kis ausztrál vállalati kultúra

vagy ausztrál kisvállalati kultúra, mindkettő igaz :)
Gyorsan telik az idő, több, mint egy hónapja dolgozik Laca, és továbbra is elégedett, ami a legfontosabb. :D
Múlt pénteken tartotta a cége a karácsonyi party-ját, ahová a családnak is szólt a meghívás, így mindhárman mentünk.
Namost ahogyan az élet egyéb területein sem aggatják tele a mindennapokat fölös szólamokkal és körökkel, úgy erre az eseményre is ugyanez volt igaz. A cég irodája egy átalakított családi ház, hátul parkolókkal, udvarral, és még egy kis medencével is :) Ott a medence "partján" volt a buli, merthogy semmi flancos feszengős vállalati megközelítése nem volt a dolognak, hanem egy laza garden-party jellege volt inkább. Ennek ellenére dj és hostessek (2 fiatal lányka, akiknek összesen úgy 6 méter lábuk volt, és még ezt tetézték egy-egy ultra magassarkúval, úh Bence simán átbújhatott volna a lábuk között, mint Thomas az alagúton :). A dolgozók és a fontosabb ügyfelek voltak a célközönség :)
Eleinte próbáltam a dress kódról érdeklődni, de ez az a téma, amivel az uramat nehéz lázba hozni, mert a nőknek fontosabb a megfelelő megjelenés, ugyanis egy alá-vagy túlöltözés is tud kínos lenni. No, itt nem kellett cuki szűk ruciban tipegni, ez is laza vonal volt inkább, bár egy két ügyfél oldalán csillogó baba erősen elvetette a sulykot, aligha tudott volna leülni a ruhácskájában, ha úgy hozza a sors :) (jó, mostantól pikírt gomb off).

A háttérben a másik pilótaszemüveges
pedig a  cégvezető. Nagyon laza volt ő is,
szakadt farmer, napszemüveg, felkarnyi tetkó:)

Az álló napszemüveges úr Laca közvetlen főnöke.
Nos, ki mit tippel, honnan származik? Annyit segítek, h európai ország, és eléggé nyilvánvaló a megjelenése alapján szerintem :)

Beni kényelembe vágta magát, és figyel :)

chips-öröm
(na ilyet itthon nem eszik :)

Alapvetően ázsiai ihletésű kaják voltak, nekem nagyon bejöttek. A kollégák nyitottak, kedvesek voltak, és persze Beni is kulcs volt mindenkihez egy-két jó szóra. Az egyetlen bajom a medencével volt, ugyanis Bebe mondjuk úgy 5 percenként gondolta, h mostmár csak megfürdene benne :)

A másik apropója a témának, h épp tegnap mondta Laca, hogy ugyan még csak egy hónapja van a cégnél, és vállalati hitelkártyával jár vásárolni (na persze nem magunknak), amit kell. Nincsenek workflow-k erre 16 szintű engedélyeztetési folyamattal, meg jóváhagyó jóváhagyásával. Jó, tudom, ez nem egy ezer fős multi, de akkor is más a bizalmi szint, ez nyilvánvaló.

Harmadrészt úgy néz ki, h talán nekem is lesz közelebbi kötődésem is a céghez...
Az én itteni szakmai jövőm nagy kérdőjel volt a fejemben. Hol fellelkesedtem, és azt gondoltam, h jöhet a munka, hol meg -egy-egy nagyon meghitt nap után - úgy éreztem, h még a gyerek mellett van a helyem. Aztán amikor magamba néztem mélyen, akkor valahol úgy éreztem, h a középút volna a legjobb, vagyis kicsit dolgozni, ezáltal kicsit emberek között lenni, ezáltal angolul "szenvedni", h fejlődhessek, és h kicsit érezhessem, h én is része vagyok a családi dolgokon kívül másnak is. Namost ilyen rugalmas megközelítés létezik azért au-ban, de nem könnyű leakasztani a szögről úgy, h egy jelentkezek part-time állásra a seek-en. Így Laca elküldte a CV-met a cégvezetőnek, aki azonnal válaszolt is, h most nincs üres pozíciója, DE szívesen lát a cégnél, h szerezzek itteni munkatapasztalatot, h beírhassam majd referenciának, és mindemellett 6 hónapos távlatban akár munka is lehet, mert terjeszkedni akar. Ez nekem nagyon jó lehetőség volna, mert így extra rugalmas, akkor megyek, amikor tudok, és mindazt remélem tőle, amiket írtam. Persze ez az érem másik oldalát is érinti, Benit. Ő heti 2 napra childcare-be megy terveink szerint. Ez 2 egész nap volna, amikor én mennék dolgozni. Azt látom, h a fél napos közös ovis napot imádja, és azt is, h menne többször is, mert gyakran emlegeti. Nyilván nem akarok a ló másik oldalára esni, de 2 nap plusz aktivitás minden szempontból jót fog neki tenni, arányaiban még így is velem/lünk lesz többet.
Most a napokban próbálom lezárni a hely keresését, mert ez sem olyan egyszerű, h hová menjen, de erről majd írok külön, mert ez kitesz egy posztot önállóan is.
Szóval úgy tűnik, hogy most kapok majd lehetőséget arra, hogy bizonyítsak kicsit, és arra is, h az önéletrajzomba bekerülhessen az a nagyon hiányzó au tapasztalat és helyi referencia.

