Bendzsó

Akik a gyerekkel kapcsolatos írásaimat ugrani szokták, azoknak ez a poszt eddig tartott :)

Benin keresztül számos dolgot figyelhetünk meg az itteni életünk lépéseit figyelemmel kísérve is. Nyilván számára is van bőven feladat, csak könnyebben veszi őket, legalábbis ezt gondoljuk :)

Az biztos, hogy anno, amikor közösségbe kezdtük vinni, tettük ezt azért, mert kicsit tartottunk attól, hogy elszigeteljük (naná, egy ekkora bazi nagy szigeten :), de viccet félretéve, az igénye mutatkozott a társaságra, de csak apa és anya ezt nyilván csak részben tudja kielégíteni. Picit félénk is volt más gyerekek közelében.

Amikor megyek érte az oviba, nagyon ritkán kell sietnünk valahová, úgyhogy nem sajnálom arra az időt, hogy maradjak kicsit, ott legyek mellette, lássam az aznapra szánt mutatványait, a barátait, és beszélgethessek az óvónénikkel. Ezek nagyon fontos pillanatok, nem órákról van szó, de sosem az a menetrend, h bemegyek, felkapom, és viszem is a kocsihoz. Beni is szereti, ha még maradunk, és nem azért mert ne akarna hazajönni, hanem mert látom rajta, hogy milyen örömmel "alakul át mutatványossá", aki bizonyos dolgokat csak ott, abban a környezetben tud autentikusan bemutatni nekem, ahol történtek vele.
Imádom ezeket a 10-15 perceket :)

A másik jó dolog ebben a barátok megismerése. Igen, itt tartunk, hogy barátok veszik körül. ami nekem egy fontos visszajelzés megintcsak. Egyrészt, h vannak neki. Másrészt, akik vannak. Imádom a kis mukikat, cuki kisfiúk, egy igazi csokorra való, és legtöbbjük igazán édes, szóval megnyugtató, h nem csupa ördögfiókával tölti a napját :)
Az óvónénikkel való társalgás szintén nagyon fontos számomra, hisz az aktív óráinak nagy részét velük tölti Beni, folyamatosan szeretem tudni, hogy milyennek látják, mik a nehézségek vele kapcsolatban, vagy mik a pozitívumok.

Kezd ugye kirajzolódni a személyisége, vagy annak csírái, és igazán lélekemelő ezt (is) követni. Úgy tűnik, hogy a szocializálódással nincs gondja, mondhatni a társaság közepe több szempontból is. Egyrészt rendszeresen szórakoztatja őket -ahogy az óvónők mesélik- megnevettet kicsiket és nagyokat :) Másrészt a tekintetben is centrum, hogy a barátainak a személyisége abszolút nem egyező, az óvónénik meg is voltak lepve, h mennyire különböző típusú gyerekeket tud maga köré gyűjteni, és megtalálni velük  a közös hangot.
Mindezt úgy, ugye, h a többiek angol anyanyelvűek, ahogy látom mind...
Mondjuk ez egyre kevésbé lesz neki is igazi korlát, az is biztos. Döbbenetes a fejlődése.

Nyilván néha kapok olyasfajta visszajelzést is, h lökdöste a lányokat, vagy felmászott az asztalra. A minap szintén az egyik (legyen dadus) mondta, h ne aggódjak ezek miatt, mert mind olyan dolgok, amiket ezért és akkor csinál, ha frusztrált, mert ő már tól van azon a feladaton, amin a többiek, mert gyorsabban vág az esze, logikusabban gondolkodik stb.
Meg attól is függ, h ki mondja. Egyik óvónéni számomra nagy talány, ritkán látok mosolyt az arcán, és amikor péntekenként én viszem a gyereket, többször találom a szomszéd csoport egyik asszisztensével trécselve, mint a gyerekek között. na ő szeret üzengetni, h reggel nem viselkedett jó a gyerek... Nem baj, ezt is jó tudni.

Nem akarom is és most aranyba önteni a csmetét, de kétségtelenül ad okot büszkeségre, persze ha tök alsó volna bizonyára akkor is imádnánk.

Egyébként az biztos, hogy valahogy más emocionális közegben telnek az ovis órák. Például sokszor megölelik egymást a barátaival, amikor elköszönnek. Nem csak egy Bye Ben, hanem jön a give me a cuddle (ölelj meg) is. Ugyanígy az óvónénik egy részével is. Van egy idősebb, ő pótnagyi-szerű kezd lenni, imádja Benit.

Sajátos logikai csavar gyerek aggyal és szájjal:
Tesómmal skype-on társalogtunk, Ő mesélte Beninek, hogy Nyíregyházán áálítottak egy cumifát az állatkertben. A cumifa lényege, hogy a kisgyerekek odaviszik a cumijukat, és otthagyják, elbúcsúzva használatuktól örökre...(legalábbis a szülők reményei szerint:).
Beni végighallgatta, majd ennyit mondott:
- Nem akarom, hogy Zoli cumizzon.
Namost Zoli Laca nagybátyja, akik Nyregyházán élnek. Innentől már nyilván összerakható apró mozaikokból a kép. Ha ott hagyjuk a cumit, akkor Zoli érte tud menni, stb...
Nem erre a mondatra számítottam akkor és ott tőle :)