Ez is egyfajta "közkívánatra" született gyűjtés lesz, arról, h mégis mik azok a dolgok, amik a napsütést olykor megszakítják. Alapvetően csak bárányfelhőkről tudok beszámolni, mert tényleg semmi olyannal nem találkoztunk, ami kiborított volna minket, vagy amitől görcsbe ugrott volna a gyomrunk, h aztán gyorsan küldje a jeleket az agyunkba, hogy el innen. Másrészt - és ezt talán már megtapasztalhatták mindazok, akik az elmúlt bő egy éve olvassák az írásaimat-, nem vagyok az a fajta ember, aki mindent az árnyoldala felől közelítene meg, de legalábbis a jóban keresné mindig a rosszat is. Sőt, az ellenkezője sokkal inkább.
Ezek miatt aztán tényleg kevés olyan eseményről tudok írni, amit itt nem szeretnénk, vagy elszomorítana, vagy idegesítő volna, vagy sajnálkoznom kellene. Mert:
- a fő szabály mindenek előtt az alkalmazkodás! Mi jöttünk ide, nekünk kell ezen a pályán, ebben a mezben játszani.. Ez ha valakinek nem megy, az biztosan sokszor keserű szájízzel néz ki az ablakon.
When in Rome, do as the Romans do, ennyi.
- nagyon messze van Európa, ez elsősorban a család miatt nagyon rossz, mert tényleg nem lehet csak úgy hazarohangálni. Ez szintén nagyon fájó is lehet annak, aki ezt nem tudja kezelni. Eddig még nem éreztünk honvágyat, bár tudom, h nem telt el nagyon hosszú idő. Ha néha belegondolok abba, hogy bizony sokat kell várni arra, h legközelebb lássam a családom többi tagját, nem mondom, h nem nyomja picit a lekemet, de nem napi teher ez bennem. Szeretünk itt lenni, tetszik minden, ami körülvesz minket, nem csalódtunk.
- időjárás: szigorúan szubjektív leszek ebben is, és alap tétel, h én fagyos vagyok, de igazán. Ebben nagyon távol vagyok az ozziktól, mert ők a melegebb napokon már simán fürödtek a tengerben, amikor én még félve hagytam a kocsiban a pufi mellényemet, h biztos nem fogok fázni anélkül a parton? Szóval egyelőre az időjárás számomra még elmarad az elvárttól, mert kicsit több hideg (számomra hideg) nap volt, mint nem, és elég változékony adott napon belül is akár. Kicsit olyan, mint amit Melbourne-ről írtatok már a blogokban. Most olyan igazi tavasz van, hol esik, hol nem, hol fúj, hol nem, és hol felhős, hol meg ragyogó napsütés. Otthon már nem volt igazi tavasz, most itt van. Összességében már jól kezelem ezt az időjárást -> felöltözök :)), és pont. Számomra mindenestre jobban esne egy kicsivel több meleg és kevésbé változatos idő, de majd yáron biztosan az lesz :D
Ja, persze ha ozzi időjárás, nekem is meg kell említenem, h a helyiek TÉNYLEG flip-flop-ban nyomják szinte mindig. Nem a stílus miatt mondom, hanem azért, mert konkrétan még egy olyan nap nem volt, amikor én zárt cipőn kívül mást is felvettem volna... szeretnék picit ebből is majd magaménak tudni.
- nyelvi szituációk: ez is adhat(na) okot több-kevesebb ráncolásra homlok magasságban. Magamról két dolgot ehhez:
a) maximalista vagyok, főként a magammal szemben támasztott elvárásokban
b) magyar szakra (is) jártam, így a nyelv/tan számomra más fogalomkör, és nyeltanuláskor nem pusztán az adott szót, vagy környezetét akartam tudni, de szófajtanilag is pontosan el akartam helyezni...beteg, tudom:)
Nos, a fentiek miatt saját nyelvtudásomat nem minősítem, mindig is komplexusaim voltak otthon miatta, főleg az éveket nyelvterületen élők mellett. Ezt az élet azzal ajándékozta meg, h az egyik legkzelebbi munkatársam, és barátnőm és egy másik közeli kollégám is külügyes család sarjaként külföldön cseperedett, és szerény nyelvtudással bírtak....szakmailag nem voltam egy grammal sem alattuk, de a nyelvtudásbeli különbségek mindig is nyomasztottak mélyen belül. Nos, itt sem vagyok még túl azon, h korlátosnak érezzem magam, de elhatároztam, h beveszem a leszarom tablettát, és helyzetekben hozom magam. ha nem megy elsőre, majd megy másodikra. Negatív visszajelzést úgysem kapok, mert tényleg kedvesek, és nem ciki (legfeljebb csak magamnak) bénának lenni. Megértés? Van akinek minden szavát, van, akinek egyetlen szavát sem. Kb ez a helyzet:)
Cserébe nézzük a tv-t, ami segít azért abban, h a megértés csiszolódjon. Nekem az megy nehezebben. Érdekes, de még nem akartam idegbajt/sírógörcsöt kapni attól, h kizárólag angolul nézhető minden csatorna vagy hallgatható a rádió.
- és persze mindaddig, amíg nem lesz munka, kis mumusként ott csücsül majd bennünk ez a téma is, hisz az egy fontos állomás lesz ismét. Talán az egyik legnehezebb dolog - most úgy tűnik -, de reméljük időben megoldódik ez a kérdés is.
2012. szeptember 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az elso harom honap
Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...
-
Huszonsok óra után százötven kilónyi cuccal kis családunk Ausztrál földre lépett :) Az itteni első 1 hetünkről is igyekszem ha...
-
Még mindig tartogat meglepetéseket Ausztrália, nem hagy hátradőlni, és "semmittenni" csak úgy. A viszonylag beszédes februárt köve...
-
Kicsit elhallgattam az elmult idoszakban, ennek nagyjabol harom oka volt: 1. Irtam a Hataratkelo re egy post-ot, ami nov 20-an ki is kerul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése