Alakul a molekula

Kölcsönvettem e néhány szót Gesztitől, szoktam, fogok is még biztosan, mert zseniális, amit a magyar nyelvvel művel olykor :)
Ezek miatt ki is vagyok néha, h mikor lesz az angolom hasonló szinten, h a hétköznapi dolgokon túllépve, akár "játszhassak" is majd a dallamával, ritmikájával. Tán sosem...
Mindenesetre aminek apropóján ideillik ez a cím, az több dolog is.
Egyrészt kedd óta kisebb megszakításokkal ugyan, de pakolok. Sajnos a kezdeti örömöm alábbhagyott, és átvette a helyét ugyanaz a ' csak legyünk már túl rajta' érzés, mint amikor ugyanezeket befelé pakoltuk ...
A konyha jól bírta a gyűrődést, azt beköltözéskor láttam, h rendben lesz tárhelyileg, nem is okozott csalódást, elfért minden, ami eddig előkerült :)
Fürdőszobák szintén kellő kapacitással rendelkeznek, az is oké.
A többi cucc sorsának bizonytalansági faktora igen magas... és itt a nagy sóhaj. Nincs elég hely, vagyis ha a harmadik hálószobából raktárat csinálok, akkor van :)
Nem akarom telezsúfolni a házat, sokkal kevesebb holmival is jól elvoltunk, és ez üzenet magunknak folyamatosan, h ami kicsit is gyanús, h nem élet-halál szükséglet, akkor kétszer meggondolós lesz. Ha legközelebb is ugyanúgy kell, akkor kell igazán :)
Megoldásokat keresek a helyhiányra, ami azért nem vészes, mert amikor beköltöztünk, pár dolgot tudatosan nem vettünk meg, mondván, h nézzük meg mennyire lesz szükség, ha megjön mindenünk. Így például Beni szobájába is tudtam, h kell majd mégegy tároló, vagy könyvespolc a nappaliba, stb.

Első körben jó helyi lehetőségeket kihasználva a gumtree-re vetettem magam (helyi vatera), reménykedve, h hátha találok megfelelő cuccokat. Úgy néz ki, h Bencének lesz is, ma megyünk érte, és ha nem okádék a valóságban (a képen nem) az az IKEA trofast tároló, akkor elhozzuk. Pont ilyenje van (csak fehér) egy, és épp ilyet vettem vna az ikeában 3x ennyiért...
Itt fontos momentum a bútorok, és minden egyéb választásakor, h alapból semmit sem lehet a falba szöggel rögzíteni. Ez ugye kizár minden olyan megoldást, ami égig érő polcot jelent helytakarékossággal egybekötve. Azt ugye rögzíteni kellene, h ne dőljön mondjuk senkire :)
Ez a könyvespolcnál is kihívás lesz, vagy csak töredékét tesszük rá a készleteinknek...
Mégegy tárolót találtam szintén nagyon jó áron, és gondolkodásra méltó állapotban, onnan még nem kaptam választ.

Érdekes ez, hogy már ezalatt a 3 és fél hónap alatt is érezhetően alakulnak át a vásárlási szokásaink, a hétköznapi dolgaink, a prioritásaink és sorolhatnám.
Azt mondtam eddig, h volt egy régi anya, meg van egy új, ezzel jelezve a Bence születése előtti énem, és az azt követő közti jelentős különbségeket. Laca szerint szimplán hülyeségeket beszélek, sztem meg valós az "átalakulás". Ezt a két korszakot úgy érzem  most követi egy harmadik,  Ha nagyon felülről nézek le erre a személyiségfejlődésre, akkor a külsőségek alapján elintézhetném annyival, h igénytelenebbnek tűnik. Régi anya a multinál töltött hosszú munkásórák után úgy érezte, hogy kijár neki egy kiadós shopping valamelyik nyomorult plázában, h a lelke egyensúlyi állapota békés vízszintesbe álljon, és nem az alagsori műanyagszagtól bűzölgő kínai raktáráruházak hozták meg ezt a gyorsan tovaszálló örömfelhőt...
A fodrász, kozmetika, műkörmös és pedikűrös is szépen be voltak rajzolva a naptárba mindig előre, nehogy ne legyen időpont, mire szükséges. Félreértés ne essék, azért ezek nem napi/heti gyakoriságúak voltak, de költöttem rá.
Aztán az alatt "a bizonyos 9 hónap" alatt megnyugodtam, és ezek a dolgok fényévekre kerültek akkori fontosságuktól. Szépen elmarad a körmözés, mert már nem volt kényelmes, és tudtam, a gyerek mellett úgysem folytatom. A vásárlások fő célpontja a bébiholmik felé terelődött, de az is csak a vége felé. A fodrászom vol at egyetlen, aki mellett kitartottam, és szülés után 6 hónapig ugyan nem voltam nála, de előtte évekig, és utána is visszarendeződött a dolog. A hajamra mindig nagyon kényes voltam, mert nem az a magazinokban látható tökéletesen dús/fényes/hibátlan, amilyen persze nincs is, csak egy-egy fotó erejéig. Otthon is 2-3 havonta jártam fodrászhoz, nem gyakrabban, de a helyhez ragaszkodtam, pedig magyar viszonylatban sem volt olcsó(ötszámjegynemegyesselindulva), cserébe mindig úgy vágták, melírozták, h a lehető legtermészetesebb legyen, és sosem roncsolódott, sosem bőgtem utána, h mi ez a szar a fejemen stb.
Miért is mesélem mindezt?
Mert kijöttünk ide, és még "alább adtam" az effajta külső beavatkozások tekintetében. mégsem hiányoznak úgy, mint azt korábban hittem volna. Már nem fontosak, már nem kompenzálnak semmit.
Mondjuk egy fodrászt megnéztem, akik ugyanúgy L'oreal szalon mint otthon volt, és elhoztam az árlistájukat. Azon kategóriákba voltak sorolva a fodrászok, és mindegyiknél az egyes műveletek (vágás, melír, festés stb) árai "tól" árakon, "ig" nélkül. Megnéztem egy közepes árazású fodrász "tól" árait, összeadtam, és átszámolás nélkül is azt mondtam, h na ezt azért mégsem...háromszáz dollár fölött járt valahol a számláló...
Így aztán áthidaló megoldásként vettem egy doboz hajfestéket, és remélve, h nem leszek madárijesztő, házilag - Laca segítségével - frissítettem a frizurámon. A végeredmény teljesen jó lett,mindez 18 dollárból.
Vannak dolgok, amik még alakulnak, és vannak, amik majd alakulnak. Biztos találok majd egyszer egy fodrászt is megfizethető áron, de a külsőségek fontossága fényévekre került korábbi önmagamhoz képest. Eligénytelenedtem, vagy megnyugodtam? Ki-ki döntse el :)

Az biztos, h folyamatosan alakul a molekula, én szóltam :D