Zavaros magyar gyermekirodalom

Kicsit most elemzek, előre szólok :)

Nem is tudom. Ambivalens vagyok a téma a kapcsán, mert alapvetően szeretem a magyar gyermekirodalmat, és elég jól ismerem is, ezt biztosan állíthatom. 7 évet ültem olyan iskolapadokban, ahol az ezzel kapcsolatos dolgokat erősen öntötték a fejünkbe.
Szinte nincs nap, h ne mondókáznánk, ha más nem hintázás közben tesszük.
A kezdeti időszakra szóló mondókák, versikék rendben is vannak. Jobbára azokat nyúzzuk már jó ideje, és bár mindig lehet újítani valamicskét mozgásokkal, játékos hozzátoldásokkal, de lassan el fogjuk hagyni őket.
A következő lépés a versek világa, abban már azért vannak furcsaságok szép számmal, de Weöres Sándor és pár hasonló kaliberű mester hagyott ránk azért bőven olvasnivalót.
A mesék terén már nem vagyok ilyen magabiztos, még mindig az az álláspontom, hogy a magyar népmesék is erőszakosabbak, mint indokolt volna, és új felfedezésem, hogy ki tudja milyen indíttatásból, de tele van a szövegezésük olyan népi kifejezésekkel, szavakkal, amik magyarázata néha már számomra is feladat, pedig falusi gyerek voltam, a szabolcsi nyeljárást elég jól ismerem, aztán meg magyar szakon nyelvészetből a többit is meg kellett tanulni, úh azt hittem alapszinten legalább rendben vagyok e téren. Ehhez képest néha már úgy olvasok mesét, hogy kihagyom azokat a szavakat, vagy a szövegkörnyezetből kitalálva illesztek oda mást.
Amikor tavaly utazás előtt álltunk, nagy dilemma volt, hogy milyen könyveket és mennyit hozzunk a Mukinak. A klasszikus válogatás mellett döntöttem akkor, és a Cini-Cini Muzsika  (a verses) , meg az Icinke-picinke (ez a népmesés) vonalat követtem.
A keresztlányuknál korábban nagy sláger volt mindegyik Bartos Erika könyv, kíváncsi vagyok, h Ben mikor kattan rá a kortárs gyermekirodalom talán ma legolvasottabb történeteire az Anna, Peti és Gergőn keresztül, na most majd belekóstolhat otthon. :)

Egyik este elővettem a Móra kiadó A vakond és az évszakok könyvét. Ezt azért vettem meg tavaly, mert kétnyelvű (angol és magyar), a kisvakond AZ a kisvakond, akin mi is felnőttünk, úh baj nem lehet.
Ehhez képest:

The sun is pretty and so are the flowers.
The bugs in the grass have been playing for ours.
Everything is great, but oh wait...

A magyar verziója ennek:

Elolvadt a hó, a helyén
kis katicák néznek hülyén.
Elolvadtak mind a gondok,
Jókedvű a kis vakondok.

Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, h nem szószerinti a fordítás, hisz nyilván nem az volt a cél, hanem, hogy valami frappáns magyaros 4 sor kerüljön oda, mert kb annyi köze is van az angolhoz. Na de a kis katicák néznek hülyén? Mi van?

A következő írás maga a mennyország:
Orbán Ottó követte el, de hogy is kerülhetett egy gyerekvers antológia 3 éveseknek szóló válogatásába ez?

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni. 

Vagy velem van a baj, vagy nagyon átvitte az értelmet...

Mégegy érdekesség, hogy a Weöres Sándor kötetben így szól a Biztatás című vers, jómagam is ezt a verziót ismertem.
Hét-pupú zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karú zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
Meghúzzuk a kontyát.

Hét-fejű zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.

Ugyanezt az Icinke-Picinkében már így olvashatjuk... cím tök más, oké, na de hogy a szövege is?

Furcsa ez nem is értem miért van így. Persze itt vagyok szűrőnek, de kicsit gáz azért orbánostul, meg nélküle is :)

Ez egy ilyen nap

ezzel a zenével aláfestve:
Május 10-ét írunk. Elvileg az ősz utolsó hónapja, de majd' 30 fokot mutat a hőmérő, és kint minden ragyog. Ez a zene most nagyon jól illik ehhez a hangulathoz :))

Zajos a környék

A gazdaság egyik motorja az építőipar, tudjuk. Jó sok láncszem alkotja, és ha ezek olajozottan működnek, akkor szépen példázzák a haladást. Sok pozitívum mondható Ausztrália gazdaságát illetően, vannak források szép számmal a vörös földben, kereskedelmi partnerek terén sem válogat rosszul, olvashattuk abban a cikkben is, amit pár hete én is közzétettem itt.
Azt, hogy milyen ütemben építkeznek, a saját "bőrünkön" is tapasztalhatjuk, és döbbenetes a tempó, ezt biztosan állíthatom. Itt most nem arra gondolok, hogy egy adott házat milyen gyorsasággal építenek fel, ez más kérdés, de tervezem, h írok majd erről is. A gyorsaság az utcakép formálására, a régi házak eltűnésére vonatkozik.
Amikor egyszer beszélgettünk a templom gondnokával, Ő is mesélte, hogy pár év alatt teljesen átalakult a környék, eltűntek a régi házak, szinte csak újak vannak. Ez igaz, sokat sétálunk, és látjuk, hogy nem elhanyagolt faviskók sorakoznak. Vannak még persze itt-ott régebbi faházak is, de azok ideje is bizonyára meg van számlálva...
Épp három építkezés szem-és fültanúi lehetünk közvetlen környezetünkben, ami mondjuk 150-200 métert jelent, kicsit távolabb még ugyanennyi, szinte karnyújtásnyira.
Egyrészt a Darlington Kindy-t bővítik, ahová Beni is jár heti 1x fél napot, ez az a bizonyos állami ovi. Írtam már, hogy az épület nem volt egy ultramodern palota, de akik működtetik annál nagyszerűbbek, úh még mindig szeretjük. Most bővítik az épületet, jelentős méret épül hozzá, amivel új funkciókat is ellátnak majd. Egyfajta közösségi hellyé alakul, ami itt ugye nagyon is fontos, és az emberek hisznek benne, részt is vesznek az ilyesmikben. Lesz orvosi szoba, kávézó, ahová beülhetnek a szülők - miután nagy puszival elköszöntek a csemetéjüktől -, és megannyi közösségi program számára közös tér. Októberre fog elkészülni. A gyerekek már most is élvezik ezt, hisz az építkezést nyomon követhetik, ahogy a markolók és mindenféle munkagépek dolgoznak. Mindez jól látszik az ovi udvaráról :)
A másik két projekt két olyan házblokk eltüntetése volt, amik már megértek rá...Lakók elköltöztek, gondolom kivásárolják ilyenkor a telket (?), és abból továbbállhatnak (?), és gyakorlatilag azonnal indul is a munka. Bontják a régit, és a telkekre aztán sokkal több lakót befogadó ház/lakás kerül, mint azelőtt volt.
Ez elég általános, hogy a legújabb ingatlanoknál sokkal kisebb telek/udvar marad, mert a lehető legtöbbet próbálják kihozni  a telekméretekből. Persze marad azért zöld, ez csak itteni mércével tűnik kicsinek, általános európai nagyvárosi szemmel nézve nem :)
Sok-sok ház esetén a tulajdonos eleve azzal a céllal veszi, hogy majd ki is adja azonnal, befektetésként kezeli. Ezekbe a házakba kerülnek  a még ízléses, de közepes árú és minőségű berendezések, szaniterek. Sokszor látunk olyan hirdetést, h "tenant-ready" állapotban adják át (vagyis költözhet is a bérló azonnal).
Szóval pörög az ingatlanpiac, és ezek csak a kis lakóház beruházások, a nagyobb projektekbe bele sem látunk.
Nem hangos az ezzel kapcsolatos botrányoktól a sajtó, nem szólnak a hírek a körbetartozásokról, átverésekről. Ez azért megnyugtató.
Csak az építkezés zajos, de csak picit...:))

PS: Egy érdekeset láttam ma, ahogy jöttem haza az oviból. A markoló bontott épp, és jó nagy porral járt a munka, amit csinált. Egy ember valami tartályból locsolta a kupacot, hogy minél kisebb legyen a por, ami száll...

Ozzi-magyar vacsora

Sikeresen abszolváltuk az első vendéglátósdit, amit nem magyar ismerősök/barátok társaságában töltöttünk :)
Tömény angol és magyar menü volt a kínálatban.
A fantasztikusan kedves szomszédainkról biztosan írtam már, ők. Maria és Robert 8akik a nevük alapján tulajdonképpen magyarok is lehetnének :), de nem azok. Maria olasz gyökerekkel rendelkezik még a nagyszülei jöttek át anno, Robert meg Tasmániában nőtt fel, szóval helyi. Majdnem. Nagyon helyes emberek, mindketten elváltak, felnőtt gyerekeik vannak, és négy éve találtak egymásra, novemberben lesz az esküvőjük. Címszavakban kb így körvonalazhatnám őket.
Ha sütök valamit, vagy olyat főztem, nagyon gyakran adtam át nekik, ha édességről volt szó, akkor Robert vevő mindenre minden mennyiségben. Jól ismeri már a bejglimet, palancsintát magyar módra, vagy a zserbót is :)
Ha több napra elutaztak átadtak kulcsot, mi "vigyáztunk" a házukra, postaládát ürítettünk, stb, szóval tényleg igazi jószomszédsági viszony a mienk, és ezért nagyon hálásak vagyunk, mert simán kikaphattunk volna valami iditóa bandát is.
Gondoltuk, hogy most a hazalátogatás előtt meghívjuk őket vacsira, jól megágyazva a kérésnek, hogy majd' egy hónapig vigyázzák a házat most ők. Nem mintha ezt vacsi nélkül nem tették volna meg...

Gondoltam, hogy valami egyszerű, házias, de mégis magyaros vacsival kínáljuk őket, függetlenül attól, hogy mi sem disznótoroson és töltöttkáposztán élünk.
Így egy gazdag gulyáslevest és túrógombócot kaptak.
A gulyásleves hálás dolog, mert ha jók az összetevők, és hagyunk neki időt, h szép lassan készüljön, akkor szinte magától csodás ízharmóniává alakul benne minden, nem kell órákig varázsolni a tűzhely környékén. A tórógombóc sem egy hatalmas misszió, mi nagyon szeretjük, és mióta Ági barátnőm beavatott, h a kimérős ricottából csinálva szinte olyan, mintha otthoni túróból lenne, valóban ugyanazt az állagot/ízvilágot lehet produkálni.

Szerencsére nem fogtunk mellé a kajákkal, látszott, hogy nagyon ízlik nekik, többször is szedtek, kérdezgették, hogy mi a titka ezeknek az ízeknek. Nagyon aranyosak voltak.:) Receptet is kért Maria, mert olasz felmenők lévén nagyon szeretik a leveseket, és most, hogy jön a téli szezon, a levesek is jobban illenek a menübe.
(zárójelben megjegyzem a téli szezon margójára, hogy 27 fok van ma is, még pólóban is melegem volt a játszón ma délelőtt, hála a szép őszért továbbra is, imádom)
Jót beszélgettünk, tök sok mindent megtudtunk róluk, szóval nem az a feszengős diskurzus volt szerencsére. Az is igaz, hogy a harmadik óra vége felé erősen kezdtem érezni, hogy több idő előkaparni egy-egy keresett szót, szóval fáradt az agyam, de nagyon jó kis este volt :)

Májusi ruhás

Az öltözködés nehézségei ausztrál forrásokat használva- sokat nyüstölt téma, nem csak én tűzöm zászlómra, de akit kicsit is érdekel a téma, annak itt biztos, h szemet szúr e dolgok helyi vonulata. Nos, újabb ausztrál sajátosságra lettem figyelmes az ősz beköszöntével. Az eddigi mezítlábas vagy max tangapapucsos népek (jó, főként a nők) hipp-hopp fogták magukat, és beleugrottak a csizmácskájukba. Azonnal, és egyenesen az "igazi-igazi" csizmába. Most nagyon viccesen két pólust vonultat fel egy gyors szemmel-térképezés a Westfieldben. Egyik csapat még mindig mezítláb papucskában, másik csizmában.  Azt mondjuk a kínálatból látom, h nincs cipő (bár nagyon nem kutakodtam utána, mert van készletem szépen, és amúgy is hamarosan dőzsölhetek a magyar kínálatban (yeah :))), de úgy tűnik, h az általunk ismert és használt félcipő, vagy cipő-ciő nem igazán kap itt kimagasló figyelmet. Pedig ha valahol, itt ki lehetne használni, mert most tipikusan ahhoz való idő van egy ideje. Számomra mezítlábazáshoz már nem elég meleg, de csizma? Na nem, az messze nem indokolt. Persze a csizmához nincsenek még "téli díszek" aggatva a nőkre, a hason lengedező atléta simán elfér hozzá...Nem tudom, nekem még mindig fel-feltűnnek ezek a dolgok :)

Ugyanakkor az is egyre jobban szemet szúr, hogy készülnek a télre. Hogyan?
- A kínálatban előbbre kerültek a pihe-puha vastag pizsamák, amiikhez itt kötelező tartozékként színben/mintában passzoló vastag zokni is jár, nem véletlenül...
- A színes reklámújságok egyikében láttam egy vicces ruhadarabot, ami a házikabát és a takaró keveréke, bebújós polár "izé" (nem tudom minek nevezni), ami nyaktól talpig befed, úgy bele kell bújni, mint egy jelmezbe, és a fotón abban nézte a tévét a család minden tagja. Kezeslábas-takaróban, vagy mi :)
- Hirdetik bizony az ágymelegítőket is már...
Igen, az biztos, hogy este/éjjel már nincs tomboló hőség, és a fűtés nélküli házakban kellenek az ilyen kiegészítők a komfortérzethez. Nálunk is be-bekapcsol a fűtés már este, tényeg ahogy a nap lemegy, jól is esik egy kis rásegítés a benti hőérzethez. Amíg süt a nap, addig nics baj :) utána már kevés, és a paírházak eme hátránya szépen tapasztalható azonnal.

Ruházkodás téma még egy picit. Gyerekruhában számomra egyik verhetetlen márka a  next (nextdirect.com), az otthomi turik szerencsére ömlesztve voltak a jobbnál-jobb darabokkal. Imádtam, és mai napig így vagyok vele, h szinte válogatás nélkül bármelyik ruhájukat ráadnám Benire. Ráadásul még a minőségük is nagyon jó. Egyetlen boltjuk volt a Westendben, ahová néha bementem nyálat csorgatni, és max a brutálisan leárazott darabokból vettem, olyan drága volt. Főleg egy akkora gyereknek, aki 3-6 havonta ruhatárat cserél(t) akkoriban is. Mivel azonban nálam a second hand nem probléma, nagyon jól elláttam a gyereket Next cuccokkal otthon. Aztán egyszercsak itt is megnéztem a weboldalukat, és kiderült, hogy max 5 munkanapon belül INYGENESEN szállítanak Au-ba is. Áraikat tekintve dollárban az itteni Kmart/BigW szintű, vagyis abszolút nem high end. Most rendeltem másodszor, mióta itt vagyunk, és a vasárnap este leadott rendelés csütörtök délután az ajtónkban volt :)  Ezt már szeretem. Magamnak nem vagyok webes vásárló, mert próba nélkül nem bólintok rá, de a gyereknek szuper forrás.
(egyszer még Bp-re is rendeltem, mert akkori árfolyamon szállítással is olcsóbb volt Angliából, mint a fővárosi boltba besétálva....).


