re-design

Ezt a bejegyzést tegnap már megírtam, és publikáltam. Aztán este már nem volt a listában. Bizonyára a gyomlálgatásaim közepette kitöröltem, de jó :(

Nem akkora mondanivaló, amit csakazértis meg kell írni, de ha már egyszer itt volt...
Persze újraírtam.
Szóval a múlt hét végén újabb "rohamom" támadt, bizony új külsőt kell varázsolnom a blognak. Erre biztosan sokféle megoldás létezik, és kb kettőt ismerek.
1. a blogger beépített sablonjaival lehet játszadozni. Van pár lehetőség benne, de nem egy dizájnstúdió :)
2. a másik út, h külömböző, a bloggerhez írt template-eket lehet letölteni, és használni, nem részletezem jobban. Ezekben sokkal több vizuális újítás van, ugyanakkor kötöttségek is bőven. Nos, én a második módszernek gyürkőztem neki, gyűjtögettem a lehetőségeket, ami elsőre kifogyhatatlannak tűnt, mert tényleg többszáz template-ből lehet válogatni, csakhogy közben rájöttem, h ez nem is olyan könnyű dolog, mert:
- a sötét hátterű, színvilágú, borongós, melankolikus témákon azonnal ugrottam, nem kell
- lehet röhögni, de a balra rendezett menüt sem tudtam megszeretni, nem áll rá az agyam, furcsa, idegen, úh kuka
- sok-sok dizájn esetén a színvilág még jó lett volna, de annyira más struktúrára volt kialakítva h Lacának nem kevés munkát adtam volna vele, h gyakorlatilag írja át a programot. Ennyit nem ér...
Szóval kudarc kudarc hátán, és messze elkerült az az érzés, h "Megvan, ez az, rátaláltam!".

Ahhoz persze, hogy lássam  a vlóságban az adott dizájnt, mindig rá kellett tölteni az aktuálisra, így hamar be is szedtem egy szépnek látszó de hibás programú (xml) hátteret, azzal aztán a meglévőt is szétcsesztem. Eddigre már kicsit úgy éreztem magam, mintha gyerekként az egyik kedvenc játékom sérült volna meg, és csak remény van a megjavításra...

Na de az okos és ügyes férjem nem hagyott cserben, átérezve a problémám súlyát, és mintegy kétórás munkával javítgatta (írta újra xml-ben) az adott template-emet, hogy újra nézzen ki valahogy a blog.
Addigra már az a template sem volt a szívem csücske, ami mindegy is volt, mert bármilyen ruhába öltöztettem volna a blogot, onnantól kezdve az a hiba minden verzióban ott maradt volna ha nem javítja ki Laca.
Egy szónak is száz a vége, hagytam a francba az egészet, és visszatértem a blogger kínálta lehetőségekhez, hogy abból hozzam ki a legtöbbet, vagy a hozzám legközelebb állót.

Most azt látjátok. Egy időre be is fejeztem ezt a dolgot, mert ez így maradhat végre, másrészt elment a kedvem a teljes újraöltöztetéstől.

Kicsit belegondoltam, hogy valami hasonló lehet egy írónak a fejében, ha borítót kell készíttetnie egy-egy új könyvéhez. Biztosan van ezer ötlete, meg él a fejében AZ a kép, amit a legjobbnak vél, de aztán azt valósággá varázsolni már sokkal nehezebb.

Szörnyű, magvas problémák ezek az életben, tudom :)