on the air

Az itteni tv műsorokról ejtettem már szót, a reklámok között van néha valami más is :) Az otthon ismert sorozatok jó része fut itt is, kiegészítve néhány helyivel. Nem vagyunk tv függők, ha Beni itthon van napközben javarészt gyerekzenés dvd-ket, Wiggles-t vagy Thomas-t nézünk, ill fut háttérzajnak mindez. Aztán este valamikor fürdés után próbálunk találni valami nézhetőt a "komolyabb" kínálatból. Igazából majdnem mindegy mi az, mert mindegyikből lehet tanulni (angolt), ennek ellenére inkább az "okoscsatornák" kínálatával találkozik az ízlésünk. Bár én mostanában el-elkapok egy-egy Voice epizódot is, itt most megy a válogatás a második szériához, és ez az első Voice, amit látok. Érdekes, mert itt a zsűri tagjai között van Seal (aki nagy kedvencem), és Ricky Martin is, akit a sorozat indulása előtt rettenetesen promotáltak :)

Emellett van egy kedvenc sorozatom, az Undercover Boss Australia. Ez otthon is ment valamelyik okoscsatornán, csak nem az itteni verzió, de az mindegy is, mert a koncepciója ugyanaz, bárhol is játszódik. Végy egy jó nagy céget, annak is a leglegfőnökét, aki Mátyás királyként álruhában, néha kicsit átfésülve, haj átfestve módon beáll a munkásai közé különböző területeken, hogy lássa mi folyik a "végeken". Nem spionkodás miatt, hanem hogy lássa mik mennek jól, és hol vannak fejlesztendő területek. Aztán a végén újra  CEO-ként (csúcsvezetőként) visszatér a székébe, és berendeli azokat a kollégákat magához, akikkel együtt dolgozott különböző területeken. Azoknak meg fogalmuk sincs, h miért rendelték be őket, és néznek nagyot, amikor belép az irodába a főnök, most szépen kifésülve, öltönyben...Egyesek meg sem ismerik, h ugyanő volt az a kolléga, aki vele volt egy-egy napot. Megtörténik a leleplezés, levonják a tanulságokat, és a "résztvevő" munkások mindegyike kap valami testreszabott jutalmat. Kicsit a valóság és a tündérmese keveréke. Én szeretem. Érdekes szituációk, sorsok, emberek, vezetők tárulnak a szem elé.

Az utolsó most említésre kerülő tévés élményünk pedig a Who do you think you are (Mit gondolsz ki vagy) egyik epizódja. Ez is ment otthon nem ausztrálokkal. Aki nem ismeri, a lényege annyi, hogy a szereplők próbálják felkutatni a családi gyökereket, megtalálni olyan kapcsolatokat, akik a család része, de valamiért elszakadtak.
Legutóbb egy ausztrál színész volt célkeresztben,  Don Hany, akit egyébként nem ismertünk, de a műsor beharangozójából kiderült, h Ő bizony magyar gyökerek után kutat majd. Ami nem is olyan meglepő :) Az édesanyja magyar, apukája pedig iráni volt, csak Mo-on tanult, még Magyarországon találkoztak, de a magyar apuka (Don nagypapája) nem tolerálta ezt a dolgot így elhagyták az országot, és Csilla (az anyuka) sosem tért vissza...Ausztráliában telepedtek le.
Ez a történet alapja.
Érdekes volt látni, egyrészt majd' velünk egykorú a színész, picit idősebb, másrészt magyar szót hallani itt a TV-n keresztül, és látni ahogy járkál Pesten, Egerben és Miskolcon :)

Ma reggeli vers

Otton a szomszédunkban lakik egy pár anyukámék mellett. A srác a helyi kultúrmisszionárius, mindig is kicsit lököttnek tartottam, sztem nem százas, de sebaj.
Egy ideje önjelölt költővé is avatta magát, írogat.

Ma ez a vers állt a facebook-on tőle:

Anyaszívnél csodásabb tán világon nincsen
Hisz gyermekéért áldozza, e királyi kincset
S gyermekéért úgy dobog, szinte már eped
S ha szomorúnak látja, tán meg is reped

Naponta látom az igyekvést, azt a készületet
Hogy hazavárja őtet, aki itt született
Akinek otthona itt van e hazában
S hazája messze, távol a világban

Látom naponta az igyekvő, jó anyát
Ki mindent elkészít, hogy mire eljő az idő
S ha nyílik majd az utcai kapu, mint kabát
Ölelhessen magához, gyermeket, vőt, unokát

Minden percet siettetne, de a percek, mint órák
Lassan, lassan fogyatkoznak, egyre csak gondol rá
Mondja, már nincs egy hónap se, s újra viszont látja
S teljes lesz végre újra, szeretett családja



Mindegy, h verstanilag milyen, de az az igazság, h megérintett, mert rólam, rólunk, nekünk szól és a szüleimről. Akik a skype-on visszafogottan adják csak apró jeleit annak, h mennyire hiányozhatunk, de valójában tudom, h nagyon. Most jó, h valóban kevesebb, mint egy hónap múlva magamhoz ölelhetem őket (is).
Köszi Géza költő...vagymi:).

egyszer volt

Fontos évforduló a mai, épp ezen a napon hívott Bertók Zoli - egy évvel ezelőtt-, hogy megkaptuk a vízumot.
Akik már valaha részesei voltak (vagy épp most) ennek a folyamatnak, tudhatják, hogy ez egy sajátosan eufórikus érzés. Egyszerre ugrálsz az égig felhőket kapdosva, és érzed ugyanakkor, hogy innentől "komolyra" fordult a dolog, na nem mintha ezt az egészet csak úgy viccből végig lehetne csinálni. Az igazi "besza-behu" (ahogy honi humoristák mondták) érzés.

Történelmileg itt és így dokumentáltam akkor mindezt: visa-granted

Egy év telt el azóta, mondhatom, hogy pillanatok alatt. Nagyon sűrű járatban, igazi változásokat generálva. Záródtak az ajtók, hogy nyíljanak azok az újak, amikre várunk, amikor belevágunk egy ilyen hosszú utazásba, és ez nem pusztán a valós kilométerek vonatkozásában igaz.

Anno az angol tanárom (akivel nagyon jókat tudtam beszélgetni mindenről), azt mondta, hogy egy ilyen kiköltözés komoly próba egy kapcsolatnak is. E téren fikarcnyi kétségem sem volt, talán az egyetlen dolog, amiben sosem voltam bizonytalan, és ez szerencsére a legszorosabb kötelék maradt óperenciás tengeren innen és túl is.

Személyiségtesztnek erősebben érzem az elmúlt egy évet, sok dolog derülhet ki magunkról, amit csak hittünk addig, vagy épp másként hittünk. Írtam már arról, hogyan rendeződnek át a prioritások, és hogyan nyernek teret olyakor jelentéktelennek tűnő apró villanások is az itteni életünkben. Ez egy hosszú folyamat lesz, abban biztos vagyok, és nincs még vége, de tanulni jó :)

Nagyon sokat adott ez a váltás, és sokat tanít. Nekem a maximalista baromnak önmérsékletet, és elfogadást.   Mindehhez párosul az ikrek jegyem, ami még rátesz egy lapáttal arra, hogy szimultán akarjak egyszerre több dolgot csinálni, és azonnal, és sikerrel zárva és ha mindezez nem megy (lehetőleg egyszerre), akkor az tudjon  frusztrálni.

Nagyon szeretünk itt lenni, akkor is, ha itt is vannak hétköznapok, sőt, abból van több. Más azonban az ízük, a színük az illatuk. 

Csodálatos ősz van éppen, napközben ragyogó kék éggel és napsütéssel, simogató a meleg még mindig, este azonban már hűvösebbre fordul, és korábban sötétedik. Ha nem volna így, még nyárnak titulálnám a mostani napokat is, magyar szemmel nézve.

Elég egy séta a part bármelyik szakaszán, ahogy kiszállok a kocsiból, és megérzem a tengeri levegőt, valahogy azonnal melegség járja át a lelkem. Megnyugtató és felemelő nézni a vizet, a sétáló embereket (ez e hely, ahol vannak azért sokan :), kutáyikkal, vagy párban, egyedül, fülükben az i-akármivel (pod, touch or smtng else :), vagy csapatban, ott vannak, és én is itt lehetek, mi is itt lehetünk. Ez FANTASZTIKUS érzés.

Néhány őszike a végére (Arany J. biztos nem haragszik meg :))

Specsavers

Tegnap fedeztem fel ezt a reklámot a TV-ben, sztem nagyon jó :)

Helyi "ofotért-szerű üzletről van szó, és a sajátos ausztrál reklámok sorából eléggé kiugranak. Ötletesek, nem a "kiáll a vezető és kényszeresdett lazasággal elmondja amit kell" típusú.

és mégegy csokor:

Ausztrál ikon

Ausztrália számos ikonikus dologgal rendelkezik, legyen az épület, mint a Sydey-i Opra, vagy a megunhatatlan erszényesek, vagy a természet alkotta páratlan látnivalók, mint az Urulu vagy még sorolhatnám.
Nos, az egyik ilyen ikon - bár határozottan más kategóriát képvisel -, az nem más, mint a híres Vegemite. Bár mondhatnám, hogy életre szóló barátságot kötöttün, és elválaszthatatlanok leszünk további életünk során...
Vettem a bátorságot, és egyik bevásárlás alkalmával leemeltem egy üveggel a polcról, hisz az mégsem járja, hogy ittartózkodásunk eddigi hónapjai vegemite-mentesen teltek. Így nehéz volna elhelyezni egytől-tízes skálán, és különben is, ez is Ausztrália :)

Laca különösen érdeklődött az ízvilága után, én annyira nem, mert dícsérő szavakat még távolról sem hallottam ennek kapcsán, és bizony hittem az ítélkezőknek. No de bátrak vagyunk, nézzük meg, hogy nekünk mit nyújthat egy üveg helyi csoda.
A színe és állaga sem sokban tér el a gépzsírétól, amit apukám szerszámos cumúja körül gyakorta láttam gyerekkoromban, és valahogy mindig sikerült belenyúlnom, akkor is, ha csak kerestem valamit a polcon, és épp csak arrébb kellett raknöm azt a bödönt, amiben volt.
Nos, gépzsírt sosem kóstoltam, de a másik két paraméter-azonosság miatt úgy vélem, h a vegemite íze is ahhoz hasonlíthat leginkább.
Nem vagyok alapból finnyás, és válogatós, de ezt az ízvilágot  nem tudtam hová tenni, és Laca sem. Egyszerűen meghatározhatatlanul rossz, (szerintem) és az ízét két fő összetevő adja vissza leginkább. Ez az irgalmatlanul nagy mennyiségű só, és B6 vitamin (!), tiszta poly B tabletta utóérzés....
Úgyhogy elnézést kérek a helyiektől, és a rajongóitól, nem célom az itteni ízek fikázása, és a "bezzeg a jó magyar" kezdetű sorok kantálása. Nem is teszem, de ez nem az én világom :)
Ennyi fogyott belőle, talán mostmár értitek miért :)

Ha valaki szeretné, szívesen átadom, vagy viszünk májusban haza :))

Óraállítás és Belair

Vasárnap reggelre mi is órát állítottunk, így 7,5 órára "zsugorodott" az előnyünk Magyarországhoz képest. Ez már egészen kezelhető is, bár rég megszoktuk, h melyek azok az időszakok, amikor telefonon/skype-on csetelhetünk a családdal, és oda-vissza jól működik.
Érdekes ez a DST kérdés, otthon is mindig téma volt, h valóban érdemes e, megéri e, és kiknek jó, kiknek nem az. No, hát ez itt is hasonlóan kivált azért vitákat. Egyrészt nem is minden államban alkalmazzák, WA például nem állít, így Perth-hez képest is tudtunk két és fél óra tolódást felmutatni, hiába ők a szomszédos nagyvárosunk nyugat felé :) Három féle időzóna van egyszerre jelen AU-ban, így azért ment a korteskedés újra, h jó volna egységesíteni, mert az üzleti életben ez nagyon zavaró, és Kína nagyobb területe elenére is egy időzónával bír (itt Kína ugye fontos kereskedelmi partner, ezért számottevő példa lehet).
Hát igen, pro és kontra szólnak az érvek, aztán majd egyszer talán nem lesz ilyen vegyes ez a dolog. Vagy marad minden így ..: )
Óraállítás ide-vagy oda, az időjárás nyári arculatot öltött újra -aminek én nagyon is örülök -, remélem így is marad még egy ideig.

Ennek örömére tegnap délután el is látogattunk a Belair National Park-ba.
Először nem ide indultunk, hanem egy kilátóba, ami nagyon közel volt ehhez a nemzeti parkhoz. Aztán kiderült róla, hogy nem is igazi kilátó (már ahogy mi képzeltük), hanem a hegyi út közben egy parkoló, ahonnan tényleg gyönyörű a kilátás, de sétálni nemigen lehet sehová. Egy étterem volt itt összesen, ahová épp esküvő miatt gyűlt a cicomázott nép :)
Kis google alapú tanakodás után mentünk tovább a nemzeti parkba. Gondoltuk, h sétálni, bicajozn jó lesz. Hát attól sokkal több várt itt minket...
Először is töredékét láttuk, mert irgalmatlan méretei vannak. (Részletek a csatolt linken, akit érdekel).

A nemzeti parkban a természet szépségein, a nyugalmon, hibátlan tenisz -és focipályákon és a fantasztikus sétautakon túl 3 csodára bukkantunk. Először is egy a játszótérre, ami valójában egy kalandpark volt kicsiknek és egész nagyoknak is. Óriási területen rengeteg féle játékra alkalmat adó "építményekkel". Persze az elmaradhatatlan piknikező helyekkel, mert ugye ha kivonul a család, a nagyok barbiznak, a kisebbek játszanak. Klasszikus ozzi időtöltés :)
Anno, amikor St.Kildára látogattunk, akkor valami ilyesmire számítottam, helyette egészen más fogadott. Ide a véletlen sodort minket, mégis egy kis családi  paradicsom volt ez.

Az Old parliament house (régi parlament) sajnos csak vasárnap van nyitva, pedig olyan jó lett volna megnézni.

Ez a játszótér klasszikusabb része volt

Ez egy fából épült házikó, ami belül két szintes volt, és körbe-körbe lehetett szaladgálni benne + lépcsőn fel-le,
és még kis bjó zugok is voltak benne.
Nem egy bonyolult dolog, de a gyerekek imádták.

Hát ez egy nagyon érdekes dolog volt. Ezek a "csövek", be voltak ásva a földbe, így készültek a mint a földalatti alagutak, amiben lehetett rohangálni, plusz a fenti lyukakon csúszva jutni lentre. Én kicsit aggódtam, amikor beni belemászott, mert jó nagyok voltak, de imádta. Azért a bicajos sisak végig rajta maradt....

Ez egy nagy fa, aminek a törzsében egy odú volt. Élő fa :)

Újabb fa mászó...

Kidőlt fatörzs is jó lehet sok mindenre :)

Ilyen utak voltak belül, a lustábbak sok helyre autóval is eljutnak...

 Aztán amikor elindultunk a kijárat felé, az úton egyszercsak furcsa gombócokat láttunk. Hamar rájöttünk, h az bizony kaksi volt. Azonnal felfelé nézés, és bizony jó magasan az egyik fa lombjának tetején békésen szunyókált egy koala. :))) Olvadozás... még sosem láttunk vadon élő koalát. Sajnos nagyon mélyen aludt, semmi mozgásra nem volt hajlandó.

Aztán haladtunk tovább, amikor Laca az út mellett egyszercsak egy kengurúra lett figyelmes. Igen, ott "sétált"  kicsit beljebb a növények között. Sajnos egyedül volt, és nem is láttunk másikat, de teljesen odáig voltunk a látványtól. Igazi csoda volt ez a park :)

Australians don't know how lucky they are

A húsvétos bejegyzésem mellé két cikk. Elraktam őket megamnak, mert érdekesek és relevánsak.  Egyik angol nyelvű, a másik magyar. Olvasgassatok :)

A válságban a magyarok először kevesebbet vásároltak, aztán csak az olcsóbbat vették, és most elérkezett egy újabb állomás: nem vesznek meg bizonyos termékeket.

Tavaly szinte minden áruféleségben jelentős méretet öltött az úgynevezett kategóriaelhagyás, vagyis az a jelenség, amikor egy adott termékfajta vásárlásával felhagy a vevők érezhető aránya - derül ki a Gfk Hungária piackutatásából.

Ehhez képest csak pár olyan termék van, amelyekből a magyarok 2012-ben többet vettek, mint egy évvel korábban. Ilyen például a liszt, a tejföl, a sajt, az üdítők helyettesítésére szolgáló szörp, az instant kávé és a csokoládé. Ezzel szemben a csökkenő trendet mutató termékek felsorolásával egy vaskos könyvet lehetne megtölteni.

A napi fogyasztási cikkek kereskedelmi adataiból az elszegényedés egyértelműen látszik. Egy átlagos magyar háztartás tavaly összesen 703 ezer forintot hagyott ott az élelmiszert és vegyi árut kínáló boltokban, ami ugyan 0,8 százalékkal több az egy évvel korábbi összegnél, az 5 százalék körüli infláció azonban bőven elvitte ezt a növekedést. A háztartások 61 százaléka csökkentette tavaly a napi fogyasztási cikkekre fordított kiadásait.

"A kínálat és a kereslet egyaránt az olcsóbb termékek felé tolódik el, a vásárlók nagyon pragmatikusak, a pénztárcájuk alapján kénytelenek dönteni, ami azt is eredményezi, hogy a minőségi szempontokat kevésbé érvényesítik a választásaikban" - mondja Kozák Ákos, a piackutató ügyvezető igazgatója.

2012-ben bekövetkezett a várt fordulat, a háztartások már többet költenek a rezsire, mint a napi fogyasztási cikkekre, a teljes háztartási büdzsén belül mindkét költségelem körülbelül egynegyed részt képvisel. Ezzel beértük Nyugat-Európát, igaz, ott más jövedelmi viszonyok között áll fenn ugyanez a helyzet.

A 2013-ra vonatkozó előrejelzésekkel a Gfk szerint nagyon óvatosnak kell lenni. "A tankönyvi példák sok esetben egyszerűen nem működnek" - mondja Kozák Ákos. A szakértők nem tudják prognosztizálni, hogy a rezsicsökkentés vagy az alapvető élelmiszerek áfájának esetleges csökkentése valóban növelni tudja-e a vásárlási hajlandóságot. Egyáltalán nem biztos, hogy a vásárlók pénztárcájában így megmaradó pénz megjelenik az üzletekben.
forras: origo

A másik ausztrál vonatkozású:
forras: guardian.co.uk