A végére meg egy praktikus észrevétel, itt ugye most a karácsony és a nyári szünet is egyszerre van, így a cégek legtöbbje bezár dec utolsó és jan első hetére. Ez így mindenkinek jó, mert az ünnepeket így a legtöbb dolgozó  "munka nélkül" , pihenéssel tölti, és egyébiránt nem 2 hónap az a kevésbé produktív időszak, mint Magyarországon nyáron, amikor a szabadságok miatt az istennek sem halad semmi.

decemberi "kisszínes" csokor

Arról már írtam, h a boltban tematikusan pakolják a táskáinkba a vásárolt árut, arról is, h tökéletes utak állnak rendelkezésre a sétákhoz és arról is, hogy játszótérparadicsom a város.

Sok olyan dolog is van, ami ugyanolyan, mint otthon volt, és mégsem :)

visszazárható
Például a liszt, cukor, gríz és hasonlók ugyanolyanok javarészt (jó, a gyártó persze más), mégis egyvalamiben alapvetően különböznek, és az a legtöbbjük csomagolása. Irtó egyszerű dologról van szó, de legtöbbjük visszazárható csomagolást kap, így - ha valaki nem tartja az összes létező főzési alapanyagát felcímkézett, és külön méretezett egyen tárolókban -, akkor ez nagyon előnyös aprósággá válik hamar :D Én nagyon szeretek ilyeneket választani, mert otthon utáltam, mikor a lisztes papírzacskót persze, h csak úgy lehetett feltépni, h hatalmas lyuk keletkezett a tetején, amit a ragasztó rántott magával a papírból... cukor dettó.

mégis a méret a lényeg?
Nagyon érdekes, h itt nagyon sok minden más kiszerelésű mint otthon. A tojás 12 darabos, nem 10, a fél literes üdítő 6 decis, a dobozos üdítők pedig itt 375 ml-esek. És ha már dobozos üdítő, két dolog is beugrott ennek kapcsán:

1. a Pepsi idén (itt )tavasszal hozta be Au-ba a Pepsi Next-et, ami az "egészséges" vonalat kívánja erősíteni, hisz kevesebb cukor van benne, és a természetes alapú Stevia-val édesítették. Bár mindig is jobban szerettem a coke-ot, ez nem lett rossz sztem, bár nem vagyunk nagy felhasználók effejta italokból. A reklám, amivel itt hirdetik, nagyon vicces:
A másik dolog, h épp a mérete miatt egyáltalán nem veszünk már palackos "kólát", hanem átszoktunk a dobozosra. Megveszünk egy kartonnal, és hosszú-hosszú ideig eláll a kamrában, így ha beugrana valaki, akkor is van itthon, ill ha jól esne egy kis üdítő, csak feltörünk egyet, és épp elég kettőnknek egyszerre. A nagyobb ha kipezseg, már csapnivaló, és csak azért nem nyakaltuk, h fogyjon már el.

a fizika törvényei
Ezt kifejezetten Petkének küldöm, de talán másokat is érdekelhet. Au kapcsán számos mende-monda kering, h ha a déli féltekén vagyunk, akkor mit merre nyitunk-zárunk, hogy is vannak a csillagok (más az égbolt képe), és a kádból lefolyó víz merre is folyik?
Dokumentáltam egy ilyen eseményt, íme az ausztrál víz, ausztrál kádelhagyása :)

konnektor
ez nem fizika, de eszembe jutott ez is, hogy ugye itt a konnektorok teljesen más "arcot" vágnak, malacorr helyett inkább vágott szemű gázálarcra hasonlítanak, és ugye a magyarországi cuccok átalakítóval tudnak csak ezekbe illeszkedni. Ezt tudtuk már otthon is, jó sok teki cucc ezért is maradt otthon, h úgysem lez jó a dugó, átalakítóval meg nem emhet minden. Ezt kicsit sajnálom utólag, mert simán mehetett volna. A konyhai gépek végképp, no sebaj.

kikapcsolt állapot

bekapcsolva

Szóval konnektorügyileg az viszont abszolút jó pont, h épp a formája miatt kevésbé hívogató a gyermeki érdeklődés számára, talán nem kell azon aggódnom (annyira), h valami fémes rudacska be ne csusszanjon a konnektorba. Másrészt ahogy fotózni is próbáltam, itt a konnektorok kapcsolhatók, vagyis az nem elég, h bedigjuk a bármit, ahhoz bekapcsolt (piros állás) állapotban is kell lennie, h áram alatt legyen. Ez kifejezetten üdvözítő kisgyerekes anyukaként, bár tudom, h nem olyan nagy találmány le-és felkapcsolni :)


Kis közlekedés
Magyarországon ez a téma többnyire ideggörcsös rohamokat okoz sok embernél. Utáltam vezetni amiatt, mert rettegtem a sok agresszív baromtól, akik kívül álltak mindenen, és leginkább önmagukon. Valahogy úgy éreztem mindig is, h a magyarok mentalitásának, és kulturáltságának egyik leképezése ahogyan közlekednek, és ebbe mindent beleértek, amilyen autósok, ahogyan parkolnak, ahogyan be(nem)tartják a szabályokat, ahogyan utaznak a buszon, ahogy várnak egy járműre, vagy ahogyan elhagyják azt. Amilyenek az aluljárók, és amiket csinálnak ott. Minden-minden együtt. Nem egy vidám fotóalbum sajnos.
Nos, ha valamire azt mondhatom, h szöges ellentéte az otthon megszokottnak, ez az a téma.
Vélhetően azért, mert itt ami köz, az is fontos, sőt, megkockáztatom előbbre való, mint az egyéni. Lássatok csodát, ha kerekesszékes parkolóhely van, abba nem áll be más, csak aki arra jogosult. Ha egy gombostűt nem lehet leejteni a Westfield Marion parkolójában (mint mostanság), akkor sem állnak oda a kerekesszékesek helyére, az üresen fog állni. Sem nagy autóval kicsi emberek, sem semmilyenek. Ez nem JÁR senkinek külön, ez itt nem tétel. Megjegyzem legalább egy nagy autója úgyis van nagyon embernek de az sem rangsorol semmilyen hierarchiába. Nagy pirospont érte.:)
Van még dedikált hely senioroknak, és kisbabás anyukáknak is, szóval odafigyelnek mindenkire :)
A közlekedésről a jobb oldalon ülve is szerezhettem tapasztalatokat a múlt héten, mert úgy hozta az élet, h majd' minden nap menni kellett valahová. (erről majd írok külön). Úgyhogy nem volt más, minthogy be a kocsiba, és hajrá. Már néhányszor mntünk úgy, hogy én vezettem, de akkor mellettem ült Laca is, egyedül még csak a múlt hét óta nyomom. Namost induljunk onnan, h nem vagyok egy rutinos öreg róka a kormánny mögött, fent vázoltam, h miért vezettem Pesten keveset. Másik dolog, h egy tankkal egyenértékű mozgáskultúrája van a tapionaknak(tapio=terepjáró by Bence). Nincs más bajom vele, csak, h hosszú és széles és magas. Én meg kicsi. Na mindegy, barátkozunk még :)
Az biztos, h senki sem akart még lenyomni, letolni, belémjönni, mert a sárga jelzésnél inkább már megállok, stb. Hagynak haladni. Itt is van egy két bolond, de az arányok fordítottak, mint a magyar utakon.
Nekem átszokni sem volt olyan nehéz, mint Lacának, nem mondom egy-két ablaktörlés volt irányjelzés helyett, de ez kb egy-két alkalommal.
Néha még nézek abba az irányba is, ahová nem indokolt :), de nem kritikus a jobboldali közlekedés, főleg így, h hagynak élni közben.

Silly Questions Asked by Tourists About Australia

Nem szokványos a mai post, és csak angolul (egy online cikk, nem az én tollamból), de szórakoztató szerintem :) jövök majd "hagyományossal" is :)
######################

Here's a collection of questions that have been asked and some answers for them:

Do they speak English in Australia ?
Ke, no comprendi, apa kabar!

Yes, certainly they/we do. It is the main language and the reason is due to the fact that the first Europeans to settle the continent were the British. 

We are a rather diverse culture and now there are many languages spoken within Australia, however English is still the main one, although there is no guarantee anyone can speak it well.
Some people will even speak American, Canadian and New Zealandian.
Now this one is for the people we see on Border Security;

Can you get food in Australia?
Yes, you can pretty much buy anything you like to eat and drink in Australia. We have many thriving communities of other cultures and you do not need to pack the entire contents of your pantry and aunty's almost cooked pork bellies. It is illegal to bring these foods into Australia. You can get it here and it will just make your luggage smell if it leaks. 

How do you find Australia?
Take a left hand turn when you get to New Zealand. 

Here are some of the really funny questions asked of the Sydney Olympic Committee via their website and my answers to them (humour intended)

Image Credit: Gnangarra (Wikimedia Commons)

From the USA: Which direction is north in Australia?
Pretty much the same direction north would be anywhere in the world.

From Sweden: Is it safe to run around in the bushes in Australia? 
Apart from watching out for snakes, spiders and cane toads, why are you wanting to run around the bushes?

From Germany: Do tents exist in Australia? 
They are not naturally occurring in the bush lands  however you can buy them and they may be found in camping grounds Australia wide. They can also be purchased from camping stores.

From France: Do you celebrate Christmas in Australia? 
We certainly do, generally on December 25th, like most countries around the world.

From Italy: Are there places in Australia where you can make love outdoors? 
Pretty much, yes. However there are laws against being naked in public and the Australian sun can be fierce, you had better watch out which bits of you get sunburnt.

From The USA: Will I be able to speak English most places I go? 
Yes, but you may need to practice as we do not all speak American.

From Italy: I hear that all Australian women are beautiful. Is that true and if so, can you send me pictures of the available ones? 
Absolutely, I've never seen an unattractive Aussie woman yet, of course this is subjective to your tastes and style.

Image Credit: Rabs003 (Wikimedia Commons)

From Germany: I want to go swimming at Bondi Beach on October 20th. Will I turn blue?
It depends if the larrikins have been playing with the condy crystals again.

From The UK: Does it ever get windy in Australia? I have never seen it rain on TV, so how do the plants grow?
Most of our TVs are indoors and do not get wet. We have the plants all specially trucked in with a water compound planted at the base. (*sigh*)

From The USA: Will I be able to see kangaroos in the street? 
It depends where you are located. If you are in the streets of the sanctuaries, the zoos and the outback and way beyond known civilisation, it is possible. In the main cities, probably not likely.

From Germany: I plan to take some day trips during the Olympics. Which direction should I drive – Perth to Darwin or Darwin to Perth – to avoid driving with the sun in my eyes? 
These distances are huge, however travelling by night only should solve the problem. As you mention day trips, this would comprise around 7 of them to get to each location.

From The UK: Are there any ATMs in Australia? Can you send me a list of them in Brisbane, Cairns, Townsville and Hervey Bay? 
Sure, we'll get someone on to that. Due to the number involved we should have the list completed in around a year or two.

Image Credit: I.DeSouza (Wikimedia Commons)

From Portugal: Where can I learn underwater welding in Australia?
I'm stuck on this one, any suggestions, someone must do it?

From The UK: Can I bring cutlery into Australia?
We have plenty, as well as straws, chopsticks and skewers.

zavaros idők

Megintcsak átviszem az értelmet :)
Folyamatos "harcban" állok az idővel. Míg korábban szinte minden mozdulatomat valamilyen időponthoz, vagyaz abból visszaszámolt tevékenységekhez kellett igazítanom, sosem volt problémám azzal, hogy időben legyek. A pontosság amúgy is egyik erényem (volt?), nemritkán ültem egyedül a tárgyalóban megbeszélésekre érkezve, és az elején azon parázva, h mégsem itt lesz, vagy mégsem most? Aztán hamar kitapasztalhattam, h nincs tévedés, csak senki sem jön pontosan...
Nos, ezzel már másként vagyok. Jó, tudom, h az aktuális életvitelem nem diktál szoros időterveket, de pillanatnyilag valahol a ló másik oldalán lézengek... :)
Legtöbbször gőzöm nincs, h hányadika van, és hétközben néha azt sem tudom, h pontosan melyik nap is. Az időérzékem is hanyatlóban, szóval e téren katasztrofálisan szét vagyok zuhanva, és ezt részben annak tudom be, h fejjel lefelé vagyunk. Az évszakok csréje, a nyári tél sokat "segítenek" :)
Önmagában ez nem katasztrófa, csak emiatt pár bosszúságot is okoztam már magamnak.
Például rendre lemaradok olyasfajta dolgokról, amik apróságok ugyan, de nekem fontos, és emberbaráti tett volna a lelkiismereti-listámon. Többször érkezik a reklámújságokkal együtt egy-egy színes zacsi cégnévvel, telefonszámmal ellátva, amiben adott napon ki lehetne tenni adományozásra szánt holmikat. Persze jóelőre küldik, én mindig félreteszem, h na majd ebbe teszek ezt és ezt, aztán persze rég a "határidő" lejárta után akad a kezembe újra az a bizonyos zsák.
Legutóbbi remekelésem a kindy-s piknik kapcsán volt. 2 hete nagy megállítótábla volt kitéve a kapunál, h évzáró piknik lesz 5-én, lesz műsor, gyűjtenek adományokat, jöhet bárki, stbstbstb. Nagyon lekesen olvastam (le is fotóztam, h minden info meglegyen), tekintve, hogy a piknik napjáig már nem járunk arra. Lacának mondtam is, h aznap, ha tud majd jöjjön picit előbb, h mehessünk együtt. Már akkor rosszul kódoltam azonban az agyamban az olvasottakat, mert Bencének már úgy meséltem a dolgot, hogy jövőhéten csütörtökön 2x-is megyünk a kndy-be, reggel is, meg délután a piknikre. Aztán fotó ide-vagy oda, így is maradt a fejemben a dolog.

Szépen ülős-utazós a buszon

Szerdán jött haza először a céges autóval Laca, de mivel reggel még a Hunyadival ment el, azt otthagyta a cégnél, és azt találtuk ki, hogy majd együtt visszamegyünk érte busszal, ha hazaért. Úgysem "békávéztunk" még itt sosem, Beni is biztosan örülne neki, és mint kiderült 1 busszal kellett csak menni, így az átszállások sem bonyolították az odautat. Vissza meg már ugye autóztunk.
Így is lett, ha már üres volt a szerda este...

Másnap szépen mentünk reggel ovizni, én vittem a használt játékokat, amit az adományos gyűjtőbe szántam, de odaadtam Vicki-nek, nem is kerestem a gyűjtődobozt. Aztán szokásos módon telt a délelőtt, még onnan is úgy jöttem el, h aznap piknik, bár pár apróság (főleg utólag) gyanús volt, például eltűnt a megállítótábla, az adományos doboz is, és senki sem mondta elköszönéskor, h délután találkozunk, stb.  Aztán itthon megnéztem a fotót a kiírásról, mert akkor már nagyon gyanús volt a dolog, és bizony 5-én SZERDÁN volt a piknik, azaz előző nap, amikor mi ráérősen buszoztunk Underdale felé...
Akkor bántott a dolog, mert egyre többször sikerül beszélgetnem anyukákkal, és olyan jó lehetőségnek tűnt a folytatásra ez is, meg az is, hogy hármasban lehettünk volna ott.

Nincs mese, körültekintőbbnek kell lennem az időpontok vonatkozásában :D

A másik időzavart az okozza, hogy itt is csak 2 nap a hétvége :)
Ezt vasárnap este néha szomorúan konstatálom, mert annyi mindent lehetne csinálni, és olyan kevés dolog fér bele a 2 napba.  Pedig mostmára nagyobb volumenű főzések is hétköznapra maradnak, h hétvégén azzal ne húzzam az időt. Akkor a gyorsabb megoldásokat preferálom :)

Lesz majd két hét nyáriszünet karácsonykor Lacáéknak, az nagyon jó lesz arra, h kicsit kirándulhassunk is majd újra :D

Alakul a molekula

Kölcsönvettem e néhány szót Gesztitől, szoktam, fogok is még biztosan, mert zseniális, amit a magyar nyelvvel művel olykor :)
Ezek miatt ki is vagyok néha, h mikor lesz az angolom hasonló szinten, h a hétköznapi dolgokon túllépve, akár "játszhassak" is majd a dallamával, ritmikájával. Tán sosem...
Mindenesetre aminek apropóján ideillik ez a cím, az több dolog is.
Egyrészt kedd óta kisebb megszakításokkal ugyan, de pakolok. Sajnos a kezdeti örömöm alábbhagyott, és átvette a helyét ugyanaz a ' csak legyünk már túl rajta' érzés, mint amikor ugyanezeket befelé pakoltuk ...
A konyha jól bírta a gyűrődést, azt beköltözéskor láttam, h rendben lesz tárhelyileg, nem is okozott csalódást, elfért minden, ami eddig előkerült :)
Fürdőszobák szintén kellő kapacitással rendelkeznek, az is oké.
A többi cucc sorsának bizonytalansági faktora igen magas... és itt a nagy sóhaj. Nincs elég hely, vagyis ha a harmadik hálószobából raktárat csinálok, akkor van :)
Nem akarom telezsúfolni a házat, sokkal kevesebb holmival is jól elvoltunk, és ez üzenet magunknak folyamatosan, h ami kicsit is gyanús, h nem élet-halál szükséglet, akkor kétszer meggondolós lesz. Ha legközelebb is ugyanúgy kell, akkor kell igazán :)
Megoldásokat keresek a helyhiányra, ami azért nem vészes, mert amikor beköltöztünk, pár dolgot tudatosan nem vettünk meg, mondván, h nézzük meg mennyire lesz szükség, ha megjön mindenünk. Így például Beni szobájába is tudtam, h kell majd mégegy tároló, vagy könyvespolc a nappaliba, stb.

Első körben jó helyi lehetőségeket kihasználva a gumtree-re vetettem magam (helyi vatera), reménykedve, h hátha találok megfelelő cuccokat. Úgy néz ki, h Bencének lesz is, ma megyünk érte, és ha nem okádék a valóságban (a képen nem) az az IKEA trofast tároló, akkor elhozzuk. Pont ilyenje van (csak fehér) egy, és épp ilyet vettem vna az ikeában 3x ennyiért...
Itt fontos momentum a bútorok, és minden egyéb választásakor, h alapból semmit sem lehet a falba szöggel rögzíteni. Ez ugye kizár minden olyan megoldást, ami égig érő polcot jelent helytakarékossággal egybekötve. Azt ugye rögzíteni kellene, h ne dőljön mondjuk senkire :)
Ez a könyvespolcnál is kihívás lesz, vagy csak töredékét tesszük rá a készleteinknek...
Mégegy tárolót találtam szintén nagyon jó áron, és gondolkodásra méltó állapotban, onnan még nem kaptam választ.

