egyensúly

A komfortzónánkból nem szeretünkkimozdulni, mert elveszítjük a biztonságot adó egyensúlyi állapotot. Ez nem feltétlenül nagy volumenű dolgoktól következhet csak be, elég hozzá mondjuk egy Tapout XT edzés is, na, az tipikusan olyasvalami, ami kirángat a komfortzónából. Ahogy Mike Karpenko is mondja, a komfortzóna az a kanapé, amit meg ő diktál, az azon jócskán túlmutat.

Tegnap kifejezetten szar napom volt az irodában, bár konkrét oka nem volt, semmi konkrét történés, bár az ok is valahol ebben rejtőzik. Az utóbbi időben elég visszafogottam látnak el munkával, ami talán sokak számára maga az édeni állapot, de én kezdek nagyon kilépni  a komfortzónámból emiatt. Nyilván próbálok minél értelmesebb elfoglaltságokat találni, na de ezek is végesek, és az meg végképp nem az én stílusom, h csak úgy teszek, mintha dolgoznék, én igenis szeretek dolgozni, elfoglalt lenni és csinálni valamit.
Hát ebből most kis adagokat mérnek, amitől hol kevésbé, hol jobban kenődök el. Cserébe tudom, h a munkaóráim nagyon barátiak, a helyszín és a környezet is, csakhogy ez hosszú távon nem lesz így jó. Nem tart egyensúlyban.
Ugyanakkor változások is vannak folyamatban a tulajdonosi viszonyokat tekintve, úgyhogy az is lehet, hogy mindez rövidesen megoldódik vagy így, vagy úgy.

Szóval tegnap éppen a kedvetlenebb verzióban nyomtam végig a napot. Egyetlen dolog dobta fel mindösszesen, az viszont fontos, és örömteli volt!

Laca még Mo-on kezdte hivatalos formába önteni a tudását, h certified Cisco mérnökké (nagyon leegyszerűsítve, h papírja legyen a specifikus tudásáról) váljon, egy alap vizsgát meg is csinált mielőtt kijöttünk. A vizsgák nem helyhez kötöttek, vagyis az nem magyar papír volt, ez meg nem ausztrál papír, hanem nemzetközileg elfogadott és elismert dokumentum. Több szintje van, és minél feljebb megyünk a sorban, annál nehezebb természetesen, és annál szükebb kör rendelkezik vele. Így aztán ez jó iránynak tűnik, h ebbe ássa bele magát, és itt a munkahelyén támogatják is ebben, minden tekintetben.

Szóval tegnap volt a napja, amikor újra vizsgát tett, ez az otthonitól magasbb szintű volt, de mivel időközben átalakították az egész struktúrát, ezért az új rendszerben újfent az első lépcső volt. Ahogy Laca mondta sajnos "csak" 97.5%-os eredményt ért el, ő titkon 100%-ban bízott :) Hát ez így is egészen tűrhető hihetetlenül jó eredmény, nagyon örültünk neki. A cég sikeres vizsga esetén kifizeti a vizsgadíjat ($170 ), ami külön jófej dolog tőlük.
Mindkét szintű főnöke gratulált neki, meg mondogatták minden kollégának, h milyen ügyes volt, szóval értékelik a hozzáállását.

Aztán hazaérve a kis görccsel Benivel folytatódtak a jó dolgok :)
Csak egy kis kitérő a kis görcs elnevezés kapcsán :)
Beni aktuális legjobb barátja Ayden (az előző, aki Leon volt ugye maradt még a kisebb csoportban így nem találkoznak már olyan gyakran, ezért Ayden átvette a helyét..:). Szóval Aydennek van egy kisöccse Henry, aki szintén ebbe a kindy-be jár, egy csoporttal lejjebb van. Sokszor játszanak vele közösen a "két nagy" Beni és Ayden is, egyébként Henry-nek hívják, de Laca csak kis görcsként szokta emlegetni. Kérdeztem valamelyik nap benitől, hogy mi volt az oviban, mit evett, mit játszott, kikkel játszott stb. Erre mondja, h a kis görccsel.... na szép :))) még jó, h angolul nem így hívja, mit mondanának. Nyilván nálunk ez kedves becézés, de nem biztos, h egy kívülálló is annak tartaná :))

Szóval Beni még a kocsiban szokott maradni "kicsit vezetni" amikor beállok  a garázsba és kipakolom a táskáinkat, meg a postládát ürítem, stb.
Tegnap felnyitottam a postládát, és egy Éva magazin nézett vissza rám.

És akkor nagyon furcsa volt az egész, mert ott volt egy NYILVÁNVALÓAN MAGYAR újság a postaládánkban, amit ráadásul nagyon szeretek, otthon előfizetője is voltam, úh sokszor várt már rám a postaládában. Mégis megtorpantam egy pillanatra, h de ez most akkor hogy is van?
Nyilván itt nem hozhatta a postás.
Ha valaki kuldi, az is minimum borítékban érkezik...

Aztán fény derült a titokra, a magazin alatt kis cetli is volt, hát Eszter rakta a postaládánka, még Ő hozta magával utazáskor, de elolvasta, és továbbadta. Jajj, úgy örültem neki, és már tudom is, hogy hová utaztatom majd tovább én is :)...

Na de itt nem értek véget a meglepetések, az újság és a cetli alatt csomag volt, aminek létéről tudtam, h majd lesz, de, h pontosan mikor, és pontosan mi is lesz benne, azt nem.
Egy kis kincsesbányát kaptam Heni barátnőmtől, aki már csak az időzítést is nagyon jól eltalálta, h épp tegnap ért ide, és telerakta nekem Baliról hozott csecsebecsékkel :)

Két facica

cicák és szappan kompozíció

egy könyv kölcsön :)

Balis hűtőmágnes es a cicák

Sydney-s hűtőmágnes is

Nagyon szépen egyensúlyba billent a napom, jó érzés volt megtapasztalni, hogy ilyen kis apróságokkal is mekkora örömöt lehet adni/kapni, és, hogy ezek mennyire értékes dolgok.
Köszi csajok, nem is hinnétek milyen jókor postaládáztatok :))

Egyébként a hűtőnk egy világtérkép hűtőmágnesekkel szimbilizálva az országokat :) Persze nagyon sok helyről nincs, de egyre több helyről van már egy-egy :)