Ozzi-magyar vacsora

Sikeresen abszolváltuk az első vendéglátósdit, amit nem magyar ismerősök/barátok társaságában töltöttünk :)
Tömény angol és magyar menü volt a kínálatban.
A fantasztikusan kedves szomszédainkról biztosan írtam már, ők. Maria és Robert 8akik a nevük alapján tulajdonképpen magyarok is lehetnének :), de nem azok. Maria olasz gyökerekkel rendelkezik még a nagyszülei jöttek át anno, Robert meg Tasmániában nőtt fel, szóval helyi. Majdnem. Nagyon helyes emberek, mindketten elváltak, felnőtt gyerekeik vannak, és négy éve találtak egymásra, novemberben lesz az esküvőjük. Címszavakban kb így körvonalazhatnám őket.
Ha sütök valamit, vagy olyat főztem, nagyon gyakran adtam át nekik, ha édességről volt szó, akkor Robert vevő mindenre minden mennyiségben. Jól ismeri már a bejglimet, palancsintát magyar módra, vagy a zserbót is :)
Ha több napra elutaztak átadtak kulcsot, mi "vigyáztunk" a házukra, postaládát ürítettünk, stb, szóval tényleg igazi jószomszédsági viszony a mienk, és ezért nagyon hálásak vagyunk, mert simán kikaphattunk volna valami iditóa bandát is.
Gondoltuk, hogy most a hazalátogatás előtt meghívjuk őket vacsira, jól megágyazva a kérésnek, hogy majd' egy hónapig vigyázzák a házat most ők. Nem mintha ezt vacsi nélkül nem tették volna meg...

Gondoltam, hogy valami egyszerű, házias, de mégis magyaros vacsival kínáljuk őket, függetlenül attól, hogy mi sem disznótoroson és töltöttkáposztán élünk.
Így egy gazdag gulyáslevest és túrógombócot kaptak.
A gulyásleves hálás dolog, mert ha jók az összetevők, és hagyunk neki időt, h szép lassan készüljön, akkor szinte magától csodás ízharmóniává alakul benne minden, nem kell órákig varázsolni a tűzhely környékén. A tórógombóc sem egy hatalmas misszió, mi nagyon szeretjük, és mióta Ági barátnőm beavatott, h a kimérős ricottából csinálva szinte olyan, mintha otthoni túróból lenne, valóban ugyanazt az állagot/ízvilágot lehet produkálni.

Szerencsére nem fogtunk mellé a kajákkal, látszott, hogy nagyon ízlik nekik, többször is szedtek, kérdezgették, hogy mi a titka ezeknek az ízeknek. Nagyon aranyosak voltak.:) Receptet is kért Maria, mert olasz felmenők lévén nagyon szeretik a leveseket, és most, hogy jön a téli szezon, a levesek is jobban illenek a menübe.
(zárójelben megjegyzem a téli szezon margójára, hogy 27 fok van ma is, még pólóban is melegem volt a játszón ma délelőtt, hála a szép őszért továbbra is, imádom)
Jót beszélgettünk, tök sok mindent megtudtunk róluk, szóval nem az a feszengős diskurzus volt szerencsére. Az is igaz, hogy a harmadik óra vége felé erősen kezdtem érezni, hogy több idő előkaparni egy-egy keresett szót, szóval fáradt az agyam, de nagyon jó kis este volt :)