Érdekes ez, hogy már ezalatt a 3 és fél hónap alatt is érezhetően alakulnak át a vásárlási szokásaink, a hétköznapi dolgaink, a prioritásaink és sorolhatnám.
Azt mondtam eddig, h volt egy régi anya, meg van egy új, ezzel jelezve a Bence születése előtti énem, és az azt követő közti jelentős különbségeket. Laca szerint szimplán hülyeségeket beszélek, sztem meg valós az "átalakulás". Ezt a két korszakot úgy érzem  most követi egy harmadik,  Ha nagyon felülről nézek le erre a személyiségfejlődésre, akkor a külsőségek alapján elintézhetném annyival, h igénytelenebbnek tűnik. Régi anya a multinál töltött hosszú munkásórák után úgy érezte, hogy kijár neki egy kiadós shopping valamelyik nyomorult plázában, h a lelke egyensúlyi állapota békés vízszintesbe álljon, és nem az alagsori műanyagszagtól bűzölgő kínai raktáráruházak hozták meg ezt a gyorsan tovaszálló örömfelhőt...
A fodrász, kozmetika, műkörmös és pedikűrös is szépen be voltak rajzolva a naptárba mindig előre, nehogy ne legyen időpont, mire szükséges. Félreértés ne essék, azért ezek nem napi/heti gyakoriságúak voltak, de költöttem rá.
Aztán az alatt "a bizonyos 9 hónap" alatt megnyugodtam, és ezek a dolgok fényévekre kerültek akkori fontosságuktól. Szépen elmarad a körmözés, mert már nem volt kényelmes, és tudtam, a gyerek mellett úgysem folytatom. A vásárlások fő célpontja a bébiholmik felé terelődött, de az is csak a vége felé. A fodrászom vol at egyetlen, aki mellett kitartottam, és szülés után 6 hónapig ugyan nem voltam nála, de előtte évekig, és utána is visszarendeződött a dolog. A hajamra mindig nagyon kényes voltam, mert nem az a magazinokban látható tökéletesen dús/fényes/hibátlan, amilyen persze nincs is, csak egy-egy fotó erejéig. Otthon is 2-3 havonta jártam fodrászhoz, nem gyakrabban, de a helyhez ragaszkodtam, pedig magyar viszonylatban sem volt olcsó(ötszámjegynemegyesselindulva), cserébe mindig úgy vágták, melírozták, h a lehető legtermészetesebb legyen, és sosem roncsolódott, sosem bőgtem utána, h mi ez a szar a fejemen stb.
Miért is mesélem mindezt?
Mert kijöttünk ide, és még "alább adtam" az effajta külső beavatkozások tekintetében. mégsem hiányoznak úgy, mint azt korábban hittem volna. Már nem fontosak, már nem kompenzálnak semmit.
Mondjuk egy fodrászt megnéztem, akik ugyanúgy L'oreal szalon mint otthon volt, és elhoztam az árlistájukat. Azon kategóriákba voltak sorolva a fodrászok, és mindegyiknél az egyes műveletek (vágás, melír, festés stb) árai "tól" árakon, "ig" nélkül. Megnéztem egy közepes árazású fodrász "tól" árait, összeadtam, és átszámolás nélkül is azt mondtam, h na ezt azért mégsem...háromszáz dollár fölött járt valahol a számláló...
Így aztán áthidaló megoldásként vettem egy doboz hajfestéket, és remélve, h nem leszek madárijesztő, házilag - Laca segítségével - frissítettem a frizurámon. A végeredmény teljesen jó lett,mindez 18 dollárból.
Vannak dolgok, amik még alakulnak, és vannak, amik majd alakulnak. Biztos találok majd egyszer egy fodrászt is megfizethető áron, de a külsőségek fontossága fényévekre került korábbi önmagamhoz képest. Eligénytelenedtem, vagy megnyugodtam? Ki-ki döntse el :)

Az biztos, h folyamatosan alakul a molekula, én szóltam :D

szép piros teherautó :)

Harmadik időpontban ugyan, de ma 11 körül kopogott az ajtónkon végre két markos legény, akik szép piros teherautóval érkeztek hozzánk, az autó oldalán a jól ismert logóval...

Tegnapig azt mondtam, h panaszlevél szaga kezd lenni a dolognak, ami a Crown-hoz fűzött viszonyunkat illeti, mert bár eddig javarészt zökkenőmentesen ment minden, azért ez szép hosszú kifutást kapott. 2012. aug. 9-én csomagolták össze az utaztatni kívánt holmikat Magyarországon, és 2012. december 4-én érkezett meg hozzánk az 51 doboz. Ez majdnem 4 hónap volt a tervezett 10-12 hét ellenére, de már mindegy, itt vannak a cuccaink, és eddigi tapasztalataim szerint minden rendben is van velük, bár még nagyon törékenyeket nem nyitogattam.