Tegnap sétáltunk egyet a parton késő délután, kicsit a szél is lengedezni kezdett, de anélkül is egy pulcsi már felugrott ránk. Visszafelé a kocsihoz már igencsak szedtük a lábunkat, mert hűvös volt nagyon, hisz lement a nap. Napmost mindeközben még gyerekek(!!!) is fürödtek a tengerben, nem csak elvetemült szittya felnőttek :) Kicsit irigykedtem is rájuk, hogy jó volna abba kasztba tartozni. Én a fázós csapatba kaptam állandó tagságot :(

Kíváncsi leszek a télre, az biztos :)

Adelaide Zoo

Néhány környező national park és állatpark látogatást kipipálhattunk már, és sosem kellett csalódnunk. Valahogy a városi állatkert  (adelaide zoo) sosem került célkeresztbe, mert "túlságosan" hagyományosnak tűnt. Ok, van egy állatkert a városban és abban állatok. Sosem vettük előre a listán. E tekintetben nem is tévedtünk, az alapállás tényleg ez. Mégis több volt ennél.
Először is fantasztikusan ragyogó szombati napsütésben indultunk útnak. Igazán szerencsénk van az időjárással, mert az őszben nyakig benne vagyunk, de még mindig csodás meleg az idő, amikor süt a nap. Nem mondom, h egy-egy esősebb nap nem csúszik mostmár be, de még így is abszolút pozitív a mérleg.
Szóval ideális időjárást választottunk. Az Adelaide Zoo és a Monarto Zoo volt terítéken, de most nem egész napos programot kerestünk, ezért maradtunk városon belül. ( a Monartorol majd írok, ha megnéztük :).

Az elhelyezkedése nagyon emlékeztet a budapestire, tiszta városliget feeling, csak ez itt tisztább, és mentes a város bűzétől.  Másrészt nem tó, hanem egy kis folyó van a közelben, de ez már semmit sem számít, a látvány fantasztikus így is. Csodás sétautakkal, híddal, giccsesn csöpögősen tudnám csak leírni, tényleg nagyon szép. Az a fajta, ahová megérkezünk, és egy jó nagy séta után csak ücsörögne az ember fia a vízparton, és néz békésen ki a fejéből. Élvezve a látványt, a fények játékát és a madarak csivitelését.

Már sokszor mondtam, h nagyon zöld ez a város, és ezzel egyszerűen nem lehet betelni. Zsúfoltságnak nyoma sincs, és a levegő vagy jó, vagy nagyon jó, vagy szuper sós tengeri skálán mozog. Azon túl, h ez számunkra is rendkívül előnyös, a gyermekünkre gondolva extra értéket képvisel. Ha kicsit folyik az orra, elég egy fél óra parti séta, és nyoma sincs. Természetgyógyászat ez is, vagy mi :))

Na de vissza a zoo-hoz (bocsánat, tudom még magyarul is, csak így rövidebb, és közismert kifejezés, ezért használom csak).
Engem három dolog fogott meg nagyon ebben az állatkertben:
- egyrészt sok olyan állatot láttunk, amit eddig még sehol. Számomra enélkül is érdekes lett volna, mert alapból szeretem ezeket a helyeket. Anno a budapestibe is rendszeresen jártunk még kettecskén is, nem pusztán a gyerek miatt. Ezt az élményt mi is gyermeki rajongással kezeltük, h óriásteknőst, meg igazi pandát is láthattunk.
- másrészt hihetetlenül más így az állatokat látni, hogy sokkal autentikusabb környezetben vannak. Elképesztően buja növényzet, pálmafélék sokasága, és egyéb egzotikumok, mint a bambuszerdő, vagy az esőerdő.
- harmadrészt - bár ez sem szafari, így ketrecben/kalitkában/terráriumban ki-ki a megfelelő módon, de elzárva élnek az állatok, mégis sokkal közelebbi volt a kontaktus velük. Például életemben nem láttam oroszlánt ilyen közelről még :))
Szóval hagyományos állatkert ide-vagy oda, nagyon élveztük, fantasztikus hangulata van.

Olyan sűrű lombkoronája volt ennek a fának, h szinte semmi fényt nem engedett át.
Sajnos a kép nem adja vissza eléggé.

A pandáknak külön szekció volt, érthető módon... Nem túl sok helyen vannak kínán kívül.  Ilyen kis "szobrocskák" mutatták, a teljes egyedfejlődésüket, h mikor mekkorák, és mikre képesek abban az életszakaszban.

Én nagyobbnak képzeltem őket :)

120 kilós teknős, ő nem a galapagosi, hanem Madagaszkár mellől jött.
Ez csak a 2. legnagyobb  méretű :)

Hmm, Hagen dazs macadam diós fagyi ...:))

"őserdei séta"

Soksokféle bambusz

Lest We Forget

Újabb ünnep ütötte fel a fejét, tegnap volt AU és NZ szerte az ANZAC Day. A két ország rövidítésének betűihez sok köze van az ünnep megnevezéséhez, nem csak a véleltlen formálta azonosra :)
Egyébként pontosan az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése,  első világháborús gyökerei vannak, Gallipolinál harcoltak, nekik állít emléket az ünnep. Ezért a "Lest We Forget" (nehogy elfelejtsük) a jelmondata, vagy mottója az ünnepnek.

Tekintve, hogy az ünnepségek hajnalban voltak erről olvashattatok itt is azuveghegyenistul, meg sem próbáltam beilleszteni a napunkba a részvételt. Talán bocsánatos bűn, nem elutasító magatartásnak szántam :)

Az ölünkbe pottyant szabadnapot így sem töltöttük tétlenül. Pár nappal korábban meghívást kaptunk egy programra, amit magunktól aligha erőltettünk volna, de a meghívókra való tisztelettel igent mondtunk. Lehet, h kicsi érdeklődés is motiválta mindezt.
A történet ott kezdődik, hogy kishazánkban kitalálta valamely minisztérium, h ők bizony szétküldenek embereket a világba, hogy a célállomáson az ott élő magyarokkal találkozzanak, és a magyarságtudatot(?), kultúrát (?) erősítsék. Ösztöndíjjal engedték szét a világba ezeket az embereket, a helyszínen szállást, étkezést biztosítva + még némi apanázst is csomagolva e mellé. (a tesómank mikor meséltem, mondta is, h de kár, h Ő nem tudott erről, jött volna ide :))).
Nos, Adelaide-be is érkezett egy ilyen "követ", és a bemutatkozására szerveztek a Magyar Kulbban egy délutánt.
A magyar klub, vagy magyarház dolog nekünk valahogy nem volt eddig sem alfája meg omegája az ittlétünknek. Véleményt nem formálhattam róla, mert sosem jártam ott, pusztán hallomásból, vagy még otthon tévéműsorokból lehetett kitalálni, hogy milyen is az. Őszinte leszek, számomra az erőltett magyarkodás nem létforma, csak azért nem járnék össze emberekkel, mert ő is magyar, ha egyébként meg nincs közös nevező. Ez volt az alapállapot, de gondoltuk egy alkalomba nem halunk bele.
A város túlsó végén volt a rendezvény, hát elautókáztunk szépen. A kulb előtt sok-sok autó parkolt, hú, nagy az érdeklődés. Egyik másikon magyar zászló is, némelyiken a nagy Mo...ez már neccesebb kérdés...
A klub egy kisebb falusi kultúrház képmása volt minden tekintetben, ráadásul olyan kultúrház, amiben épp lakodalom van. Ez a kép rajzolódott az agyamnak elsőként, ahogy megérkeztünk. Átlag életkor nagyszüleimével azonos (lenne, ha élnének szegények), ez volt a 90% a maradék a mi korosztályunk körül kis plusszal.
Jujj, nagyon furcsa volt az egész.
Sajnos egy pillanatra sem kapott meg a dolog, de ettől nem lettem sem kevésbé, sem jobban magyar, az biztos. Folyamatosan szólt valami C kategóriás magyar lagzis zene, vagy népzene. Volt egy kis néptánc bemutató is, ugyanis a fiúka, akit ide delegáltak, otthon táncos is. Vele nem váltottunk szót, jól elvolt az idősekkel.
Talán érezhető a leírásból, hogy nem szerettem bele ebbe az egészbe. Nekem nem kenxerem az, hogy sokezer kilométerről kezdjek el okoskodni, és nagy magyarországos övet húzni a nadrágomba. Otthon sem tenném, itt sem teszem. Ha az élet utunkba sodor értékes amgyar kapcsolatokat még, nem leszek ellene, de csak ezért nem fogok ebben a klubban ülni gyakran, az biztos...
Benvóce találkozott Gábor "barátjával", úh számára pompás volt a program, és ez a lényeg.

