"kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét"

Néha elkapnak az érzelmek, és csak állok, nézek magamba, és érzem minden porcikámban azt, h vagyok.
A hétköznapjaink mostmár elég ütemesek, hétfő-szerda egész napos childcare, csüt plusz még egy fél nap, úh tulajdonképpen a kedd mellett a péntek az a relaxálós Benivel kettesben levős, amikor igazán ráérősek vagyunk. Reggel sokáig lehet pizsiben maradni (ez a gyermeknek értékes plusz valamiért :)), főleg ha a Peppás pizsiben lehet, ami igazi "nagyfiús" külön alsó és felső résszel). Szóval hosszas ágyban lustálkodás, ami alatt néhány verseskötetet kivégzünk, és hol együtt skandáljuk, hol meg énekeljük a Sehallselát Dömötört amíg kedvünk tartja.
Aztán reggeli után gondoltam egyet, és bedobtam pár kimozdulós opciót a csemetének, és Ő a "hajós" játszóteret választotta. Ez az egyik kedvencünk, a tengerparton van, és ggyönyörű a környezete is, nem csak a játszó, írtam is már róla biztosan.
Szóval fel is kerekedtünk.. Kivételesen gyönyörű idő van ma, az a fajta balzsamosan simogató napsütés, amitől el lehet olvadni, olyan finom. Szél még a parton sem volt semmi, csak a csodás 26 fok körüli hőmérséklet. A másik nagyon jó dolog az volt, hogy péntek délelőtt lévén, az iskolás korosztály nem képviseltette magát, így a picik és Beni korosztálya volt jelen, vagyis minden játékot anélkül lehetett használni /élvezni, h ne kelljen figyelni mikor ugrik rá a kicsikre egy nagyobb gyerkőc.
Így aztán tényleg nagy élvezet volt minden perc, igazán jól szórakoztunk mindketten.

A park széle egy nagyobbacska emelkedő, ami szintén gyönyörű pázsittal van borítva, és ma Beni ezt jól kihasználta arra, hogy hemperegjen végig-végig a domboldalon, ha már a többeiektől ezt látta. :D
A másik nagyon jó játék az volt, h egy kisfiú állt a domb tetején, és gurította le a labdáját, de láthatóan lusta volt utána futni. Nos Bence ebben nagyon jó, h ha valahol labda száll Ő bizony fut utána, és viszi vissza, mint egy kiskutya. Így aztán a két törpe -mint zsák és a foltja - hosszasan játszották ezt. Beni ki is tikkadt rendesen, de olyan jó volt látni az arcán a felszabadult játék okozta örömöt.

"kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét"

nekem is kedvem támadt, legközelebb beszállok :D

apa-tekintet , szeretem, de szeretem

lányokkal is hempergett kicsit...
na igen, korán kezdik ma már :D

Amíg ez a szeánsz zajlott a két fiú között, én ültem a domb tetején, és pillanatokig úgy éreztem, h lebegek fölötte. Megkapó volt a látvány, a szikrázóan kék ég, a finom sós illat a levegőben, és a makulátlan környezet. Tökéletes pillanat volt arra, hogy megint azt érezzem, h semmi, de semmi nem fontosabb ettől az életben, minthogy itt élhetünk ezen a helyen.
Ebben az országban, ebben a városban.
Hihetetlenül szép és nyugodt, és adja mindazt, amit egy szülő a gyerekének kívánhat.
Amikor a törpe kicsit megpihent, és az ölembe kucorodott, úgy néztük együtt a tengert, hát az felejthetetlenül szép volt. Nincs ennél a boldog nyugalomnál sokkal több, és fontosabb érzés.