Nyilván a "játék" feliratú dobozok valamelyikéhez próbáltam hozzáférni, mert Bence már tűkön ült, h végre előkerüljön a zöld kukásautója. na, az még nem került elő, de feledtetni tudta a fisakót az a 10-15 másik kütyü, ami hirtelen előbukkant a rég nem látott kincsei közül :) Egyik-másikra már én sem emlékeztem :)

Crown-ra visszatérve ugye utoljára ott lettem kicsit morcos, mikor a vámot követően is majd' két hét múlvára adtak kiszállításra időpontot. Ez tegnap reggel lett volna.  Telefonálás, jajj, hát majd kedden reggel f9. Szuper, akkor Laca nem megy be reggel, itthon marad addig. Hétfőn este hívnak, h ó, hát a f9 nem fog menni, max f12-kor hozzák. Nos ezt már tartották. Nem volt sok idő az egész, mert kicsomagolást nem kértünk, az egyőrület lett volna, ha MINDENT elkezdenek szétszedni. Majd az én tempómban temetikusan, amennyire lehet. A konyhát el is kezdtem feltölteni, jajj, onnan hiányzott nekem a legtöbb "kincsem", nagyon alapkészlettem mentünk eddig. Ki hinné, h egy jó vágódeszka, vagy reszelő, vagy nem elhajlós villa is milyen érték lehet :) A Tupperware cuccaimról nem is beszélve...

Végre itt vannak a sütiformák, a muffinsütő, a wok, a minden, minden, minden. Nem azért, mintha itt nem vehettem volna meg mindezeket, csak ugye minek, ha már úton voltak :)

A garázsba most nem fér be az autó, de a dobozok egy részét ki tudjuk hamar üríteni (remélem). A másik fele bajosabb, azoknak még könyvespolc kell majd, meg most derül ki, h egyéb tárolókból milyen és mennyi, mert 5 köbméter, az 5 köbméter...

Amíg pakoltak, mi a garázsban voltunk, és egyszercsak nyávogást hallottam. Azt hittem, h a közelben lakó cica jár arra, de nem, mert aztán beszéd is hallatszott. Hát az egyik dobozban nyomta a műsort Beni egyik játéka, amit csak úgy lehet kikapcsolni, ha kivesszük az elemet...Nem tettük, így ez 4 hónapon át szórakoztatta a hallgatóságot a dobozba zárva. Jó kis elem-teszt ez, majd megnézem mi van benne, mert állati jól bírta :D

Végre itt van a laptop, és az összes zenélő izé,
amik ha egyszerre szólnak, az nagyon vidám...:)

...és a helikopter is megjött

Azt is látom már néhány doboz után is, h a jóslatom igaznak bizonyult, lesznek itt adományozandó holmik is, de a legjobbkor vagyunk, mert karácsony közeledtével azért itt is sok helyen lehet leadni ajándékozásra szánt használt dolgokat.

Lehet, h kicsit jobban szűrhettünk volna, de ezt otthonról annyira nem láttuk még, h mik lesznek azok a dolgok, amik esetleg fölöslegesek lesznek itt (na jó, a sílécről sejtettük, h nem napi használatú lesz) :D
Mindezt csak azért írom, mert számomra az elképzelhetetlen lett volna, h csak bőröndökbe gyömöszöljük addigi életünket (nem kivitelezhetetlen persze úgy sem). Én is izgatottan vártam a mai napot, és rá-rámosolygok pár dologra, amik előbukkannak a csomagolásból, h jé, ez is? És azonnal látom magam előtt, h hol volt a helye a pesti házunkban. Szerencsére nem szomorít el a dolog kicsit sem, inkább jóleső elégedettséggel könyvelem a dolgot.

All in all, aki tervezi az ideköltözést, és megteheti, az hozzon, amit fontosnak vél. Idővel minden értéke megváltozik, fel vagy leértékelődik majd, de a magyar mese-és verseskönyveket bőröndben esélytelen, csomagban meg megfizetethetetlen lett volna súlya miatt, ugynakkor alig várom, h rájuk találjak végre :)

Jah, és a doboz, amiben a vaníliás karika és pilótakeksz készletek vannak. Na nem mintha ezzel a gondolattal keltünk feküdtünk volna, de azért jó lesz rátalálni...

Apropó csomagolás, hiszitek vagy nem, MINDEN több réteg papírba van csomagolva EGYESÉVEL. Irgalmatlan sok papírunk lesz, nem tudom hány hétig viszi majd a szelektíves kukásautó :)

télifagyi

Megmondom őszintén, h csak a karácsony környéki angolórákon szereztem némi tudást az angolszász karácsonyokról, úh a tudásom némileg felszínesenek mondható e téren. Mivel az ausztrál is ebből táplálkozik, csak megspékelve még a nyárral is, csak nem ártana képbe kerülni .)

Az első és legfontosabb különbség az eddigiekhez képest ugye az időjárás. Nem akarom túlragozni a dolgot, írtam már róla, lehet, h még fogok is :) Tény, h szokatlan, tény, h más így az adventbe csapni, na, de mi nem mást itt? Miért pont ez volna ugyanaz, mint eddig?  :D
Az elmúlt hetek már igazi nyári időjárást hoztak, annak ellenére, h "hivatalosan" még tavasz volt. Harminc fölötti hőmérséklettel, és emiatt szárazsággal, és sajnos az ezzel kézenfogva érkező bozóttüzekkel. Olyannyira "elvadult" a helyzet, hogy a hűtő apparátust is be kellett izzítanunk, mert bár lassan úgy közlekedtünk a házban mint a vakondok, értem ezalatt a lehetséges összes árnyékoló, és sötétítő permanens használatát, csak nem akart 28 fok alá kúszni a hőmérséklet bent sem. (Itt élő barátaink által mért csúcs a nappalijukban 36 fok volt). Köszönhető mindez annak, hogy bizony a házak szigetelése ismeretlen errefelé, hiába ez is új, nem a régi cölöpökön álló fabódé-jellegű építmény. Mondhatjuk azt, h prompt jelleggel követi a belső hőmérséklet a kinti alakulását minden irányba. :)
Na, de az okos (és gondolom eléggé tehetős) ozzi minek is bajlódna a szigeteléssel, ha egyszer télen nem fázik? És ha feltételezi, h a házában majdan lakó "bloody migrant" fog, akkor esetleg beszerel fűtést, nyári melegekre meg ott a légkondi. Van probléma? Nincs. Azazhogy most kezd lenni, mert rájöttek, h az energia nincs már szinte ingyen, mint korábban, és tudja pörgetni a számlákat mindkét eszköz.
No de sebaj,
1. egyelőre számunkra azért sokkal szívmelengetőbb nélkülözni a hideget, az orr-és ujjlefagyós érzést, ( csak, h tovább ne gondoljam, h az orr körül mi tud még jól fagyni, ha kellőképpen hideg van...)
2. a karácsony így sem marad el, csak más lesz :)
3. épp a december beköszöntével mérséklődött a nyár, újra tavasz van.
Én meg a facebook-on követem a honi havazós eseményeket, és másodpercekig még talán tetszik is, de annál tovább most nem kívánom :)

Visszatérve az eltérésekre, itt nem 24-én díszítik a fát, hanem december elején. Bizony, sok helyen már teljes pompájában áll a ház valamelyik szegletében. Ugye attól nemigen kell tartaniuk, h lehull a levele, kevés kivételtől eltekintve műfenyőkből készül a karácsonyfa, ami nem ritkán mégcsak nem is zöld, hanem színes, vagy éppen hófehér. Hááát, kinek hogy, azért egy pink vagy lila példány tőlem még távol áll. A fenyőkbő aztán van ezer féle, kicsi, nagy, sűrűbb, ritkább, 30 dollártól 750-ig láttam a szórást árakban. "Természetesen" ez díszek nélkül értendő ... :D

Az jól látszik, h nagyon rámnnek a karácsony témára itt is minden szinten, és első benyomásom az, h itt nem egy meghitt családi ünnep, hanem egy vidám össznépi mulatság irányába megy el inkább. Közös barbizás a parton/parkban/kertben.

Az, hogy nem 24-én állítják a fát, annyiban nekem szimpatikusabb, hogy tovább van idejük örülni neki, és a készülődést már kíséri a fa látványa is. Otthon ugye 24-én díszítünk (vagy hozza a Jézuska, kinél hogy...), és aznap este már ajándékozunk is. A következő két nap többnyire rokonlátogatós-utazós-futam irgalmatlan traktával, és gasztrobuzgalommal, majd vége is lett a karácsonyi miliőnek. Ott maradt ugyan a fa, de a szokásos magyar melankóliába burkolva: "ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég..." na persze, ugyan már, miért? Karácsonyra bekapcsoltuk az erősebb fokozatot? Ezt a megközelítést nagyon nem bírtam benne.

Szóval úgy néz ki, h nálunk is előbb itt áll majd a fa a nappaliban, aztán "együtt" várjuk majd az ünnepeket. Addig még ki kell derítenem, h küldhet e a tesóm darált mákot nekünk, és ha nem, akkor hol találok olyat. Bejglit életemben nem sütöttem, de imádom a mákot, úh szeretnék sütni idén.

A témában további fejleményekről biztosan írok még, lásd boxing day, ami otthon (aktivitás szintjén) ismeretlen, itt meg bizonyára egy őrület a köbön.