Mivel a délutáni alvásidőt tudom erre a célra fordítani, szűkösek a kereteim, és az elmúlt napokban folyton volt valami más elfoglaltságom.
Például - hűen önnön természetem sajátosságához- beletartom az arcom a pofonokba éppen.
Ezt kicsomagolom máris nektek :)
Munkakeresés kapcsán ugye az az álláspontot képviseltem eddig, hogy én még maradok itthon, és majd kb egy év múlva volna jó elhelyezkedni. Namost a múlt hétig tartotta magát ez az elképzelésem, amikoris elgondolkodtam. Miért ne próbálhatnám ki magam? Van e annál jobb nyelvgyakorlási lehetőség, mintha ozzik (vagy angolul beszélők között) mozog az ember napi x órát? És persze még ha fizetnének is érte, az sem baj. LinkedIn-en raktam épp rendbe a státuszomat, vagyis, h már nem vagyok a norvégok mókusa a kerékben, és mivel aktuális pozim sincs, így az ott divatos looking for new challenges-t adtam meg munkáltatómként. Néhány nap múlva kaptam egy üzenetet egy fejvadásztól, h küldjek már ugyan nekik egy cv-t, mert majd ők jól segítenek nekem a karrierem egyengetésében.
Na, gondoltam, de jó, CV-m sincs, öreg, még nem vagyok kész erre. Aztán pár nap alatt lett cv, mert a kis ördög az nagyon szemét módon nem hagyta jegelni a témát. Elküldtem nekik, még akkor is azzal az érzéssel a gyomromban, h nem vagyok alkalmas itt arra, ami otthon voltam, legfőképpen nyelvi akadályok miatt. Egyelőre nem érkezett válasz, bár tudom, h itt nem pörögnek őrült tempóban. Ők kezdeményeztek, hát engedem magam a sors hajójában úszni egy kicsit. És ha már munkakeresés, akkor felütöttem én a két legnépszerűbb - e célra kreált weboldalakat- és elküldtem még pár önéletrajzot. Lesz, ami lesz alapon.
Persze még sehonnan semmi sem érkezett, ami nem sokkal jobb érzés, mint az elutasítás, megmondom őszintén, de ugye pár nap alatt mi is történne? Itt. Semmi. Mégis valahogy felkorbácsolta kicsit az egómat, meg arcul is csapta párszor az elmúlt hét.
Közben a múlt héten Laca is volt fejvadásznál, behívták interjúra, folytatását várjuk :) Itt is eddig tart a történet.
Nem egészen két hónapja vagyunk itt, ami nagyon szűkös keret arra, hogy munkaszerződés legyen a zsebben, most a héten valahogy mégis először ért el minket annak a szele -és az ebből természetesen fakadó kisebbfajta frusztráltság érzése is -, h de jó lenne eggyel beljebb lenni ebben a kérdésben.
Nem ülünk bele sárba, csak kicsit beleragadt a cipőnk talpa.
Hinni kell magunkban, és a tapasztalatainkban, bár biztos vagyok benne, h minden beképzelt felhangot félrehagyva, egyszerűen sok lehet sok helyen az, amit mutat az önéletrajzunk, de mit van mit tenni, nem a körmünket csiszolgattuk az elmúlt 13 évben, nagyon butított cv-t meg szakmai körökre nehéz küldeni. Na, majd kialakul ez is.
A múlt héten vasárnap nagyon jól sikerült a barbizás, Kata és Papi, valamint Moni és Csabi voltak nálunk. Mivel 16-án volt Beni 2. szülinapja, így azt is megünnepeltük aznap is közösen. Kata és Papi sokak számára ismerős lehet, ők írják a Fejjel lefelé blogot, 5 éve élnek itt. Nagyon helyes pár, jó volt végre személyesen is találkozni velük. :) Az Őb blogjukat olvastam életemben először, és hát ugye azon túl, h AU-ról szól, még a város is azonos...egyfajta író-olvasó találkozó volt ez a lelkem mélyén :DD
Október 18-án meg a keresztlányunk ünnepelte a szülinapját, sajnos most először csak virtuálisan ölelgethettük meg, de szerencsére az ajándékokkal teli csomag időben megérkezett hozzá. Ezt csak azért írom, mert info lehet másoknak. Az nem kérdés, h nem éri meg csomagot küldeni, bizonyos összeghatár alatti tartalomnál különösen, de ez jelen esetben nem volt kérdés. 80 dollár volt a küldés díja, airmail-lel ment, és 8 nap alatt ért célba, úh nem rossz a szolgáltatás, azt biztosan állíthatom. Nem volt macerás a feladás, bár semmi extrát nem küldtünk. Pusztán annyi sajátossága volt, h nem elég azt ráírni játék, hanem azt is, h pontosan milyen. Szóval ez megbízható út lesz a jövőben is, és mondhatják otthon, h "amerikás" csomag érkezett :)) Így mondta a postás a tesómnak, hihihi... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése