kártyánk van. Tudni kell  adologhoz, h szülés előtt én konkrétan tarifacsomagok árazásával foglalkoztam, termék marketinges voltam, Elég sok és sokféle tarifát csináltam, és számoltam megannyi business case-t hozzájuk, de az itteniek logikáját nem igazán értem :)
Virgin-nél vagyunk, és ha pl 19 dollárt töltünk a számlánkra, akkor 250 dollárt beszélhetek le, de úgy h Virgin-Virgin irány ingyen voice + sms. Szóval simán hívhatom Magyarországot is, mert a keretembe bőven belefér néhány hosszú beszélgetés. Azt mondom a mobilköltségek így nem vészesek. Annyi, h 28 naponta tölteni kell, vagyis kb havi ennyibe kerül a teló. Az heti kb 5 dolcsi. Nem gáz sztem.

Utazás: Tömegközlekedésről nem tudok nyilatkozni. Ha napi szinten használnám, és volna mellette ugyanarra az útvonalra autós tapasztalat is, akkor volna összehasonlítható. Mi olyan 2 hetente tankolunk, minden nap használjuk a kocsit, nekünk alapvető dolog volt, h kell, de lehet nyilván ezt máshogyan is másoknak.

Az egyébként furcsán béna, és vicces, h ha belenézek a pénztárcámba, fogalmam sincs, h mennyi pénz van benne :) Nem ismerem fel úgy első blikkre a pénzt még mindig  - mondjuk jobbára kártyával fizetünk-, és az aprókról nem is beszélek. A 2 dolláros az egyik legkisebb érme, holott a legtöbbet éri, és az 50 centes meg óriási mellette. Aprók esetén úgy számolgatok, mint idős nénik otthon a sarki bolt kasszájánál :D

Minden extra ezeken felül jön: kirándulások, belépők, ha már ott vagyunk akkor ott eszünk/kávézunk/stb. Ezek nyilván vághatók, ha szorít a nadrágszíj.

Otthon arra jutottam az innen kapott inputok alapján, h havi 4.000 AUD körül van tokkal-vonóval az élet gyerekes családnak. Nálunk ez kb tartja magát, számomra úgy tűnik, de ez mehet feljebb-lejjebb, ahogy a fentiek alapján is jól látható.





Az elso harom honap

Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...