Au udvariatlannak tűnő korai lelépést nem vállaltuk be, úh két órát eltöltöttünk, és utána spuriztunk a tengerpartra élvezni az őszi napsütés ragyogóan simogató pillanatait, és az anzac délutánból hátramaradt órákat.

Csináltam fotókat, nem maradnak el ma sem :)

Hungarian Club:

a drágám örült, és ez a legfontosabb. közhely, de igaz.

tánc

kínos mosoly :) Néha olyan jókat összekacsintottunk a cinkostársammal :))

Felirat hozzáadása

Útban hazafelé Henley Beach-nél álltunk most meg, itt még nem jártunk. Kicsit sétáltunk, ittunk egy kávét, de mivel játszótér nem volt, így átmentünk a "mi" partszakaszunkra, hogy az ifjú is örüljön :)

kis tudomány sosem árt. Minden élőlényt párosítottcsaldtagokkal.
Ő volt a tengeri csillag :)

uncsi a kávéra várni, és még nem is kap belőle soha...
sanyarú sorsú gyerek :)

....és a végére kis macskás szekció, kizárólag a műfaj kedvelőinek.

Az már biztos, a kicsi fiunk is macskás lesz, ez nem kérdés. Már az anyatejjel ment bele az érzés az biztos :) Van a környékünkön egy "túránk", amit rendszerint végigjárunk, és már jóbarátként üdvözöljük a cicapajtikat. Egyik háznál hárman laknak, az egyik visszahúzódóbb volt az elején, a másik kettő azonnal a barátunk lett.

Itt van a kéz zsivány, akiket imádok. A vöri az a fajta, akit ha simizel folyik a nyála. Egyszer volt nekünk is egy tök ugyanilyen (annak is folyt). Hatalmas cseppek vannak körülötte a járdán mindig :) rém kedves.

Ez a másik trikolor egy hatalms "dög". Gyönyörű termetes és bundás jószág, és ha lehet még kedvesebb, mint a vöri (itt ginger). Most 1-2  alkalommal ő nem volt ott, amikor arra vitt utunk, úh ma valósággal futott ki elnk, amikor meghallotta a beszélgetésünket. "Köszön", amikor találkozunk, hihetetlen jófej két cica ez. Nagyon várom már, h újra lehessen majd nekünk is...

Beni sétáltatja Pampát, aki az Ő cicája)